Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-06 / 262. szám
1987. november 6., PÉNTEK NOGRAD 3 Helyzet jele rates két gyárból Túlteljesítik tökésexportteruüket Komoly népgazdasági érdek fűződik vállalataink exportjának növeléséhez. Megkérdeztük megyénk két, jelentős mértékben külföldi kivitelre termelő kollektíváját: hogyan tesznek eleget a követelményeknek? Nagy fába vágta fejszéjét a Magyar Kábel Művek balassagyarmati kábelgyárának gárdája, hiszen 100 millió forinttal akarja túlteljesíteni idei termelési tervét. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a tőkésexport előirányzatát 10 százalékkal túlszárnyalja a munkásközösség. A cél eléréséhez a negyedik negyedévben 300 millió forint értékű árut kell a nyugati piacra szállítani. Nem kevesebb, mint 5 ezer tonna szabadvezetéket kell legyártani a megrendelőknek- A termék 70 százalékát Indiában és Kínában hasznosítják majd. további számottevő piacok Finnország, S'védország, Ausztria és Liechtenstein. A rubelelszámolású kivitelben a Külkereskedelmi Minisztérium által meghatározott feladatot teljesíti a gyár. Ez azt jelenti, hogy a negyedév során 30 millió forint értékű áru eladására kerül sor a szocialista piacon. Vagyis 100 tonna szabadvezetéket és 160 kilométer erősáramú kábelt kell előállítani a baráti országokból kikerülő partnereknek. A gyárban adottak a feltételek a termeléshez. Ugyanakkor nem megnyugtató az alapanyag-, az alumínium-, az acél- és a PVC-ellátás. Kiszállítási nehézségekkel is számolnak a balassagyarmatiak, mert a záhonyi vasúti átrakó kapacitása év végén szűkösnek bizonyul, elmarad a kívánatostól. A salgótarjáni öblösüveggyár a három negyedévben 3 millió 770 ezer dollár tőkésexportot bonyolított le. Ez csaknem 20 százalékkal haladja meg az időarányos tervet és a múlt esztendő hasonló időszakának kivitelét. A negyedik negyedévben 1—i,2 millió dollár értékű árut akarnak eladni az öblös- üveggyáriak- Problémát okoz az egyre erősödő árverseny. A korábbi árszintek tartása nehezen teszi lehetővé hosz- szabb távon a meglévő termelőkapacitások kihasználását. A tőkéskivitel növelése annak tudható be, hogy a korábbinál nagyobb a keletje az öblösüveggyári termékeknek az amerikai, az olasz és a nyugatnémet vevők körében. Ebben közrejátszik a gyártónak az a törekvése. hogy alkalmazkodjon a piaci igényekhez. Az automatatermékek terén sikerült új kapcsolatot kiépíteni Görögországban, s ez több százezer pohár és kehely eladását teszi lehetővé, .sima és dekorált kivitelben. Felületkarcolt, lakkozott dobozok A Globus Nyomda rétsági gyáregységében gondot fordítanak a termékszerkezet folyamatos megújítására. Az ilyen irányú fejlesztő- munkát jól segíti a budapesti központban idén megalakított marketingcsoport- A kollektíva piackutató munkájának eredményeként ebben az esztendőben a korábbi évekhez képest többet készítenek a korszerű csomagolóanyagnak számító, úgynevezett tapragasztott dobozokból a rétságiak. A közelmúltban kezdték el a felületkarcolással, lakkozással előállított esztétikus dobozok gyártását is, melyekből eddig több millió darabot szállítottak szovjet megrendelésre. Befejeződik a búza vetése Kedveznek a feltételek A megyék többségében befejeződött a búza vetése, sokfelé szépen és egyenletesen kikeltek a zsenge növények. A tervezett vetésterület 1.3 millió hektár. A MÉM- ben arra számítanak, hogy ezt az előirányzatot teljesí- 1 ik az üzemek, sőt, amennyiben az időjárás a továbbiakban is kedvez, pótvetésekre is sor kerül. Ez jól jöhet abban az esetben, ha váratlan fagyok, vagy a kedvezőtlen időjárás miatt, a terület egy részén, a későbbiekben netán elpusztulna a gabona. Az már végleges, hogy őszi árpából a vártnál kevesebbet vetettek, mintegy tízezer hektárral elmaradt a teljesítmény a tervezettől, ám mintegy ötezer hektárral megnövelték a rozs területét. A betakarítás továbbra is folyamatos, a gépek munkáját semmi sem zavarja ezekben a napokban. A i-cukoricát a termőterület 75 százalékán letörték és csak azért nem tartanak előbbre a munkával, mert továbbra is mesterséges szárításra van szükség és a szárítóberendezések teljesítpiénye kisebb, mint a kombájnoké, így némileg fékezni kell az arató-cséplő gépek tempóját. Mindenekelőtt a Nvugat-Dunántúlon, az északi vidékeken és az ország egyes középső részein van még jelentősebb meny- nviségü kukorica kinn a határban. Kevés alma és szőlő szüretelése van hátra. KondicionálApad az SVT-böl Először a pécsi ipari vásáron láthatta az érdeklődő szakmai közönség, majd az őszi BNV-n a nagyközönség is megismerkedett a többfunkciójú kondicio- nálópaddal. A BNV idejére elkészített 25 sportszernek már több mint a fele elfogyott a VASÉRT egyik budapesti boltjából. A termék piaci bevezetésén jelenleg is fáradoznak a gyáriak: a vállalat kereskedelmi szakemberei termékbemutatókat szerveznek a hazai nagyáruházakban és minap befejeződött egy televíziós rekiámfilm forgatása, amely remélhetőleg még nagyobb közönségréteggel ismerteti meg az új terméket. Nézőpont Fonák Bizonyt* értelemben sajnálom az iparvállalatokat, a mezőgazdasági üzemeket, hiszen a gazdasági-társadalmi kibon- lakozás kapcsán nemcsak, hogy reflektorfénybe, hanem annak is a fókuszába kerültek, s az ostor vége bizony rajtuk csattan leginkább. Valóban csak rájuk vonatkozik kormányunk megannyi újszerű intézkedése? Vajon az az intézmény, amelyik betegeket gyógyít, vagy ügyiratainkat kezeli, milyen formában képzeli el a kibontakozást? Elbújhatnak-e a ,,nehéz gazdasági helyzet" oly sokat emlegetett leplei mögé, vagy esetleg — a maguk sajátos eszközeivel — mégis létezik számukra javítanivaló? Nézzünk meg egy példát. Számtalan kósza hír kering a megyei kórház tevékenységével kapcsolatban, én azonban nem adok a pletykákra. Ezért egy konkrét ügy miatt kerestem fel az intézmény igazgató-főorvosát. A szakmai része nem tartozik ide, ám az igen, hogy az éjszaka folyamán beutalt idős ember hozzátartozóival megalázó módon beszélt az éppen ügyeletet teljesítő doktornő. Nem kenyerem az akadékoskodás, de a friss diplomás szakember számára is létezik a kötelesség még ha fizetése ezt kevésbé tükrözi is. Mikor munkába állt, tudatták vele. mennyiért alkalmazzák. Mindenkinek jogában áll munkahelyet változtatni, ha úgy érzi, hogy a rábízott feladat nincs arányban a megbecsüléssel. De, ha elvállalta, kötelessége tudása — és embersége — legjavát adni. saját, de nem kevésbé az intézmény hírneve érdekében. S, ha már a kibontakozásról szóltam, idevág a televízióban, az egyik budapesti kófház orvosától hallott gondolat: „Azon kell változtatnunk, ami nem kerül pénzbe és amit a betegek legjobban igényelnek." Nézetem szerint a humanitás idetartozik. . . Egy másik eset arról győzött meg, hogy nem a hivatal van értem, hanem épp fordítva. E történet a Salgótarjáni Városi Tanács lakáscsoportján zajlott, miután a délre berendelt ügyfél —, s az ebédidejét feláldozó kezese — halkan kopogtatott az ajtón. Kínos epizód következett, mivel az alkalmazottak éppen ebédszünetre készülődtek. Magyarázkodás, majd dühös felkiáltás: „Hát jó, nem ebédelünk!", s azzal nekiláttak az iratanyag kitöltésének. Utóbb persze kiderült, hogy az ügyfélfogadás 12 órát jelöli meg hivatalos „ostromidőpontként”, ezért felettébb furcsa, hogy az ebédszünetet nem ehhez igazították. Ám a kínos életkép nem ért véget. Hamarosan megérkezett az osztályvezető is, aki felmérvén *a helyzetet, gyanús pillantást vetett a „kedves" ügyfelekre, majd félre nem érthető módon közölte a beosztottjaival: Kislányok most ebédelnetek kellene!” Ésszerű megállapítás, kétségtelen. Ám „ha a racionalitás követelménye ütközik az emberek személyes érdekeivel, vizsgálnunk kell azt is, hogy valóban racionális-e, amit annak neveznek, vagy csak a könnyebb megoldás fügefalevele". (Idézet a Magyar Sajtó idei. 10. számából.) Nem is beszélve arról, hogy alig egy esztendeje, az említett osztályvezető elődjével éppen arról beszélgettem, miként segíti a tanács a munkaidőalap védelmét, s akkor rendkívül kedvező változásokról adtunk számot Ügy tűnik, újdonsült kollégáját elfelejtették erről értesíteni. . . T. Németh László 1 szívben is van tartalék Harminckét éve dolgozik a felsőpetényi ásványbányában Vincze Mihály, a gépészeti üzem helyettes vezetője. Portrét készültem írni a megbecsült szakemberről, de beszélgetésünk után megváltoztattam szándékomat. Erre a köztiszteletben álló munkás szemlélete késztetett, az ahogyan a közvetlen környezeténél messzebb lát, ahogyan érez, amit tapasztal. Az ország gazdasági, társadalmi helyzetéről, a jövőről, az emberekről szólva rendhagyó módon önmagáról rajzolt portrét Vincze Mihály. — Az biztos,', hogy lépnünk kell — gondolkozik hangosan. — Tudjuk, ez azzal jár, hogy össze kell húznunk a nadrágszíjat. Biztos vagyok benne, hogy az én életemben ez az utolsó lehetőség, ami jobbulást hozhat. Jobban kell dolgozni, de nemcsak nekünk, hanem a főnököknek is! Szerintem ugyanis a kibontakozás nem elsősorban a munkások szorgalmán és szakértelmén múlik — abban ma sincs hiány —, hanem a vezetők képességein is. Az a kérdés, hogy megtalálják-e a legkorszerűbb, igazán piacképes gazdasági megoldásokat? — Bízom abban, hogy a kormány érvényt tud szerezni annak a szándékának, miszerint az eredményesen gazdálkodók jövedelméből ne a rosszul dolgozó vállalatokat támogassák. Módot kell adni arra is, hogy a vállalatok a megtermelt jövedelmükből többet fordíthassanak a technikai korszerűsítésre, hiszen csak ezzel teremthetnek jó alapot a jövőhöz. A magunk példájánál maradva a jó minőségű agyag keresett, s aránylag kedvező áron lehet értékesíteni. A jelenlegi berendezéseinkkel a megrendelők igényeit ki tudjuk elégíteni. A továbblépést az új iszapoló megépítése jelentené. — Persze a korszerű technika önmagában még nem elegendő. El kellene azt is érni, hogy újra igazi becsülete legyen a munkának, és ismét kötődjenek az üzemekhez a munkások. így jobban ki lehetne használni a gazdasági egységeknek a szívekben lévő tartalékokat. Számtalan esetet sorolhatnék arra, hogy a közös vagyont milyen felelőtlenül herdálják. Itt, a mi bányaüzemünkben is nagyon gyakran kell győzködnöm a fiatalokat, ha egy-egy elhasználódott alkatrész felújításába kezdünk. „Miért foglalkozunk vele? Cseréljük ki újra! Hiába bíbelődünk ezzel a vacakkal, úgysém lesz több a fizetésünk!” — mondják. Ezt a szemléletet a gyakorlat alakította ki bennük. Ilyenkor nem tudok mást mondani, csak azt, hogy amit mi most csinálunk, az a gyerekeink jövőjét is meghatározza. — Én igazán jól ismerem a munkások helyzetét, magam is közülük való vagyok. Tudom, milyen kemény munka ára a bányai fizetés. — Egy sor olyan kérdés foglalkoztat bennünket, amelyekre még nem látjuk a választ. Azt például már tudjuk, hogy az adóreform áremelkedéseket hoz magával, de azt még nem, hogy azok kit hogyan érintenek majd. — A személyi jövedelem- adó kérdése is erősen foglalkoztat bennünket. Tiszta sor, hogy nekünk munkásoknak mennyi a pénzünk, nincs szükség bevallásra. Ám vannak jövedelmek, amelyeket nagyon nehéz mérni, s ezek nem is mindig munkából Származnak. A fizetőképes kereslet visszafogását velünk kezdték, mert ez a legegyszerűbb. Pedig a túlzott mértékű vásárlóerő aligha ebben a rétegben keletkezett. Kíváncsi vagyok, hogy a méltányos és az arányos közteherviselés megvalósul-e? — Én úgy érzem, hogy ezek a dolgok még forrásban vannak. Olyan új lépések előtt állunk, olyan változásokra készülünk, amelyekről nincsenek tapasztalatok. A munkás évtizedeim gyakorlatára hagyatkozva a gazdasági, társadalmi kibontakozásnak sportnyelven szólva csapatmunkának kell lennie. Köztudott, hogy a futbállcsapa- tok közül is az egységesebb az eredményesebb a pályán. Az a csatár, aki két-há- rom gólhelyzetet is elbliccel, legalább olyan felelős, mint a háló őre, ha potyagólt kap. A jövőben a felelősségre vonást a termelés különböző posztjain is így kellene érvényesíteni. Surányi János Alkatrészek - részegységek Mintegy nyolcmillió forint értékben állítanak elő különféle híradástechnikai alkatrészeket és részegységeket az Ipoly Tsz egyházas- gergei telepén. A női betanított munkásokat foglalkoztató üzemegység a BRG salgótarjáni gyárának szállítja termékeit, ahol összeszerelik és beépítik azokat. László Jánosné, a TJA—5 típusú logikai áramköröket ellenőrzi. László Andrásné, a HE—30-as hangszórókat szereli össze. Bábel László képriportja Pál Tiborné, a rádiók zavarszűrő berendezéseit forrasztja egybe.
