Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-24 / 277. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ERKEZETT... ÚTTÖRŐSAROK »Barátunk az újság u Emlékezés az iskolákban Megyénk úttörőcsapatai — az elmúlt évekhez hasonlóan — az idén is méltóképpen ünnepelték a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját. Ezekből a tudósítá­sokból adunk egy kis ízelítőt. BÁTONYTERENYE: „Csa­patvezetőnk előadásában megemlékezett a szovjet hő­sökről. Ezt műsor és koszo­rúzás követte. Az alsó tago­zatos pajtások napközis cso­portja szovjet katonákat és gyerekeket látott vendégül.” (Andrássy Hajnalka.) CSÉ- CSE: „A koszorúzást ünnepi megemlékezés követte. Mű­sorként a 8. osztály mutatta be irodalmi összeállítását. Ezután az iskola énekkara és a népdalkor szerepelt az ünneplő közönség előtt.” (Lánczi Katalin.) ENDREFALVA: „A meg­emlékezés irodalmi-törté­nelmi vetélkedővel kezdő­dött, majd az iskolai ünne­pélyre került sort. Kultúr­műsorunk a községi ünne­pélyen is nagy tetszést ara­tott.” (Szerémi Péter.) HO- MOKTERENYE: „A megem­lékezésen a műsort a 8. osz­tály adta. Ezt követte a ko­szorúzás- Az évforduló tisz­teletére gyalogtúrát is szer­veztünk a mátranováki is­kolával közösen. A cél: Ágas­vár volt. A jól sikerült na­pot diszkó zárta.” (László Krisztina.) NÓGRÁDSÁP: „November 7-én nálunk is koszorúzás volt az emlékmű­nél, s az ünnepi műsorban is felléptünk. A fiúk a hős matrózok emlékét idézték, míg a lányok népviseletben szlovák táncot jártak.” (Für­kész szakkör.) SALGÓTAR­JÁN, BEM ÜTI ISK.: „A felső tagozatosok akadály- versenyen vettek részt, ahol hat akadályt kellett leküz­deniük. Az elsőnél a tabló­kat és a menetlevelet érté­kelték, a második és harma­diknál gránátdobás és lö­vészet szerepelt. A negyedik és ötödik állomáson az egész­ségügyi feladatokat és a morzét keljeit megfejteni, míg az utolsónál diafilm­ről kellett felismerni a Szov­jetunió nevezetességeit.” (Nagy Róbert.) LOVÁSZ J. ISK.: „Isko­lánkba a szovjetunióbeli Ke- merovóból is érkeztek ven­dégek. »Ki tud többet a Szovjetunióról?« címmel ve­télkedőt is rendeztünk. Ün­nepi csapatgyűlés, majd mű­sor következett. Sok osztály rajon belül is megemlékezett a jeles évfordulóról.” (Skra- bák Péter.) VANYARC: „Csapatvezetőnk beszámolt arról, hogy eddig milyen kö­telezettségeket teljesítettünk jól és melyeken kell még változtatnunk. Ezután az el­sősök és ötödikesek fogada­lomtétele következett. A fa­lusi ünnepélyen is szerepel­tünk, ahol az ötödikesek és az énekkar adott műsort.” (Mojzes Tímea.) MÜNNICH FERENCRE EMLÉKEZVE „Csapatunk névadójának, Münnich Ferencnek születése 101. évfordulóját ünnepel­tük. Délelőtt az 5. osztályos pajtások adtak műsort éle­téről, majd a kisdobosok és úttörők avatása zajlott. Dél­után néhány ecsegi pajtás­sal együtt, akadályversenyen vettünk részt, ahol névadónk életével kapcsolatos felada­tok szerepeltek.” (Tolmács! Márta, Csécse.) ÓVJUK FOGAINKAT „Iskolánk a fogászati hó­nap tiszteletére egészség- ügyi versenyt hirdetett, me­lyen a felső tagozatos osztá­lyok 3 fős csapatai indul­hattak. Nehéz, szoros küz­delemben az első helyet a 6. b-s lányok érték el, így ők képviselnek bennünket a járási versenyen.” (Rafa Má­ria, Diósjenő.) A nógrádsápi Fürkész szakkör tagjainak leveléből: „November a fogápolás hó­napja- Ebből az alkalomból mi is voltunk az iskolafogá­szaton, ahol olyan fogkrémet kaptunk, amivel hetente egy­szer fogat kell mosni. De minden hétfőn reggel az is­kolában fogmosással kezd­jük az órát. Persze mindezt otthon reggel és este is el­végezzük.” KÉT VETÉLKEDŐRŐL „Úttörőcsapatunk is meg­rendezte a »Ki tud többet a Szovjetunióról?« című vetél­kedőt. A legjobban szereplő hat csapat értékes jutalom­ban részesült. Ezután Gaál Gabriella megyei úttörő­titkár és egy pajtásunk, Ka­rácsony Krisztián élménybe­számolóját hallhattuk Ke- merovóról. Az eseményt szí­nesítette az úttörőéletről szóló lemez- és könyvbemu­tató.” (Bolla Zsuzsanna. Sal­gótarján, Rákóczi isk.) „A takarékossági világ­nap alkalmából vetélkedőt tartottunk. Markó Erzsébet tanítónő vezetésével nyolc csapat vívott szoros versenyt egymással. Az első helyezett a 8. osztály háromfős csa­pata lett- A jutalom: egy- egy bélyeggyűjtő lap, 20 fo­rintos takarékbélyeggel.” (Lánczi Katalin, Csécse.) AKIK NAGYON SZERETNEK CITERAZNI „A nagyoroszi Kékne­felejcs citerazenekar 1984 őszén alakult. A jelenlegi felállásban 1986 tavaszától játszik. Az együttes vezető­je Brunda Ferenc, akit 1985- ben a Hollókőn megrende­zett Palóc szőttes fesztiválon művészeti díjjal tüntettek ki. Fönntartónk a nagyoroszi helyőrségi művelődési klub és a nagyoroszi honvédség. A csoport tagjai a helyi ál­talános iskola tanulói. A magyarnándori IV. országos minősítő versenyen bronz minősítést értünk el, a nép­hadsereg! fesztiválon pedig a 2. helyen végeztünk. Az együttes tagja a citerabará- tok klubjának, melynek nem­zetközi táborában együtte­sünk már két ízben is részt vett. Ebben az évben Salgó­tarjánban az V. országos mi­nősítő versenyen országos ezüst minősítést kaptunk-” (Nagy Zsófia.) SZÍNHÁZLÁTOGATÁS „Az idén iskolánkból 46- an váltottunk bérletet a Tí­zen Túliak Színházának elő­adásaira. Elsőként Kálti Márk Képes krónikáját te­kintettük meg a váci Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban. A havonta megren­dezésre kerülő előadásokból még ezeket láthatjuk: Lúdas Matyi, Pál utcai fiúk, Pi- nocció, Nagyenyedi fügevi­rág, Csongor és Tünde és a Vihar c. dramatikus mese­feldolgozást.” (Várfalvi Mó­nika és Sinka Nóra, Diós­jenő.) REJTVÉNY DOMINO A dominókockák közül cse­réljetek meg kettőt úgy, hogy a pontszámok összege mind a négy oldalon egyfor­mán 10—10 legyen. A helye­sen elkészített rajzot küldjé­tek be a NÓGRÁD-szerkesz- tőség „ÜTTÖRÖSAROK” cí­mére, Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Beküldési határ­idő: december 3. A FELOSZTÁS c. képes rejtvényünket az készítette el helyesen, aki az alábbi rajz szerint gondolkodott. Deák Anett, Mátraverebély, Király Krisztina, Salgótar­ján, Lánczi Zoltán, Csécse, Fodor Zoltán, Karancsbe- rény, Kovács Róbert, Piliny. A könyveket postán küld­jük! S AROKSZERKESZTÖ: ylöiratb líWrrtjli; Új jáiékcsalád a Skálában Rexi néven új játékcsa- Jádot forgalmaz a Ská- la-Coop. A bíráló- bizottság 19-fajta játék megvalósítását és árusí­tását javasolta, amelyek közül több mint tíz már kapható az üzletekben. A Skála-Elektron Ve­gyesiparcikk Kereske­delmi Leányvállalat megbízásából gyártott cikkek a karácsonyi já­tékpiac slágerei lehet­nek. November végéig 50 millió forint értékű Rexi védjegyű termék kerül majd forgalomba. A képen: A karácsonyi játékvásár egyik sláge­re lesz a Szofti névre keresztelt tépőzáras összerakós műanyag­szivacs csomag. „Próbálunk segíteni az emberen" üzem és kórház együttműködése Balassagyarmaton Még sohasem voltunk a mostanihoz hasonló, sa­játságos helyzetben: ami­kor az egészségvédelemre ilyen nagy szükség lenne, s mikor ez a gyakorlatban annyi nehézséggel talál­kozna, mint napjainkban. Ennek az írásnak, akár a mottója is lehetne a fenti néhány sor, s, hogy még­sem egyfajta patthelyzetről van szó, tanúsítják az aláb­biak. A balassagyarmatiak meglepően újszerű, sikerre vitt kezdeményezéseiről már több alkalommal írtunk, ez alkalommal is róluk lesz szó. A Magyar Kábel Művek balassagyarmati kábelgyá­ra és a Balassagyarmati Vá­rosi Tanács Kórháza nem­régiben együttműködési megállapodásban rögzítette az „adunk és kapunk” jól ismert — és mégsem elég­gé használt — elvét. A gyár vezetősége a kórház közre­működésével kívánja ily- módon dolgozói egészségét védeni, ellenszolgáltatás­ként pedig növeli a kórház műszerparkját, és egyéb fel­szerelését. Az írásos megál­lapodásban foglaltak között a következők is olvasha­tók: A kórház a gyár vala­mennyi dolgozójánál elvégzi a tüdőszűrést, s azt két­évenként megismétli. A fo­kozott terhelésnek kitett munkások egészségét komp­lex fizikális vizsgálatokkal ellenőrzi, ami kiterjed, a tüdő, a szív, az erek, a fo­gak és más szervek állapo­tára is. A kábelgyár vállalásaiban szerepel többek közt, hogy 1988. június 30-ig 150—200 ezer forint értékű műszert, és berendezést vásárolnak az intézménynek. Műszaki szakemberei tanácsadással, a szocialista brigádok a kommunista műszakok be­vételével támogatják. A két fél vezetői éven­kénti megbeszéléseiken ér­tékelik az együttműködés eredményességét, és megje­lölik a további feladatokat. A gyár személyzeti osz­tályvezetője Imre István avat be az előkészületekbe. — Közös munkánk már nem újkeletű, most ennek csak a formábaöntése tör­tént meg. Célunk nyilván­való: szeretnénk, ha dolgo­zóink egészségi állapotát folyamatosan figyelemmel kísérnék. Elősorban a har­minc-negyven évesekre gon­dolok, akik túlhajtják, olyan tempóra .állítják magukat, aminek a testi-lelki épsé­gük látja előbb'Utóbb ká­rát. Mi készek vagyunk a pluszmunkára, ha az az egyéneket és családokat súj­tó, súlyos betegségek meg­előzését segíti. Az érdekeltek is tudo­mást szerezhettek már minderről a különböző fó­rumokon, rendezvényeken. A szervezésben és a lebo­nyolításban a Vöröskereszt- alapszervezet segítségére is számítanak. — Az ilyen együttműkö­désnek én abban látom még a jelentőségét, hogy a szű­kös körülmények között is tegyünk valamit az embe­rekért, ne csak a munkát kérjük számon. Dr. Kren Károlyt már hosszú évek óta ismerik a gyáriak. Ö az üzemorvosuk, a kórház és a gyár kapcso­latának egyik legfőbb szó­szólója és patronáló ja. — Megelőzésről csak ak­kor beszélhetünk, ha az egészséges ember is rend­szeresen jelentkezik a szű­rővizsgálatokon, ami többé- kevésbé ismert nehézsé­gekbe ütközik. Most na­gyobb az esélyünk arra, hogy az úgynevezett veszé­lyes zónát figyelemmel kísérjük, s akit kell, miha­marabb gondozásba ve­gyünk. Ennek a munkának szerencsére már vannak itt hagyományai. Audio- lógiai, vagyis hallásvizsgá­latokon csaknem három­százan vettek részt, a gyár egyes részlegeiben a zaj­szint magas, s köztudott, hogy ez halláskárosodást okozhat, ezért volt indokolt ennék lebonyolítása. Dr. Kren Károly a meg­állapodás aláírásakor a vizsgálatok menetéről, sor­rendjéről jegyzéket állított össze. — Tervezésem szerint a jövő év első felében lezaj­lik ennek első szakasza, s derűlátó vagyok, önkéntes alapon ugyanis kevesen je­lentkeznek a szűréseken. Szervezetten, ez a feladat is sikeresebben megoldható. A neheze még hátravan. Ám a gyár előrelátó, példa­mutató gondoskodása fi­gyelmet érdemlő bizonyí­téka annak is: ha van kez- dezményezés, akkor ahhoz a lehetőségek megteremthetők. Mihalik Júlia Csúcs az őrsön Kis, szűk szoba, ahol Ka- zinczi László határőr kezeli a telefonközpontot. Éppen ügyeletes. Alig győzi mon­dani : „Igen, értett jm... Je­lentem. .. Kérek engedélyt, Kazinczi László határőr je­lentkezem. .. Kapcsoltam.” összegezve: zsúfolt az őrsügyeletes napja. Sok a tennivalója, alig tudunk szót váltani. De aztán elcsende­sednek a telefonok, szusz- szanásnyi ideje marad Ka­zinczi határőrnek. — Szinte úgy volt ez, mint minden más napon, amikor szolgálatba indulok. A pa­rancs Karancskeszibe szólí­tott, és — ne haragudjon a szóért — mielőtt elhagytam volna az őrs kapuját, kedé­lyesen azt mondtam a ba­rátaimnak, hogy ezen a na­pon öt határsértőt fogok. Nevettek csak... Kismotorkerékpárral in­dult Kazinczi határőr Ka­rancskeszibe. Már dél volt, amikor elfoglalta szolgálati helyét. Az előírásnak meg- fel élőén terepszemlét tar­tott, távcsövével végigpász­tázta a környéket. — Jó fél óra telt el, ami­kor újra megismételtem a terepszemlét. A távcsőben két szőke férfi jelent meg. Akkor még nem gondoltam arra, hogy ezek határsértők lehetnek. A szabályzatnak előírtan elhelyezkedtem, hogy a két idegen férfi n ; ve­gyen észre. Egyre közelebb jöttek. Felfedtem magam, elébük álltam, s mondtam, hogy határőrjárőr vagyok, kérem a személyi okmá­nyukat... Feltűnt, hogy egyi­kük sem válaszolt. Még gyanúsabb lett, amikor az egyik a szatyorban kezdett kutatni. Most már határo­zottan, megemelt hangon kértem az okmányokat. Nem volt semmi igazolvány ná­luk. .. Ilyen esetben nincs sok gondolkodásra ideje a ha­tárőrnek. Egyedül van, az ellenfelek ketten. Kazinczi László tudta, hogy külföldi állampolgárok. De nem so­káig habozott. — Felszólítottam őket és mu­tattam, hogy feküdjenek has­ra. így megközelítettem és hátulról megbilincseltem őket. Ekkor már én is meg­nyugodtam. Beszóltam az őrsre, hogy határsértőket fogtam. A parancsnokom, Tóth határőr hadnagy több társammal együtt riadóko­csival érkezett a helyszínre. Elégedetten szólt: „No, Ka­zinczi elvtárs, kettő már megvan, még három hiány­zik a beígért határsértők­ből.” Megkönnyebbülten mosolyogtunk mindnyájan. Tudni kell, hogy a határ­nak ez a szakasza is rend­kívül biztonságos. Határőre­ink éberen vigyázzák ál­lamhatárunk sérthetetlen­ségét. Az idén eddig kilenc határsértőt juttattak a meg­felelő helyre. — Ügy érzem, hogy az én elfogásom csúcs az őrs életében. Ilyen még nem volt, hogy egy őrsön egy határőr egyszerre két ha­társértőt fogjon el. Később derült ki, hogy 23 évesek voltak, nyugatra akartak szökni. Világatlasz, azon be­jelölt útvonal, egy váltás ruhanemű, gyógyszer, ma­gyar és külföldi pénz volt a határsértőknél. Azt is már a parancsnokomtól tud­tam mjg, hogy a vizsgálat lefolytatása után a külföldi állampolgárokat további el­járásra átadták a rendőr- hatóságnak. A kisterenyei illetőségű Kazinczi László határőr jól megérti a családjával egy­mást. Igaz, keveset tartóz­kodott eddig is otthon, hisz Budapesten matróz volt be­vonulása előtt a polgári ha­józásnál. .. — Én mindig katonatiszt szerettem volna lenni. A ha­tárőrséghez kerültem, amit nagyon megszerettem. Szép, de nagyon fontos munkát látunk íl itt az országhatá­ron. És mivel az egyenru­hát is megszerettem, úgy döntöttem, hogy a határőr­egyenruhát a kormányőrség ruhájával cserélem fel. Már voltam különböző vizsgála­tokon. megfelelő lettem. Pe­dig ezen a felvételin job­ban izgultam, mint Szé- csényben az érettségi vizs­gákon. Elképzelésem stabil: a kormányőrség tagja 1 i- szek... De addig behozom még a prancsnokomnak tett ígéretemet. A még hiányzó három határsértőt bekísé­rem az őrsre... Somogy vári László

Next

/
Oldalképek
Tartalom