Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

8 NOGRAD 1987. november 3., KEDD Ünnepi tiles NI o s z k u a b a n (Folytatás a 7. oldalról.) a kapitalista gazdaság alap­jaiban lezajlott technoló­giai és szervezési átalakulá­sok is. De nemcsak erről van szó. Ha a múltban lehetsé­ges volt a szocialista és ka­pitalista államok szövet­sége a fasiszta veszéllyel szemben, akkor vajon nem lehet-e ebből bizonyos ta­nulságokat levonni a jelen számára, amikor az egész világ a nukleáris kataszt­rófa fenyegetésével. az atomenerget ika biztonságá­nak szükségességével és öko­lógiai veszélyekkel találja szemben magát ? Mindezek teljesen valós, vészterhes dolgok, amelye­ket nem elég csak felismer­ni. hanem gyakorlati in­tézkedéseket is követelnek. Továbbá: képes-e a kapi­talista gazdaság militarizá- lódás nélkül fejlődni? E kérdés kapcsán eszébe jut az embernek a japán. a nyugatnémet és az olasz ..gazdasági csoda" Igaz. amikor a ..csoda" véget ért. ezek az országok ismét a mi !i tar izmushoz. fordultak. Tisztázni kell azonban, hogy ez a fordulat mennyiben eredt a modern monopoltő­ke alapvető működési tör­vényeiből. és milyen szere­pet játszottak benne a já- íulékos körülmények: az Egyesült Államok hadiipari komplexumának ..fertőző példája", a ..hidegháborús” helyzet, presztízsmeggon­dolások, a saját katonai erő­vel való rendelkezés igénye (hogy a konkurensekkel szá­mukra érthető nyelven le­hessen beszélni), valamint az az óhaj. hogy a ..harma­dik világba" való gazdasági behatolást erőpolitikával támasszák alá. Bárhogyan történt is. sok országban sor került a modern kapitalista gazdaság minimális kato­nai költségvetések mellett megvalósuló gyors fejlődé­sére. Ez történelmi tanul­ság marad. A kérdést természetesen más szemszögből. akár az ellenkező oldalról is meg­közelíthetjük. Az Egyesült Államok gazdasága a hábo­rú óta folyamatosan a mili- tarizmusra orientálódott és támaszkodott. Kezdetben ez látszólag ösztönözte, de ké­sőbb a források ilyen. a társadalom szempontjából terméketlen, szükségtelen pocsékolása csillagászati ál­lamadóssághoz és más rend­ellenességekhez vezetett. Kiderült, hogy a túlzott mi- litarizálás végső soron az ország helyzetének romlásá­hoz vezet, és megrázza más országok gazdaságát is. A New York-i tőzsdén és a világ más tőzsdéin nemrég kitört, majdnem hatvan éve példátlan pánik — súlyos kórtünet, komoly figyelmez­tetés. A harmadik momentum — a fejlődő országokkal fenntartott egyenlőtlen, ki­zsákmányoló viszony. A „második” (mesterséges) természet létrehozásában el­ért fantasztikus újdonságok ellenére a fejlett kapitaliz­mus nem volt képes és ma sem képes meglenni a fej­lődő országok tartalékai nél­kül. Ez '— objektív valóság. A történelmileg kialakult nemzetközi gazdasági kap­csolatok felszámolására tett kísérletek veszélyesek, és nem biztosítanak kiutat a gondokból. Zsákutcába vezet az idegen erőforrások új­gyarmatosító módszerekkel történő felhasználása, a multinacionális vállalatok önkényuralma, az eladóso­dás, a milliárdos, nyilvánva­lóan kifizethetetlen tartozá­sok is. Mindez súlyos prob­lémákat szül a kapitalista országokon belül is. Igen sokféle spekuláció létezik: lényegük viszont ugyanaz — a harmadik világ orszá­gait tennék egyfajta bűnbakká a nehézsé­gekért, többek között a vezető nyugati országokban végbemenő életszínvonal- csökkenésért is. Néha kísérletek történnek a nemzeti egység soviniszta alapon történő megteremté­sére: arra. hogy megpróbál­ják a munkásságot partner­ként bevonni más országok kizsákmányolásába: elérni, hogy a munkások megbé­kéljenek az új ..kapitalista modernizáció" politikájával. Az ilven. s az ehhez hasonló kísérletek nem szüntetik meg magát az. alapproblé­mát. csak néha ideiglenesen tompítják az. élét. Az egyenlőtlen csere továbbra is megmarad és végső so­ron robbanáshoz vezethet. E lehetőséggel, úgy tűnik, ma már kezdenek számot vetni egyes nyugati veze­tők. A kiutat viszont egye­lőre csak a tüneti kezelés­ben keresik. Napjaink nemzetközi gaz­dasági kapcsolatainak újsze­rűségét. a végbemenő poli­tikai folvamatok lényegét .még nem mértük fel teljes egészébep. De ebben az irányban kell haladnunk, mivel a végbemenő folyama­tok objektív törvényszerű­ségekként jelentkeznek. Két út lehetséges: vagy a csőd. vagy az új gazdasági világ­rend kialakítására irányuló közös törekvés, amelynek során egyformán figyelembe kell venni minden egyes fél érdekeit. Az ilyen világ­rend kialakításához vezető út úgv tűnik a ..leszerelés a fejlődés érdekében" koncep­ció megvalósítása révén' rajzolódik ki. Ily módon a harmadik kér­désre adandó válasz keresése közben azt látjuk: a helyzet nem tűnik megoldhatatlan­nak. Az ellentétek ebben a szférában módosulhatnak. Ennek érdekében viszont tisztában kell lenni a reali­tásokkal és az új gondolko­dásmód szellemében kell cse­lekedni. Ez megkönnyíti a biztonságosabb világ megte­remtése felé vezető utat. Egy­szóval ezen a téren is törté­nelmi választás előtt állunk, amelyet az egységes világ, és egymással összefüggő tör­vényszerűségei diktálnak. Van még egv döntő fontos­ságú-körülmény. A mai világ szerves összetevője a szocia­lizmus, amelynek története 70 éve kezdődött, s amely világrendszerré válva megha­tározta a XX. század arcu­latai. A szocializmus napja­inkban fejlődésének új sza­kaszába lép, újfent bizo­nyítva a benne rejlő lehető­ségeket. Könnyű belátni, hogy a bé­kés egymás mellett élésnek milyen hatalmas tartalékai rejlenek csupán a Szovjet­unióban folyó átalakításban. Lehetővé téve a legfontosabb gazdasági mutatók terén a világszínvonal elérését, az átalakítás képessé teszi a vi­lág e hatalmas és gazdag országát arra, hogy kox’áb- ban nem tapasztalt módon kapcsolódjék be az erőfor­rások és a munka nemzetkö­zi megosztásába. Az ország hatalmas tudományos-techni­kai és termelési potenciálja a világgazdasági kapcsolatok eddiginél lényegesen jelentő­sebb részévé válik. Mindez alapvető módon bővíti és megerősíti a béke és a nem­zetközi biztonság átfogó rendszerének anyagi hátte­rét. Ez a másik nagyon fon­tos vonása az átalakításnak, ez határozza meg a helyét a modern civilizáció életében. A béke javát szolgáló ob­jektív folyamatokat befolyá­solni fogja az osztályharc, és a társadalmi ellentétek más megnyilvánulásai. A munkásmozgalom élen­járó erői keresik az utat az osztályharc magasabb politi­kai szintre emeléséhez. A munkásmozgalomnak na­gyon bonyolult új és változó körülmények között kell te­vékenykednie. Üjszerűen ve­tődnek fel nemcsak a töme­gek gazdasági érdekeinek és jogainak védelmével kapcso­latos kérdések, hanem a de­mokráciáért, többek között a termelésben megnyilvánuló demokráciáért vívott harc­nak a kérdései is. A mun­kásoknak gyakran partneri viszonyt ajánlanak, de olyat, amely nem teszi lehetővé számukra, hogy beleszóljanak a leglontosabb üzleti kérdé­sekbe és szabadon válasszák meg a vállalatok irányítóit. A nyugati világban egy sor elmélet létezik arról, hogy a munkásosztály eltűnő­ben van, már teljesen felszí­vódott a középrétegben, tár­sadalmilag teljesen átalakult stb. A munkásosztályon be­lül valóban nagy és jelen­tős változások mentek végbe. Az osztályellenség azon­ban hiába próbálja nyugtat­gatni magát, hiába próbálja meg dezorientálni és félre­vezetni a munkásmozgalmat. A munkásosztály, amely új körülményei közepette is számbeli fölényben levő erő, képes döntő szerepet játsza­ni, különösen a történelmi sorsfordulókban. Ennek indítékai különbö­zőek lehetnek. Az egyik le­hetséges ok a gazdaság fék­telen militarizálúsa. A tech­nológiai forradalom új sza­kaszára való, katonai ala­pon történő áttérés erős katalizátorként szolgál, an­nál is inkább, mivel ez a háborúhoz vezető út, érinti a lakosság minden rétegét, s olyan tömeges tiltakozást vált ki. amely túlnő a gaz­dasági követeléseken. Ily módon az uralkodó osztály, a monopoltőke képviselői választás elé kerülnek. Meg­győződésünk — és ezt meg­erősíti a tudomány is —. hogy a termelés jelenlegi technológiai és szervezettsé­gi szintjén igenis lehetséges a gazdaság demilitarizálása. Ez a megoldás egyúttal a békét is szolgálja. Ugyanez a helyzet a fej­lett és a fejlődő országok közötti kapcsolatokban meg­lévő válság következmé­nyeivel. Ha a helyzet a rob­banás küszöbére jut és le­hetetlenné válik a harma­dik világ további kizsákmá­nyolása, akkor nagyon éles politikai kérdésként vetődik fel annak a rendszernek az elfogadhatatlansága és tűr- hetetlensége, amely nem ké­pes e kizsákmányolás nélkül élni. A kapitalizmus ebből a szempontból is választás előtt áll: vagy a robbaná­sig élezi a helyzetet, vagy figyelembe veszi a kölcsönös függőségben élő, egységes, az érdekek egyensúlyát meg­követelő világ lényegéből következő törvényszerűsé­geket. Véleményünk szerint a kialakult helyzet alapján a törvényszerűségek figye­lembevétele nemcsak szükséges, de lehetséges is. Annál is inkább, mivél ebbe az irányba hatnak a „harmadik világban” mű­ködő erők is. Divattá vált a nemzeti- felszabadítási mozgalmak hanyatlásáról beszélni. Ám szemmel láthatólag itt is a fogalmak szándékos össze­zavarásáról. a helyzet új vo­násainak figyelmen kívül hagyásáról van szó. Ha arra a lendületre gondolunk, amely a politikai függet­lenségért folytatott harc szakaszában volt tapasztal­ható. nos áz valóban gyen­gül. Ám ez természetes is. Áz új. a ..harmadik világ” jelenlegi fejlődéséhez szük­séges lendület még csak most formálódik. Ezt ponto­san látni kell. és nem sza­bad pesszimizmusba esni. Azok a tényezők, amelyek­ből ez a lendület kialakul, különbözőek. Közéjük tarto­zik az az erőteljes gazdasági folyamat, amely időnként paradox formákat ölt. Pél­dául néhány ország a gyen­gén fejlettség vonásait meg­őrizve a nagyhatalmak szintjére kerül a világgaz­daságban és a világpolitiká­ban. E tényezők közé tartozik a nemzetek kialakulása és a valóban nemzeti államok megszilárdulása során szü­lető politikai energia. A megsziláhduló nemzeti ál­lamok sorában jelentős he­lyet foglalnak el a forra­dalmi rendszerű országok. E tényezők közé tartozik a szegénység és a gazdagság kiáltó ellentéte a lehetősé­gek és a valós helyzet el­térése miatti növekvő ha­rag. A fejlődő országok ál­lamközi kapcsolatainak konszolidálódását tükröző szervezetekben egyre kife­jezettebben és aktívabban érződik a sajátszerűség és az önállóság ereje. Többé- kevésbé ez minden ilyen szervezetre jellemző, s ezek száma nem kevés: az Afri­kai Egységszervezet, az Arab Liga. az ASEAN, az Ame­rikai Államok Szervezete, a Latin-amerikai Gazdasági Szervezet, a dél-csendes-óce- áni fórum, a dél-ázsiai re­gionális együttműködés szövetsége, az iszlám kon­ferencia szervezete és külö­nösképpen az el nem köte­lezettek mozgalma. Ezek a szervezetek az adott szakasz ellentmondó érdekeinek, szükségleteinek, követeléseinek, ideológiái­nak, törekvéseinek és elő­ítéleteinek sokszínűségét tükrözik. E szervezetek, jól­lehet, máris a világpoliti­ka jelentős tényezői, még nem tárták fel lehetőségei­ket. De hatalmas potenci­álról van szó, és még az elkövetkező fél évszázadra is nehéz megjósolni. hogy milyen eredményeket érnek el. Egy azonban világos — ez egy egész világ, amely keresi az egész emberiséget érintő kérdések megoldá­sában való tényleges és egyenjogú részvételének szervezeti formáit. Ez a vi­lág két és fél milliárd em­bert számlál. Megjósolható, hogy nemcsak a világpoli­tikára gyakorolt hatása fog rohamosan növekedni, ha­nem ugyanilyen mérték­ben növekszik a jövő vi­lággazdaságának kialakítá­sában játszott szerepe is. Bármily hatalmas is az ereje, nem a transznacioná­lis tőke fogja meghatározni a ..harmadik világ” mozgás­irányát. Sokkal inkább ő lesz kénytelen alkalmaz­kodni a nepek már megtör­tént. . vagy most történő független választásához. S ezek a népek -és az őket képviselő szervezetek élet­bevágóan érdekeltek az új gazdasági világrendben. És még egy fontos mozza­nat. A kapitalista világon belül az elmúlt évtizedek fejlődése szintén új társa­dalmi ellentmondásokat és mozgásokat - hívott életre. Ilyenek a nukleáris fenye­getés elleni. a környezet védelmében indított moz­galmak. a faji megkülön­böztetés elleni küzdelem, az olyan politika elleni harc. amely sikeresekre és kita­szítottakra osztja a társadal­mat. fellépés az új kapita­lista modernizáció követ­keztében egész ipari öveze­teket sújtó bajok ellen. Ezek­ben a mozgalmakban mil­liók vesznek részt ösztön­zőik és vezetőik a kultúra és a tudomány nagy hazai és nemzetközi tekintélyt, élvező kiemelkedő szemé­lyiségei. Továbbra is igen fontos szerepet játszhat több ország politikai folyama­tában — s van ahol befo­lyásukat növelik is — a szociáldemokrata. szocia­lista és munkáspártok, va­lamint a hozzájuk, hason­ló. vagy kapcsolódó tömeg- szervezetek. Tehát minden mutató — a gazdasági, politikai, tár­sadalmi mutatók — tekin­tetében azt láthatjuk, hogy a mai világban mindenütt igazolódik az a megállapí­tás, amelyet Lenin az egyik legalapvetőbbnek tartott a marxizmusban, azaz: a tör­ténelmi cselekvés megala­pozottságával együtt növe­kedni fog azoknak az em­bereknek a tömege, akiknek ezt a cselekvést véghez kell vinniük. Ez pedig a társa­dalmi haladás, s egyben a béke legmegbízhatóbb jele és legerősebb tényezője. Valóban, napjaink nagy­sága és újdonsága abban mutatkozik meg, hogy a né­pek mind nyilvánvalóbban és mind nyíltabban a tör­ténelem előterébe lépnek. Olyan helyzetbe kerültek már, hogy kikényszeríthe­tik, hogy ne csak végső so­ron, hanem közvetlenül számoljanak velük. Ezzel együtt egy új igazság is ki­világlik: a történelem moz­gására a XX. és a XXI. század mezsgyéjén mind jellemzőbbé válik az állan­dó választás. A választás helyessége pedig attól függ, hogy miként és mennyire veszik figyelembe a milli­ók. százmilliók érdekeit és szándékait. Ebből fakad a politi­kusok felelőssége is. A po­litika ugyanis csak akkor lehet reális, ha figyelembe veszi az idők ezen új vo­nását: ma az emberi té­nyező nem az embertöme­gek életének és tevékeny­ségének, valamint szándé­kainak közvetett és többé- kevésbé esetleges eredmé­nyeként kerül a politika szintjére. Az emberi ténye­ző közvetlenül betör a vi­lág dolgai közé. Ennek megértése nélkül, másként fogalmazva, az olyan új gondolkodásmód nélkül, amely a ma realitásain és a népek akaratán nyugszik, a politika beláthatatlan, a saját ország és más orszá­gok számára is kockázatos rögtönzéssé válik. Ilyen po­litikának nincs tartós alap­ja. Ezek alapozzák meg de­rűlátásunkat az átfogó nem­zetközi biztonsági rendszer megteremtésének távlatait illetően. Teljesen logikusan kap­csolódik ehhez a védelem kérdésében elfoglalt állás­pontunk. Amíg fennáll a há­ború veszélye, amíg a tár­sadalmi revans a Nyugat stratégiájának és katonai programjainak talpköve, to­vábbra is minden szüksége­set megteszünk azért, hogy a védelmi képességet olyan szinten tartsuk, ami kizár­ja. hogy az imperializmus katonai fölénybe kerüljön a szocializmussal szemben. Elvtársak! Ezekben az ünnepi napokban méltó­képpen emlékezünk meg a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeiről. A nemzetközi ösztönző ere­jét most is őrző októberi forradalom a forrása e mozgalom életerejének. A nemzetközi kommunista mozgalom az egyes orszá­gok talaján fejlődik, de a kommunistáknak bármely nemzethez tartozzanak. és bármely országban dolgoz­zanak is, van egv közös vo­násuk. Ez pedig a jobb, a kommunista társadalom eszméi iránti odaadás, hű­ség a dolgozókhoz, s első­sorban a munkásosztály­hoz, az ő alapvető érdekei­ért, a békéért és a demok­ráciáért vívott harc. Gondolom, hogy évfordu­lónkon méltó módon kell megemlékeznünk a harma­dik, a Kommunista Inter- nacionáléról is. Még hátra­van a róla szóló teljes igaz­ság helyreállítása, hiteles és teljes történetének meg­írása. Mozgalmunk nagy múltjának része a Komin­tern, bármilyen fogyatékos­ságok és tévedések is voltak tevékenységében, bármilyen keserű az emlékezés törté­nelmének bizonyos szaka­szaira. Az október által életre hí­vott Komintern nem csak az internacionalizmus és a for­radalmi testvériség iskolája volt. Az internacionalizmust a dolgozók érdekeiért, a né­pek és a nemzetiségek társa­dalmi haladásáért vívott küz­delem gyakorlati fegyverévé tette. Soraiból a XX. század igazi lovagjainak csapata ke­rült ki, a kötelesség és a be­csület, a nagy távlatok, a tántoríthatatlan bátorság embereinek csapata, olyano­ké, akiknek fájt a világ ki­zsákmányolt millióinak sor­sa, akik meghallották e mil­liók hívó szavát és akik harcba szólították őket. A kommunisták elsőként fújtak riadót a fasizmus ve­szélye láttán, elsőként vették fel ellene a harcot és első­ként váltak áldozataivá. Ök voltak az elsők, akik a világ (Folytatás a 9. oldalon.) A taskenti textilkombinát 12 ezer dolgozója közül 10 ezer nő. A gyárnak új bölcsődé­je és óvodája van

Next

/
Oldalképek
Tartalom