Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

6 NOGRAD 1987. november 3., KEDD Ünnepi ülés Hl o s z k u a b a n (Folytatás az 5. oldalról.) A gazdasági reform nem csupán terv, illetve szándék, s a legkevésbé sem elvont, elméleti kérdés, hanem az életben valósul meg, még­pedig tartósan, mélyreha­tóan. Ma már jelentős szá­mú ipari, építési, közleke­dési és mezőgazdasági egyesülés és vállalat dol­gozik a jövedelmezőség és az önfinanszírozás alap­ján. A jövő év elejétől kezdve. az ipari termelés 60 százalékát biztosító vállalatok ilyen feltételek között tevékenykednek majd. Életbe lép az állami vállalatokról és egyesülé­sekről szóló törvény. Mindez már hatást gya­korol a gazdálkodás gya­korlatára. Jelentősen nö­vekszik a kollektívákban az érdekeltség a munka pénz­ügyi-gazdasági eredményei iránt, megkezdték tényle­gesen összevetni a ráfordí­tásokat az eredményekkel, kezdenek nagyban és ki­csiben egyaránt takarékos­kodni. s rájönnek a prob­lémák leghatékonyabb megr ldására. Most újra szilárdan ki kell monda­nunk: a párt nem enged semmilyen eltérést a gaz­dasági reform elfogadott elveitől. Minden elhatá­rozott átalakítást meg kell valósítani, s azok teljes mértékben meg is valósul­nak majd. Egészében véve. a gaz­dasági reform és az átala­kítás kifejezetten az em­bert állítja előtérbe. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy jobban odafigyeljünk az egyéni ké­pességek megnyilvánulásai- ra. erkölcsileg és anyagilag elismerjük azokat, akik job­ban és többet dolgoznak, akik példát mutatnak. Az igazi tehetségek, a kiváló egyéniségek fel­mérhetetlen társadalmi értéket jelentenek, gondot kell fordítani rájuk, s min­den szükséges feltételt meg kell teremteni alkotó mun­kájukhoz. életükhöz. Azt akarjuk, hogy min­denütt tiszteljék az egyén méltóságát, tudását, mun­káját és képességeit, hogy a becsületes, dolgozó, al­kotó ember biztos lehessen abban: munkáját megfele­lő módon értékelik, mindig bebizonyíthatja igazát és támogatást kap. A dologta- lan harácsolókat, a bürok­ratákat és talpnyalókat pe­dig leleplezik és rendreuta- sítják. A kedvező változá­sokat, amelyek itt, ná­lunk történnek — márpe­dig ezeket a tömegtájékoz­tatási eszközök széleskörű­en megvilágítják — a dol­gozók melegen támogat­ják. Napjainkban különösen tűrhetetlen a lelkiismeret­lenség. A korszerű tudás­sal és technikával felvér­tezett ember egyre többet termel, munkája pedig egy­re szorosabban függ a tár­sadalmi termelés ezernyi más résztvevőjének tevékenysé­gétől. Ilyen körülmények között a hanyagság, akár egy munkásé. mérnöké, vagy tudósé, rendkívül ko­moly következményekkel járhat, mérhetetlen vesz­teségeket okozhat a társa­dalomnak. Külön ki szeretném emel­ni a szellemi munka jelen­tőségét, a tudomány, a tech­nika és a társadalom köl­csönhatását. valamint a tudomány humanitárius, erkölcsi etikai irányult­ságának és a tudományos­műszaki haladásnak az ösz- szefüggését. Síkraszállunk azért, hogy a tudomány és technika minden eredménye az em­ber szolgálatába álljon, ne vezessen a természeti kör­nyezet károsodásához. Le­vonjuk a szigorú tanulságot az olyan tragikus esetekből, mint amilyen a csernobili tragédia volt. Amellett va­gyunk, hogy megszűnjön a tudomány katonai célokra történő felhasználása. Növel­ni kell a társadalmi fele­lősséget és a szakmái hoz­záértést, az alkotó odaadást — ez ma a mérnökök és tu­dósok, az orvosok és taná­rok, az irodalom és művé­szet művelőinek kötelessé­ge. Helyreállítva jogaiban a dblgozók anyagi érdekeltsé­gét, erősítve ennek kollek­tív formáit, nem enged­hetjük meg a szociális-kul­turális, erkölcsi-lélektani ösztönzés lebecsülését. Ezek különösen fontosak a kö­zösségi kapcsolatok, az elv- társiasság, a szocialista élet­forma normális fejlesztése, saját szovjet értékeinknek az emberek tudatában és magatartásában való meg­erősítése szempontjából. Elvtársak! Jogosan mond­hatjuk. hogy megoldottuk a nemzetiségi kérdést. A forra­dalom megteremtette a nem­zeteknek nemcsak a jogi, hanem a szociális, gazdasági egyenjogúságát is, rendkívül sokat téve az összes köz­társaság és térség, az összes nép gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének egy szintre hozásában. Ok­tóber egyik legnagyobb vívmánya a szovjet népek barátsága. Ez önmagában is a világtörténelem sajátságos jelensége. Számunkra a szovjet állam szilárdságá­nak és nagyságának egyik pillére. Ma a lenini nemzeti poli­tika kiemelkedő eredményeit méltatva országunk népei mély tisztelettel és elisme­réssel adóznak a nagy orosz népnek önzetlen és valódi internacionalizmusáért, fel­becsülhetetlen hozzájárulá­sáért. a szocialista, szövetsé­ges, szabad és egyenjogú köztársaságok megteremté­séért, fejlesztéséért és megszilárdításáért, az or­szág összes népének gazda­sági, társadalmi és kulturá­lis haladásához való hozzá­járulásáért. Óvni fogjuk, elvtársak, nagy, közös vívmányunkat — a Szovjetunió népeinek barátságát. Ezért soha nem fogunk megfeledkezni arról, hogy soknemzetiségű állam­ban élünk, ahol bármilyen társadalmi, gazdasági, kul­turális, jogi döntés közvet­lenül és közvetve mindig érinti a nemzeti kérdést is. Lenini módon fogunk cse­lekedni: a lehető legnagyobb mértékben fejlesztjük min­den szovjet nép potenciálját. > A nemzeti viszonyok or­szágunkban életünk megha­tározó részét képezik. Rend­kívül figyelmesnek és körül­tekintőnek kell lennünk mindenben, ami nemzeti ér­dekeket, vagy az emberek nemzeti érzéseit érinti, biz­tosítani kell minden nemzet és népcsoport dolgozóinak aktív részvételét soknemze­tiségű társadalmunk sok­rétű feladatainak megvalósí­tásában. Feltett szándékunk, hogy még mélyebben ele­mezzük és megvitassuk eze­ket a kérdéseket a közeljö­vőben annak figyelembevé­telével, mit hoz az átépí­tés, demokratizálás, a fej­lődés új szakasza országunk életében. A Szovjetunió népeinek barátsága és együttműködé­se szent ügy számunkra. így volt, és így is lesz. Ez meg­felel a leninizmus szellemé­nek, a nagy október hagyo­mányainak, a hazánkat lakó népek és nemzetek alapve­tő érdekeinek. Elvtársak! A szovjet tár­sadalom minőségileg új helyzetbe történő átlépését, a jövő irányába történő át­törést csak széles, a szocia­lizmus szellemi szféráját — a tudományt és oktatást, az irodalmat és a művészetet, a szovjet nép társadalmi és erkölcsi értékeinek összes­ségét — bekapcsolva lehet megvalósítani. A szellemi kultúra nem­csak a társadalom díszítő­eleme, hanem életének biz­tosítója, a társadalom intel­lektuális és kulturális poten­ciálja. Ez mintegy ötvöző­anyaga a társadalom szi­lárdságának, a dinamizmus fokozója. Még magasabbra kell emelnünk a szocialista kul­túra tekintélyét. A tudósok és feltalálók, az írók és új­ságírók. a festők, színészek, tanárok, a kultúra és az oktatás minden területének dolgozója az átalakítás har­cosa kell, hogy legyen. A párt számít értelmiségünk aktív állampolgári és tár­sadalmi magatartására. A szovjet nép művelt nemzetté vált, amiről a múlt nagy felvilágosítói csak ál­modoztak. Az önámítás azonban itt is megengedhe­tetlen. Eredményeink nem takarhatják el azokat a nagy és felelős feladatokat, amelyeket ma meg kell ol­danunk. Látjuk, hogy az oktatási rendszer már sok minden­ben nem felel meg a kor követelményeinek. Az iskolai és a főiskolai oktatás minő­sége, a munkások és szakem­berek képzése messze nem elégíti ki életünk igényeit. E téren komoly előrelépés­re, gyökeres változásokra van szükség. A párt ponto­san ily módon közelíti meg a középfokú és szakmai ok­tatás reformját, a felsőokta­tás átalakítását. Az SZKP Központi Bizottsága úgy dön­tött, hogy egyik ülésén meg­vizsgálja az oktatás idősze­rű kérdéseit. Ezek azok a stratégiai feladataink, elvtársak, ame­lyeket a szocialista társada­lom életének sokoldalú, for­radalmi átalakítás folyamán meg kell oldanunk. Az SZKP KB 1985. áp­rilisi ülése óta két és fél év telt el. Mit tettünk azóta? Hol tartunk most? Ügy vé­lem. a mai ünnepi ülésen ezek a kérdések helyénvaló- ak és elkerülhetetlenek. Az SZKP KB nemrégiben lezajlott ülése arra az át- talános következtetésre ju­tott, hogy döntő pillanatot élünk át. Az átalakítással kapcsolatos munkák első szakasza lényegében befeje­ződött. Országunk helyzeté­nek és fejlődési perspektívá­inak mélyreható elemzése alapján kidolgoztuk az át­alakítás koncepcióját. Az országban új politikai, er­kölcsi-pszichológiai légkör alakúit ki. A pártnak sike­rült fokoznia az emberekben a társadalom ügyei iránti érdeklődést, az aktivitást, si­került emelni az igényesség, a kritika és az önkritika, a nyíltság színvonalát, meg­teremteni a reális gondol­kodásbeli és hangulati vál­tozásokhoz szükséges felté­teleket. A szovjet emberek több­ségének álláspontját a jelenlegi szakaszban első­sorban az átalakítás támo­gatása határozza meg — az az igény, hogy az átalakítás megingathatatlanul halad­jon előre. A munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, meg­értik, hogy javítani kell a fegyelmet, a hatékonyságot, a munka minőségét. A gyá­rakban és az építkezéseken, a kolhozokban és a szovho- zokban. a tudományos ku­tató szervezetekben kitartó­an keresik a bérezés meg­szervezésének új formáit. Az emberek most igényeseb­bekké válnak saját maguk­kal, a vezetőkkel, a szak­emberekkel szemben egy­aránt, határozottan fellépnek a hanyagsággal, a felelőtlen­séggel szemben. Nagyra érté­keljük és a párt irányvona­la kétségbevonhatatlan hat­hatós támogatásának tekint­jük a dolgozóknak ezt az ál­lampolgári magatartását. Joggal mondhatjuk, hogy gyakorlati téren, mindenek­előtt a társadalmi-gazdasági szférában is bekövetkeztek bizonyos kedvező változások. Fokozódott a termelésnöve­kedés üteme. Minőségi vál­tozások indultak meg a gaz­dasági életben, jelentős tu­dományos-műszaki progra­mok vannak megvalósuló­ban, modernizáljuk gépgyár­tásunkat. Biztosabban fejlő­dik mezőgazdaságunk is, különösen az állattenyésztés. A gazdasági életben meg­indult javulás lehetővé tet­te, hogy a szociális szférá­ban is jelentős intézkedé­seket kezdjünk. Észrevehe­tően fokozódott a lakás­építés. bővül a szolgáltatá­si szféra. Növekednek a dolgozók jövedelmei. A pe­dagógusok és az orvosok fi­zetése emelkedett. Nagy je­lentőségű programokat va­lósítunk meg az oktatás és a lakosság egészségügyi el­látása terén. És mégis, ez csak a kez­det. Most azt mondhatjuk, hogy az átalakítás új sza­kaszába lép, amikor egész politikánk, minden dönté­sünk konkrétumokban ölt testet. Ez hatalmas erőfeszí­téseket követel egész né­pünktől — a munkásosz­tálytól, a parasztságtól, az értelmiségtől, minden szak­embertől. Most már maga az élet fogja ellenőrizni esz­méinket, terveinket, maga­tartásunkat és munkamód­szereinket. Ma mindenütt érződik az élet feszültségének fokozó­dása. De ez az alkotás, a tevékeny munka, a politikai és szellemi tevékenység fe­szültsége. Ez, elvtársak, előremutató, mozgósító ere­jű feszültség! Szeretném aláhúzni, hogy ebből a szempontból a leg- bonvolultabbnak, legdön­tőbbnek és bizonyos érte­lemben legkritikusabbnak az előttünk álló két vagy talán három év ígérkezik. Mindenekelőtt azért, mert nagy léptékű feladatokat kell egyidejűleg megoldani a gazdaságban, szociális té­ren, az állami és társadal­mi irányítás átalakításában, az ideológiában és a kultú­rában is. A gazdaságban mélyreha­tó szerkezeti változtatáso­kat szükséges végrehajtani, áttörést kell elérni a tudo­mányos-műszaki haladás meggyorsításában, alapvető­en át kell alakítani a gaz­dálkodási mechanizmust, és ily módon döntő lépést kell tenni abban az irányban, hogy a népgazdaságot az intenzifikálás vágányára ál­lítsuk. Az előttünk levő időszak bonyolultsága abból is fa­kad, hogy a változtatások érinteni fogják egyre na­gyobb tömegek, szociális csoportok és lakossági ré­tegek, valamennyi káder érdekeit. Meggyőződésünk: az órszág helyzetét a jövő­ben is az jellemzi, hogy a dolgozók széleskörűen tá­mogatják az átalakítást, mélyen megértik a változ­tatások szükségességét, s az átalakítás, ennek az útnak a nehézségei ellenére ener­gikusan folytatódik. De helytelen lenne, ha nem látnánk, hogy bizonyos mértékben erősödött a kon­zervatív erők ellenállása, azoké az erőké, amelyek az átalakításban önös érdeke­ik, céljaik veszélyeztetését látják. És ez nem csak az irányítás egyes láncszemei­nél jelentkezik, hanem a dolgozó kollektívákban is. Aligha lehet kétséges, hogy a konzervatív erők igyekez­nek majd kihasználni min­den nehézséget az átala­kítás lejáratására, a dolgo­zók elégedetlenségének ki­váltására. Egyesek már most is inkább a kudarcért druk­kolnak, ahelyett, hogy tel­jes erejükkel harcolnának a hiányosságok ellen, és ke­resnék az új megoldásokat. Eközben természetesen senki sem mondja azt hogy ő az átalakítás ellen van. Ellenkezőleg, úgy tesz, mintha harcolna az át­alakítás nehézségei ellen, mintha védelmezné azokat az eszmei alapokat, ame­lyeket állítólag megingat­hat a tömegek növekvő ak­tivitása. De meddig riogathatnak még bennünket, elvtársak, a különféle nehézségek­kel. Nehézségek természe­tesen bárhol keletkezhet­nek. különösen akkor, ha valami újról van szó. Az egy helyben topogás, a tespedés és a közöny azon­ban jóval veszélyesebb és többet árt, mint azok a ne­hézségek, amelyek a társa­dalmi élet új formáinak létrehozási folyamatában egy időre felmerülnek. Meg kell tanulnunk felis­merni, leleplezni és semle­gesíteni az átalakítás ellen­feleinek manővereit — azo- két, akik hátráltatják az ügyet, nehézségeket tá­masztanak, kárörvendve szemlélik a hibákat, a si­kertelenséget, akik vissza akarnak taszítani minket a múltba. Ugyanakkor nem engedhetünk a túlbuzgók és a türelmetlenek nyomá­sának sem, azoknak, akik nem akarják figyelembe venni az átalakítás objek­tív logikáját, akik elége­detlenkednek az átalakítá­sok lassúnak tartott ütemé­vel, azzal, hogy — szerin­tük — nem születnek meg elég gyorsan a várt ered­mények. Tisztán kell látni — nem lehet átugrani a fokozatokat, nem lehet mindent egy csapásra elér­ni. Az átalakítás a forrada­lom ügyét viszi tovább. Ma különösen fontos, hogy mi­nél tökéletesebben bánjunk a forradalmi szívósság fegy­verével. E szívósság nem abban áll, hogy egy helyben ülünk, vagy sodródunk az árral. A forradalmi szí­vósság — a helyzet reális értékelése, szembenézés a nehézségekkel, a józan mér­legelőképesség megőrzése, legyen szó akár sikerekről, kudarcokról, az a képesség, hogy lendületesen és céltu­datosan munkálkodjunk minden nap, minden órájá­ban. s, hogy mindenkor és mindig megtaláljuk és megvalósítsuk az élet által diktált optimális megoldá­sokat. Ezért magabiztos, ki­tartó, céltudatos munkát kell végezni annak megva­lósításáért, amit eltökél­tünk, a kijelölt célok és fel­adatok valóra váltásáért. Fel kell tárni és elemezni kell az ellentmondásokat, meg kell érteni jellegüket, s ennek alapján ki kell épí­teni a politikai, gazdasági, szociális, szervezeti és ideo­lógiai intézkedések rend­szerét. Íme. ilyennek kell lennie hozzáállásunknak, és nem másmilyennek. Elvtársak! Az átalakítás sikere mindenekelőtt a párt, az egyes kommunis­ták energiájától, céltuda­tosságától. példamutatásá­nak "erejétől függ. A társadalmi-gazdasági átalakítások e történelmileg felelősségteljes pillanatá­ban a kommunista párt bát­ran és határozottan vezette a társadalom megújításá­ért folyó harcot, vállaira vette a munka legnehezebb terheit. Meggyőződéssel je­lenthetjük ki. hogy október nagy ügye. a forradalmi át­alakítás ügye erős kezekben van. A kommunisták a párt és a kor iránt érzett nagy felelősséggel teljesítik kö­telességüket. A pártszervezetek, a párt­szervek és káderek tevé­kenységének gyökeres meg­újítása napjaink legfőbb feladata. Áttörést kell el­érni minden egyes párt- szervezet tevékenységében, serkenteni kell a pártbizott­ságok. a kommuisták mun­káját. Ott, ahol ez már si­került. ahol a pártvezetők, a kommunisták felébresz­tették a tömegek kezde­ményezőkészségét és ön- tevékenységét, bátran el­indultak a demokratizálás és a nyíltság, a gazdasági önelszámolás és a kollektív vállalkozás útján. szabad teret engedtek a munka- szervezés és ösztönzés új formáinak, az emberek szükségletei kielégítésének — az ügy előbbre ment, méghozzá határozottan. Azt is látjuk, hogy több városban, kerületben és já­rásban, sőt, egyes köztár­saságokban még nem bon­takozott ki igazán az át­alakítás. Ez a politikai és szervezeti lazaság követ­kezménye, annak megnyil­vánulása, hogy a pártbi­zottságokból és vezetőikből hiányzik a kezdeményező­készség. Ezt szintén látnunk kell, ez szintén valóságunk része. A pártalapszervezetek megkülönböztetett felelős­séget viselnek a dolgok jobbra fordításáért. Lénye­gében náluk fut össze az átalakítás minden szála. Ép­pen a pártalapszervezetek kezdeményezéséitől függ el­sősorban az átalakulás me­nete, az, hogy sikerül-e mozgósítani és lelkesíteni az embereket, sikerül-e valóban megjavítani a munkát. Egyszóval, elv­társak, a pártszervezetek életének gyökeres aktivizá­lása nélkül nem tudjuk meg­valósítani az átalakítást. (Folytatás a 7. oldalon.) Főiskolások Minszkben

Next

/
Oldalképek
Tartalom