Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

1987. október 14., SZERDA NÖGRAD Mi a teendője a lakosságnak az szja-val kapcsolatban? Hazánk lakosságának ed­dig csak kis része találkozott az adózással, mert az adók zöme a vállalatoknál jelent­kezett, vagy olyan forrásjel- legű adó volt, amelynek „könyveléséről” nem kellett gondoskodnia. (Ezzel inkább csak a kisvállalkozók fog­lalkoztak, akik jövedelmük után mindig is adóztak.). Továbbra sem lesz adóbe­vallásra gondjuk azoknak, akiknek jövedelme kizárólag egy munkaviszonyból (tagsá­gi viszonyból) származik. Ez esetben ugyanis az adóala­pot és az adót a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Akik azonban munkaviszonyukon túl is élveznek jövedelmet, erről kötelesek munkáltatójukat, illletve az adóhatóságot ér­tesíteni, ez egyben adóbe­vallásnak minősül. Ameny- nyiben ezt elmulasztják, bírságolást maga után vonó szabálysértést követnek el. Az adóbevallást először 1989. február 20-ig kell le­adni majd az adókötelezet­teknek az összes jövedelem után első ízben 1989-ben kell az adót befizetni. Ám, ez az adó az 1988. évi teljes jö­vedelemre vonatkozik. Eb­ből következik, hogy ez az év az, amely során a lakos­ságnak meg kell tanulni az adózáshoz szükséges legfon­tosabb ismereteket. Naprakész kimutatást kell vezetniük a jövedelmekről, bizonyítva azok forrását (eredetét) és fajtáját. Enél- kül nem tudnak egyenlő partnerei lenni az adóható­ságoknak, és nem tudnak korrekciót kérni, ha a meg­állapított adó nem egyezik a saját kimutatás alapján számítottal. Ez feltételezi, hogy megkövetelik a szám­laadást, s ellenőrzik azok szabályszerű kitöltését. Meg kell tanulni az adó­tábla használatát, valamint ismerni kell az egyes jöve­delmeknél elszámolható költ­ségek „családját” is. Rend­szeresen gyűjteni kell azo­kat a számlákat, amelyek az adóból levonható költségek­re vonatkoznak. Számba kell venni az adóelőleget, ame­lyeket a kifizetőhelyen von­nak le, vagy önként fizetett az év során. Számolniok kell 1989 után a kötvény- és betétjövedelmek adóterhei- vel is. Nyilván kell tartani a kül­földről származó jövedelme­ket, s azokat nem kell össze­vonni, ám be kell vallani. Tudniok kell, hogy milyen módon érvényesíthetik a la­kástakarékosságnál és épít­kezéseknél a vonatkozó ked­vezményeket. Pontosan el kell határolniok az illetékre kifizetett összegeket (örök­ség, vám stb.), hogy azok ne essenek újból adó alá. Célszerű, ha az állampol­gár a könyvelési teendőkre nyit egy olyan irattartót, amelyben vezeti a kiadáso­kat és bevételeket, valamint őrzi az azokhoz kötődő bi­zonylatokat. E nyilvántartás jó szolgálatot tesz a családi gazdálkodásban is, hiszen a kiadásokra jobban figyelünk, ha tudjuk, hogy hová „tűnt” a jövedelmünk. Természetesen az adósza­bályok szerint az állampol­gároknak be kell vallani láthatatlan jövedelmüket is, és ezután is adózniuk kell. Csak alapos felkészüléssel kerülhető el, hogy a lakos­ságot ne érje sokkszerűen az adóbevallás és az adófizetés. Aki erre időben felkészül, az már 1988. év során tarta­lékot képez a befolyó jöve­delemből az adó későbbi befizetésére. Valószínűleg különböző kisvállalkozások születnek, amelyek felajánlják szolgál­tatásaikat az adóbevallás el­készítéséhez. Aki bizonyta­lan abban, hogy képes lesz-e pontos bevallást jól elkészí­teni, igénybe veheti ezeket a vállalkozásokat. A fejlett ipari államokban a felnőtt lakosság nagy ré­sze „adószakértő”. S, az adó­zásban való jártasságuk teszi lehetővé, hogy a több kivé­telt és kedvezményt tartal­mazó adószabályokban is jól eligazodnak. Nem kétséges, hogy a ta­nulási idő hazánkban nem egy év lesz és ez az adókö­telezettek és az adóhatósá­gok között több vitára ad majd okot, hiszen az adó­hivatalok dolgozóinak zöme is most tanulja a szakmát. Ezt a tanulási időszakot a kölcsönös türelem jellemzi, az állampolgárokról jóhisze­műséget feltételeznek az adóhatóságok. Az adózó állampolgárnak ellenőriznie kell, hogy jól adózott-e. Ha önellenőrzéssel adóhiányt tár fel, akkor havi 2 százalék, de maximum 20 százalék önellenőrzési pótlé­kot fizet. Ez azért is fontos, mert amennyiben az adóhi­ányt az adóhatóság tárja fel, akkor a magánszemélyt az adóhiány 50—200 százaléká­nak megfelelő bírsággal bün­tetheti. Vigyázni kell az adó­zási határidők betartására is, mert a késedelemért min­den megkezdett hónap után 2 százalékos pótlékot kell fizetni. Az adómorál kialakulása Magyarországon jórészt attól függ, hogy milyen lesz a la­kosság felkészülése az adózás ismereteiből. Tudni kell azonban, hogy az adószabá­lyok nem ismerete semmi­féle felmentést nem ad azok megsértése esetén. (Vége) A Ganz Járműgyár részére motorvonatok összeszere­léséhez szükséges csavarokat is gyártanak a Ganz- MÁVAG mátraterenyei gyárának Jorgáesolóüzemében. (Bábel felv.) Nyugdíjasok találkozója Hagyomány a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében hogy a volt dolgozók minden évben ta­lálkoznak egymással és haj­dani vezetőikkel. Az idei összejövetelre a napokban került sor, s ez alkalomból 112 nyugdíjasnak kézbesí­tett meghívót a postás. El is jöttek szinte mindannyi­an a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban meg­tartott jeles eseményre. Az ünneplőbe öltözött nő­ket és férfiakat Rákos Jó­zsef, az üzemi szakszerve­zeti bizottság titkára kö­szöntötte, majd a Bartók Béla Általános Iskola úttö­rői adtak tiszteletükre szín­vonalas műsort. Ezt köve­tően Szomszéd István igaz­gató tájékoztatta a meghí­vottakat az üzem termelési eredményeiről. A huzat is pénzbe kerül! avagy hogyan csíphető nyakon a kóbor energia? Első hallásra nem sok kö­ze lehet egymáshoz a balas­sagyarmati kábelgyár huza­tos üzemcsarnokának és a ta­valy, júliusban megalakult MTESZ szakértői irodának. Hogy mégis létezik össze­függés a kettő között, en­nek kiderítésére egy vizsgá­lat adott alkalmat. A szakértői iroda rövid fennállása alatt nem kisebb feladatot vállalt magára, mint a gazdálkodó egységek energiaveszteségeinek a fel­tárását. Az elmúlt fél év so­rán felmérték a tanácsok és intézmények energiafelhasz­nálását, és megbízást kaptak öt szakértői vizsgálat elvég­zésére is. Ezek közül négy — a többi között a kábelgyári — folyamatban van. Bevételük az említett idő­szakban elérte a 100 ezer fo­rintot. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy mi ösztönzi a vállalatokat arra, hogy ezeket a vizsgálatokat meg­rendeljék? Saját érdekükön túl a kormány gazdasági bi­zottsága 1985-ben hozott ha­tározata, valamint olyan ren­deletek, melyek büntetést helyeznek kilátásba azokkal szemben, akik kivonják ma­gukat a veszteségfeltárás alól. A kivetett bírság álta­lában 100 ezer forintnál kez­dődik, s nem ritka a több milliós sem. Lehet választa­ni! Feltárás várni kell. Az itt töltött idő sem elegendő, hogy részle­tes programot dolgozzunk ki. A fűtést jelenleg olajjal óid ja meg a kábelgyár, s hamarosan érkezik a föld­gáz. Terv még nem készült az átállásról, ám napiren­den van a kérdés — tudjuk meg a főenergetikustól. Előkerülnek a veszteséggó­cok is, amelyeket őszintén tár a „vendégek” elé, akik­nek pillantása a radiátorok­ra vetődik. Gőzfűtés Az MKM balassagyarmati kábelgyára választott. A szakértői iroda Varga Feren­cet, a salgótarjáni öblös- üveggyár energiaosztály-ve- zetőjét és Kiss Györgyöt, a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat energetikusát bízta meg a feladattal. A gyárban csatlakozott a csapathoz Tus­kó Mihály helyi főenergeti­kus. Az ő feladatát is meg­könnyíti a kollégák látoga­tása : több szem többet lát. Érdekük pedig közös, így nem válik formálissá a vizs­gálat. Érdekes dolog derül ki, rögtön a beszélgetés elején. A gyár döntően villamos energiát használ fel, mely­nek takarékos fogyasztásában a főenergetikuson kívül szinte senki sem érdekelt. Ö pedig keserűen jegyzi meg: — A prémiumom valóban a megtakarítástól függ, de sajnos a felhasználás értéke nem pedig a számított telje­sítmény vagy energia alap­ján. Így az évközi áreme­lés már eleve kizárja az anyagi elismerést. Végső so­ron a villamosenergia-gaz- dálkodás csak adminisztrá­ció. .. A salgótarjáni kollégák is­merik az ezzel járó tömér­dek munkát, ezért érdeklőd­nek a számítógépes feldolgo­zás felől. — Tervbe vettük — mond­ja Tuskó Mihály —, de mi­vel a komputerhálózat csak az év elején készült el, így — A meleg vizes technoló­gia 40 százalékkal kevesebb energiát emészt fel, mint a gőzfűtéses — magyarázza Kiss György —, és a szabá- lyozhatósága is jobb... — Amúgy is megérett a felújításra, hiszen 15 eszten­deje épült — veszi át a szót a főenergetikus. — Sőt a szennyvízcsatornánk vizsgá­latánál is meglepetések vár­hatók — teszi hozzá aggo­dalommal, majd a hőcserélő rendszer felszabaduló ener­giájának a hasznosítását em­líti, melynek terveit a Ke­let-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat készíti. Lényege egy hőszivattyú, ami pontosan a hűtőgépek fordí­tottjaként alkalmazható. — Állítólag valamelyik tsz hasonló megfontolásból a tej hőmérsékletét kihasználó hő­átalakító berendezést csinál — osztja meg legújabb is­mereteit kollégáival Varga Ferenc. Kényes kérdés kerül po­rondra: a nyílászárók álla­pota. Különösen az erősára­mú csarnokban „tragikus” a helyzet, hiszen az üvegfa­lak kihúzgálták gumitömíté­seit és amúgy sem a leg­szerencsésebb ez a megoldás — egyeznek meg röviden. A részterületek tanulmá­nyozása után előkerül az energiaháló-terv is, melyből újabb információk birtokába jutnak. Lassan kirajzolódik a gyár energiafogyasztása, és a vizsgálat tárgyát képező gó­cok. A gyárlátogatás során ismerősként köszönnek visz- sza a megvitatott gondok, de újabbak is akadnak. — Arkalmas tetőszerkezet­tel szüneteltethető lett vol­na a nappali fény — veti fel Varga Ferenc a szabad­vezeték-csarnokot járva. A salgótarjániak itt találkoz­nak először az alumínium­hulladék hasznosításának elő­készítésével is. Az acélüzem­ben szintén a zárt tető mi­att ég a rengeteg neonlám­pa. Ezután természetes, hogy előkerül a papírra vetett sta­tisztika, melyből kiderül, hogy a teljes villamosener- gia-fogyasztás 20 százalékát teszi ki a világítás üzemelte­tése. „Rendkívül sok!” —ke­rül a bejegyzés Varga Fe­renc noteszébe. A kazánház ragyogó rend­ről árulkodik, ám hamar ki­derül, hogy szakértőinknek itt is lesz dolga. Egyetlen műszer sem működik. A tisz­taság is kényszer szülemé­nye, hiszen az egyik kazán mögött szinte permetez az egyik tolózár. A vizet pedig el kell teríteni... — Ha a műszerek jók len­nének, a kazánháziak mun­káját is lehetne minősíteni és premizálni — veti fel Kiss György. A hangszigetelő fal ellené­re is zajos helyiségbe érke­zünk : a kompresszorházba. Örömmel konstatálják, hogy működik a tehermentesítő szerkezet, azaz a légtartályok telítődése esetén a motor „üresbe” kapcsol, jelentős energiát megtakarítva. A hű­tőtoronyban viszont nem ér­vényesül ugyanez az elv: a szivattyúk akkor is pörög­nek, ha éppen kevesebb a vízigény. Egy másik kompresszor mellett szokatlanul sokat időznek az energetikusok. Már azon gondolkodnak, ho­gyan lehetne fűtésre fogni a berendezésből áradó meleg levegőt, hiszen most az ud­vart fűtik vele. Az erősáramú csarnokban a már említett szigetelési problémák keltik fel szakér­tőink figyelmét. Itt viszont fény árad a csarnokba a te­tőn keresztül; nem is kell be­kapcsolni a lámpatesteket! „Mennyivel világosabb van itt, mint ahol lámpák ontják a fényt!” — jegyzi meg Kiss György. Lassan betelik a jegyzet­füzet, ezért úgy döntenek, hogy a részleteket majd a következő gyárlátogatáson elemzik. Idejükből azonban még futja egy rövid tanul­ságos beszélgetésre. — Már előre félek a tél­től — mondja Tuskó Mihály —, mert megint magamra kell haragítanom az irodai dolgozókat. Tavaly 40—50 kilowatt teljesítményű hősu­gárzókat szedettem össze, mert ezt a többletterhet egy­szerűen nem bírja el a háló­zat. Ilyenkor csak azt mond­hatom: öltözzön mindenki az évszaknak megfelelően, mert 20 foknál nem lehet több az irodákban. Nyereség A balassagyarmati kábel­gyár évente 36 millió forin­tot fizet energiára. Milliár­dos termelési értéknél nem nagy összeg — gondolhat­nánk — ám tisztába kell len­ni azzal, hogy a többletfel­használás a nyereség rová­sára megy. S bár a szakértői iroda munkája még csak most kezdődik igazán, az el­mondottakból is érezhető, hogy van tennivaló. Végezetül csak annyit, hogy nem a kábelgyár ki- pellengérezése volt a célunk; a véletlen hozta így, hogy ebbe az üzembe jöttünk. Ám a tanulságok valamennyi gazdálkodó egység portáján megszívlelendők! Hiszen a huzat is pénzbe kerül... ! T. Németh László Különleges beton a vízi erőműhöz A bős—nagymarosi vízi- erőmű-rendszer építéséhez különleges betont kísérle­teztek ki az Építéstudomá­nyi Intézet szentendrei te­lepén. A nagyberuházást kivitelező Vízügyi Építő Vállalat megbízásából az intézet több száz különböző összetételű minta közül választotta ki azt a néhá­nyat, amelyek egy átlagos betonnál jobban terhelhe­tők, ellenállnak a víznyo­másnak, fagy- és kopásál­lónk. Ehhez mindenekelőtt szennyeződésmentes, meg­határozott szemnagyságú sóderre van szükség. Az építkezés helyszínén kiter­melt kavics erre nem volt megfelelő, ezért végül >s a hegyeshalmi kavicsbányá­ból hozzák az alapanyagot, a cementet pedig a bélapát- falvai gyárból. A különleges betonba többféle kémiai adalékot is kevernek, amely a fagytűrő képességet növe­li, illetve a cement kötését lassítja. Ez utóbbit az épí­tés technológiai menete kí­vánja meg. A betonmintákat labo­ratóriumi körülmények kö­zött, többirányú, nagyfokú terhelésnek vetették alá, túlnyomásos vízben figyel­ték ellenálló képességüket, a szilárdságot törőgépekkel ellenőrizték, a hőmérséklet­változással szembeni el­lenállóságot pedig a minták hűtőszekrénybe, illetve me­leg vízbe helyezésével vizs­gálták. A legkedvezőbb tu­lajdonságokat hordozó be­tonfajtát már használják is Dunakiilitinél, a duzzasztó­mű építésénél. Itt összesen 200 ezer köb­méter betonra van szükség; az intézet által kikísérlete­zett különleges betonfaj­tákból eddig több tízezer köbmétert építettek be. Mű­szerekkel folyamatosan el­lenőrzik az anyag viselke­dését, tulajdonságait, s a vizsgálatok kitűnő ered­ményt adtak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom