Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-02 / 232. szám

2 NOGRAD 1987. október 2., PÉNTEK Tudományos ülésszak Mikszáthról Gorbacsov Murmansxkban Lenin-renddel tüntették ki a hős várost (Folytatás az 1. oldalról) Az általános iskolák szá­mára meghirdetett irodalmi pályázaton a megosztott első díjat a nézsai és a nógrádi általános iskolák kapták. A képzőművészeti kategóriában a salgótarjáni Bem Üti és a Petőfi Sándor Általános Is­kola vehette át a megosz­tott díjat. Délután két órakor a volt megyeháza dísztermében a már említett „Mikszáth és a századvég — századelő prózája” című irodalmi ván­dorgyűlés ünnepélyes meg­nyitójára került sor. A tudo­mányos ülésszakot a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, és annak Nógrád megyei tagozata, a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, va­lamint Balassagyarmat Vá­ros Tanácsa szervezte. Fábián Jánosné, Balassa­gyarmat Város Tanácsának elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket és utalt ar­ra, hogy történelmi pillanat résztvevői lehetünk, mivel a volt megyeháza felújítása után első ízben adott ott­hont rendezvénynek. Ezután Wéber Antal egyetemi tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke üdvözölte a vendégeket, majd Kovács Sándor Iván titkár átadta a társaság Toldy Ferenc- emlékérmét dr. Praznovszkv Mihálynak, a Nógrád me­gyei tagozat elnökének a me­gye irodalomtörténetépek fel­tárásában végzett munkájá­ért. Praznovszky Mihály meg­köszönte az elismerést, majd az ülésszak elnökeként mon­dott néhány bevezető gon­dolatot. Ezután kezdődött meg az ülésszak munkája. Az első előadó Nagy Mik­lós volt. aki Mikszáth írói névadásának sajátosságairól beszélt — többféle megköze­lítésben. Az előadás után a részt­vevők megkoszorúzták a volt vármegyeház előtt lévő Mikszáth-szobrot. A továb­biakban Alexa Károly Mik­száth tragikumáról beszélt, Imre László pedig a Szent Péter esernyője című regényt elemezte. Végezetül Rejtő István azt fejtegette, hogy a karcolattípus milyen sze­repet töltött be írói és pub­licisztikai szemléletének ki­alakulásában. Az előadáso­kat vita követte, majd az elnöki zárszóval fejeződtek be az első nap eseményei. Ma a vándorgyűlés délelőtt tíz órától folytatja munká­ját. — varga — Mihail Gorbacsov csü­törtökön folytatta murmansz- ki látogatását: délelőtt meg­koszorúzta Lenin emlékmű­vét, majd a párt- és mun­kásveteránokkal találko­zott. Ezután a város új la­kónegyedeit kereste fel és meglátogatott egy újonnan beköltözött családot. Az SZKP KB főtitkárát a déli órákban .,Rosszija” atomjégtörő fedélzetén üd­vözölték. Mihail Gorbacsov megtekintette a kifutáshoz készülődő hajót és elbeszél­getett a személyzettel. Moszkvai idő szerint 18 órakor Murmanszkban nagy­gyűlés kezdődött. Ezen Mi­hail Gorbacsov ismertette a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének határozatát, amely­ben Murmanszk városát Le­nin-renddel és a ,.Hős város” megtisztelő címmel tüntette ki. AZ SZKP KB főtitkára méltatta a kikötőváros dol­gozóinak és katonáinak hő­si helytállását a második vi­lágháborúban, amellyel megakadályozták, hogy a fa­siszták elfoglalják Mur- manszkot. Mihail Gorbacsov a ki­tüntetés után a Szovjetunió bel- és külpolitikájával fog­lalkozó beszédet mondott. Ufitäsi es találmányi kiállítás nyílt Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról) munkája. Második lett Var­ga László, a Zagyvavöllgye Tsz dolgozójának uborka- szeletelő gépe. Harmadik díjat nyert Jaloveczki Fe­renc, a Romhányi Építési Ke- rálmiagyáir. Juhász Béla és Ludáinyi István, a NÁÉV, valamint Palhuber Vilmos, a Nógrádi Szénbányák dol­gozója. A műszaki-közgazdasági hónap keretéiben tartott elő­adást az SVT műszaki klub­jában Szalai János, a gyár műszaki igazgatóhelyettese, az önt vény zománcozásról. Rendezője a GTE és a TIT volt. A kiállítást Ozsvárt József nyitotta meg. futó—Tácsik Nóra— Utazási könnyítések A jövő évtől, az útlevél- törvény tervezett változtatá­sával összhangban, a magyar állampolgárok a konvertibi­lis elszámolású valutával rendelkező országokba — ideértve Jugoszláviát is — az eddigieknél gyakrabban utazhatnak, ha az utasnak érvényes útlevele és meg­felelő összegű hivatalos ere­detű konvertibilis fizetőesz­köze van. E minimális va­lutaösszeg legalább 3000 fo­rint értékű külföldi fizető- eszköz, amelyről az utas kiviteli engedéllyel rendel­kezik. Hivatalos eredetű valutá. nak minősül 18 000 ezer fo­rint összegű turistaellát­mány, amelyet azonban a jövőben három év alatt több részletben lehet igény­be venni, tehát a turistael­látmány akár hatszori kiuta­zást is lehetővé tesz. Ugyan­csak hivatalos eredetű va­lutának minősül a lakossági devizaszámláról, az utazási deviza, vagy más néven „BC”-számláról felvett ösz- szeg, illetve, ha az utazás devizafedezetét utazási iro­da szervezett társasutazás keretében biztosítja. Az utazási irodák szervezett tár­sas utazásain évi többszöri részvétel is lehetséges. 1988-ban azok részesülhet­nek turistaellátmányban, akik sem 1986-ban, sem 1987- ben ilyen jogcímen nem vettek igénybe valutát. 1988- ban 3000 forint össze­gű rendkívüli valutaellátás­ban részesülhetnek azok, akik 1988-ban nem jogosul­tak lakossági turistaellátás­ra, Így ezen összeg felhaszná­lásával egyszer kiutazhat­nak. A lakossági turistavaluta- ellátáshoz közlekedési költ­ségek címén három évre további — több részletben igénybe vehető — 13 000 fo­rint összegű valutafelhaszná­lási lehetőség kapcsolódik. Könyvalakban a Minisztertanács munkaprogramja Az Országgyűlés őszi ülés­szakát követően megjelent a könyvesboltokban a Mi­nisztertanács munkaprog­ramját közreadó kötet. A Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában napvilágot látott kiadvány tartalmazza Grósz Károly miniszterelnök elő­terjesztését, Kádár János­nak, az MSZMP főtitkárá­nak hozzászólását, a kor­mány elnökének vitazáró beszédét, valamint a Minisz­tertanács munkaprogramjá­nak teljes szövegét. Pozsgay Imre Pásztori Sok száz érdeklődő jelenlétében avatták fel Kiss Sán­dor Zsigraond királyról mintázott szobrát. (Folytatás az 1. oldalról) munkáról, a tömegszerveze- .tekröl és -egyesületekről. A népszavazás ' intézményét érintő kérdés kapcsán pedig a HNF OT állásfoglalására utalt: ez ügyben a- népfront már elkötelezte magát. A kora esti órákban fel­emelő ünnepség színhelye volt Pásztó műemléki város­része. Sok száz érdeklődő je­lenlétében Pozsgay Imre itt avatta fel Kiss Sándor két­szeres Munkácsy-díjas ér­demes művész Zsigmond ki­rályról mintázott szobrát, amelyet Vadász György épí­tész állított értő módon a műemléki környezetbe. A himnusz után Kiss Jó­zsef színművész — a szobor alkotójának fia — tolmá­csolta József Attila Hazám című költeményét, majd Fe­kete Attila tanácselnök kö­szöntötte az alkotókat és az ünnepség résztvevőit. Avatóbeszédében Pozsgay Imre felidézte Zsigmond alakját, aki első ízben, 580 évvel ezelőtt adományozott Pásztónak városi rangot, majd arra a tényre is utalt, hogy néhány nappal ezelőtt egy másik alkotás, Bobály Attila Dózsa-kompozícióját vette birtokba a város, a Mátraaljai Állami Gazdaság jóvoltából. A kiemelkedő mecénási tevékenységnek szóltak a szavak: — E táj népét is olyan gondok foglalkoztatják, hogy nem szokás manapság cse­kélyke vagyonúnkból kép­zőművészeti alkotásokra fordítani. Pásztó vállalko­zása, éppen ezért elismerés­re méltó. Gondjai, az új vá­ros kiteljesedését szolgáló törekvések mellett nagy al­kotással bizonyította: nem­csak a földhöz ragadt dolgok kellenek ahhoz, hogy talpon maradjunk. A népfront főtitkára a szobor leleplezése előtt, vé­gül megjegyezte: a szobrot nemcsak magunknak, hanem az országnak állították a pásztóiak. Jó bizonyítványt kiállítva önmagukról, s je­lezve, hogy népben, nemzet­ben gondolkodnak. Az alkotáshoz, s a vállal­kozáshoz méltóan megkapó- an szép zenés összeállítás zárta a szoboravató ünnepsé­get. Á vásárhelyi találkozó Erdélyi magyarok tanácskozása ötven évvel ezelőtt ötven esztendeje rendez­ték meg Marosvásárhelyen az erdélyi magyar fiatal ér­telmiség találkozóját, amely a mindinkább kibontakozó antifasiszta népfront szelle­mében kívánt választ adni a kisebbségi sorban élő tö­megek nagy kérdéseire. Szervezői és résztvevői a harmincas évek elején fellé­pő fiatal írók, tudósok és publicisták voltak. E „má­sodik” erdélyi nemzedék számára már adott életköze­get jelentett a kisebbségi lét. A fiatalok helyzete a nem­zetiségi társadalom szociális átrétegződését mutatta: so­raikban a kispolgári és pa­raszti származásnak, illetve kulturális háttérnek volt meghatározó szerepe. Jól ismerték a román nép hely­zetét, a román nyelvet és kultúrát is, és ennek nyo­mán úgy gondolták, hogy az elnyomott nemzetiségi töme­geknek a román progresszi­óval, a román munkásmoz­galommal kell összefogniok, s közösen kell harcolniok a demokratikus átalakulásért, és ennek következtében a nemzetiségi autonómiáért. A népfrontos találkozó tervét a baloldali fiatalokat tömörítő Ady Társaság ne­vében Balogh Edgár vette fel, s a terv megvalósítását szorgalmazta Tamási Áron Is, midőn megírta Cselekvő erdélyi ifjúság című nagy hatású cikksorozatát. 1937 augusztusában jelent meg a Vásárhelyi Találkozó élőké­szítő bizottságának felhívása, amely a többi között a kö­vetkezőket tartalmazta: „Szükségesnek látjuk társa­dalmunk átformálását abból a célból, hogy az erdélyi ma­gyarság egyetemes érdeké­nek a síkján az osztályok közötti választófal eltűnjék. A falusi kisbirtokos réteg­nek és a munkásságnak kell alkotnia azt az erős nemze­tiségi testet, melyet a nevelő értelmiséggé alakult közép- osztálynak kell szolgálnia.” Ilyen előzmények után ült össze október 2-től 4-ig a ta­lálkozó, amely azután Ta­mási Áron elnökletével tar­totta meg tanácskozásait. Tamási elnöki megnyitója közös munkára és felelősség- vállalásra szólította fel a megjelenteket. „Mindenki felelős a munkában — szö­gezte le —: mutassatok hát emelkedett lélekkel utat! És ahogy férfiakhoz illik, adjá­tok vissza a szónak erkölcsi tartalmát, nemzeti súlyát és emberi hitét. Gondoljatok ar­ra, hogy vizsgán álltok né­petek előtt, s hogy az erdélyi magyarság történelme rajta­tok keresztül azt a generáci­ót fogja megmérni, amely ma legnagyobb felelősséggel tartozik népének.” Az elnöki megnyitót előadások és be­számolók követték. Ezek sorában Albrecht Dezső az erdélyi magyarság „társadalmi alkatáról” és ennek átalakulásáról, dr. Asztalos Sándor az erdélyi magyarság közjogi és nem­zetközi jogi helyzetéről, Ka­csó Sándor az erdélyi ma­gyar és román nép „építő együttélésének feltételeiről es útjáról”, Pálffy Antal az iskolai oktatás helyzetéről, illetve az iskolán kívüli nép­művelésről, Szemlér Ferenc az erdélyi magyar tudomá­nyos, irodalmi és művészeti életről, Gagyi László, a ki­sebbségi sajtóról, Nagy Ist­ván a munkástömegek hely­zetéről, Vita Sándor az er­délyi magyar közgazdasági politikáról, gróf Teleki Ádám pedig az erdélyi magyar me­zőgazdaságról beszélt. Az előadásokat mindig vi­ta követte, s e viták figye­lembevételével adták közre a Hitvallás című záróhatá­rozatot. „A Vásárhelyi Ta­lálkozón megjelent fiatal ro­mániai magyar értelmiség — hangzott e határozat — a legteljesebb nemzeti, szo­ciális és politikai egység vá­gyától áthatva kimondja, hogy az erdélyi magyarság minden egyes tagjára a sors­kérdéseink és küzdelmeink iránti érdeklődés, tevőleges szolgálat és munka hárul. A magyarság minden egyes tagjának teljesíteni kell mind anyagi, mind szellemi tehetségéhez mérten köteles­ségét magára hagyott nem­zetünk iránt.” Ugyanez a határozat a következő sza­vakkal fordult a többségi nemzet képviselőihez: „A Marosvásárhelyen összegyűlt fiatalság egy szabadságot szerető nép nyíltságával for­dult a nemzeti álmaiban be­teljesült és Gyulafehérvár magas szelleméhez felemel­kedni tudott román néphez és irányítóihoz, hogy az élet és az emberi jogaiban ve­szélyeztetett magyarság szá­mára találja meg azt a mó­dot, amely a lelki kibékü­léshez, egymás becsületes megértéséhez vezet, és a tör­ténelmi egymásrautaltságban élő két nép számára a sza­bad testvéri együttélés lehe­tőségeit megteremti.” A legszélesebb összefogás keretében rendezett „ifjúsá­gi parlament” a népfront­gondolat jegyében végezte munkáját, midőn a munkás­ság, a parasztság és a prog­resszív értelmiség szövetsé­gét szorgalmazta, s a romá­niai magyarság szociális, és nemzetiségi kérdéseinek megoldására tett gyakorlati javaslatokat. Az európai nép­frontmozgalmakhoz és külö­nösen a magyarországi Már­ciusi Fronthoz hasonlóan je­lölte meg a követendő utat. S ha a további közös cse­lekvést a Közép-Európát hamarosan elborító fasiz­musnak sikerült is megaka­dályoznia, a Vásárhelyi Ta­lálkozó szelleme és politikai öröksége továbbra is meg­maradt. Ezt az örökséget méltán vállalhatják a mi korunk nemzedékei is. P. B. Kínai koktél Chen Zhiliu, a Kínai Nép- köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője hazája nemzeti ünnepe alkalmából csütörtö­kön koktélt rendezett a nagykövetségen. Megjelent Övári Miklós, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Szűrös Má­tyás, a Központi Bizottság titkára, Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, s töb­ben mások. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom