Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

Olvasónapló Hitek és hiedelmek története Miért marad el az elemzés, az értelmezés, a vita? Meditáció a filmklubmozgalom lehetőségeiről Illyés Gyula posztumusz könyvét kézbe venni akkor is örömteli és izgalmas, ha eleve tudjuk, hogy ez a mű töredékes. A szerző élete során több önéletrajzi jel­legű regényt írt. (Regényt tehát, s nem önéletrajzot.) Ezek közé tartozik a hetve­nes évek végéről a Beatri­ce apródjai, amely az 1919 ősze és 1921 tavasza közti időszakot dolgozta fel. E mű folytatásául kezdett íródni A Szentlélek kara­vánja. Egy interjúban Illyés a következőket mondotta e korszakról: „...a magyar nép XX. századi legsors­döntőbb esztendeiről, ahol minden nagy bajunknak a forrása van, a szellemi élet nem adott méltó ábrá­zolást. Nem tudjuk, hogy mi történt, értve úgy, hi­telesen nem tudjuk, mert hisz még történetileg se tud­juk világosan: mi is történt a magyarsággal 1918 és 192ö között. Erre én is - iz­gatottan kíváncsi voltam és — vagyok." A személyes ér­dekeltség tehát nemcsak életrajzi, hanem' szellemi is. A részvétel és a felelős­ség. a felelősségtudatos részvétel hatja át Illyés könyvének sorait, amelyek­ben természetesen nem­csak a több mint hatvan évvel ezelőtti történések van­nak jelen, hanem az a ha­talmas hordalékanyag is, amelyet az azóta is görget magával. Illyés műve annyira kéz­iratosán maradt ránk, hogy Száraz Györgynek nemcsak szöveggondozói, hanem szer­kesztői munkát is kellett végeznie. Illyés ugyanis nem folyamatosan írta mű­vét. Kidolgozott egyes részleteket, olykor több vál­tozatban is, másokról csak vázlatos feljegyzéseket ké­szített. Így a mű mai for­májában olyan, mint egy szakavatottan helyreállított, középkori műemlék: van­nak ép részei, ezeket az építész jelzésszerűen „ki­egészítette", s így képet al­kothatunk magunknak az egészről is. Félreértés ne essék: Száraz György nem szöveget írt, „csak" szer­kesztett, s ezzel nemcsak elolvashatóvá, hanem befo­gadhatóvá is tette ezt a töredékes művet. A tizenkilenc éves, éppen érettségizett fiatalember, legnagyobb magánéleti gondja az volt, hogy milyen kenyérkereső foglalkozást válasszon. Nem a különbö­ző szellemi munkák, hanem a fizikai és a szellemi mun­kavégzés között ingadozott, mert az előbbiben, a két- keze által elvégezhetőben jobban bízott, Voltaképpen édesanyja döntött abban, hogy legyen egyetemista. Nemcsak kenyérkeresö mun­kaként, hivatásként is félt ez a fiatalember attól, hogy értelmiségi, pontosabban író legyen. Szinte menekült előle. E regényhős fiatalem­bernek — és nemzedéktár­sainak — legnagyobb köz­életi gondja ebben az idő­ben a forradalmárlét ho­gyanja volt: „Megvolt a szent bizonyosságunk, hogy mienk a holnap, akármilyen is a távlata, egyelőre. Mert akármiken is át, végül a jó győz.” S ebben a szellem­ben döntenek a társadalmi akció mellett. Illyés itt be­szél először részletesebben arról a röplapakcióról, amely csoportjuk leghíre­sebb tevékenysége volt, s amelynek következtében menekülnie kellett a letar­tóztatás elöl. Igen érzékle­tes képet kapunk arról is, hogy milyen jelentős hatás­sal volt rájuk a bécsi emig­rációból Lukács György, s arról is, hogy milyennek látta egykor és később az író a filozófust. A hangsúly mégsem a személyeken van. Amint a szerző maga írta. könyve „Elsősoron: eszmék hitek és hiedelmek — tör­ténete". S bár szándéktala- nul. de erősíti ezt a mű tö­redékes volta is. Belefeled­kezhetünk Illyés plasztikus helyzetábrázolásaiba. fe­ledhetetlen alakrajzaiba, de közben mindegyre figyel­meztet a meg-megszakadó szöveg a töredékességre. S. így valóban a gondolatra kell figyelnünk. (Szépirodalmi Könyvki­adó.) Vasy Géza Készülődés a könyvvásárra A hazai könyvműhelyek már javában készülnek a könyvkiadás egyik legjelen­tősebb kereskedelmi akció­jára. a téli könyvvásárra. A tervezett kiadványok között jó néhány olyan mű is he­lvet kapott, amely az elmúlt években gyorsan elfogyott a polcokról. Az Európa Könyv­kiadónál folytatják Graham Greene válogatott műveinek kiadását. Az Égtájak 1987-es köteté­ben — a hagyományoktól el­térően — több kisregény-ter­jedelmű elbeszélést is meg­jelentetnek. A filmklubok sajátos köz­életisége, nyilvánossága vi­lágszerte vonzza azo­kat az értelmiségieket, fiatalokat, akik fórumot ke­resnek új gondolatok, új művészi vagy azokkal össze­függő politikai törekvések megvitatására. Mi sem lát­szik természetesebbnek, hogy azok a filmművészek, esz­téták. teoretikusok. akik napjaink újításpárti filmes­csoportjához tartoznak, nem­csak, hogy szívesen látják a filmklubok tevékenységét, de közvetve vagy közvetlenül segíteni is próbálják a klu­bokban formálódó munkát. Az 1986-ban újjászervező­dött Magyar Filmklub Szövet­ség egész tevékenysége, ki­teljesedő hatása példázza ezt a törekvést. A megélénkült, központi kezdeményezés- íendszer hatására általában észrevehető, hogy egyetemi városok mellett kisvárosok­ban és falvakban is újraszer­veződik a filmklpbos köz­élet. Jó esetben szorosan össze­foghatok a filmforgalmazási vállalatok, iskolák, közmű­velődési intézmények erőfor­rásai a cél érdekében: a filmklubok keretei között le­gyen jelen egy-egy olyan alternatív filmkínálat, amely a mozik játékrendjétől elkü­lönülten sajátos rétegigénye­ket elégít ki. Legyen mód iilmklub.'s keretek között megismerni a Magyar Film­intézet közreműködésével forgalmazható filmtörté­neti kuriózumokat, ritkasá­gokat, és legyen mód olyan kortársi műalkotások cso­korba állítására, közös meg­vitatására. amelyek izgalmas mai kérdéseket új módon tárnak fel,1 ábrázolnak, vagy ilyen igényű rendezők mun­kásságát reprezentálják. Nógrád megyeben évadról évadra újjászerveződben mintegv tucatnyi filmklub tevékenykedik rendszeresen, s még egvtucatnyi búvárpa- takszerű alkalmisággal. El­fárad. kifullad a szervezet, majd 1—2 év múlva újult erővel, új tagokkal kezdi a munkát megint. Kohéziós erővé növekszik 3—4 filmsze­rető értelmiségi szándéka, ambíciója, és az érdeklődök különböző nagyságú köre vállalja az együttműködést, csatlakozik, elígérkezik a kö­zös élményekhez, közös vi­tákhoz. A hétköznapok sajátos gondja, problémája, hogy a közös élmény után igen gyakran elmarad az elemzés, értelmezés, vita. Nem jut idő. energia arra, ami az élmény katarzisán túl leg­jobban gazdagíthatja a sze­mélyiséget: az álláspontok, vélemények ütköztetésére. Néhány héttel ezelőtt az NDK filmklubmozgalmának vendégeként volt módom ta­pasztalni, milyen óriási je­lentőségű közéleti fórummá válik egy-egy filmklub nyílt vitája. Mennyire közműve­lődési. politikai kérdés, hogy egy-egy művészfilm. egy-egy dokumentummozi nyomán az emberek úgy foglaljanak állást: van közöm hozzá, az én ügyem is, amiről itt szó van! Belátható, hogy az emberi kapcsolatok minőségében, közéleti, közösségi szerep-, feladatvállalás gondjában is nagy lehetőséget hagyunk ki­használatlanul. ha egy-egy film után nem marad együtt a ..csoport" egy jóízű beszél­getésre. Az emberi kapcsola­tok minőségét, a változás, a változtatás szükségességét egyszei übb fokon úgy is ér­telmezhetjük. hogy a klub­vitán megtanulunk kulurál- tan szót váltani, szót érteni egymással. De úgy is: együtt, közösségben teremtünk, for­málunk magasabb igényeket emberi viszonyainkban. Természetesen ezekről a fontos problémákról elsősor­ban a felnőttíilmklubok kö­rében van értelme „felnőtt módra" beszélnünk, a gyer­mek-, az iskolai filmklubok esetében a mércét más té­makörökben kell magasabbra helyeznünk. A megbízható ízlés megformálásában, az esztétikai élménybefogadási képességek, elemi nevelési lehetőségek kihasználásában kell gazdagítanunk az iskola, a család hatásait! Nógrád megyében Salgó­tarján mellett elsősorban Pásztó. Balassagyarmat. Nagybáfóny a filmklub- mozgalom bázisa, de várha­tóan az új kezdeményezés­sel Szécsény is azzá válik. Talán egyedülálló kurió­zumnak számítható a sal­gótarjáni Múzeumi Mozgó, ahol filmklubos keretekben pár éve jelentős érdeklődés­sel formálódnak sorozatok. Filmtörténeti ritkaságokból éppúgy, mint különleges te­matikák köréből. Bizonyára elérhető len­ne, hogy a nagyjából sta­bil törzsközönség egy ré­sze a bemutatók után vi­tákra, beszélgetésekre is együttmaradjon! Valószí­nű. —, ahogy sok más he­lyen is — ez az ambiciózus szervező személyiség je­lenlétének vagy hiányának a függvénye. Be kell látni: kevés az elkötelezett, filmértő, film­szerető. filmklubos aktivis­tánk! S akik együtt dolgoz­nak is velünk, gyakorta úgy érezhetik, nem kap­nak elég segítséget az ele­mi nehézségek leküzdésé­ben, a hatékony propagan­dában. Kevés a szakmai in­formáció, a tudatos szán­dékú képzés, továbbkép­zés. Jelentős hiányt pótolt a szakmai továbbképzésben az egyhetes salgótarjáni klubvezetői tanfolyam az idei nyáron, ahol Heves, Borsod, Nógrád megyei klubos munkatársaink ve­hettek részi. Színvonalas szakmai előadások, válto­zatos film- és videobe- mutatók igyekeztek pó­tolni az évtizedes hiányo­kat. Jó volt látni a pedagó­gusok. a népművelők, a fő­iskolások, a felnőtt értelmi­ségiek hatalmas ambícióit; közkinccsé kell tennünk új­ra a jó művészfilmet, a progresszív dokumentációt! Természetesen: a film­klubban! S természetesen a mozik, az iskolák, a műve­lődési házak értelmes össze­fogásával. Ügy tűnik. Nógrádban, 1987—88-ban reális vára­kozás lehet: a közművelő­dés. az oktatás különböző hálózatai képesek együtt tervezni, dolgozni a film­klubmozgalomért. a íilm- esztét:kai nevelésért. Erdős István A nógrádi várnak már csak néhány köve dacol a múló idővel, de a természet barátainak így is kellemes élményt nyújt körbejárása. (Kulcsár József felvj Beszélő iájak Kerekberek és a többiek Az emöef. aki a táj mel­let úgy rohan el, hogy fo­galma sincs , arról — mit lát, ma egyre ismertebb „típus". Az ember, aki így él (mond­hatnánk tudatlanul), nem tud visszanézni semmire, csak előre lát. Ahhoz, hogy irányt se tévesszünk, meg haladjunk is minden mó­don. nem elég előre meredni. Néha hátra is kell nézni. Vagyishát kellene, ha lenne mire, ha meg tudnánk ne­vezni nevén is a tájat kö­rülöttünk. Ami meg azonos a történelemmel. Mindenhonnan ugyanaz az élet szól: a közös sors közös nyelvén. A tájba beivódott a történelem, a kisebb-nagyobb földdarabok, hegvek-völ- gyek, dombhátak és mezs­gyék nevével. Nógrádsápon például a Tatárka, ahol ko­rai honfoglaláskori leleteket találtak, de ahol tulajdon­képpen mindig is „kutász- kodtak" (így mondja a pa­lóc) az évszázadokban, mert persze a legendák is oda kötözték az ember ér­deklődését a nevekkel együtt, ahol élt. A régiek még is­merik ezt a történelmi nyel­vet, ismerik a hegyek-dom- bok-völgyek, a számtalan­szor tagosított földek nevét — az újak, a maiak már csak elvétve. Gyűjteni kell, amíg nem késő! Minden táj történeti táj is egyben. Szomszéd András­sal, a Nógrgd Megyei Levél­tár szakemberével néhány napia arról beszélgettünk, hogy milyen utakat járt be eddig a legújabb gyűjtés, s hol látható viszonylagos el­maradás a többiekhez ké­pest? Ö és Ördög Ferenc készítette azt a részletes út­mutatót (módszertanit), ame­lyet körbeadtak a földrajzi nevek gyűjtésére vállalko­zóknak nálunk is a megyé­ben. Ezt a semmivel sem pótolható és a tizenkettedik órában lévő munkát éppen azok segítik minden módon, akik pontosan tudják, mit jelent megőrizni vagy el­lenkezőleg — mit jelentene elveszíteni, örökre elfelejte­ni a másoktól oly gyakran és nagy hangon számon kért, de itthon sokáig lebecsült magyarságtudatot éppen a földrajzi nevek ködbeveszése révén. A népfront élen jár ebben a munkában — egyik ösztönzője és mindenoldalú segítője a gyűjtésnek, kez­deményezője mindenütt az országban, amiként a levél­tárak, nálunk Varga László igazgató és az egész intéz­mény is áldozatos munkát vállal az előrehaladásért. Éppen ők azok, akik tudják; hihetetlen gyorsasággal megy tönkre még az is, ami már mágneses tárolókon rögzí­tett érték, de pusztul minden módon más is, amit nem si­kerül időben és jól megőriz- ni-megtartani. Nógrád megye a földrajzi nevek gyűjtésében — bár­hogy forgatjuk is, így van — nem áll az élen a me­gyék között! És vannak ré­szek, ahol mintha elakadt volna az adatgyűjtés, vagy ami még érthetetlenebb; a már felgyújtott nevek nem érkeznek be időben a le­véltárba. Pedig a munka összesítése még hátravan, a teljes kör nélkül hiába volt minden eddigi erő­feszítés. . . Más munkája sem hasznosul, amíg vala­mennyi eredmény nem ke­rül oda, ahova ezt szánták, kérték (időre) a szerződések szerint. A térképet is nézve: a megye déli, nyugati részei­ből Berkenye—Szendehely, Nézsa azután a Mátra kör­nyékéről, Mátraterenyéről és Pásztó—Csécse térségé­ből várják erősen a begyűj­tött földrajzinév-„termést" a levéltáriak, akik érthetően nyugtalanok a késések mi­att, hiszen az összesítés a teljesség igényével készülhet csgk el. Zala kezdte a sort már 19til-ben. Akkor merült fel a gondolat, és kapott azon­nal társadalmi támogatást éppen a népfront oldaláról is, de aztán már 1964-ben, tehát három év! elteltével megjelent a Zala megye földrajzi nevei című könyv. Két évtized alatt majd min­den megye (amiként erről beszámol a már említett módszertani útmutató) hoz­zálátott a munkához; ná­lunk a hetvenes évek kö­zepén indult a Nógrád Me­gyei Levéltár azóta elhunyt igazgatójának, Schneider Miklósnak a vezetésével a népfront és a megyei tanács támogatásával a volt pásztói járás területén egy úgyne­vezett próbagyűjtés. Annak az eredményei csak rész­ben hasznosíthatók. Ezzel nagyjából azonos időben és magánkezdeményezésként a régi szécsényi járás terüle­tén dolgozott Visnyainé Tóth Katalin, de aztán a máshol is jelentkező ma­gánkezdeményezések az in­tézményi összefogás hiányá­ban végűi is nem haszno­sultak „zalai módon. . így lett, e felismerésből és még jó időben (hiszen ma is elérhetők még azok, akik a sok hánvattatású táj közvetlen környezetükben álló részeit nevén nevezik), a megyei levéltár e nagy munka összefogója, bázisa. A tudományos ellenőrzésről is gondoskodtak; ezt a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, s Ördög Ferenc tudományos főmunkatárs látja el legfő­képpen. A munka azért szé­pen halad, ha kisebb meg­torpanás látszik is a leg­utóbbi időben, sajnos, éppen a „finisben”, amikor a legjobban rohan az idő. Pesty Frigyes, aki 1864-ben vállalkozott arra, hogy a földrajzi neveket össze­gyűjtse, egészen biztosan nagyobb gonddal küzdött, hiszen a mai önkéntes gyűj­tők minden segítséget meg­kapnak, kaphatnak: ennek újbóli és ak|ir azonnali igénylésére is biztatja őket megyénkben Szomszéd And­rás is! Éppen nyolc tételből all amúgy az az átvételi el­ismervény, amelyben feltün­tették — milyen nélkülöz­hetetlen segédeszközöket ad­nak a gyűjtőknek (térképek, útmutató, törzslapok, gyűj­tőlapok stb). Pesty kérdőívekkel „ope­rált". de mert minden tá­jon nem lehetett egyforma alaposságú, lelkes (amiként a mai példa is mutatja) se­gítője a helybeli papok, kántortanítók, jegyzők sze­mélyében — nem is lehetett egységesen értékes és jó az eredmény. Ceredröl példá­nak okáért jó munka érke­zett már akkor is: Pócsa nagy Mihály bíró volt az egyik elmondó a kérdőívek alapján. Éppen az esetle­ges eredményre példa azon­ban, hogy miközben Kiste- renyén vagy négyszáz! föld­rajzi név várt gyűjtésre — az a régi mindössze vagy harminc-negyven leírására vállalkozhatott csupán. A mai áldozatos és értő segí­tők között találjuk a me­gyei földhivatal igazgatóját, Bartus Istvánt is, aki szó szerint a legnagyobb jó szán­dékkal áll a munka mielőb­bi bevégzése mellett. Sok nevet kellene felsorolni a gyűjtők, tanácsi vezetők kö­réből, és meg is érdemelné valamennyi. Az idő sürget, a történe­lemnek nincs basicnyelve. . . T. Pataki László

Next

/
Oldalképek
Tartalom