Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-07 / 236. szám

2 NOGRAD 1987. Oktober 7., SZERDA Budapesti párbeszéd a kelet—nyugati kapcsolatok elmélyítéséért Szovjetunió: a 70. évforduló 2. Milliók forradalma A munkások seregének, a Vörös Hadseregnek egyik ala­kulata Petrográd utcáin (Fotó: APN-reprodukció) Befejezte kétnapos tanács­kozását kedden Budapesten a kelet—nyugati párbeszéd elmélyítésén immár több mint negyedszázada munkál­kodó bergedorfi vitakör, amelynek — sorrendben 83. — találkozójára a szocialis­ta és a tőkésországok 36 kiemelkedő tudósa, politoló­gusa. a közélet különböző területein tevékenykedő szakértője érkezett hazánk­ba. A kétnapos tanácskozás munkájában többek között részt vett és felszólalt Szű­,, Földrengés jellegűnek" nevezte a lengyel gazdasá­gi és politikai reformokról a héten várható bejelenté­seket Jerzy Urban kormány- szóvivő. De arra figyelmezte­tett, hogy a Lengyelország­ban folyó mély és radikális változások a földalatti el­lenzék szélsőséges rekacióját váltja ki, s hogy az ország vezetése komolyan számol a jövőben terrorista jellegű kísérletekkel. amilyenekre immár kétségtelen tárgyi bi­zonyítékok is vannak. Szokásos keddi varsói saj­tóértekezletén Urban beje­lentette. hogy a kormány elkészítette végleges re­formtervezetét. amelynek főbb elképzeléseit korábban megvitatták a szövetséges pártok és politikai szerveze­tek. Kedden a LEMP KB Politikai Bizottsága tárgyal­ta. Csütörtökön kerül a LEMP Központi Bizottságá­nak ülése elé, majd szom­baton kezdi meg a vitát fö­lötte a lengyel parlament, a szejm. A csomag- és Kínában minden előkészü­let megtörtént a kommunis­ta párt XIII. kongresszusá­ra, amely október 25-én nyí­lik meg Pekingben — jelen­tette be kedden Csao Ce- jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak megbízott főtitkára, az államtanács elnöke. Csao Ce-jang, a KNDK parlamenti küldöttségével Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar- Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke táviratot küldött Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága fő­titkárának, a Német Demok­ratikus Köztársaság Állam­tanácsa elnökének és Wiíít Stophnak, a Német Demok­ratikus Köztársaság Minisz­tertanácsa elnökének. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásá­nak 38. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletün­ket és őszinte jókívánsága­inkat küldjük önöknek és a Német Demokratikus Köz­társaság népének. A társadalmi-gazdasági fejlődés kimagasló eredmé­nyeit, a békét és társadalmi haladást, az európai enyhü­lés és együttműködés ügyét szolgáló aktív külpolitika megbecsülést és növekvő nemzetközi tekintélyt biz­tosít az. NDK-nak. rös Mátyás, az MSZMP Közr ponti Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bi­zottságának elnöke. Helmut Schmidt, az NSZK volt szö­vetségi kancellárja. Radomir Bogdanov professzor, a Szovjet Tudományos Akadé­mia Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézetének igazgatóhelyettese és Helmut Sonnenfeldt profeszor, az egyesült államokbeli Broo­kings egyetem tanára. A budapesti találkozó esz­mecseréi. vitái a kapcsolatok alakulásában meghatározó reformprogram — Urban szerint — az 1982-ben kez­dett reformfolyamat folyta­tása lesz. mégpedig annál lényegesen következetesebb és radikálisabb formában. A gazdasági reform első szakasza — mondotta — csak részben jelentett elté­rést a korábbi gazdasági mo­delltől, és a félmegoldások jellemezték. A második szakaszra a gazdasági és politikai refor­mok egysége nyomja majd rá bélyegét. Elsősorban az önkormányzatot és a de­mokráciát szélesítik. Változ­ni fog az állam szerepe és az ország társadalmi és gaz­dasági életében való közvet­len beavatkozásának mér­téke. Átszervezik a politikai intézményrendszert, nyíl­tabbá. demokratikusabbá teszik a közéletet, kiterjesz­tik az állampolgárok szabad­ságjogait. Visszaszorítják a kormánynak a vállalatok gazdálkodásába való közvet­len beavatkozását, s egyben módosítják szervezeti felépí­tését és összetételét is. tartott találkozó alkalmával elmondotta, hogy a Közpon­ti Bizottság kongresszusi be­számoló jelentését a közel­múltban megtartott ülésén megvitatta és elfogadta a Központi Bizottság Politikai Bizottsága. Kínai pártforrások sze­rint a KKP Központi Bi­zottságának 7. plénuma ok­tóber 19-én ül össze. Megelégedésünkre szol­gál, hogy országaink szé­les körű együttműködése — közös céljainknak és érde­keinknek megfelelően — eredményesen járul hozzá népeink barátságának erő­sítéséhez. A jövőben is kö­vetkezetesen munkálkodunk gyümölcsöző kapcsolataink elmélyítésén. E jelentős ünnepen szív­ből kívánunk önöknek és az NDK baráti népének to­vábbi sikereket hazájuk fel­virágoztatása, a béke és a haladás érdekében végzett tevékenységükben. ☆ Az NDK megalakulásának 38. évfordulója alkalmából Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke táviratban üd­vözölte Horst Sindermannt, az NDK népi kamarája el­nökét. Az évforduló alkal­mából táviratban köszöntöt­te NDK-beli partnerszer­vezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Or­szágos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. (MTI) szerepet játszó négy kérdés­kör körül'kristályosodtak ki. Nagy sikerű előadás hang­zott el a tanácskozáson a Szovjetunióban folyó átépí­tésről, az ország belpolitikai törekvéseiről. A referátumok sorát Son­nenfeldt professzor előadása zárta a szovjet átalakulás egyesült államokbeli fogad­tatásáról. A bergedorfi vitakör bu­dapesti találkozója kedden nemzetközi sajtótájékoztató­val ért véget. Sevardnadze— Sanguinetti találkozó Igen érdekesnek és mély­rehatónak nevezte kedden a Julio Maria Sanguinetti uru­guayi elnökkel folytatott tár­gyalását Eduard Sevard­nadze. A szovjet külügyminisz­ter, aki dél-amerikai kör­úton jár és Montevideóban tartózkodik, átadta a köz­társaság elnökének Mihail Gorbacsov üzenetét. Ebben az SZKP KB főtitkára moszkvai látogatásra hívta meg, és állást foglalt a két ország, a két nép közti kap­csolatok bővítése mellett. Se­vardnadze és Sanguinetti. valamint Sevardnadze és Ig- lesias külügyminiszter tár­gyalásain a leszerelés és a fejlődés összefüggéseire, a leszerelés és a fejlődő or­szágok adósságproblémájá­nak kapcsolatára fordították a legnagyobb figyelmet. — A kereskedelmi kapcso­latok bővítésére különösen a gazdasági együttműködés új formái révén kínálkoznék nagyobb lehetőség — mutat­nak rá szovjet hírforrások. Emlékeztetnek arra is, hogy ez nehéz terület, mivel az Egyesült Államok ellenzi a Szovjetunióval fennálló vi­szony építését. Washingto­ni nyomásra uruguayi rész­ről várhatóan nem írják alá a Szovjetunió által javasolt halászati megállapodást, jól­lehet, ilyen együttműködés­re a szomszédos Argentína már vállalkozott, sőt. maga szorgalmazta ezt. A februári polgári demok­ratikus forradalom után, az Oroszországi (bolsevik) Szo­ciáldemokrata Pártnak mint­egy 24 ezer tagja volt. Az illegalitásból előjőve a párt, miután hozzáfogott a töme­gek között folytatott legális politikai és szervezőmunká­hoz, elsősorban a munkás­osztály aktív képviselőit fo­gadta soraiba. Tagjainak száma április végére már meghaladta a százezret: tö­megpárt lett belőle, az orosz- országi proletariátus tömeg­pártja. A bolsevikok végez­ték mindennapos munkáju­kat a szovjetekben, a szak- szervezetekben, a hadsereg­ben, városon és falun egy­aránt, politikailag nevel­ték a tömegeket, s azon igye­keztek. hogy létrehozzák a munkásosztály és a sze­gényparasztság szövetségét, a szocialista forradalom győzelméért vívott harc dön­tő erejét. Június 18-án (július 1-én) békés tüntetésre került sor Petrográdon, amelyen több mint 500 ezren vettek részt, és követelték, hogy a hatal­mat adják át a szovjetek­nek. Az ideiglenes kormány utasítására és az eszer— mensevik vezetők tudtával fegyveresek támadtak a tüntetőkre. A megtorló in­tézkedések időszaka követ­kezett, letartóztatási pa­rancsot adtak ki Lenin el­len, akit bíróság elé akartak állítani. Lenin most is kény­telen volt illegalitásba vo­nulni. A hatalom az ország­ban mindenütt az ellenfor­radalmi ideiglenes kormány kezében összpontosult. Lenin ekkor arra a követ­keztetésre jutott, hogy a pártnak harci taktikát kell változtatnia. Meghatározta a fegyveres felkelés irányvo­nalát, mert meggyőződése szerint a harc volt az egyet­len eszköz ahhoz, hogy a kialakult körülmények kö­zött a forradalom győzelem­re jusson. Javasolta, hogy vegyék le a napirendről a Minden hatalmat a szovje­teknek! jelszót, amely ko­rábban a forradalom békés fejlődésének irányvonalát fejezte ki, de meg volt győ­ződve róla, hogy, ha a szov­jetek megszabadulnak a kispolgári pártok káros be­folyásától, akkor a dolgozó emberek hatalmának meg­teremtéséért folytatott harc igazi szerveivé fognak vál­ni. A nyár derekán általá­nos társadalmi, gazdasági és politikai válság tört ki az országban. Megkezdődött a kispolgári, opportunista pár­tok eszmei és szervezeti széthullása. A forradalom előkészítése során egvre növekedett a bolsevik párt ereje és ösz- szeíorrottsága. Októberben a párttagok száma mintegy 350 ezerre nőtt, a párttagok 60 százaléka élvonalbeli munkás volt. A párt, ame­lyet elszakíthatatlan köte­lékek fűztek a tömegekhez, teljes harci készültségben várta a soron következő döntő ütközeteket. 1917. őszére Oroszország­ban megértek a szocialista forradalom győzelmének feltételei. Szeptemberben Lenin a fegyveres felkelés előkészítésének feladatát tűzte a párt elé, mint gya­korlati célt. Óva intette a párt Központi Bizottságát, hogy a hatalom „megraga­dása4’ érdekében összeeskü- vősdihez kezdjen. Lenin sze­rint a felkelés csak akkor lehet sikeres, ha nem ösz- szeesküvésre. nem is a párt­ra, hanem az élenjáró osz­tályra és a nép forradalmi lelkesedésére épül. Egyúttal konkrét tervet dolgozott ki a petrográdi felkelés lebo­nyolítására. A párt Központi Bizott­ságának október 10-i (23-i) konspirativ ülésén megvitat­ták a fegyveres felkelés kér­dését. Az előadói beszédet Lenin tartotta, aki előtte va­ló nap illegálisan tért visz- sza Finnországból Petrográd- ba. Tíz szavazattal kettő el­lenében (Kamenyev és Zi- novjev) a Lenin-féle határo­zati javaslatot fogadták el, amely kimondta, hogy min­den feltétel megérett, és a felkelés immár elkerülhetet­len. A következő napokban megválasztották a felkelés katonai vezetőségét is. Az októberi felkelésben jelentős fegyveres erők áll­tak a bolsevik párt mögött, élükön a petrográdi vörös­gárdával, amelynek létszá­ma a harcok során 40 ezer főre nőtt. A forradalom e fegyveres élcsapatát több százezer vörösgárdista volt még hajlandó támogatni Oroszország többi városá­ban. A petrográdi helyőrség forradalmi katonáinak szá­ma a felkelés kezdetén meg­haladta a százötvenezret. A bolsevikok oldalára átállt balti flottában több mint nyolcvanezer matróz és mintegy hétszáz hadi-, s ki­segítő hajó teljesített szol­gálatot. Tekintélyes katonai ütőerőt jelentettek ezek az alakulatok a forradalom ol­dalán, s mögéjük több mil­lió katona sorakozott fel a fronton és a hátországi hely­őrségekben. Legfőbb táma­szukat azonban a munkások és a szegényparasztok jelen­tették szerte az országban, akik készen voltak rohamra indulni a kapitalizmus el­len. Az ideiglenes kormány ugyancsak összpontosította az ellenforradalom fegyveres erőit, a bolsevikok azonban jelentős túlerőt alkottak e csapatokkal szemben. Az ide­iglenes kormány kilátásta­lan helyzetbe került. A döntő eseményekre ok­tóber 24-én (november 6-án) került sor. A Szmolnijba ér­keztek a II. összoroszországi .szovjetkongresszus küldöttei, s oda irányítottak több vö- rösgárdista osztagot, forra­dalmár katonákból és mat­rózokból álló egységet is. A városba vezető utakat védő helyőrségi csapatoknak pa­rancsot adtak, hogy egyet­len ellenforradalmi egységet se engedjenek Petrográdba. Október 24 (november 6- án) este Lenin megérkezett a Szmolnijba, és személyesen is átvette a fegyveres harc vezetését; a forradalmi erők megkezdték mindent eldöntő támadásukat. Tervszerűen foglalták el Petrográd stra­tégiai pontjait. Reggelre a főváros a felkelő nép kezé­be került. November 7-én reggel a forradalmi katonai tanács elfogadta az „Orosz­ország polgáraihoz!” kezde­tű felhívást, amelyet Lenin szövegezett, s amely tudtul adta, hogy megdöntötték az ideiglenes kormányt. A. Szirotkin Sevardnadze máig tar­tózkodik Uruguayban. majd Kubába utazik.----tMai kommentárunk 1 A pekingi látogatás Budapesten és Pekingben egyidöben, hétfőn jelentették be, hogy Kádár János, az MSZMP főtitkára a közeli napokban a Kínai Népköztársaságban tesz hivatalos, ba­ráti látogatást. Pekingben. nemzetközi sajtóértekezlet ke­retében fejtették ki, hogy az október 10. és 14. közötti látogatás logikus következménye és egyben betetőzése a két ország és a két párt kapcsolataiban az utóbbi tíz évben beállt gyors fejlődésnek. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1978. decemberi ülésén vizsgálták felül a korábbi két évtizedben követett türelmetlen, ultrabalos politikát, s hirdették meg a gazdasági és társadalmi megújulás, a szocialista törvényesség és a demokrácia megszilárdítása irányvonalát. Az új politika széles körű nemzetközi nyitással párosult, kezdetben még csak lassan, majd egyre fokozottabban megélénkültek a kapcsolatok Kína és az európai szocialista országok, így hazánk között is. Különösen a Kínai KP 1982-ben tartott XII. kongresszu­sát követően aktivizálódtak a majd húsz éven át szü­netelt érintkezések. Ezt a folyamatot a gazdasági szak­emberek. társadalmi és tömegszervezetek képviselői kölcsönös látogatásai, a kereskedelmi, a gazdasági, illet­ve kulturális kapcsolatok erősödése jellemezte. Az államközi kapcsolatok normalizálódását, illetve fejlődését követően rendeződött a viszony a Kínai KP és az MSZMP között is. Ehhez adott fontos jelzést a Kínai KP Központi Bizottsága, amikor táviratban köszön­tötte a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszu­sát. Az együttműködés kiemelkedő államásának tekint­jük azt a látogatást, amelyet Csao Ce-jang, a párt Köz­ponti Bizottságának megbízott főtitkára, az államtanács elnöke az idén júniusban tett hazánkban. Csao Ce-jang és Kádár János akkori megbeszéléseit követően mindkét fél joggal vélekedett úgy: a látogatás­sal a pártok együttműködése új fejlődési szakaszba ju­tott, s az államközi kapcsolatok is magasabb szintre emelkedtek. A Kínai KP vezetője, miniszterelnök a nyár­előn Magyarország mellett felkeresett több kelet-európai országot is, s a körút valamennyi állomásán hasonlóan vélekedtek a kapcsolatok fejlődéséről. Ugyancsak előre­lépésnek lehetünk tanúi, noha még nem ilyen mérték­ben, a szovjet—kínai viszonyban is. Mindezek a fejle­mények elválaszthatatlanok a szocialista országokban, így magában Kínában is érvényesülő reformfolyamatok­tól. Rendkívül fontos időszakban, mindössze két héttel a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusát megelőző­en látogat most Kádár János Pekingbe. A meghívás idő­zítése önmagában is jelzi, hogy a vendéglátók milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak Magyarországhoz, az MSZMP-hez fűződő kapcsolatoknak, a kölcsönösen elő­nyös együttműködésnek. Nem kétséges, hogy az ese­dékes tárgyalások újabb ösztönzést nyújtanak pártjaink és országaink gyümölcsöző kapcsolatainak elmélyítésé­hez, népeink hagyományos barátságának erősítéséhez Ortutay L. Gyula Jelentős gazdasági és politikai reformok várhatók Lengyelországban Csao Ce-jang bejelentése Üdvözlő távirat

Next

/
Oldalképek
Tartalom