Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

1987. október 1., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Adótájékoztató Hogyan adóznak a mellékjövedelmek? Az SZJA alapelve, hogy minden jövedelem össze­vontan adózzon, s ezért a főmunkaidőben vagy a fő­álláson kívül végzett tevé­kenységek jövedelme egy­aránt része az összes jö­vedelmeknek. Ma bizton állíthatjuk, hogy ezek a többletjöve­delmek a lakosság életszín­vonalát érzékelhetően be­folyásoló nagyságot tesz­nek ki. Ez a jövedelem- forrás különösen a vgm- ek megjelenésével, elter­jedésével vált jelentőssé. A vgm-ből származó jöve­delmeket nem bruttósítják, tehát az itt szerezhető jö­vedelmek reálértéke je- • lentősen csökken. A feltételezések. szerint azonban a vgm-ek képe­sek úgy szerződni a vál­lalattal. ahogy azt a köl­csönös érdekek diktálják. Ha a vállalat meg tudja fizetni a vgm-ek adózásai miatt kieső jövedelmét, ak­kor a gyakorlatban mégis „bruttósítanak”. A vállalati önállóság ma már lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó egységek sza­badon mérlegeljék, hogy mit ér számukra a szer­ződéses, vagyis a nem fő- munkaidőben foglalkozta­tott dolgozó. A béradó meg­szűnése azonban e foglal­A mai Tehát: az. 1. sz. munka- vállaló több mint 4000 Ft előnyt élvez az azonos éves összjövedelemmel ren­delkező 2. sz. munkavál­lalóval szemben, pusztán B/ Üj helyzet 1. A béreket felbruttósít- ják, tehát a közölt adatok már erre épülnek. 2. A főállás miatt évi 12 koztatás „versenyelőnyét” még mérsékli. Azt is figyelembe kell venni, hogy a mai általá­nos jövedelemadózási rend­szer preferálja ezeket a jövedelmeket a főmunká­ban végzettekhez viszo­nyítva: meghatározott jö­vedelemhatárig ugyanis (kb. 150 ezer Ft-ig) érde­mesebb a jövedelmeket „felbontani”, főmunkaidős és nem főmunkaidős jöve­delmekre, mivel így ezek terhelése kedvezőbb, mint­ha egy forrásból származ­na ugyanez a jövedelem­összeg. Az SZJA ezt az ano­máliát teszi rendbe, egy­ben megszűnik a ma igen erős progressziójú nyugdíj- járulék-rendszer is. A mellékállások és jö­vedelmek a jövőben ösz- szevontan kerülnek adóz­tatásra. Azonos összes jö­vedelemnek azonos lesz az adóterhe, függetlenül at­tól, hogy csak főmunkaidő­ben, csak vállalkozásban, vagy a két tevékenységet „mixelve” szerzik a jöve­delmet. Vagyis: megszű­nik a főállás hátrányos megkülönböztetése a mel­lékjövedelmekkel szem­ben. Ez szigorításnak lát­szik, valójában a mai hely­zet igazságtalanságait szün­teti meg, amint ezt a mel­lékelt példa mutatja. helyzet azért, mert jövedelemszer­zését „megbontja” nyug­díjjárulékos (főállás) és ál­talános jövedelemadós (mellékállás) tevékeny­ségre. (SZJA bevezetése után) ezer Ft alkalmazotti ked­vezmény jár. 3. A nyugdíjjárulék egy­ségesen 10 százalék. 1. Munkavállaló 2. Munkavállaló ‘Főállás: „7 Havi 6000 Ft-- évi 72 00« Ft Mellékállás: Havi 2000 Ft—évi 24 0O0 Ft Főállás: Havi 8000 Ft=évi 9« OflO Ft Mellékállása nincs Eves Éves összes jövedelem=96 000 Ft összes jövedelem- 96 000 Ft A jövedelmek terhelése (Főállás: progresszív nyugdíjjárulék: NYJ) (Mellékállás: Általános jövedelemadó: ÁJ) 1. Munkavállaló Munkavállaló Főállás: 72 000 Ft Le: NYJ (8"„) 5 760 Ft Főállás: 96 000 Ft Le: NYJ (11",,) 10 600 Ft Főállás nettó jövedelem : 66 240 Ft Főállás utáni mellékjövedelem : 85 550 Ft Mellékállás: 24 000 Ft Le: AJ 640 Ft Mellékállás: nincs Mellékállás nettó jövedelem : 23 360 Ft összes nettó jövedelem: 89 600 Ft összes nettó jövedelem : 85 440 Ft 1. Munkavállaló 2. Munkavállaló (]j bruttó keresete a főállásban: mellékkeresete: 77 4Ä0 Ft 24 000 Ft Új bruttó keresete a főállásban: mellékkeresete: 107 070 Ft nincs összes évi jöved.: 101 490 Ft ’összes évi jöved.: 107 070 Ft A jövedelmek terhelése összes jövedelem: Le: 10% NYJ 101 490 Ft 10 150 Ft 91 340 Ft összes jövedelem: Le: 10% NYJ 107 070 Ft 10)710! Ft 96 360 Ft összes jövedelem: Le: alk. kedv. 101 490 Ft —12 00C Ft összes jövedelem: Le: alk. kedv. 107 070 Ft —12 0*0 Ft Adóalap: tLe: adó összes nettó jöved. 10% NYJ SZJA 89 490 Ft 9 270 Ft 101 49í* Ft —10 150 Ft —9 270 Ft Adóalap: Le: adó összes nettó jöved. 10", NYJ SZJA 95 070 Ft 10 »20 Ft 107 070 Ft 1W 710 Ft 10 9*20 Ft 8? <•;< 11 Xr. 44(1 1 t (Következik: Mi lesz a láthatatlan jövedelmek adózta­tásával?) Kutatási eredmények, vállalatoknak A kutatási eredmények gyorsabb gyakorlati beveze­tésének elősegítése érdekében a Magyar Tudományos Aka. démiia összefoglaló kiadványt jelentetett meg, amely tartal­mazza az utóbbi öt eszten­dőben hazánkban elért 500 legjelentősebb tudó mán y os ismeretet. Az MTA 21 ter­mészettudományi és műszaki kutatóintézetének szakembe­rei valamennyi olyan új ered mény röl tájékoztatnak, amelyek a termelési gyakor­latban azonnal bevezethetők. E mellett valamennyi termé­szettudományi területen — a matematikától a csillagásza­tig — közlük azdkat -az új elméleti felismeréseket és összefüggéseket. Az első alkalommal köz­readott kiadványt a napok­ban öt ven olyan nagyválla­latnak. szövetkezetnek kül- dlilk el, melyek (leginkább ér­dekeltek a tudományos ered­ményék gyors gyakorlati hasznosításában. Megkapja a kötetet 19 innovációs és fej­lesztő bánik is azért, hogy a vállalatok műszaki fejleszté­si elképzelései támogatásá­nak elbírálásához megfelelő ismeretekkel írendelfcezzenek. Az MTA természettudomá­nyi főosztálya szerkesztésé­ben megjelent kötettel az Akadémia eleget tett az (ipari és mezőgazdasági vállalatok kéréséneik, hogy azok időben tájékoztatást kapjanak a leg­újabb tudományos eredmé­nyekről. 'Eddig ugyanis a vál­lalati vezetőik gyakran hivat­koztak arra, hogy a műszaki fejlesztéshez nem rendelkez­nek a legfrissebb tudományos ismeretekkel, s ez is késlel­teti a korszerű technika be­vezetését. Az MTA természettudomá­nyi kutatóinézetei ismerte­tést adnak azokról a műsze­rekről és gyártási eljárások­ról, amelyeket egy-egy — a kötetben megnevezett — ha­zai vagy külföldi vállalatnál már üzembe helyeztek, illet­ve bevezetitek. A gazdasági vezetőket azokról a legfris­sebb eredményekről is tájé­koztatják, amelyeket még se" hol sem alkalmaznak a ter­melési gyakorlatban. Az Akadémia saját kutató­intézeti hálózatán kívül anyagilag rendszeresen tá­mogat több mint negyven egyetemi és főiskolai tanszé­ken működő természettudo­mányi kutatócsoportot. Ma győzni — holnap veszíteni? Képzeljünk el egy futó­versenyt. A futók a start­vonalnál bemelegítenek, koncentrálnak, gimnaszti- káznak, készülnek testileg- lelkileg a sprintre, várják az indító pisztoly dörre­nését. .. ám ekkor hat ver­senyző közül ketten oda­mennek a bíróhoz, s azt követelik tőle, zárja ki a másik négyet! Nincs sem­mi ok, indok, de zárja ki! Mert nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy ők érnek előbb célba. Többet edzet­tek, jobb futók, „menőbb” a szerelésük, nekik szur­kol a tömeg. Itt bizony ennek a két gyengébb képességű atlétának nem sok babér terem. Hacsak nem adnak bele minden apait-anyait. Ez a példa sportban el­képzelhetetlen. A bíró, a versenyzők, a közönség megszakadna a nevetéstől, ha ilyen sportversenyt lát­na, ha ilyen versenyzői in­dítványt hallana. Ám, ami a sportban elképzelhetet­len az az életben nagyon is valószerű. Nézzük példának okáért a salgótarjáni vásárcsar­nok kenyérárusait. Ugye, kezdetben az élelmesebb, rugalmasabb maszekok uralták a terepet. Előbb csak egy hordta oda el­adásra a kenyerét, aztán a másik, majd a harmadik. .. közben szerény konkuren­ciaként jelen volt az áíész, a szövetkezeti ipar is. Lát­szólag békés nyugalom volt: a maszekok hozták szépen a vekniket, a vevő sorija állt, kifizette és vit­te. Akik pedig nem csinál­tak ínyenckérdést a ke­nyérből, azok , megvették a boltban. Aztán idővel megmoz­dult az állami vállalat, s nem is akárhogyan! Ol­csóbb, friss, jó minőségű kenyereket kínált mozgó­boltjában, úgy hogy a vá­sárlók jó része átpártolt hozzájuk. Nosza, megin­dult a verseny. Több pályán is. Előbb rövid távon. Ez tűnt a leg­kézenfekvőbbnek: szólunk a felügyeleti szervnek, ugyan tegyen már rendet a piacon, zavarja el őket — a másikat — kedvezőbb éghajlatra. Vonják vissza az engedélyt, küldjék őket máshová, ne borítsák föl a kialakult rendet, hozunk mi annyi kenyeret, ameny- nyit csak meg bírnak venni-enni. .. A városi tanács termelés­ellátás-felügyeleti osztálya nem vonta vissza az en­gedélyt, nem küldött sen­kit, sehova. Sőt, kifejezés­re juttatta azt a vélemé­nyét, hogy az újabb kon­kurenciának is szívesen helyt adna! Miért? Mert a kenyér választékának bő­vítésével a fogyasztó jár jól: nem kell annyit sor­ban állnia, kedvére válo­gathat, jobb lett a minő­ség, s még az olcsóbb „ár­fekvés” is megjelent a pi­acon. Bár a küzdelem sport­szerűbb stílusba ment át, a harc még javában tart. Meg kell mondanunk őszin­tén, hogy a verseny játék- szabályait még nem tud­tuk helyesen alkalmazni a gazdasági életben, pláne nem a társadalmiban. A legnehezebb kétségtelenül az, tudomásul kell venni azt az egyszerű igazságot, hogy nemcsak győztesek vannak, hanem vesztesek is. Bonyolítja a helyzetet, hogy aki ma győztes, meg­lehet másnap alulmarad, vesztes lesz. De az sem el­képzelhetetlen, hogy har­madnap megint felülkere­kedik. (A variációk száma egyébiránt végtelen.) Csakhát nehéz ezt előre megjósolni. Ettől verseny. Ha pedig verseny, akkor van kockázat, bizonytalan- sági tényező, bukásesély... Ha a pozícióvesztés lel­ki elviselésére nem is kö­telezhető senki, arra vi­szont igen, hogy a verseny- szabályokat korrekten be­tartsa. Akár tetszik, akár nem. (tanka) Halász Lászlóné és munkatársai szalagrendszerben készítik a TSK-telefonközpontot a BRG Mechatronikai Vállalat salgótarjáni rádiótechnikai gyárában. Ebből a termékből az idén közel háromszázötven darabot szerelnek össze. Megbecsülik a műszakiakat A fejlesztők kíváncsi emberek Igazán spórolni csak a gazdag ember tud. Van azon­ban olyan gazdagság is, ame­lyiknek értéke nem csupán csengő forintokban mérhető. Manapság különösen érvé­nyes ez a gazdasági egysé­geknél, ahol kevesebb pénzt? áldozhatnak fejlesztésre. Ebben a helyzetben egy-egy kiváló tervező-, fejlesztőmér­nök valóságos kincset jelent­het a cégnek. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár közel száz­éves fennállása alatt talán soha sem érezte jobban a fejlesztési osztály munkájá­nak, fontosságát, mint há­rom évvel ezelőtt, amikor termékeinek hetven százalé­kát újjal váltotta fel. Az osztály egyik legsikeresebb fejlesztőmérnöke Vámos Ti. bor. A bajszos fiatalember szabódik beszélgetésünk ele­jén a fenti megállapítás mi­att. Mondván, hogy csak a rábízott feladatokat igyek­szik lelkiismeretesen meg­oldani, hasonlóan többi kol­légájához: Aztán lassan be­lelendülünk a beszélgetésbe, — A műszaki főiskola el­végzése után 1976-ban ke­rültem a céghez — mondja. — Akkor az öntödei tech­nológiával foglalkoztam, öt év után a technológiai osz­tályra helyeztek; 1981-ben kerültem a fejlesztőkhöz. így alkalmam volt megismerni a gyár valamennyi üzemét. Salgótarjáni vagyok, a tűz­helygyáron kívül nem is na­gyon találtam volna máshol a képzettségemnek megfele­lő munkát. Ezért már a be­lépéskor természetes volt, hogy a gyár lesz a kenyér­adóm. Hogy a vállalat járt jól Vámos Tiborral, vagy fordít­va, arra a fiatalember sem tudott választ adni. Azt vi­szont tudom, hogy munkájá­val meg vannak elégedve. Ö meg azzal a lehetőséggel, ame­lyet a gyártól kap főkonst- ruiktőri munkájához. Évek­kel ezelőtt, a vállalat szaná­lását követően az új vezető­ség bizalmat adott a fejlesz­tőknek. Tudtálk és tudják, hogy az új termékekben van a lehetőség. Vámos Tibor el­ső megbízatásként a szilárd- tüzelésű kályhák korszerű­sítését kapta. — Ez hagyományos ter­mékcsalád volt a gyárban. Tulajdonképpen a még ma is kapható Carbon, Tarján, Fény elnevezésű kályhákkal kezdtem a szakmát. Aztán következett az olcsó, leg­többször hulladék hasznosí­tását lehetővé tevő fűrészpo­ros kályha. A fejlesztő csak akikor nyugodt, ha a boltok­ban megtalálja a terméke­ket. Ezekkel a kályhákkal gyorsan kellett megjelenni a piacon. Szebbek, mutatósab- bak voltak a korábbi tűz­helyeknél, de véleményem szerint nem sokkal jobbak azoknál. Kollégái mondják, hogy Tibor igencsak belelendült a munkába, sorra állt elő a különböző termékekkel. A fűtőkészülékek mellett olyan egyéb cikkeket is tervezett, amelyek készítésére na­gyobb beruházás nélkül vál­lalkozhatott a cég. Így egye­bek között három hét alatt kifejlesztette a szabadidős­termékeket, melyek olyan keresettek lettek, hogy a kü­lönböző. grillkészülékekkel a nyugati piacra is betörtek. Szintén rövid idő alatt ké­szült el a hulladékégető lég­kazán. Mindhárom típusa kiválóan alkalmas intézmé­nyek, gazdasági épületek, fóliasátrak, esetleg családi házak légfűtésére. — Milyen ember a sikeres fejlesztő? — Megszállottan kíváncsi — mosolyodik el Tibor. — Én például nyitott szemmel járom a világot. Ha tehe­tem, minden vásáron, be­mutatón ott vagyok. Érdekel a termék élete, mely sze­rintem ott kezdődik, hogy igény van rá. Kíváncsi va­gyok a vásárlók vélemé­nyére. Hiszen, akik majd használják például a kály­hákat, tűzhelyeket vélemé­nyükkel, tapasztalataikkal jelentősen segítik a munká­mat. Ha tehetem, a város Centrum áruházában is meg­nézem a termékeinket. Egy alkalommal az eladó nem volt a helyén és én magam magyaráztam el a vevőknek saját fejlesztésű kályhám tulajdonságait. — Megbecsülik a vállalat­nál a műszakiakat? — Kollégáim nevében is mondhatom, hogy a gyárban az utóbbi esztendőkben so­kat tettek a műszakiak anya­gi megbecsülése érdekében. A jelenlegi vezetők jól látják, a szakmunkások a mát ha­tározzák meg termelésükkel, a jövő azonban a műszaki fejlesztőgárda kezében van. Ennek érdekében támogat­ják a továbbtanulni szándé­kozókat, mént az sem mind­egy, hogy milyen képzettsé­gű emberek dolgoznak a vál­lalatnál. Magam sem hagy­tam fel a tanulással. Surányi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom