Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
A nőgrád Magyarnándorban Ritkán fordul meg errefelé krónikázó ember. Ez abból is kiszűrhető —, ha már amúgy is nem tudnánk —, hogy, amikor az esti szürkületben egy kiadós kerti szemle és sokirányú beszélgetés végén elköszönünk a Bállá— Tóth családtól, azt mondják, „■jöjjenek máskor is...” Debercsény két erős szálon függ amúgy a közeli Ma- gyarnándoron, az egyik ezek közül alapvetően meghatározó, hiszen a nándori tanács „fennhatósága” alá tartozik itt minden, vagy majdnem minden, ami régi, és ami új, egyként így van ez. A másik meghatározó kötelék maga a nándori állami gazdaság; a debercsé- nyi kicsiny számú lakosság nem kevesebb, mint nyolcvan százaléka a gazdaság munkása. Eljáró Pestre nincs egyáltalán, Nándorban dolgozik még néhány helybeli és Romhányban, Gyarmaton, a Volánnál, mindössze ketten — közülük az egyik mo- horai születésű, Debercsény- be nősült Tóth József, aki egy diófa kivágását hagyja abba kedvünkért és tessékel befelé a falu felső széléhez közeli házukba. Apósa, Bállá János, Debercsény elöljárója, rá azonban még várni kell sötétedésig, akkor jön majd haza a nán- dori-lazonyai almáskertből, munkahelyéről, ott kertvezető ugyanis... Mindössze nyolcvanat! élnek itt PH j 51 Itt, a régi Debercsényben, mindössze vagy nyolcvanon élnek. Az újabb, a falvakat összekötő út menti részen laknak azok a debercsényi- ek, akik mostanában építkeztek. A két falurészt egy meglehetős domb választja el egymástól és szinte semmi remény arra — a lélekszám nem növekszik, az elöregedés megállíthatatlan —, hogy valaha is összeépüljön ez a kétféle Debercsény. Azt az újat aztán „fütyülős telepnek’’ nevezik errefelé, merthogy ott gyakran sivítozik a szél. Az öreg Debercsény a völgybe húzódva mindenképpen védettebb, csendesebb és éppen ebből a szélcsendből látszik kisejleni valamiféle jövő. Amíg az ágavesztett diófa tövéig és Tóth József szíves invitálásáig jutunk —, alig néhány ház előtt mentünk el, mégis megtudtunk úgyszólván minden fontosat, ami a mai és feltehetően a holnapi létet meghatározza Debercsényben. Varga Pál nyugdíjas tanító (mellesleg, maga is itt tanult Debercsényben, a régen nem létező iskolában) füvet, gazt égetett éppen, amikor ott jártunk, az ő birtokával szemben, takaros öreg ház áll, azt vette meg egy kecskeméti, de amúgy meg errefelé „akácozó”, ideszokott méhész. Ez a ház tehát megmenekült a végső romlástól, de még mai karriert is csinált! A méhész, Angliában élő lányának ajándékozta az egészet. A nyár az idén itt már angliai debercsényi- ekkel telt el, itt éltek hónapokig a megajándékozottak, és, mint hírlik... Ezt már Tóth József gépkocsivezetőtől tudom — erősen fontolgatják, hogy talán a nyugdíjba vonulás után az év nagy részét itt töltenék (s töltik is nyilván) az új de- bercséhyiek. Megváltoznak a létezés alapjai Vett .itt más is házat, s alkudnának is mások, ha lenne mire. Mert, ami mégis adódik az elköltözéssel, vagy a végső eltávozással — az bizony hamarosan elkel. Az ember újra felfedezi a falut. így van ez máshol is az értékesebb természeti tájban — igaz, új szerepkörbe is helyezi azzal, hogy elsősorban üdülőfalunak kezdi használni. Hogy mit nyer vele ezáltal a régtől, öröktől ott lakó, hogy nyer-e valamit egyáltalán? — az már más kérdés. Egyet bizonyosan, amit később, de már mosf sem lehet figyelmen kívül hagyni •— a kistelepülések funkcióváltásaival, az ottani létezés alap- feltételeinek mindenoldalú- an javulniuk kell, és mielőbbi Nincs annak még egy évtizede sem, hogy idős de- bercsényiekkel beszélgetve, a falu egyetlen utcájában (akkor megvolt még a török utáni időkből származó, rogyadozó, híres debercsényi harangláb) arról fantáziál- tunk közösen, ami mostanra beérett. Hogy ugyanis, amiként a közeli kétbodonyi- ak nagy ügyesen elgátolva egy patakot, valóságos pi- henötavat-horgászparadi- csomot varázsoltak maguknak — és másoknak, de erről majd kicsit alább! —, ugyanúgy kellene talán a végső pusztulástól, kihalástól megmenteni Debercsényt is. Mert kétágú patak itt is van a völgyben, s lenne hely, eddig nagyrészt parlagon álló, a völgy felfelé kapaszkodó részein, ahol a tó elférne. Hogy akkor talán „felfedeznék Debercsényt iß az emberek.. —MMi '.i'v"-'' • zmBmm Az o példáink egyedülálló Felfedezik így is. Tó nélkül is. Három-négy ház így került új tulajdonba, van köztük olyan, amit egy fogorvos vesz meg, van itt már pesti debercsényi is, meg más, közeli községben lakó maszek kőműves, aki itt rakott olyan üdülőházat, amire vendéglátónk, Tóth József azt mondhatja teljes joggal, hogy családi háznak is beillene. Egyébiránt éppen Tóth József, a Nógrád Volán gyarmati sofőrjének és családjának, feleségének, két szép fiának, törzsökös, debercsényi, tizenöt éve tanácstag, mai elöljáró apósának élete, debercsényi erős gyökerezése is alkalmas lehetne arra, hogy e mindösz- sze (a két részt együtt számító) 173 lakosú kisközséget mai létezésével kapcsolatban bemutassuk. Az ő példájuk azonban mindenképpen egyedülálló, de a magam részéről nem hiszek abban, hogy mindig is egyedüli lesz. Változik az élet tovább, s lehet még ■ követésre érdemes modell a Tengizt is megjárt, s a-nyugdíjba készülődve is a tevékenységet kereső Tóth József és apósa, Bállá János. De ahhoz már bizonyos mértékű és persze, nagyon lassú visszaáramlásféle kellene (a fiatalja elköltözött ugyanis főként Nándorba), vagy olyan korú új lakosság betelepedése, amelyik — mert érdekeltté tette a társadalom — felvállalja a falusi létet, a földet, a háztájit és az állattartást is. A jövőbe is néző mai szociográfia nem veti el ezt a lehetőséget sem... Tóth József Tengizben hosszabb időt töltött, sivatagi körülmények között dolgozott, s milyen az élet!, a másik debercsényi „volános”, Tóth István ugyanúgy ebből a kicsiny faluból megjárta ezerszer-tízezerszer a teve latta homokviharos tengizi tájakat. A mi emberünk szivattyúkat hozott. Anyósa, Bállá János felesége, a nándori Mikszáth Kálmán Termelőszövetkezet tagja; az ő révén igényeltek a meglevő elég nagy kertjükhöz a patakon túl egy még nagyobbat. Csak a minap lett kész a két férfiember, Bállá és veje, az ottani szőlőtelepítéssel (150 tő), a kordonozással. Az új területre most még málnást terveznek, előtte alaposan trágyázzák. Majd’ egy régi magyar hold földterületet művelnek itt a ház mögött, ahol amúgy meg valamikor nagy szántók húzódtak a dombon mindenütt. Három nap munkát kell végezni a tsz-nél a bérleti díj fejében évente. A patak — nevét nem tudjuk közösen sem megmondani — vizét időnként elgátolva a tengi- zi szivattyúkkal itt olyan kertet varázsolnak majd, ami a sok munka mellett a család virágzását is megter- mi. Tóth József egyik, nagyobbik fia, Attila meg gépes lesz, az már biztos most is! Hogj; aztán a gép mi lesz — repülő, vagy Rába— Steiger, akár itt a közelben, azt még nem tudni, de, ha valahol felbőg egy motor, ez a gyerek már arra szalad. A kisebbik, a Jóska, még csak harmadikba jár Nándorba, mert az iskola itt teljességgel megszűnt. Szüret óta ’ . * egyfolytában dolgoznak A sokféle összefüggést persze, már az időközben hazaqnotorozott Bállá Jánostól tudhatja az ember, aki szeptember óta' egy napot sem hagyott ki a nándori gazdaság lazonyai almáskertjében; a szüret óta egyfolytában dolgoznak a szedők, ott most a sok munka a kertvezetőnek is. Egy év múlva, ha nyugdíjba áll, itf vonul majd munkába mindennap örökké tevékeny- vidám vejével, lányával és -unokáival, feleségével együtt. A mai felfordult, világban, ha erős gyökerekkel hely- benálló mégis haladó-virágzó családot akarok látni, vagy, ami ugyancsak ritka; több nemzedék együttélését akarom felidézni, ide kijövök Debercsénvbe, Balláék- hoz, Tóthékhoz mindenesetre. Debercsény amúgy sem „adja meg magát”. Ezt erősíti is a nándori tanács minden módon; támogatta mindenben, amihez fogott, templomépítésben, új haranglábalkotásban (ezekre nagyon komoly összegeket fordított maga a lakosság), de mielőbb megoldást kell találni arra is, hogy a sok idős embernek megfelelő orvosi rendelője legyen. A helyi „te- hót” erre fordítják ugyanis. Tava nincs Debercsénynek, a bodonyiaké körül üdülőfalu épül, mint hírlik, rövidesen osztrák segítséggel! Tava nincs, de ereje igen, a megújuláshoz. T. P. L. Fotó: Bencze Balta János kertvezető • ' Brr Tengizt-járt mohorai—debercsény!: Tóth József gépkocsivezető felesége és kisebbik fia társaságában. ■ ■ .. . Debercsényi részlet, sző szerint madártávlatból. A helybeliek egyik büszkesége a nagy társadalmi ös«- szefogással, segítséggel felépített új templom. Üj harangláb évit Daüiv.« f.< -><ui Majdnem egyidős a századdal Illés Vidomé. Szinte hihetetlen, hogy ez a kis bolt és tus italbolt 159—180 ezer forint forgalmat bonyolít havonta.
