Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-23 / 250. szám

2 NÓGRÁD 1987. október 23., PÉNTEK Dobrinyin—Se vardnadze —Shultz Véglegeseik a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szerződést XS** ’ 'V ^ Nagy nyilvánosság mellett Október %5-én összeül a Kínai KP kongresszusa Helyi idő szerint, tíz óra­kor gördült be az ' amerikai külügyminiszter Helsinkiből érkező különvonata Moszk­va Leningrádi pályaudvará­ra. George Shultzot érkezése­kor Julij Voroncov, a szov­jet külügyminiszter első he­lyettese köszöntötte. A hi­deg, ködös időben várakozó újságíróknak Shultz moso­lyogva, integetve csak any- nyit mondott, hogy nyu­godt, jó éjszakája volt a vonaton. A szovjet külügyminiszté­rium Alekszej Tolsztoj ut­cai vendégházában, csütörtök délelőtt megkezdődtek Se- vardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter tárgyalásai. Shultz csütörtök reggel érkezeit Moszkvába, s kíséretében van Frank Car- lucci, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadó­ja is. A tárgyalásokon szovjet részről Sevardnadze külügy­miniszter mellett részt vesz Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára is. A tervek szerint véglege­sítik a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták fel­számolásáról szóló szerző­dést, s foglalkoznak a hadá­szati támadófegyverek ötven­százalékos csökkentéséről szóló megállapodás kidolgo­zásával. Szerepel a napiren­den a regionális válsággócok problémája, az emberi jogok kérdése s több más, a két­oldalú viszonyt érintő kér­dés. Az amerikai külügyminisz­tert az előzetes tervek sze­rint ma fogadja Miha­il Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is. Lehetséges, hogy a kétna­pos megbeszéléseken megál­lapodás jön létre az újabb szovjet—amerikai csúcsta­lálkozóról. it Az amerikai fővárosban nagy várakozás előzi meg Shultz külügyminiszter moszkvai tárgyalásait, hiva­talos nyilatkozat azonban a tárgyalások küszöbén nem hangzott el arról, hogy mi várható a külügyminiszteri megbeszélések újabb fordu­lójától. Bár a Fehér Ház szóvivő­je figyelmeztette a sajtót, hogy Reagan elnök váratla­nul bejelentett csütörtök es­ti sajtókonferenciáját ne hozzák összefüggésbe a moszkvai megbeszélésekkel^ a tömegtájékoztatási eszkö­zök máris olyan találgatá­sokkal álltak elő, hogy Rea­gan esetleg már a csúcstalál­kozóról szóló megállapodást kívánja bejelenteni. (Pedig az ilyen közléseket általá­ban egy időben szokták köz­zétenni az érdekelt felek s a sajtókonferencia idején Moszkvában késő éjszaka lesz.) Figyelemre méltó azon­ban, hogy az elnök, aki az idén mindössze két sajtó- konferenciát tartott, most váratlanul pontosan ebben az időpontban hajlandó az újságírók elé állni, noha az amerikai belpolitika és gaz­daságpolitika meglehetősen zavaros állapotban van. A sajtókonferenciát valameny- nyi fontos televíziós- és rá­dióhálózat közvetíti, még az amerikai baseball-liga dön­tőjének kezdetét is elha­lasztják emiatt. Vezető amerikai kormány- . tisztviselők korábban újság­íróknak azt mondották, hogy Sevardnadze és Shultz újabb megbeszélésétől már gya­korlati megállapodásokat várnak mind a közepes ha­tótávolságú rakétákról szóló szerződés, mind a csúcsta­lálkozó ügyében. Shultz egyértelműen azt hangoztat­ta, hogy a leszerelési kérdé­sek közül elsősorban már a hadászati fegyverek számá­nak csökkentéséről kíván tárgyalni, bár hozzáfűzte, hogy a közepes hatótávolsá­gú rakéták felszámolásáról szóló szerződés „még nincs a zsebünkben”. Az amerikai közlések sze­rint az újabb tárgyalási for­dulón ismét mind a négy tárnakor szóba kerül, vagyis leszerelés kérdései mellett a regionális problémák, a két­oldalú kapcsolatok és az em­beri jogi témák. A washing­toni külügyminisztérium szerdán közölte, hogy az amerikai tárgyalóküldött­ségben jelen lesznek a kö­zép-amerikai problémák szakértői is, jóllehet Elliot Abrams, a „kemény vona­lat” képviselő külügyi ál­lamtitkár otthon maradt. A szeptemberi fordulón a mi­niszterek nem foglalkoztak Moszkvai köd Törődnek a várakozó utasokkal a repülőtéren Valósággal megbénult a légi közlekedés vasárnap óta a szovjet fővárosban, az ötö­dik napja oszlani nem aka­ró sűrű köd miatt a gépek csak elvétve tudnak fel- és leszállni. Szerdán rövid idő­re megnyitották a sereme- tyevói repülőteret, néhány gép le tudott szállni, de azt követően újból bezárták a légikiktőt. Mint Saroveczky Tibor, a MALÉV moszkvai képvise­letének vezetője elmondta, a szovjet főváros nemzetközi repülőterét csütörtökön a délelőtti órákban megnyitot­ták, s a délutáni órákig — amíg újra be nem sűrűsödött a köd — három magyar járat le is tudott szállni Seremetyevo—2-n. Az utóbbi napokban csak a MALÉV-nek csaknem fél­ezer utasa rekedt Moszkvá­ban; légitársaságunk képvise­lői szállást és étkezést biz­tosítottak számukra, s amint az időjárás engedi, kisegítő járatokkal szállítják őket Budapestre. Hivatalos bejelentés sze­rint a belföldi repterek csü­törtökön délig zárva tar­tottak, s az időjárás-előre­jelzés szerint a köd ma is tartani fogja magát. A moszkvai járatokát más városok reptereire irányítot­ták: Gorkijba. Voronyezsbe, Leningrádba, Vilniusba, Ri­gába. (MTI) Rakéta robbant Kuvaitban Rakéta csapódott be és robbant 1 cstítÓffökőV) kora " reggel egy tengerre telepí­tett kuvaiti olajtöltő állomá­son a Perzsái Arab)-öböl északi részén. Az AP hír- ügynökség jelentése szerint feltehetően iráni tulajdon­ban levő, kínai gyártmányú Silkworm típusú rakéta volt. A becsapódás idején hajó nem tartózkodott a töltőál­lomáson, de az állandó sze­mélyzet három tagja megse­besült, és komoly anyagi ká­rok keletkeztek. (MTI) Pekingben sajtóértekezle­ten jelentették be, hogy kü­lön sajtóközpontot hoznak létre a Kínai Kommunista Párt október 25-én megnyíló 13. kongresszusának időtar­tamára. A sajtóközpont ille­tékes szóvivője szerint ed­dig több mint négyszáz kí­nai és külföldi újságíró kér­te akkreditálását a kong­resszus helyszíni tudósításá­ra. Figyelemmel kíséri majd a pártkongresszus eseménye­it többek között a kínai fő­városban működő 140 állan­dó külföldi tudósító, ötven újságíró lesz jelen Hong­kongból, Makaóról és való­színűleg Tajvanról, s mint­egy kilencven különtudósító érkezik Pekingbe húsz or­szágból, köztük az Egyesült Államokból, a Szovjetunió­ból és az európai szocialista országokból. Az 1956 szeptemberében megtartott 8. pártkongresz- szus óta ez az első olyan kongresszus Kínában, amely­nek nyitó- és záróülésén je­len lehetnek külföldi újság­írók is. Arra, hogy külön sajtóközpontot rendeznek be Az ENSZ-közgyűlés szer­dán egyhangúlag elfogadott határozatban támogatásáról biztosította a közepes ható- távolságú és hadműveleti­harcászati rakétákról szóló szovjet—amerikai elvi meg­állapodást, és felszólította a két ország kormányát: mi­előbb kössék meg az erről szóló szerződést. egy pártkongresszus alkal­mából, még nem volt példa a Kínai Kommunista Párt kongresszusainak történeté­ben. Mint a sajtóközpont szóvivője elmondotta, ez a tény önmagában is bizonyít­ja, hogy a kínai vezetés mi­lyen komolyan veszi a kül­világ felé való nyitás politi­káját. A kongresszus napjaiban kínai pártvezetők sajtóérte­kezleteken válaszolnak majd a hazai és a külföldi újság­írók kérdéseire, tájékoztatók hangzanak el a kongresszus üléseiről és vitáiról. Az új­ságírók interjúkat is készít­hetnek majd kongresszusi küldöttekkel. A kínai pártvezetés a je­lek szerint nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a „re­form és a nyitás” kongresz- szusáról a lehető legtelje­sebb és leggyorsabb tájékoz­tatást kapja nem csak Kína lakossága, hanem — a kül­földi újságírók közreműkö­désével — az ezekben a na­pokban Pekingre figyelő vi­lágközvélemény is. A közgyűlés határozata ugyancsak sürgette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tegyen komoly erő­feszítéseket annak érdeké­ben, hogy a genfi tárgyalá­sok keretében megállapodás jöjjön létre a hadászati tá­madófegyverek 50—50 szá­zalékos csökkentéséről. (MTI) Öböl-háború Andreotti rendezésre szólít fel érdemben a közép-amerikai helyzettel. (MTI) Tudósok az SDI-ről Leszerelés Egyhangú határozat az ENSZ-ben Az amerikai űrfegyverke­zés legfőbb pártfogója Tel­ler Ede tudatosan félreveze­tő, túlságosan is optimista adatokat közölt Reagan el­nökkel és az amerikai kor­mány tagjaival a program egyik legfontosabb eleme, a röntgenlézer fejlesztésé­nek lehetőségeiről, a kutatá­sok által szerzett adatoknál wmm & mmmvmmmímsxímimMNMNá . ő tekinthető korunk egyik legveszedelmesebb lázadójának”. (Az osztrák hadbíróság ítéletének in­doklásából. Pest, 1853. má­jus 25.) A párizsi Montparnasse te­metőben 125 évvel ezelőtt, az 1862. október 23-án elhunyt erdélyi arisztokrata sarjtól, Teleki Blankától vettek bú­csút a gyászolók. Irányi Dá­niel tartotta a halotti beszédet. Lővei Klára írta le, hogy méltósággal feküdt a ravata­lon, s egy közeli barátjuk megtörve a gyász csendjét így kiáltott fel: „Quelle for­ce!” Micsoda erély! A mondat nemcsak a ha­lotti arc fegyelmezettsége, a temetés méltósága feletti cso­dálkozás volt, hanem a gróf­nő etikai tartásának és élet­vitelének összefoglalása. Ugyanez az erély sugárzott Teleki Blanka arcáról, még élő szeméből, amikor 1853. június 30-án a pesti hírhedt Újépületben hallgatta az íté­letet. A termet földig feketé­be vonták. A tíz év várfog­ság indoklásából: ritka szellemi tulajdonságokkal, tu­dományos műveltséggel, erős akarattal és fáradhatatlan kitartással rendelkezik, de ezen tulajdonságok hiúvá és elbizakodottá tették, fölöt­tébb akaratos és különlege­sen becsvágyó”. A vérbíróság tudta, hogy ki áll előtte. A mondatok szinte dicséretként hatnak. Miért? A magyará­derűlátóbb képet festett er­ről. Ezt állítja több olyan tudós, aki közreműködött az eddigi kutatásokban. A tudó­sok szerdán Los Angelesben sajtókonferencián fejtették ki véleményüket, álláspont­jukat előzőleg a The Los Angeles Times is közölte. A vádat a kutatások egyik volt vezetője, Roy Woodruff zatot maga a bíróság adta meg, amikor kimondta: „Po­litikai tevékenységének nagy­ságánál fogva annál is in­kább ő tekinthető korunk egyik legveszedelmesebb lá­zadójának, mivel abba a hi- szembe ringatta magát, hogy nővérével, özv. De Gerandó- néval titkos utakon olyan eredményeket ér majd el, amelyek megvalósítására ed­dig minden kísérlet meghiú­sult”. A hóhér nyelvéről az áldozatéra lefordítva: Tele­ki Blanka az 1848—49-es sza­badságharc „hamu alatti parázsát” ápolta, ha úgy tet­szik szította, s hitt a sza­badság fellobbanó tüzében. Ez volt az az erély, mely fáradhatatlanná tette 1848. március 15-e előtt is. A fő­rendi asszony 1846-ban fel­állította az első középfokú leányiskolát Magyarországon. Az intézet alig több mint egy évig létezett, mégis a re­former Teleki Blanka ezek­kel a gondolatokkal nyitotta meg: „Nőink nem neveltet­tek magyarokká — nem ápoltatott bennük ez a szent tűz, melynek lángja a hon egyes polgárait egy nagy és hatalmas egésszé olvasztja. Idegenként állnak nőink a emelte Teller és munkatár­sai ellen. Woodruff korábban a kísérletek folytatásával megbízott kutatóintézet, a Lawrence Livermore intézet egyik társigazgatója volt és ott is kifejtette álláspontját, de azt nem fogadták el, sőt munkakörét korlátozták, s a tudós végül is távozásra kényszerült. hazában.” Az intézet azonban nemcsak úri és főrendi leá­nyok otthona és iskolája volt, hanem a szabadságharc egyik szellemi központja is. Zász­lót ajándékoztak a honvéd­seregnek 1849-ben, s az egyik tanár, Vasvári Pál mondott ünnepi beszédet. „A köztár­saságért!” felkiáltással fe­jezte be szónoklatát. A grófnő együtt élt és dol­gozott a szabadságharccal. Debrecen, Nagyvárad életé­nek stációi, s közben beteg honvédeket ápolt, pénzt és élelmiszert gyűjtött a fo­gyatkozó seregnek. Aztán a bukás. Haynau rémuralma, s a szabadságharc résztvevői előtt a dilemma; menekülni vagy itthon maradni? Teleki Blanka itthon maradt. Az­tán a másik nagy választás: Passzív rezisztencia vagy cselekvő ellenállás? A grófnő az utóbbit, a forradalmit vá­lasztja. Az ellenállás tudatos szer­vezése 1850 őszén kezdődött. A Telekiek birtokán, Pál- falván élt, szervezkedett a nagyszebeni katonai vizsgá­lati fogságból megszökött Gasparich Kilián ferences barát, Perczel Mór tábori papja, aki ekkor már a szo­cializmus tanait hirdette, s az eszme mellett tett bi­zonyságot elfogása után is. Gasparich az olasz szabad­ságharcos Mazzini ügynökei­vel tartott így kapcsolatot. Alig emlegetjük, de történe­ti tény, hogy Mazzini ille­gális szervezetébe 1850-ben sikeresen toborzott Magyar- országon résztvevőket. Nagyon sok történeti tény arra mutat, hogy Teleki Blanka a Világos utáni ka­tonai-politikai ellenállási mozgalom egyik szervezőjévé vált. Mindezt bizonyítja, hogy az ellenforradalom rendőrsé­ge figyelte, s elfogta a gróf­nőt. Hosszú és alapos mun­kával készült a vádirat, Te­leki Blanka fölött katonai bíróság ítélkezett. Páratla­nul súlyos volt a büntetés; két év vizsgálati fogság után tíz esztendő várfogság Kuf­stein hírhedt falai között. A börtönben semmi kedvez­mény, hiába folyamodnak — csak azért, hogy néha cso­magot küldh essenek — fő­rendek a bécsi udvarhoz. A válasz mindig — 1857-ig — nem! Ekkor szabadult Teleki Blanka, betegen. Még öt évet élt, s 125 esztendeje hált meg. Rá emlékezünk, aki a reformkorban tudott forradalmi személyiséggé nő­ni, s a forradalom alatt is reformgondolkodó volt. Kuttkgy Levente Teleki Blanka emlékezete Reformer és szabadságharcos Az olasz külügyminiszter felszólította Iránt és Irakot, hogy minden módon segítsék elő az ENSZ-főtitkár békél­tető tevékenységét. Giulio Andreotti szerdán Rómában külön-külön fo­gadta a két ország nagykö­veteit. A Biztonsági Tanács soros elnöki tisztségét be­töltő Olaszország külügymi­nisztere az értesülések sze­rint figyelmeztette a két or­szágot: az ENSZ rendezési erőfeszítéseinek kudarca ese­tén azt a háborús felet, amely szembeszegül a ren­dezést szorgalmazó BT-ha- tározattal, büntetőintézke­désekkel sújtják. Andreotti szerdán találko­zott Sedli Klibivel, az Arab Liga főtitkárával is. Az olasz külügyminiszter va­sárnap New Yorkban tár­gyal Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral. Ali Velajati iráni külügy­miniszter, az ENSZ főtitká­rához intézett levelében, az iráni olajkitermelő platfor­mok elleni amerikai táma­dást olyan újabb agressziós cselekménynek minősítette, amely világosan megmutat­ta Washington öbölbeli ha­ditengerészeti jelenlétének agresszív voltát. Bebizonyí­totta, hogy az amerikai ha­dihajók jelenléte csak to­vább élezi a feszültséget a térségben — olvasható a le­vélben, amelyet szerdán tet­tek közzé az ENSZ székhe­lyén. Egyébként Irán szerdán — korábbi álláspontját megerő­sítve — úgy foglalt állást, hogy az öböl menti konflik­tust csak akkor lehet befe­jezni, ha megállapítják: kit terhel a felelősség annak kirobbantásáért. (Irán sze­rint Irakot.) (MTI) Egy év múlva Szovjet—francia űrrepülés A jövő év novemberére tervezett második közös szovjet—francia űrexpedí­cióval kapcsolatos kérdése­ket vitatták meg szerdán véget ért éves tanácskozásu­kon a szovjet és francia szakemberek. Az évente megtartott eszmecserét az idén a franciaországi Trou- ville-sur-Merben rendezték meg. A már több mint húszéves múltra visszatekintő szov­jet—francia űrkutatási együttműködés eddigi legna­gyobb eseménye az első kö­zös űrexpedíció volt 1982- ben. A második űrutazásra jelenleg két francia űrhajós­jelölt készülődik a csillag­városi kiképzőközpontban. Jean-Loup Chrétien, vagy Michel Tonini a tervek sze­rint ez alkalommal már egy hónapot tölt a Mir űrállo­más fedélzetén. A tanácskozáson szóba került másik érdekes kér­dés az volt, hogyan lehet összekapcsolni az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) ál­tal tervezett, Hermes elneve­zésű űrhajót és a szovjet űrállomásokat. A szakembe­rek foglalkoztak a jövő jú­liusban sorra kerülő Phobos- terv tudományos programjá­val is. A Marsra induló két, Phobos elnevezésű automa­tikus szovjet kutatószondán francia műszerek is helyet kapnak. Hasonlóképpen részt vesznek a francia tudósok a Gamma—2 és a Granat elnevezésű programokban, amelyeknek célja egy, a Mir űrállomás röntgenteleszkóp­jai segítségével felfedezett szupernóva kutatása lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom