Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-19 / 246. szám
2 NOGRAD 1987. Oktober 19., HÉTFŐ Várkonyi és Mock fdld/kozó/o Hyikolaj Smeljov nyilatkozata A törvényhozás ösztönözze a kezdeményezést Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására október 17-én, Kőszegre látogatott dr. Alois Mock osztrák alkancellár, külügyminiszter és felesége, magas rangú külügyi tisztviselőkből álló kísérete, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozóján részt vevő delegációk számos vezetője. A Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének meghívá' Sára szombaton Giannino Parravicininak, a Banco di Sicilia elnökének vezetésével olasz bankárdelegáció érkezett Budapestre. Látogatásuk a magyar miniszterelnöknek, majd ezt követően a Magyar Hitelbank delegációjának olaszországi útja nyomán megélénkülő kapcsolatépítés folytatása. (Folytatás az 1. oldalról) feladatairól D. Tóth László, a Hajdú-Bihar Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatója, az egyik rendező szerv, a Magyar Pedagógiai Társaság gvermek- és ifjúságvédelmi tagozatának elnöke, a hajdani munkatárs beszélt. Ö leplezte le Ádám Zsigmond előtérben elhelyezett fényképét, amely után dr. Horváth István, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője nyújtotta át az intézet vezetőjének a névhasználatot engedélyező okiratot. Az otthonlakók nevében Kiss Erika másodéves ipari szakmunkástanuló köszönte meg a támogatást, és tett fogadalmat a névadó özvegye előtt — aki szintén pedagógus —, hogy igyekeznek méltóak lenni Ádám Zsigmond emlékéhez. Ezután jelentette be dr. Ádám Zsigmondné, hogy ösztöndíjat alapít, amelyet minden évben négy bátony- terenyei növendék kaphat meg példás magatartásáért. Várkonyi Péter Kőszegen rövid megbeszélést folytatott osztrák partnerével a bécsi találkozó munkájának helyzetéről. Egyetértettek abban, hogy meg kell gyorsítani a találkozó záródokumentumának kidolgozását, s a két ország minden tőle telhetőt megtesz e cél elérése érdekében. Dr. Alois Mock alkancellár, külügyminiszter és kíMarjai József, a Minisz er- tanács elnökhelyettese szombat délután fogadta a delegációban részt vevő bankelnököket. Tájékoztatást adott a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseiről, a stabilizációs és kibontakozási programjáról, a magyar—olasz gazdasági-pénzügyi együttműködés bővítésére vonatkozó magyar elképzelésekről. Az tevékenységéért férje születésnapján. Ádám Zsigmond 1906. június 19-én született Egye- ken. Édesanyja, a három gyermekkel korán egyedül maradt, de két fiát és leányát tisztességgel felnevelte. Az idősebb fiú, Zsigmond pedagógia—filozófia szakon tanári diplomát szerzett. Hivatásának gyakorlása közben elméleti tudását is fejlesztette, s 1942-ben megírta doktori disszertációját. A problematikus gyermek címmel. A háború, a munkaszolgálat, a bújkálás miatt, csak 1947-ben védhette meg dolgozatát. Érdeklődése a gyermekvédelem felé a harmincas évek közepén fordult, amikor Miskolcon tanítva növendékeit rendszeresen elvitte a fiatalkorúak bíróságára, és kezdett megismerkedni a szocializmus tanításaival. Elképzeléseit a felszabadulás után tudta megvalósítani. 1945- ben, megszervezte a hajdúhadházi gyermekvárost — amely ebben a minőségben országunkban az első volt —, az ötvenes évek végén a sérete, valamint a külföldi delegációvezetők, Vas megye és Kőszeg város vezetőinek társaságában, megismerkedtek Kőszeg nevezetességeivel és rövid kultúrműsoron vettek részt. Az esti órákban Várkonyi Péter Sopronban vacsorát adott az osztrák és a többi külföldi vendég tiszteletére, akik azt követően visszatértek Bécsbe. (MTI) olasz bankárdelegáció tagjai kifejezésre juttatták együttműködési készségüket a magyar partnerekkel való pénz. ügyi kapcsolatok fejlesztésére. A megbeszélésen részt vett Zányi Jenő, a Magyar Kereskedelmi Kamara alelnö- ke és Demján Sándor, a Magyar Hitelbank elnök soponyai nevelőotthont, s oroszlánrészt végzett a fóti gyermekváros kiépítésében is. Tapasztalatairól szakfolyóiratokban számolt be, s tevékenységét külföldi — például francia, svájci — lapok is ismertették. A halál fiatalon, mindössze 56 évesen, 1962, május 25-én ragadta el. A küzdelmes sorsú, hivatását szerető, munkáját nagy szakmai tudással és széles körű figyelemmel és tapintattal végző pedagógusra emlékeztek egykori növendékei és pályatársai. Kelemen Lajos, Illés Károly és Illés Károlyné, valamint Élő Zoltán szavai átélhetően újravarázsolták a múltat, élővé avatták a 25 éve elhunyt nevelő alakját. Ebben segített az a több mint félórás videofelvétel is, amelyet a kortársakkal Licskó Károly videostúdió-vezető és a növendékek készítettek. A bátonyterenyei nevelő- otthon szombat óta büszkén viselheti Ádám Zsigmond nevét. Szakemberként nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt, hogy gazdasági rendszerünk mindinkább elmarad, elveszti a versenyt a tudományos-műszaki haladással szemben, és eljöhet az a pillanat, amikor képtelen lesz megoldani azokat a hatalmas feladatokat, amelyek a Szovjetunió, mint nagyhatalom előtt állnak — mondotta a Szovjetszkaja Kultúra című lapnak adott nyilatkozatában Nvikolaj Smeljov. A közgazda korábban a szocialista világrendszer gazdaságát kutató akadémiai intézetben dolgozott, öt éve pedig az Akadémia Egyesült Államok- és Kanada-kutató Intézetében foglalkozik világgazdasági kérdésekkel. Nevét igazán a „Novij Miiben” megjelent, viharos vitákat kavaró „Előlegek és tartozások” című írása tette ismertté. A cikkről szólva Smeljov elmondta: elsősorban azt sajnálja, hogy a jelek szerint nem megfelelően magyarázta az ésszerű foglalkoztatottság problémáját. Szakemberként meggyőződése, hogy a „munkanélküliség” nem lehet a szocialista társadalom problémája, de azáltal, hogy használta ezt a fogalmat, sokak szemében kompromittálta gondolatait. Arról van szó, hogy hatalmas termelési kapacitások nem működnek, mert nincs elegendő munkaerő. A kevéssé hatékony irányítási rendszerben ugyanakkor sok a fölösleges ember. Mozgatható, magasan képzett munkaerőre van szükség, arra például, hogy a felesleges közép-ázsiai munkaerőt átcsoportosítsák. — A következetes, fokozatos haladásnak nincs alternatívája. Hibázni néha szaBeíejezte háromnapos Nógrád megyei látogatását, és szombaton este elutazott a besztercebányai kerületi szakszervezeti delegáció. Itt- tartózkodásuk alatt találkoztak a megye pári és szak- szervezeti vezetőivei, és több gazdasági egység tevékenységével ismerkedtek. Szombaton Heves megyébe látogatbad, de nem szabad elveszteni a megkezdett munka igazságába vetett hitet. A politikai felépítmény — a törvényhozói, a végrehajtói, a bírói hatalom — átalakítása után olyanok leszünk, mint az a beteg, akinek újra kell járni tanulnia. De az nem fogadható el, hogy sok gazdasági vezetőt kezdeményezések miatt büntettek. Át kell alakítani a törvényhozást úgy, hogy az a kezdeményezést ösztönözze — mondta Smeljov. Megjegyezte, hogy a türelmetlenség jellemző tünet: ha a reform nem hoz azonnali eredményeket, ha nem lesznek rögtön tele a boltok, ha valahol valami elakad, akkor mindjárt azt mondják, hogy az átalakítás nem folyik megfelelően. — Valójában nincs nagyobb tehetetlenségi nyomaték, mint a gazdasági rendszeré. — Azért sem lehet azonnali eredményeket várni, mert egyes kitűzött célok egymással ellentmondásban vannak. Mind nyilvánvalóbb például, högy több olyan ágazat is van, ahol nem szabad a termelés mennyiségi növelését tervezni. Ugyancsak nehéz lesz egyidejűleg fenntartani a gyorsított ütemű fejlesztést és áttérni a teljes gazdasági önelszámolásra. Le kell küzdeni a , gazdasági reform ellenzőinek ellenállását is. Egyes adminisztratív egységek képtelenek felfogni, hogy a gazdaság más irányba fordult, hogy nincs más kiút a válságot megelőző helyzetből. Smeljov példaként megemlítette, hogy a minisztériumok néha a vállalat nyereségének 90 százalékát is elvonják. Az országban 18 millió kisebb-nagyobb vezető tak, ahol Gyöngyös és Eger idegenforgalmi nevezetessé' geit tekintették meg, majd a szakszervezetek megyei tanácsa titkárainak jelenlétében Salgótarjánban összegezték a látogatás tapasztalatait, véleményt cseréltek a két testvérmegye szakszervezeteinek időszerű felladatairól. van. Ez túlságosan nagy szám, bár ezek az emberek természetesen aggódnak sorsukért, nem akarnak az életükön változtatni, ragaszkodnak a már hozzájuk idomult székükhöz. A dolgozók az áremelésekétől tartanak. Pedig ezeket végre lehet úgy hajtani, hogy a lakosság túlnyomó többsége ne életszínvonalának romlását érezze: a drága ipari termékek árának radikális csökkentésével, a bérek és megtakarítások kamatainak jelentős emelésével. A tudós hangsúlyozta: a gazdaságban erkölcstelen minden, ami nem hatékony, és fordítva is így van. Ha egy kohászati üzem korszerűtlenné válik, akkor be kell zárni. Egyidejűleg gondoskodni kell azokról, akik ott dolgoznak. Nincs más kiút, mint folytatni a megkezdett utat. A 80-as évek kezdetére az egész ország jutott zsákutcába, így az egész országnak kell kiutat találnia belőle. Az ismert reformközgazdász rámutatott, hogy ma egyetlen minisztérium sincs, amely szavakban nem az átalakítás mellett állna. Amint azonban a vállalatnak önállóan kellett volna nyereségével rendelkeznie, azonnal jöttek az utasítások: „engedély nélkül egy fillért sem költhetsz.. . ” — Mindaddig, amíg lesznek olyan erők, amelyeknek kedvez a visszafordulás, fennáll a meghátrálás veszélye — jelentette ki Nyikolaj Smeljov, hozzáfűzve: — Vállalom az előrejelzés kockázatát. Az átalakítással szembenálló erők nem tudják visszafordítani, a megindult folyamatot. Meggyőződésem, hogy ez nem fog nekik sikerülni. HAZÁNKBA ÉRKEZETT A KOREAI MUNKAPÁRT KB TITKÁRA A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szombaton hazánkba érkezett Hvan Dzang Jop, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának titkára. A Ferihegyi repülőtéren Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára fogadta. Jelen volt An Min Szu, a KNDK budapesti nagykövete. (MTI) Marjai József olasz bankárokkal tárgyalt vezérigazgatója is. (MTI) Nevet kapott a nevelőotthon Elutazott a besztercebányai küldöttség Sevardnadze uruguayi látogatása során, a montevideói városnézés közben egy kislányt tart karjaiban. A szokásosnál is nagyobb sajtóvisszhangot kapott Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter négy latinamerikai országot érintő utazása. A megkülönböztetett figyelem alighanem annak szólt, hogy a külügyminiszteri körutazás — erről nem hivatalosan bár, de nyíltan beszélnek Moszkvában is — Mihail Gorbacsov pártfőtitkár tervezett dél-amerikai utazását volt hivatva előkészíteni. Nem mintha Sevardnadze útja önmagában nem lett volna politikai esemény. Hiszen évtizedek óta nem járt szovjet külügyminiszter a térségben, s a latin-amerikai országok diplomáciavezetői is csak az utóbbi években, a demokratikus fordulatot követően látogattak el Moszkvába. A földrajzi távolság ellenére feltűnő volt a tárgyalófelek álláspontjainak közelsége, legfőképpen a világ fő problémáinak megítélésében. Sevardnadze csomagjában még friss volt a Washingtonnal kötött elvi megállapodás a nukleáris rakéták két osztályának felszámolásáról, amelyet a meglátogatott országokban — Brazíliában, Argentínában, Uruguayban, majd útban hazafelé Kubában — pozitívan fogadtak, csakúgy, mint azt a moszkvai szándékot, hogy a leszerelésnek, a katonai enyhülésnek köszönhetően felszabaduló összegeket csoportosítsák át az elmaradottabb régiók fejlesztésének meggyorsítására. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyökeres átépítésére van szükség — hangzott el Sevardnadze valamennyi megbeszélésén —, már csak azért is, mivel a világgazdasági rendszer további torzulásának súlyos következményei lehetnek, a társadalmi feszültségek föl- gyülemlése robanásveszé- lyes helyzeteket teremthet. Ám a szovjet külügyminiszter és partnerei nem elégedtek meg elvi nyilatkozatok megtételével, s mindenütt komoly erőfeszítéseket tettek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Meg kell hagyni, ezt a helyzet is megkívánta, hisz’ az utóbbi években jelentősen visszaesett a Szovjetunió és Brazília, valamint Argentína kereskedelmi forgalma. A szovjet—brazil kölcsönös szállítások volumene az 1983-as csúcsévben elérte a 834 millió dollárt, míg tavaly már csak 310 millió volt. Ezen az állapoton akartak változtatni a tárgyalófelek, s ezt szolgálták a gazdasági-ipa- ri-műszaki-tudományos és kulturális egyezmények is, amelyeket a látogatás alkalmával írtak alá. Az ember azt hihetné, hogy Uruguay új színfolt a Szovjetunió kereskedelmi partnereinek népes tablóján, valójában régi kapcsolatok fűzik össze a két országot. Uruguay ugyanis Latin-Ame- rikában másodikként vette fel a diplomáciái kapcsolatot a Szovjetunióval, igaz, a húszas évek végétől 1985-ig meglehetősen szűk keretek között folyt az együttműködés. Két és fél évvel ezelőtt — a katonai junták sora után — Julio Sanguinetti elnök polgári kormánya vette át a hatalmat, és ez politikai lehetőséget teremtett az együttműködés elmélyítéséhez. Az új elnök széles alapokon nyugvó társadalmigazdasági reformprogramot hirdetett, amelyben fontos szerepet szánt a szocialista országokkal való kapcsolat- építésnek is. Argentína az előbb említett országokkal szemben lépéselőnyt élvez, hiszen az elmúlt évtizedekben is szoros kapcsolatokat tartott fenn a Szovjetunióval. Ráadásul Raul Alíonsin elnök tavaly októberben járt Moszkvában, s ez a tény újabb lökést adott az egyébként is élénk együttműködésnek. A két ország kereskedelmi forgalma — 1984-es adat szerint — 1130 millió rubelt tett ki, igaz, ez némileg visszaesett, mivel a Szovjetunió tavaly kevesebb gabonát vásárolt Argentínából. Ugyancsak csökkent a dél-amerikai országba irányuló, szovjet kivitel is, ami főleg gépeket, közlekedési eszközöket és vegyi anyagokat foglal magában. Sevardnadze Buenos Aires-i tárgyalásai során a kereskedelmi kapcsolatok csökkenési tendenciájának megállításáról* döntöttek, s várhatóan új területekkel gazdagodik az együttműködés. 1 A szovjet külügyminiszter kubai útja ezúttal rövid volt, mindössze egy napot töltött a karibi szigeten. Ám a huszonnégy óra is elég volt ahhoz, hogy Fidel Cast- róval áttekintsék a két ország együttműködésének fejlesztési lehetőségeit, s kölcsönösen tájékoztassák egymást a szocialista építés eredményeiről és gondjairól. Sevardnadze uruguayi tartózkodásának volt egy mozzanata, amit a világsajtó azóta is a szenzációknak kijáró jelzőkkel illet. Történt ugyanis, hogy a Szovjetunió montevideói nagy- követségén tervezett ünnepi vacsorát megelőző percekben a követség előtt tüntetők követelték a Szovjetunióban élő zsidó állampolgárok kivándorlási kérelmének nagyvonalúbb elbírálását. Sevardnadze a házigazdák és a személyes biztonságára felügyelő emberek legnagyobb megrökönyödésére kiment a tüntetők közé és elmagyarázta a Szovjetuniónak a kivándorlással kapcsolatos lépéseit. Sőt még ennél is továbbment: a tüntetők egyik fő szervezőjét meghívta a Szovjetunióba, hogy győződjön meg maga, miként kezelik a Szovjetunióban, az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket. Amire senki nem számított: a tüntetők megtapsolták a szovjet külügyminisztert. A montevideói lapok másnap úgy értékelték Sevardnadze tettét, mint a moszkvai „peresztrojka” üzenetét. Seres Attila
