Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

1987. október 17., SZOMBAT NOGRAD 5 A kulturális bizottság hétköznapjai Szellemi kincsünk — értékteremtő erőnk Horn Péter akadémikus, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kaposvári állatte­nyésztési karának dékánja 1986 júniusától az Ország- gyűlés kulturális bizottsá­gának elnöke. (Elődje, Bog­nár Rezső akadémikus volt, akit az Országgyűlés megvá­lasztott az Elnöki Tanács tagjának.) — Mi a feladata a bizott­ság elnökének? Szervez? Vi­tát vezet? Képviseli a kö­zösség véleményét? — Én állattenyésztő szak­ember vagyok, akit ezen a szakterületen Magyaror­szágon kívül is ismernek, de nem vagyok kultúrpolitikus. Ezt elmondtam képviselő- társaimnak is. Megnyugtat­tak: nem is azt várják a kulturális bizottság elnöké­től, hogy kultúrpolitikai kér­désekben foglaljon állást. Az a feladata, hogy a képvise­lők által felvetett kérdése­ket, összegyűjtött problé­mákat továbbítsa az illeté­kes állami szerveknek. Vég­ső soron tehát a parlamenti bizottság elnökétől azt kí­vánják meg, hogy képes le­gyen az üléseket korrekt módon, meghatározott idő alatt levezetni, összefoglal­ni az ott elhangzott legfon­tosabb javaslatokat, és min­denütt képviselni azt. Ha ezt teszi, akkor a képviselők az összefoglalót a bizottság vé­leményeként fogadják el. Az ülésekről készült emlékezte­tők összeállítása az elnök többletmunkája, de kitűnő segítőtársaim vannak, kö­zöttük a bizottság titkára, Tóth János, aki az MTESZ főtitkára. — Mi volt az elnök szá­mára a legnagyobb siker, s mi a viták fő forrása? — Rövid, mindössze egy­éves működésről nehéz mér­leget készíteni. Nagy öröm számomra, hogy a bizottság tagjai —, akik között színé­szek, egyetemi oktatók, pe­dagógusok és a legkülönfé­lébb művészeti ágak képvi­selői is vannak — egyértel­műen a tudomásomra hoz­ták: elégedettek a munkám­mal, mert tapasztalják, hogy amit ígértem, akkor, amikor ezt a pozíciót elvállaltam, azt teljesítem is. Nyilván­Kulturólis kínálat Cserhát­surányban Művelődési intézménye­inkben nem szaporodnak a kultúrára fordítható forin­tok. Nincs ez másként Cser- hátsurányban sem, ám a művelődési ház úgy állítja össze programját, hogy azok között legalább hetente egy­két alkalommal minden korosztály találjon érdeklő­désének megfelelőt. Rend­hagyó irodalomóra az álta­lános iskolásoknak épp­úgy megtalálható a válasz­tékban, mint a színházi elő­adások felnőtteknek, illet­ve gyerekeknek szóló kíná­lata. Pénteken pedig kiállítás nyílt az intézményben nép- művészeti termékekből, és terveznek virágkiállítást ' is még e hónapban. S ugyan­csak tegnap indult kezdők számára fotószakköri fog­lalkozás is az intézmény újonnan felszerelt fotóla­boratóriumában. Ma, szom­baton pedig az immár má­sodik alkalommal szervezett motorfűrész-kezelői tanfo­lyam kezdődik dolgozók számára. való, hogy egy sor kérdés­ben —, amelyet felvetett a bizottság ülésein — egy év alatt nem lehetett még ér­demi előrehaladást elérni, hiszen a teljesítésére kisza­bott határidők még nem jár­tak le. — A kulturális bizottság szakterülete a legsokrétűbb, mert valamilyen formában majdnem minden idetarto­zik: a műszaki kérdések a műszaki értelmiségen, hely­zetén keresztül érintenek bennünket. A bizottság az oktatástól a művészeti éle­ten és a sporton át, egészen az Akadémia tevékenységé­ig sok mindenre figyel. Ez a sokféle tevékenység tulaj­donképpen egy probléma­körben vizsgálható, mégpe­dig abban, hogy miként le­het nemzetközi versenyké­pességünket megőrizni olyan területen, amely ma — a társadalom megítélése sze­rint — fogyasztja és nem termeli a nemzeti jövedel­met. Holott hosszú távú hatása egyértelmű mind a kulturális, mind pedig az oktatási területnek —, hogy csak a legfontosabbat ve­gyem —, és nagyon . is érté­ket termelő erő. A legna­gyobb vitát az váltja ki, miként lehet arra bírni a kormányzatot, hogy erre a nagyon fontos területre pró­báljon több pénzt áldozni. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a kulturális élet működési feltételét biztosí­tó anyagiakat bizonyos te­rületeken nem mindig a jó gazda gondosságával hasz­nálják fel. — Milyen elvek alapján lehet a legfontosabb ágaza­tokat kiemelni? — Mi azt szeretnénk, hogy a jövőben jól működő terü­letek — azok, amelyek a jövő szempontjából fontosak — kapjanak fokozott támo­gatást. Ez vonatkozik a mű­vészeti élet minden ágára, és az oktatásra is. — Ez már az ágazatok szelektív fejlesztését is je­lenti. — Ez óhatatlanul a sze­lektív fejlesztés irányába hat, de ösztönöz az egyes in­tézmények, vagy intézmény­Klasszikusok színháza A salgótarjáni színházi évad a hagyományoknak megfelelően októberben kez­dődik. A József Attila Mű­velődési Központban a fel­nőttek számára hét, a diá­kok és a nyugdíjasok szá­mára négy előadásból álló bérleti sorozatot kínálnak. A két sorozatban nyolc művet láthat újra, illetve ennyivel ismerkedhet meg a közön­ség. A bemutatók hét szín­ház nevéhez fűződnek: két­szer csak az egri Gárdonyi Géza Színház szerepel a nógrádi megyeszékhelyen. Az idei színházi évad első előadása október 22-én dél­után lesz a diák- és nyug­díjasbérletben: a békéscsa­bai Jókai Színház Szentmi- hályi Szabó Péter és Victor Máté Üj Zrínyiász című ze­nés áltörténelmi játékát mu­tatja be Rencz Antal rende­zésében. Este a felnőttek is láthatják a produkciót. Novemberben a székesfe­hérvári Vörösmarty Színház Arthur Miller Pillantás a hídról című — filmen is vi­lágsikert aratott — drámáját adja elő a színész Bujtor István rendezésében. Az. el­ső évadját most kezdett eg­ri társulat Baumarchais klasszikussá lett vígjátékát, rendszerek jobb együttmű­ködésére. Amikor például a magyar filmgyártás hely­zetéről tárgyaltunk, a kép­viselőket is —t akik a szak­mát nem ismerik — meg­lepte, hogy a televíziós filmgyártás és a hagyomá­nyos filmgyártás között nincs érdemi együttműkö­dés. Pedig nyilvánvaló: ha ez a két terület összefogna, és egymásra- épülve dolgoz­na, akkor ugyanennyi pénz­ből és esetleg jobb minősé­get lehetne előállítani. Ugyanez vonatkozik a film­import és -export kérdésé­re is; ma mindegyik a sa­ját útját járja, és ez — tud­juk jól más területekről is — egy ilyen kis ország ese­tében az erőforrások elfe- csérlését, a pazarlást is je­lenti, s egyik gátja aminő­ség! fejlesztésnek. — Gondolom, az oktatás területén is lehet találni ilyen nem eléggé átgondolt pénzfelhasználást. — Meggyőződésem, hogy így van. Ebből a kiutat a különböző intézmények mai­nál szorosabb együttműkö­dése jelentheti. Itt, a ka­posvári. állattenyésztési ka­ron törekszünk erre. Példá­ul a Pécsi Orvostudományi Egyetemmel közös műszer­központ létrehozásán dol­gozunk. Ezzel a legfelsőbb tudománypolitikai irányítás is egyetért és támogatja. — A bizottság munkája miként segíti az előrejutást? — A bizottság ülésein a vita sokkal élesebb, mint, ahogy az a sajtóból kiderül. Az ott elhangzott vélemé­nyek az emlékeztetőbe ke­rülnek, és ezek eljutnak az illetékesekhez. Másrészt je­len is vannak az ülésen a kormányzati szervek képvi­selői, akiknek az a felada­tuk, hogy mérlegeljék a felvetéseket, és a megoldás módját keressék. Azok a példák, amelyekről az imént beszéltem, a bizottság ülé­sein hangzottak el, és á lehetséges megoldásra a ja­vaslatot ott fogalmazzák meg. Rendszeresen visszaté­rünk arra, mi lett korábbi javaslataink sorsa. Kercza Imre az operaszínpadokról is is­mert Figaró házasságát játsz- sza az esztendő utolsó hó­napjában. Rendezője — meghívottként — Valló_ Péter. Paszternák viharos sorsú regényéből, a Doktor Zsivá- góból a szolnokiak készíte­nek előadást. A Szigligeti Színház költői játékát Schu;ajda György rendezi. A januári bemutató bizonyára jó kezdése lesz az új évnek. Márciusban újra vendég­szerepeinek az egriek. Sík Ferenc meghívott rendező Bemard Shaw Pygmalion cí­mű vígjátékát állítja szín­padra. A felnőttek kínálatának utolsó darabja Boccaccio no­vellafolyamának, a Dekame- ronnak a színpadi adaptáció­ja, Kazimir Károly olvasa­tában, a Thália Színház elő­adásában. Ezzel a produkció­val zárul áprilisban a felnőtt bérletes sorozat. A diákok és a nyugdíja­sok utolsóként Déry Tibor és Presser Gábor Képzelt ri­port egy amerikai popfeszti­válról című musical-jét lát­hatják. A veszprémi Petőfi Színház német rendezőt bí­zott meg a színrevitellel: Ulf Reichert. Hét hónap — hét előadás Cifra idők nyomában ötven évvel ezelőtt írta Szabó Zoltán Cifra nyo­morúság című szociográ­fiáját. A fenti cím mellett jel- képszerűen — szándékunk szerint — jelenik meg a dr. Kiss Árpádról elnevezett gyarmati általános iskola, miközben az iskolavárosi jelleget vizsgálgatva, első­sorban mégis a nagy múltú és mindenkor valóságos fó­kuszban levő Balassi Bálint Gimnáziumról lesz majd s,zó. Nem csak(?) jelkép azonban a Kiss Árpád Ál­talános Iskola, hanem túl azon, hogy szép épület (bő­vült, korszerűsödött az idén), jelentős is sok tekintetben. Alapozó iskolája volt so­kaknak, ezreknek, tízezrek­nek hovatovább: mind­vács Ferenc igazgatóval be­szélgetve, járható körül. Nekem itt és most — bo­csánat érte — nem hiá­nyoznak a balassis diákok, nem hiányzik a beszélgetés velük arról, miként lesz va­lakiből olyan diák, aki ké­sőbb majd visszatér, aki mindig érzi a közös munka örömét és így tovább. Jó né­hány alkalommal győződ­hettem meg, sok mindenki mással egvidőben — mit ér­nek a balassis diákok két egri diáknapi kulturális küz­delemmel a hátunk mögött (s persze a kivívott győze­lemmel is). Jól tudom-tud- hatom, miként mutattak példát másoknak, akik az­tán éppúgy „küzdöttek" a nógrádiak sikeréért. Lám, kibújik belőlem a .sosemvolt X képen ugyan nem látszik, de a Balassiban a di­ákság több mint a fele fiú. Képünkön a II C. azoknak, akik innen „oda”, a Balassiba kerülhettek. Két iskolát kívánnék magam­nak, ha újrajárhatnám az éle­tet. Az egyik a múzeum­kerthez támaszkodó „cif­ra” iskola, a másik a Ba­la:»! gimnázium. Szerethet az ember közvetett élmé­nyek, de amúgy meg való­ságos értékek (emberiek) megismerése alapján, akár még iskolákat is! Szabó Zoltán szürkének látta (láttatta) ezt a várost. Feltehetően nem nyitott be a harminchétben már javá­ban működő tanintézeteinek kapuján akkor sem, ha cif­rák voltak s akkor sem, ha komornak látszottak. Az iskolavárost nem vette ész­re, pedig ott járt falai előtt. Alig több mint negyven év­vel ezelőtt pedig itt már kereskedelmi iskolát kö­vetelt — nem csak a kora­beli sajtó — mindaz, ami már fungált-létezett-műkö- dött és bizonyított sokolda­lúan; ez a város és az isko­laügy, a nevelés és tanítás egy és ugyanaz, ez a város nem csak kedvező földrajzi fekvése, de polgárainak fe­lelős tartása és élelmessége! (Balassagyarmat története 896—1962, 378. oldal) ered­ményeként lett iskolaváros­sá. Gimnázium 1900 óta, mel­lette állami polgári leány- és külön fiúiskola, állami óvoda, téli gazdasági iskola stb., ezek voltak a fő érvek, amelyekre kérni lehetett egy négyosztályú, érettségi­vel végződő kereskedelmi iskolát. Persze voltak ke­reskedők is (s tán még ma is szép számmal vannak éppen ott), s volt kereske­delem, amelyről bizonyos szinteket felidézendő, csak nemrégiben emlegette a Népszabadságban Cserhal­mi kolléga, hogy „gyarmati mérceként” valóságos mér­tékegységként működött a kereskedelem szerteágazó feladatai között... De hát, a tárgyra! A gimnázium (s vele, mel­lette a mai gyarmati iskola­várost jelentő tanintézetek), mint a szellemiség-igényes­ség megmaradható pontja; ma húsz osztályában 657, több mint felerészben fiú!, diák második otthona. Mi­ért, hogyan lehet igaz ez­úttal is az elkoptatott frá­zis erről az otthonról — Ko­balassis öregdiák, hát te­szem is félre ezt a külön- ügyet azonnal. Nézzük a „szürke város” szürke tényeit! Kiváló tanár címet ka­pott a legutóbbi pedagógus­napon Nagy Imre biológia— Nagy Imre. biológia— kémia szakos kiváló tanár kémia szakos tanár, aki több évtizede itt kezdte a pályát, s akinek egész ed­digi munkássága tanításban, nevelésben, úgynevezett is­kolán kívüli munkában, a természet értékeinek fel- és megbecsültetésében alkalmas lehetne egyedül is arra, hogy megmutassuk — mi­ként hat diákra, s kisebb- nagyobb részben a társada­lomra is a soha1 igazán meg nem becsülhető (de azért mindig meg kell kísérelni!) tanáregyéniség. Ipolyszögön túl hazánk egyik legértékesebb termé­szeti tája (védelem alatt) már régen kipusztult volna, persze nem önmagától, ha Nagy Imre időben nem pár­tolja fel azt a területet. Dej- tár és Ipolyvece között va­lóságos alföldi rész — ott a legmélyebb pontja a nógrá­di medencének — védettsé­ge ugyancsak kérdéses len­ne; oda minden évben ki­rándulnak az elsős balassis diákok. Réti Zoltán árvalányhajas képei, hullámzó dombjai le­hetnének „csak” az emlék művészi „dokumentumai”, ha nincs időben a figyelem, s ha nincs, aki éltesse a fi­gyelmet, irányítsa a diákság érdeklődését (külön is fog­lalkozva azokkal, akik arra érdemesek) a természetre. Folytatni hosszan lehetne és kellene is ezt a sort. Fő­ként a többiekkel, mind (vagy majdnem mind) a negvven-egynéhánv balassis tanárral, közülük itt most csak valóban néhányat kér­hetünk az iskolaváros kép­zeletbeli katedrájára, de ta­lán meg is kéne alkotni egy ilyen katedrát, amo­lyan szabadiskolaíélét, ahol nagyobb számban ül­hetnénk a padokban, mint a mai diákok a mai Balas­si osztályaiban. Ha valahol, akkor itt, Gyarmaton, ez is létrehozható, mert mint má­sok, máshol is mondják; a város kulturális pezsgése újabban erősebben hallat­szik . . . A tanáregyéniség továb­bi felfedezése és előtérbe helyezése, a szellemi élet további szintentartása, a diákság gyarmativá nevelé­se, a tehetség ápolása, mi­közben figyelem jut az ere­detiségére is — adhat és ad is munkát. S nyilván nem csak a Balassiban, más is­kolákban is. De a tények között ilyeneket talál a mai érdeklődő; dr. Kövér Lász­ló, kémia—fizika szakos tál nár diákjai sorra nyernek tanulmányi versenyeket és kerülnek felvételi nélkül az egyetemekre. Ugyanez elmondható má­sokról is; Nagy Ervinnéröl, aki magyar szakos és iro­dalomkutatásairól ismert, publikálásairól nem kevés­bé. vagy Pozsonyi Anna, aki nyelvészettel foglalkozik s az iskola egyik igazgató- helyettese egyben (Molnár Ferenc a másik), dr. Fábri Miklós, aki maga is itt érett­ségizett a Balassiban és egyik régebbi tanítványa volt az első a megyéből, aki földrajzi tanulmányi ver­senyen nyújtott teljesítmé­nye alapján mehetett egye­temre, felvételi vizsga nél­kül. Kovács Ferenc igazgató és dr. Fábri Miklós tagja a megyéből a Földrajzi Társa­ság választmányának. Ko­csis Judit orosz—angol, Ko- valcsik András matematika— fizika (és honismeret) sza­kos ... És akkor hol van­nak még a híres balassis diákok, akik nem csak fel­nőttek, itt élnek a város fa­lai között... S azok, akik örökké visszajönnek minden módon, akárcsak gondolat­ban. T. P. L. Bencze Péter képei Növény meghat ározás közben Nándori Anita ita és Bacsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom