Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-14 / 242. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen érkezett... Ugyancsak jellemző Hátságra a kislakásépítés. Az új otthonok, vagy egymástól elkülönült telkeken, vagy sorházként, utcasort alkotva kerülnek kialakításra. Képünkön a korszerű, csoportos láncház építésére mutatunk esztétikus példát. —kj— Kormányzás — könnyebben Súlyhiányos kenyerek Milyenek a tarjáni veknik? Naponta tizenegy tonna kenyeret és hetvenhétezer darab péksüteményt állítanak elő a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat dolgozói. Elég-e ez a mennyiség, milyen a minősége, időben eljut-e mindenhová...? Ezekre a kérdésekre kerestek választ a megyeszékhelyen a fogyasztók városi tanácsának tagjai. A salgótarjáni és a vonzáskörnyék boltjainak nagy problémája, hogy nem mindig érkezik meg nyitásra az áru. Ráadásul a szállítás közben sokszor romlik a minőség is, például formáját veszti, összenyomódik a kenyér. A boltvezetők véleménye szerint a déli szállítás jobb minőségű, és a többnapos ünnepek alatt is jó az ellátás, bár ilyenkor meglehetősen sok az előresütött áru. Az érem másik oldala, hogy a sütőipari vállalat hajlandó lenne délután is szállítani, de az üzletek nem élnek ezzel a lehetőséggel, s estefelé bizony már kevés helyen kapható a friss pékáru. A zsemlék a pékség raktáraiban töltik az éjszakát, s csak másnap reggel kerülnek ki a boltokba. A vállalat hatfajta kenyeret, tizenháromféle választékban süt. Amennyire csak lehet, csökkentik az előregyártást, az ünnepek előtt is csupán minden harmadik vekni készül előresütve. Néhány helyen minőségi kifogások is felmerültek a pékáruval szemben. A megyeszékhelyen többen is szóvá tették, hogy az egy kilogrammos fehér kenyér súlya olykor a nyolcvanöt dekát sem éri el. Ezt a problémát inkább a boltokban érezni. A kenyérgyárban harminc darabjával ellenőrzik a súlyát, s így csúszhatnak át az ellenőrzésen a kisebb kenyerek is. Az új gabonából készült liszttel nehezebb szabványos kenyeret készíteni, s az adagológép sem mindig a megfelelő mennyiségű anyagot porciózza ki. Salgótarján vonzáskörzetének ellását három mozgóbolt segíti. Az igények pontos felmérését gyakran megnehezítik a helyi kisiparosok, akik szintén a kistelepüléseket keresik fel —, de csak a megmaradt áruikkal, rendszertelenül. A sütőipari vállalat szakemberei pedig úgy gondolkodnak, inkább maradjon meg a pékáru, mintsem kevés legyen, ezért harmincnegyven kilogrammal mindennap többet sütnek az igényelt mennyiségtől. Felmérés a családokról A Központi; Statisztikai Ismerkedés a számítógéppel Harmadik éve szerveznek számítástechnikai tanfolyamokat a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban a városiak, illetve a vonzáskörzetben élők számára. Idén ősszel négyféle kurzust hirdettek meg: hármat tanulók, egyet felnőttek részére, s az utóbbi már meg is tartotta a napokban az első foglalkozását. Az intézmény idén mikro- klubot is szervezett, amelynek célja, hogy a már számítógépes ismeretekkel rendelkező tagok tapasztalatot, illetve programokat cseréljenek. Videofilm a „próba- mennyegzőről" Reneszánsz esküvő Szirákon Kizárólag külföldi vendégek számára reneszánsz esküvőt rendeznek a sziráki kastélyszállóban. Az így egybekelni óhajtó párok helyszíni jelentkezéssel, huszonnégy órán belül megkaphatják az anyakönyvvezetői engedélyt és a sziráki kastélyban korhű reneszánsz öltözékben, reneszánsz zeneszó kíséretében mondhatják ki a boldogító igent. A szertartást a balassagyarmati családi rendezvényeket szervező iroda munkatársai állították össze. A„próba- mennyegzőről” videofilm készült, amellyel az érdeklődők az IBUSZ külföldi képviseletein ismerkedhetnek meg, s jelentkezhetnek a Szirákon tartandó mennyeg- zőre. Születésnap Húsz éve létesült Salgótarjánban a Május 1 úti — a város első — öregek napközi otthona. Ebből az alkalomból ünnepséget rendeztek kedden az intézményben, ahol dr. Hajdú Katalin, a városi tanács egészségügyi osztályvezetője, és a patronáló szocialista brigádok képviselői köszöntötték az időseket. Az egészségügyi szakiskola tanulói műsorral kedveskedtek. Az elmúlt évtizedekben az autók gumiabroncsai sokkal szélesebbek lettek. Ezt a fejlődési tendenciát részben a kanyarban jelentkező oldalkúszási szög csökkentése, részben a kormánymozdulatokra való precízebb reagálás igénye okozta — mellékhatásként azonban sokkal nehezebb lett az első kerekek elfor- dítása. Mivel a legtöbb autótípus orrmotoros, a kormányzott első kerekekre esik a nagyobb súly, és ez megint csak nehezíti a volán forgatását. Végül, ha álló helyzetben akarjuk elkormányozni a kerekeket, akkor olyan nagy kormányáttételre van szükség, hogy menet közben. kellemetlenül indirekt lesz a kormány. Más szóval sokat kell ide-oda forgatni a volánt, ami a gyors manőverek végrehajtását megnehezíti, vagy kritikus helyzetekben meg is hiúsítja. És ez az a pont, ahol a szervokormány megszűnik költséges fényűzésnek lenni, és fontos biztonsági szerkezetté válik. Az első nagy sorozatban gyártott szervokormányok az ötvenes években jelentek meg a nagy amerikai személyautókon, de az akkori — és tengerentúl még ma is előszeretettel alkalmazott — rendszer annyira komfortorientált volt, hogy az a biztonság rovására ment. Igaz, a volánt álló helyzetben is egy ujjal lehet forgatni, de a túlzásba vitt szervórásegítés miatt a vezető a kanyarban nem érzj a visszatérítő erők növekedésétől a kerekek igénybevételét. Ilyen autóval csúszós úton, de még jó viszonyok között is könnyű „elszállni”. A korszerű megoldások már kiküszöbölték ezt a hibát, és az ilyen szervokormány ideális segítőtárs ott van, ha kell, és szerényen eltűnik, ha nincs rá szükség. Minden szervokormány — kivétel nélkül — hidraulikával működik. Rendszerint a motorról ékszíjjal hajtott olajszivattyú szolgáltatja a szükséges nyomást, amelyet rugalmas csővezetéken juttatnak el a munkahengerbe. Maga a munkahenger, ahol a szerkezet a vezetőt tehermentesítő erőt kifejti, már többféle megoldású lehet. A legelterjedtebb a golyó- cirkulációs szervokormány. Ez a csavarorsós kormánygép belső súrlódását csökkentő golyósoros változat kiegészítése a hidraulikaszerelvényekkel. A csavarorsó, miközben mechanikusan is hat a kormánykart elfordító anyára, nyitja az olaj szabályozó szelepét, és a bejutó nyomás az anyán kiképzett dugattyút eltolja. Ez a működtetési mód biztosítja, hogy a kormányberendezés a hidraulikus rész hibája esetén is működőképes maradjon. A legjobb az olyan .szervokormány, amely kís sebességnél, például parkoláskor nagy erővel rásegít, gyors haladáskor viszont csökken a hatása, hogy jól érezzük az utat. A legkorszerűbb autókat egy ujjal is el lehet vezetni — legalábbis ami az erőszükségletet illeti. Helyesebb azonban, ha ennek az ötletes szerkezetnek nem a komfort-, hanem a biztonságfokozó hatását használjuk ki, és továbbra is két kézzel fogjuk a kormányt. M. I. Hivatal az Egészségügyi Mi- nisztériummal4 együttműködve, széles körű felmérést végez arról, hogy az elmúlt másfél évtized népesedéspolitikai intézkedései hogyan befolyásolták a családtervezést, s hogyan hatottak a családnagyságra. A vizsgálat részeként a közeli napokban, hetekben országosan mintegy 4700, 1974-ben házasságot kötött nőt keresnek fel otthonukban a helyi, körzeti védőnők, s tájékozódnak a családnagyság kialakításának körülményeiről. Érdeklődnek arról is, hogy mennyi időt fordítanak a házasságban élő nők a gyermekek gondozására, nevelésére, s hogyan tudják összehangolni a gyermeknevelést a házon kívül végzett munkával. A védőnők kérdéseket tesznek föl a családi élet stabilitásáról is. A válaszadás önkéntes, a kérdezők tudomásul veszik, ha csak részleges választ kapnak, s azt is, ha esetleg valaki nem kíván tájékoztatást adni számukra. Mikor mond fel legközelebb? Bizonytalan egyensúly A művelődési ház nemrégiben felújított épülete, a dombtetőn, valósággal ráfekszik a falura. Impozáns jelenség, büszkék lehetnek rá a magyarnándoriak meg a társközségekben lakók. Jó dolga lehet a népművelőnek is. — Hogyan érzi magát? — kérdezzük a körzeti funkciókat betöltő intézmény igazgatóját, Bőgős Tamást. A fiatalember rajz—földrajz szakos tanár, négy éve él a településen, s éppen a hónap elején múlt két esztendeje, hogy a közművelői munka göröngyös útjára lépett. Előző munkahelyén azonban, az iskolában ma is óraadó tanár. — Néha fölöslegesnek érzem magam — válaszol a kérdésre megrágatlanul, őszintén. — Állandóan azon morfondírozom, ügyeskedem, hogyan csaljam be a házba az embereket, akár egyetlen fél órára is. Olykor megfordul a fejemben, rosszul csinálom a dolgokat, talán a magam ízlését erőszakolom rá az emberekre... Aztán arra gondolok, hogy előfordult már az is, hogy a gazdaság bérletével, ingyen sem jöttek el az előadásra az emberek... Pedig csak fel kellett volna öltözniük hozzá. ,. Egyszer pedig ráfáztunk Kovács Apollónia műsorára is. Mindannyian úgy véltük, tódul majd a közönség, aztán tizenöten jöttek el. — Túl kell tennie magát csalódásain az embernek. — Mindenképpen. Csak az a baj, hogy ebben a szakmában rengeteg a csalódás, mostanában különösen. Gé- emkáznak, háztájiznak az emberek, hajszolják a pénzt, s a kultúrház szolgáltatásaira, művelődési lehetőségeire egyre kevesebb figyelmet fordítanak. Csoda-e, ha minduntalan bennem munkál, nem érdemes ezt tovább csinálni... ☆ A gondolat Bőgős Tamás fejében először „hivatalba lépése” után alig másfél évvel fogant meg. Idézzük fel az akkor történteket. — A mohorai sportkör hagyományosan minden decemberben bált szervez sportbeli kiadásának fedezésére, ősz táján megegyeztünk a vezetőivel, hogy melyik időpontban tartják a népszerű, zenés, táncos, vacsorával egybekötött összejövetelt. Ehhez az időponthoz alakítpttuk a mi kultúrházunkban a programjainkat. El akartuk kerülni az ütközést, aztán még sem sikeredett. Ennek oka egy akkortájt megtartott forró hangulatú falugyűlés Mohorán. — A falugyűlés előtt öt perccel mondják nekem, hogy megrendeznék a szokásos sportköri bált — emlékezik Sándor István, a Ma- gyarnándori Községi Közös Tanács elnöke —, de a tanácstitkár nem írta alá az engedélyt. Felpanaszolták, hogy a népművelő diszkó- és bálellenes. Hirtelen végig sem tudtam gondolni a helyzetet, a hagyományra gondoltam, nem akartam a nemes közösségi szándékot keresztezni, így hát azon frissiben aláírtam én az engedélyt. Amikor a Radnóti Miklós Művelődési Ház igazgatója ezt meghallotta azonnal az íróasztalához ült, és megfogalmazta felmondó levelét. — Presztízst csináltam az ügyből. Hiszen mi az időpontban előre megegyeztünk, csak közben a sportköriek azt megváltoztatták. Ezért nem írta alá a tanácstitkár. .. — Csakhogy előttem nem tárták fel a helyzetet — magyarázza magatartását a tanács elnöke. — Amikor aztán már tájékozódtam, és a ház igazgatója elmondta gondjait, magam is átérez- tem, milyen nehéz szervezni, mozgósítani a kulturális megmozdulásokra. Beláttam, hibás lépés volt a részemről az engedély kiadása. Szerencsére hamarosan elérkezett a kultúrház társadalmi vezetőségének az ülése, ahol elmeséltük a történteket, és arra kértünk mindenkit, a megszokottnál jobban, aktívabban propagálja a körzeti művelődési ház programját. Éppen Schütz Ila és Sztan- kay István pódiumjátéka ment azon a napon. A vezetőségi tagok megértették a kérést, még azok is segítettek, akik egyébként a mohorai bálba mentek. Így a nándori rendezvény látogatottsága nem lett kirívóan rossz, egyszóval nem bukott meg. S minthogy a kultúrház vezetőjének munkájával elégedett volt mind a tanácselnök, mind a tanács testületé — előzőleg minősítették kollektíván a tevékenységét —, némi győzködés után helyre állt a „rend”, a béke. A népművelő visszavonta a levelet, olyan gyorsan, hogy azt még be sem iktatták. — Lezártuk a dolgot — összegez Sándor István. — Nyílván adódtak azóta is konfliktushelyzetek, de észszerű kompromisszumokat kötöttünk. Belátjuk, nagyon nehéz ma a közművelődésben dolgozni. Ezért is szerveztük újjá, ütőképesebbé a társadalmi vezetőséget. ☆ A történet — alátámasztja a tanácselnök mondandója is — nincs tanulságok nélkül. Le is vonták belőle a szükséges következtetéseket. Ehhez mi már csupán any- nyit tehetünk, hogy mások is tanulhatnak belőle. Például szorosabb, napra készebb információkkal bíró kapcsolatot népművelő és tanácsi vezető között; nagyobb vezetői körültekintést; akik pedig kierőszakolták a gyors döntést és elhallgattak bizonyos tényeket, nagyobb alázatot a tágabb közösség, nagyobb felelősséget a megegyezések iránt. Ügy tűnik, hogy a közösségi mezbe bujtatott ügyeskedések — majdhogynem fon- dorkodást írtam — még ma is megtéveszthetnek egy vezetőt (bárkit), fölösleges feszültségeket, kalamajkát okozhatnak. A magyarnándor—mohorai eset egy csepp volt a tengerből. De akik benne szerepeltek, azok számára tengernyi keserűség. És egyetlen ember megtévesztése, felindultsága, keserve sem lehet közömbös a számunkra. ☆ — Engedje meg a talán nem éppen „sportszerű” kérdést: hogyan érzi, mikor mond fel legközelebb? — Nem tudom — nevet Bőgős Tamás, nem sértődik meg a kérdésért. — Mindenesetre nagyon sokszor motoszkál bennem a gondolat, hogy más lóra kéne tennem. Azt hiszem, nemrégiben voltam megyei továbbképzésen, sok fiatal kolléga fejében megfordul ez. Kiváltképpen azokban a falvakban, ahol nincs „krőzusa” a kultúrának. .. Sulyok László
