Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

1987. szeptember 10., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Szokatlan fél év Rekordnyereség, s ami mögötte ivan Mi mii tehetünk? Eddig is becsülettel dolgoztunk Évente 300 ezer darab higanygőzlámpa-előtétet gyár­tanak húszféle típusban. Alaposan, rácáfolt az el­ső félévi statisztika az elő­zetes véleményekre. A vál­lalatok első hat hónapjáról készült mérlegek alapján ki­derült. hogy a vállalati ered­mények — avagy, ahogy a köznyelv fogalmaz: a válla­lati nyereségek — 18,9 szá­zalékkal magasabbak, mint tavaly ilyenkor. Pedig, mint mindig a szabályozók szigo­rodása miatt a vállalatok a csökkenő eredményre pa­naszkodtak. önmagában ez a szám viszont eltakarja azo­kat a jelentős különbsége­ket, amelyek az egyes ága­zatok között vannak, és bi­zony az ipar nem került előkelő helyre. A gazdálko­dók jövedelmei itt átlago­san 15 százalékkal növeked­tek, de ezen belül is nagy szóródást mutatnak a kü­lönböző ágazatok. Jó ered­ménnyel zárta az első fél évet az élelmiszeripar, a vegyipar, a kohászat és a bányászat is, viszont lema­radt a gépipar és a könnyű­ipar. Az árak is nőttek A részletes elemzések vi­szont kimutatták, hogy nem­csak a jobb munka, a haté­konyabb termelés növelte meg a vállalati eredménye­ket — ilyen mértékű növe­kedésre hosszú évek óta egyébként nem volt példa —, hanem az árak is emel­kedtek. A következő évi, nagy változásoktól tartva jó néhány cég már most növe­li az árait, hogy aztán a kötelező termelői árcsökken­tés után ne járjon a mos­taninál rosszabbul. Magya­rán folyik a bázisteremtés, ami jól ismert egy-egy sza­bályozóváltozás előtt. Az energiagazdálkodás napjainkban vállalati, és népgazdasági szinten egy­aránt kiemelt feladat. Az ok közismert: az energiahordo­zók egyre drágábbak lesz­nek, s az ez irányú kiadá­sok jócskán megnövelik a termelési költségeket. Eb­ből a meggondolásból kiin­dulva, ma már mindenhol törekednek az energia ész­szerű felhasználására, s az éves és ötéves tervek szer­ves részét képezik az ener­giagazdálkodási programok. A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál ta­valy kiemelkedő eredményt értek el az energiatakaré­kosságban. A felhasznált energia hőértékben 7 száza­lékkal volt kevesebb, mint az előző esztendőben, s a költségek 5 százalékkal csökkentek. A vállalat ne­gyedik helyen végzett az energiafelügyelet által szer­vezett országos energiagaz­dálkodási versenyben. Ez a kedvező folyamat azonban az idén nem foly­tatódott. Az első hat hónap­ban mintegy 43 ezer giga- joule energiát használtak fel az üzemekben, az építkezé­seken, hőértékben számolva 9 százalékkal többet mint a múlt év ugyanezen idő­szakában. Az energiaféleségeket te­kintve, az eltüzelt szén mennyisége több mint két­szerese volt az egy évvel ezelőttinek. Ennél is na­gyabb arányban növekedett az ingatlankezelő vállalattól vásárolt hő felhasználása. Ezzel szemben némileg ke­vesebb tüzelőolajra és föld­gázra volt szükség. Mire vezethető vissza az A veszteséges cégek száma nemigen változott tavalyhoz képest, több mint 200-an zárták hiánnyal az első tél. évet. De tegyük gyorsan hozzá, hogy az első fél évben nem csökkent az állami tá­mogatás, így .a vállalati ered­mények mintegy fele ebből a forrásból származott. Te­hát nem olyan egyértelmű­en pozitív jelenség, hogy ekkora ütemben nőttek a vállalati eredmények, il­letve a növekedés nem min­dig a vállalati jó munka eredménye. Kedvező változások Ugyanígy értékelhetjük a konvertibilis export alaku­lását jelző számokat is. Az első fél évben 11 százalék­kal növekedett a konverti­bilis kivitel. Az emelkedés egy része abból származik, hogy több árut adtak el ma­gyar vállalatok, de a forint árfolyamának változása is megemelte a bevételt. És az is kitűnik, hogy a gépipar ismét elmaradt a többiek mögött. Mint a számokból látha­tó, drasztikus változás nem következett be az első fél év során, viszont tagadha­tatlan, hogy kedvező folya­matok is elindultak. Példá­ul csökkent a termelő- ágazatok fajlagos anyagfel­használása, ami nagy ered­ménynek számít. Ugyanígy a munkaerő-gazdálkodás is a korábbitól eltérő mozgást mutat. Miközben a bérek összességében 3.6 százalék­kal nőttek, eközben az át­lagbérek ennél jobban nö­vekedtek a hatékony lét­számgazdálkodás, illetve -le­építések nyomán. Vagyis itt, energiafelhasználás emel­kedése? Az egyik összetevő objektív: rendkívül hideg és hosszú volt a tél, s a mun­katerületek úgynevezett té- liesítése, a munkavégzéshez elengedhetetlen hőmérsék­let biztosítása a szokásosnál több energiát igényelt. Ám a szakemberek elismerik: a kelleténél is nagyobb mérvű volt az energiafelhasználás, vagyis előfordult pocsékolás is. Ez pedig nagyon sokba került a NÁÉV-nak. A költségek ugyanis meghalad­ták a 12 millió forintot, 16 százalékkal több pénzt emésztettek fel, mint a múlt esztendő első felében. Igaz, a költségek növekedéséhez hozzájárultak az áremelke­dések is. Hőértékre vetítve, a szén ára 11,5, a tűzifáé 96, a villamos energiáé 7,5, a gázolaj ára 2,5 százalékkal lett több, mint korábban. A vállalatnál rendkívül fontos teendőnek tartják az energiafelhasználás mér­séklését, az éves célkitűzés elérését. Ezt hivatott előse­gíteni a veszteségfeltáró és -megszüntető program, amelynek végrehajtására most különösen odafigyelnek. Alapvető követelmény a ta­karékosság, s a sikerhez kol­lektív összefogásra és együt­tes cselekvésre van szükség. Azt még nem tudjuk, mit mutat a második fél év első két hónapjának energiamér­lege. hiszen csak negyed­évenként végeznek ilyen számvetést, ám az építők ko­rábban bizonyították gondos­ságukat. Remélhetően egy hónap múlva már javuíó energiagazdálkodásról ad­hatunk majd számot. ezen a területen, úgy tűnik, már megindultak a kedvező folyamatok. De azt is figye­lembe kell vennünk, hogy a tervezett adóreform és a vállalati jövedelemszabá­lyozás változása miatt a gazdálkodók várakozó állás­pontra helyezkedtek. Hiszen nem kalkulálhatnak biz­tosan arra, hogy mi lesz jövőre, és valószínűleg az elértnél jóval nagyobb ered­ményekre is képesek lehet­tek volna. Hogy mi lesz a második fái évben, azt nagyon ne­héz előre megjósolni. Ám az Országgyűlés őszi ülés­szaka után már egyértelmű­vé válik, milyen keretek kö­zött gazdálkodhatnak jövőre a vállalatok. És az is bizo­nyos, hogy a következő évi statisztikák alapvetően más állapotot fognak tükrözni, hiszen, ha a javaslatokat elfogadja a parlament, ak­kor átalakulnak az arányok és a vállalatok jövedelmi pozíciói. S a valóban jól gazdálkodók a korábbinál tágabb teret kapnak tevé­kenységük fejlesztésére. Korszerű gépekkel Ez már azért is alapvető fontosságú, hiszen az idei el­ső fél év mérlegadatainak összesítéséből kitűnt, hogy a konvertibilis export na­gyobb részét olyan cégek állítják elő, amelyek gép­parkja elöregedett és el­avult. Hosszabb távon tehát az exportot, amely ma Ma­gyarország számára létfon­tosságú, csak úgy lehet nö­velni, ha modern gépekkel, fejlett technológiával ren­delkeznek a vállalatok. L. M. Közvetlen kapcsolat az üzletekkel A Húsipari Tröszt átszer­vezése óta megnövekedett a Pest—Nógrád Megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­lat gyáregységeinek önálló­sága. A balassagyarmatiak­nál egyebek között átrende­ződött az értékesítési terület. Ma már a kereskedelmi egy­ségek központjai mellett az üzletekkel is kialakította kapcsolatait a gazdasági egy­ség. A hagyományos, úgyne­vezett terítő túrajáratokon kívül egy gépkocsi naponta felkeresi a boltokat és kí­nálja a vállalat termékeit. Így az üzletek vezetői a megrendeléseken túl, saját belátásuk szerint egészíthe­tik ki a készleteiket. Az új értékesítési forma bevezetése óta több mint 70 mázsával nőtt a gyáregység heti forgalma. „A kibontakozás döntően azon múlik, hogy mennyire sikerül a vállalatokat, szö­vetkezeteket, a gazdálkodó egységeket a gazdasági élet valódi önállósággal rendel­kező, a jövedelem- és a vagyongyarapításban köz­vetlenül érdekelt szerveze­teivé tenni.’’ Az MSZMP Központi Bi­zottságának ez év július 2-i állásfoglalásából idéztük a fenti sorokat. A megvalósí­tásnak számos feltétéle van. Hogyan látják ezt, s miként vélekednek saját helyzetük­ről a Híradástechnikai Anya­gok romhányi gyáregységé­ben ? — Sok mindent meghatá­roz és megmagyaráz az a tény, hogy gyáregység va­gyunk — mondja Cservenák Béla, a gyáregység vezetője. — Mégis azt mondom, hogy a váci központtal való vi­szonyunk kedvezőbb, mint más, hasonló függésben dol­gozó gazdasági egységeké. A velük való hasonlóság azon­ban abban megegyezik, hogy a központban meghatározott éves termelési terv szerint dolgozunk — megnyirbált önállósággal és szinte kocká­zatvállalás nélkül. — Amiben viszont mégis jobb a viszonyunk a köz­ponttal, az elsősorban az, ho|y nálunk egy sor helyi kezdeményezés is történt. Egyebek között korszerűsítet­tük a fénycsőfojtó gyártását, és hamarosan megújul má­sik fontos termékünk, a za­varszűrő gyártástechnológiá­ja is. Az érdekeltségi rend­szert is a gyáregységi viszo­nyok figyelembevételével ala­kítottuk ki, az idei bérkere­tet saját elkép^Héseink sze­rint oszthattuk szét. Szeren­csés helyzetben vagyunk amiatt is, hogy a gazdasági fejlődést meghatározó ága­zathoz, az elektronikai ipar­hoz készülnek termékeink. A több mint másfél évti­zede alapított gyáregységben már korábban megértették az idők szavát. A tervek szerint 170 millió forint ár­bevételre számítanak az idén. Exporttervük 17 millió forint értékű, amelyet máris sike­resen teljesítettek. A folya­matos fejlesztések eredmé­nyeként stabil kollektíva ala­kult ki. Gyártmányaik kere­settek a hazai és külföldi piacokon. A meghirdetett program után vajon milyen szemlé­lettel állnak naponta a gé­pek mellé az emberek? — Azt nem mondhatom, hogy eltérőek a vélemények — összegzi maga, és közvet­len kollégái véleményét Szentirmai József műszaki vezető, a helyi pártalapszer- vezet titkára. — Több fóru­mon is vitattuk az állásfog­lalást, és sokak véleménye szerint a valóság az abban foglaltaknál is súlyosabb. El­fogadhatatlan például, hogy mások hanyag munkája mi­att nálunk áll a termelés. Az Kalkzka Tamás Cservenák Béla igazgató év első felében a dinamóék­szíjak hiánya miatt kellett átszervezni a gyártást. Mon­dok mást is: a gépeink több­sége importból származik, amelyekhez nem vásárol­hatunk kellő mennyiségű al­katrészt. Házilag barkácsol­juk azokat, ami természete­sen meglátszik később a ter­mékek minőségén. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen­fajta javítások mindig csak pillanatnyi megoldásnak bi­zonyulnak. A szécsényfelfalui élelmi­szer-vegyesboltban hűtőlá­dákban is tárolják a rom­landó áruféleségeket, így nagyobb választékkal szol­gálhatnak vásárlóiknak. A mintegy '400 ezer forintos készletből havonta 160 ezer forint értékűt forgalmaznak, az élelmiszereken kívül az iparcikkek is kapósak. A te­lepülés lakói részére az üzlet dolgozói rendelésre is hoznak árut.-kj­Irritáló ellentmondásként vetették fel a dolgozók azt is, hogy ha valaki selejtet készít a munkapadok mel­lett, hibájából aligha tud ki­magyarázkodni, megtörténik a felelősségre vonás. Maga­sabb szinten pedig mintha nem mindig így volna, hi­szen személyi felelősségre vonásról alig lehet hallani. Az utóbbi években hozott in­tézkedéseknek a mindennapi életben nem lehet érezni a2 eredményét. — A mi feladatunk első­sorban az, hogy a gyári köz-' pontban meghatározott ter­vet teljesítsük — tudatja Szentirmai József. — Úgy vé­lem, ezt megtettük évekkel ezelőtt is, és szerintem nem fogjuk rosszabbul csinálni ezután sem. — Megszoktunk egy életní­vót és annak megtartásáért mindenki igyekszik többet dolgozni — teszi hozzá Ka- liczka Tamás villanyszerelő. — Ha hazamegyünk a gyár­ból, otthon folytatjuk a munkát a háztájiban. Én a közelmúltban szereltem le, most építkezem. Szükségem van a pénzre, akárcsak más korombelinek. Szórakozásra szinte semmi időm nem ma­rad. De nemcsak ez a fajta életmód zavarja az embere­ket, hanem az is, hogy a novemberi határozattól egé­szen júliusig szinte semmi sem változott, pedig nagyon váriák az emberek a kibon­takozás jeleit. Nem arról van szó, hogy a csodában reménykedünk, hiszen gaz­dasági bajainkra csupán fe­lülről nem jöhet orvosság. Más fiatalokkal beszélgetve gyakran kerül szóba ez a kérdés, ám soha nem tud­juk igazán eldönteni: mit te­hetünk mi a kibontakozás érdekében, amikor hiányzik a gyártáshoz szükséges anyag? Surányi János Exportra termelő szakcsoportok Tizenhat szakcsoportban, összesen 1000 taggal kö­tött termeltetési szerződést az idén a salgótarjáni áfész. A felvásárlási ágazat árbe­vétele 30 millió forint. A kis­termelőktől vásárolt termé­kek több mint 50 százalékát exportálja a fogyasztási szö­vetkezet, a mézet és a nyu- lat teljes egészében kül­földön értékesíti. Az eszten­dő eddig eltelt időszakában több mint 10 millió forint volt az ebből származó be­vétel. Nagyobb választék Alapvető követelmény a takarékosság!

Next

/
Oldalképek
Tartalom