Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

2 NÖGRÁD 1987. szeptember 8., KEDD Erich Honecker az NSZK-ban A béke a két német állam viszonyának alapvető kérdése BARÁTAINK ÉLETÉBÖL^^^^ Kisvállalatok Divatos könnyűipari termékek Hétíő délelőtt hivatalos lá­togatásra küldöttség élén az NSZK-ba érkezett Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtit­kára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke. A magas rangú vendéget és kíséretét a két német állam zászlóival fel­díszített Köln—Bonn repülő­téren Wolfgang Schäuble szövetségi miniszter, a kan­cellári hivatal vezetője kö­szöntötte. Honeckerrel együtt érkezett többek között Gün­ter Mittag, az NSZEP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja, az államtanács elnö­kének helyettese, továbbá Oskar Fischer külügyminisz­ter és Gerhard Beil külke­reskedelmi miniszter. Az NDK küldöttsége a re­pülőtérről gépkocsikon foly­tatta útját a fővárosba. A szövetségi kancellári hivatal előtt Helmut Kohl kancel­lár üdvözölte az államfőnek kijáró tiszteletadással, kato­nai díszpompával fogadott Erich Honeckert. Az NSZK kormánya a teljes protokol­láris külsőségek politikai szempontból nagy jelentősé­gű biztosításával, a vendég más államfőkkel azonos meg- tisztelésével kifejezte és megerősítette a másik szuve­rén és független német ál­lam egyenjogúságának dip­lomáciai elismerését. A húszperces hivatalos üd­vözlés után megkezdődtek a tárgyalások. A megbeszélése­ken, amelyeknek fő témáit a nemzetközi helyzeten és a kelet—nyugati kapcsolatrend­szeren kívül a két állam uta­zási forgalmának, a gazda­sági kapcsolatoknak és a közlekedés javításának kér­dései alkotják, az NSZK küldöttségében többek kö­zött részt vesz Martin Ban­gemann gazdasági miniszter, Dorothee Wilms asszony, a belnémet kapcsolatok minisz­tere és Wolfgang Schäuble. Minthogy az NSZK válto­zatlan értelmezése szerint a két német állam kapcsolatai különlegesek, vagyis az NDK nem számít „külföldnek”, a nyugatnémet delegációnak a protokoll szerint nem tagja Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter. A küldöttségek tárgyalásán helyette külügy- minisztériumi szakértők van­nak jelen. Genscher azonban Megadták neki a lehetősé­get, hogy a börtönben is ír­jon, hiszen tudták: az írás számára egyet jelent az élet­tel. Azt várták, hogy töre­delmesen megbánja „bűne­it”, s beáll az „új Európa”, a faji mítosz, a germán felsőbbrendűség hirdetői kö­zé. Jól tudták a rabtartók, hogy Julius Fucik szemé­lyében értékes „zsákmány” van a kezükben, hogy az alig negyvenesztendős férfi szavára sokan hallgatnak nem csak az akkori Cseh- Morva Protektorátusban, ha­nem szerte a náci csizma terrorját nyögő Európában. Julius Fucik élete utolsó napjáig írt. Egészen 1943. szeptember 8-nak, előre el­tervezett meggyilkolásának előestéjéig. Akkor írta le az utolsó, máig érvényes sza­vakat: „Szerettelek bennete­ket, emberek. Legyetek ébe­rek!” Vádiratot írt a fa­sizmus ellen, s a jövőnek szóló felszólítással fejezte be utolsó művét a cseh kommunista újságíró. A jövő pedig —, amely azóta jelenné lett — nem felejtette el Fucik szavait. Nem csupán emléknappá lett kivégzésének évforduló­ja, hanem az újságírók nem­zetközi szolidaritásának nap­jává. Az immár 44 éve ha­lott Fucik ma is figyelmez­tet: ébernek kell lennünk, mert a pusztítás erői nem minisztériumában fogadta kollégáját Oskar Fischert, s leszerelési kérdésekről ta­nácskozott vele. Helmut Kohl és Erich Ho- necker hétfőn megtartott el­ső tárgyalásán a felek egya­ránt állást foglaltak a kap­csolatok további elmélyítése mellett, amelyet nem sza­bad akadályozniuk a válto­zatlanul meglévő politikai különbségeknek és ellenté­teknek. Reménykeltőnek ér­tékelték a kelet—nyugati vi­szonyban és a leszerelés te­rületén feltáruló új lehető­ségeket. Mint Wolfgang Meyer, az NDK küldöttségének szóvivő­je idézte, Honecker vélemé­nye szerint a béke kérdése minden politikának és a két német állam viszonyának központi kérdése. Az NDK támogatja a békéért való kö­zös felelősségvállalás és a biztonsági partnerség gon­dolatát. A szocialista orszá­gok a rakétakérdésben ké­szek nullamegoldásról nulla­megoldásra előrelépni. Ezzel összefüggésben üdvözölte Kohlnak azt a bejelentését, hogy kész lenne lemondani a Pershing—1A típusú eszkö­zökről a közép-hatótávolságú rakétákkal kapcsolatos genfi megállapodás esetén. Kohlnak arra a felhívásá­ra vonatkozóan, hogy az NDK és más szocialista or­szágok álljanak el némely rövid hatótávolságú rendszer korszerűsítésétől, az NDK ve­zetője utalt a szocialista ál­lamok javaslataira: készek mértéktartást tanúsítani a katonai potenciál tekinteté­ben és 1—2 évig moratóriu­mot hirdetni a katonai ki­adásokra. Indítványozta, hogy az NDK és az NSZK alapszer­ződésében előírt leszerelési konzultációkat a jövőben rendszeresen tartsák meg külügyminiszteri vagy kül­ügyminiszter-helyettesi szin­ten. Ugyancsak szakértői megbeszéléseket javasolt ar­ról, hogy fontolják meg: egész Közép-Európára ter­jesszenek ki atomfegyver­mentességet. Az NDK koráb­ban már szorgalmazta egy ilyen folyosó megteremtését. vesztek ki a nácizmus ka­tonai vereségével. Igaz, magyarázták azóta sokféleképpen az emlékeze­tes szavakat. Torzították az éberség fogalmát általános bizalmatlansággá, s voltak idők — nálunk és más or­szágokban is —, amikor a sajtó munkásai is beleestek a gyanakvásnak, a minde­nütt és mindenben az „el­lenség kezét” keresésének bűnöket szülő hibájába. El­feledkezve a mondat első feléről, arról, hogy az em­bereket szeretni kell, mert a haladás mindig és minde­nütt csak az emberiség ér­dekeit szolgálhatja. Fucik példája azt is bi­zonyítja, hogy az igazságért és az emberi haladásért küz­dő újságírás — veszélyes szakma. Az elmúlt évtize­dekben sokszor fel kellett emelnie szavát a nemzet­közi újságíró-társadalom­nak, mert hol itt, hol ott üldözték azokat, akik nem voltak hajlandók fejet haj­tani az elnyomó hatalom előtt. Voltak újságíró ál­dozatai a gyarmati népek felszabadító harca ellen Honecker méltatta az NSZK-val való állandó po­litikai dialógust, az általános, így a gazdasági és emberi kapcsolatok bővülését. Beje­lentette: idén augusztus vé­géig 3,2 millió NDK-állam- polgár tett magánutazást az NSZK-ba, közöttük 866 ezer olyan személy, aki még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Ugyanakkor kifejtette: több politikai kérdés még megoldásra vár, s ezek kö­zött szólt az elbai határ szükséges szabályozásáról, mivel ez az egyetlen nyitott határkérdés. Kohl kancellár —, mint Friedhelm Ost, a kabinet szóvivője ismertette — Ho­neckerrel összhangban szin­tén kiemelte azt az 1985-ös közös moszkvai nyilatkoza­tukat, amely szerint „német földről a jövőben csak béke indulhat ki”. Bonn politiká­jának alapja az erőszakról való lemondás, a fennálló határok elismerése, a köl­csönös megértés egyengeté- se. Szerinte legutóbbi kez­deményezése a Pershing ra­kétákkal kapcsolatban is azt a célját szolgálta: a békét minél kevesebb fegyverrel szavatolják. Vendégével egyetértőleg szólt arról: nem szabad elő­térbe állítani a jelenleg megoldhatatlan kérdéseket, hanem arra kell összponto­sítani, ami megvalósítható. Azt mondta, hogy a két né­met állam közötti bizalom és együttműködés fejleszté­se előmozdíthatja az általá­nos kelet—nyugati kapcso­latokat is, és az NSZK, a Varsói Szerződés más álla­maival is ilyen együttmű­ködésre törekszik. Üjra érintve a bonni értelemben vett német egység és „újra­egyesítés” témáját, az embe­rek közelítésének elsődleges szükségességéről beszélt. Szerinte az eddigi hatékony könnyítések még messze nem merítették ki a lehető­ségeket. Erich Honecker hétfő dél­ben felkereste Richard von Weizsäcker szövetségi elnö­köt. A nyugatnémet államfő hivatalos rezidenciáján, a Hammerschmidt-villában fogadta vendégét, s a meg­beszélések után díszebédet adott tiszteletére. minden eszközt igénybe ve­vő elnyomásnak csakúgy, mint a vietnami, az algériai harcoknak, a chilei fasisz­ta terrornak. Napjainkban pedig a különböző terroris­ta szervezetek fő célpontjai közé tartoznak a szerkesztő­ségek, az események valódi folyamatáról és hátteréről tudósítani akaró újságírók. A magyar sajtó munkásai vállalják a szolidaritást mindazokkal a kollégákkal, akik a világ bármely pont­ján emelik fel szavukat, hir­detik az igazságot az írott, vagy az elektronikus sajtó fórumain. Fucik politikai végrendeletszavai ma már ismertek szerte a világon, s a figyelmeztetést magukra nézve kötelezőnek tartják a világsajtó legjobb erői. Azt, hogy ébereknek kell len­nünk, mert a világot, az emberiséget ma is ezer ve­szély fenyegeti, s a sajtó­nak elsőrendű kötelessége, hogy mindezekre felhívja az olvasó, rádiót hallgató, televíziót néző emberek mil­lióinak figyelmét. Nem haltak még ki a fa­sizmus erői sem. Éppen Vb-ülések több településen (Folytatás az 1. oldalról.) Mindkét területen egy-egy szabálysértést állapítottak meg, aminek elbírálása je­lenleg folyamatban van. Egy gazdasági munkaközösség esetében pedig a vevő kárta­lanítását is elrendelték. Ellenőrzéseik során különös figyelmet fordítanak a meg­előzésre, vagyis arra, hogy az ármunka színvonalának javítása érdekében a kezdő kisvállalkozókat tájékoztat­ják az áralkalmazás feltéte­leiről s az árváltoztatási szándékot piaci informáci­ókkal is befolyásolják. A magánkereskedelemben kiemelt feladat a tisztességte­lennek minősíthető ár feltá­rása, megakadályozása. A szakigazgatási szerv ellenőrei egy ízben, egy vendéglátós magánkereskedőnél tapasz­taltak tisztességtelennek mi­nősíthető árat. Ez esetben a fogyasztók megkárosításából adódó közel 16 ezer forint többletárbevétel befizetését rendelték el a piaci inter­venciós alapba. A leggyak­rabban tapasztalható sza­bálytalanság e területen az árnyilvántartási kötelezettség elmulasztása, és az áruk ere­detét bizonyító számlák hiá­nya volt. Az építőipari, közlekedési ágazatban és a magánterve­zőknél 84 ellenőrzést tartot­tak, s nemritkán állapítot­ták meg azt, hogy a megren­delők még akkor is elfogad­ták az irreálisan magas óra­díjakat, amikor a vállalatnál működő gazdasági munkakö­zösség alacsonyabb óradíjjal dolgozhatott volna. A ható­sági ármegállapítás meg­szüntetése óta eléggé rossz tapasztalatokat szereztek a tanácsi ellenőrök a magán- tervezőknél. A magánterve­zők ugyanis az úgynevezett mérnöknap számlázásával dolgoznak, de a mérnöknap értékének kiszámítását nem készítik el. A beszámolóval kapcsolat­ban a vb úgy foglalt állást, hogy a megelőzés eszközei­vel továbbra is befolyásolni kell a tervezett árváltoztatáso­kat, és a bizonyított árdrágí­tással szemben szigorúbb fe­lelősségre vonást kell alkal­mazni. napjainkban figyelmeztetett erre két ese/nény: Hitler, egykori helyettesének, Ru­dolf Hessnek halála Nyugat- Németországban adott alkal­mat újfasiszta tüntetésre, Olaszországban pedig az újfasiszták egyik vezére szervezett börtönlázadást. Segítői is vannak még sok országban. Visszatérési kí­sérleteikkel a haladó embe­riség összefogását kell szem­beállítani. Ezért is időszerűek ma is, a jövőben is a halálra ké­szülő Julius Fucik szavai. S, ezért kell a nemzetközi újságíró-szolidaritás napján, Fucik mártírhalálának év­fordulóján szembenéznie a sajtó minden munkásának önmagával: megtettünk-e, megteszünk-e mindent a pusztítás,- rombolás erői el­len. Eléggé éberek vagyunk-e — a szónak jobbik, neme­sebbik, igazi érteimében? Támogatjuk-e eléggé erköl­csileg a haladás erőit szer­te a világon, azokat az új­ságíró kollégáinkat, akik számos országban ma is az elnyomatás ellen, népük szabadságáért küzdenek. Ha „igen” a válasz, mél­tóan ünnepeljük a nemzet­közi újságíró-szolidaritás napját, s méltóan emléke­zünk az életével és utolsó soraival is példát mutató Julius Fucikra. V. E. Mintegy 1200 különféle termékkel és egész sor szol­gáltatással jelentkeztek az utóbbi időben azok a bolgár .kisvállalatok, amelyek lé­tesítését és működésük fel­tételeit egy három évvel ez­előtt hozott törvény terem­tette meg. Az akkori szó­fiai intézkedés célja az volt, hogy javítsák az ipari ter­melés szerkezetét, meggyor­sítsák az új gyártási folya­matok gyakorlati alkalma­zását. Az eltelt időszakban mintegy 200 kisvállalat ala­kult, amelyek a tavalyi évet együttesen 280 mil­lió levás nyereséggel zár­ták. Gazdasági tevékenysé­gük hatásfoka a szófiai saj­tó szerint ötször nagyobb, mint az országos átlag. Az élet tehát bebizonyította a döntés helyes voltát, s nap­jainkban a kisüzemek már szerves részévé váltak a bol­gár népgazdaságnak. Jelenleg a kisvállalatok két típusa ismeretes Bulgá­riában : a nagyobb gazdasá­gi egységek keretében, il­letve az azokhoz kapcso­lódva működő vállalatoké, és a minden területen ön­állóan gazdálkodó, működő üzemeké. A többséget mos­tanában még az első cso­portba tartozó kisvállala- latok képezik, de fokozato­san nő a teljesen önálló kisüzemek száma is. A kisüzemek előnye, hogy aránylag gyorsan tudnak reagálni a piac változó kö­rülményeire. A központi problémát egyelőre a még alacsony színvonalú piac­kutatás, megfelelő gyártá­si technológiák, korszerű gé­pek és berendezések, illet­ve nyersanyagok hiánya okozza. Ebből a szempont­ból előnyösebb helyzetben vannak azok a kisvállala­tok, amelyek a nagyobb gaz­dasági egységekhez kap­csolódnak és ezt a hátteret ki tudják használni. Bul­gáriában ezért most nagy gondot fordítanak a teljes önálló kisvállalatok és szol­gáltató üzemek megfelelő, gyors anyagi ellátására. A gépipar is feladatul kap­ta, hogy olyan gépeket és berendezéseket fejlesszen ki és gyártson, amelyek megfelelnek a kisüzemek sokszor egyedi szükségle­teinek, főleg a divatos köny- nyűipari termékek, ruha- neműek és élelmiszerek előállításánál, Az Ipari Minisztériumban hétfőn megalakult a bá­nyász szocialista brigádok vállalatonként! küldöttei­nek testületé, amely a szak­ma és a szocialista brigád­mozgalom országos dol­gaiba a minisztériumi el­képzelések véleményezője, tehát tanácsadó szerve és egyúttal fontos összekötő szerepet tölt be a tárca és Mit termelnek a kisüze­mek? Elsősorban hiányzó közszükségleti cikkeket, di­vatos ruhaneműket, élelmi­szereket stb, amelyekkel javítják és gazdagítják a bolgár piac kínálatát. Azon­kívül együttműködnek a nagyvállalatokkal is, s szá­mukra különféle alkatré­szeket, számítógépek peri­férikus berendezéseit, ipari robotelemeket, gyógy­szereket stb. , állíta­nak elő. Termékeik egy részét külföldön értékesí­tik, s hozzájárulnak a bol­gár kivitel választékának bővítéséhez, és az ország valutabevételének növelé­séhez. A tervek szerint a mos­tani, kilencedik ötéves tervidőszak (1986—1990) alatt újabb, több mint 1500 kisvállat létesül. Egy részük a tudományos intézetek, főiskolák,"s’ egyetemek kö­retében, illetve azokkal együttműködve dolgozik majd. Ezektől a kisüze­mektől azt várják, hogy meggyorsítsák a tudomá­nyos kutatás eredménye­inek alkalmazását a gya­korlatban, elősegítsék a di­ákok és a tudományos ku­tatók oktatását, illetve munkáját, és az ipar szá­mára egyedi vagy kisso- rozatú gépeket tudjanak készíteni. Ä szófiai gépé­szeti és elektrotechnikai műegyetem például tizen­négy ilyen kisüzemet léte­sít. Hasonló tervei van­nak a Bolgár Tudományos Akadémiának is. A nagyobb gazdasági egységek versenytárgyalás kiírása útján hozhatnak létre kisüzemeket. A dön­tést követően a bolgár ban­kok csak azzal a feltétellel nyújtanak hitelt, ha a le­endő üzem 18 hónapon be­lül felépül és két éven1 be­lül megkezdi működését. Valutahitelt csak kivételes esetekben, s csakis a tudo­mányos kutatás kiemelt te­rületein működő vállalatok kaphatnak. Sok új kisvállalat a leg­korszerűbb gépekkel és be­rendezésekkel rendelkezik. Gyártmányaik a piacon nem egy esetben vetélytár- sat jelentenek a nagyválla­latoknak, s ez ösztönzőleg hat azok termékeinek kor­szerűsítésére, kínálatuk ja­vítására, választékuk bőví­tésére. g. i. a vállalatok szocialista bri­gádjai között. Az ülésen a teljesítményre ösztönző bel­ső vállalkozási formák ki­alakításának eddigi tapasz­talatait összegezték és a legjobb kezdeményezések elterjesztéséről tárgyaltak. Az ülésen felszólalt Ka- polyi László ipari minisz­ter is. „Legyetek éberek!" Bányász szocialista brigádvezetők tanácskozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom