Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-07 / 210. szám
1987. szeptember 7., HÉTFŐ NOGRAD 3 Mezőgazdászok ipara a mm ■ r Egy banya — s ami körötte van Nem hallani a tari főutcáról tűzőgépek zaját, tábla sem igazít el, így hát találomra nyitjuk be az egyik kaput. Jól sejtettük, ez itt a Pásztói Béke Mgtsz vadonatúj cipőfelsőrészkészítő üzeme. A csöndet a műszak vége magyarázza. A 33 asszony, már söpröget, tisztogatja gépét. Balya Benedekné üzemvezető meg éppen az óvodába telefonál, hogy vegyék be hat óra előtt az egyik munkásasszony gyerekét, hadd érjen be az anyja pontosan az üzemibe. — Hamarosan teljesítménybérben dolgozunk majd, fontos, hogy ne késsen el senki, hiszen egymásra lesznek utalva az emberek — indokolja az imént befejeződött beszélgetést a főnök asszony. — Ha már ilyen szépen haladunk a betanulással, ne vesse vissza a munkát apró akadály! Július 20-án indultak be a tűzőgépek, s nemrégiben küldték el az első 3500 párás bébicipő-felsőrészt a Duna Cipőgyár t hatvani gyáregységének. Balyáné már érdeklődött, tetszik-e munkájuk, s úgy hallotta, elégedettek vele a hatvaniak. Erre a válaszra számított, de azért mitagadás, megkönnyebbült mégis. — Bízik az üzem jövőjében? — Más téeszek is dolgoznak a cipőgyárnak, nem járnak rosszul vele. A mi asszonyaink, úgy látom, ügyesek, hát mi mást mondhatnék? Persze, hogy bízom ! Szántják a sziklát A hatvanas évek végétől fogva sokfajta vállalkozással, a merész kockázatvállalástól sem visszariadva bővíti ipari tevékenységét a Pásztói Béke Tsz. Teszi, mert muszáj. A földből, az állatokból képtelen megélni. — Egy príma külföldi kombájn három és fél millió forintba kerül — tudatja Szlavkovszky György ipari ágazatvezető. — Képzelje, mennyi búza kell ahhoz, hogy mázsánként 320—360 forintjával kitermelje azt a gépet?! Ha meg szántunk, nyolcóránként cserélhetjük a törött ekevasat, hiszen a földdel együtt a sziklát is szántjuk! Egy ekevas 1500 forint, és a Rába gép öt-hat ekefejet húz! Az alföldi vidéken ugyanaz az ekevas egy egész szezonra is kitart, s ott a búzáért, ugyanazt az árat kapják, mint mi! Nem panaszként mondja mindezt az ágazatvezető, csak hogy értse mindenki, miért nem marad a suszter a kaptafánál- Mert ha élni akar, nem maradhat. A pásztói gazdaságban már most is 40 százalék az ipar aránya, az ötéves terv végére azonban fele-fele arányt akarnak. Ezer apró cikk A műanyagüzem létrehozása mindmáig a tsz legsikeresebb döntése. Hosszú évek óta az itteni haszon adja a gazdaság nyereségének egészét. Nagyobb tempóban is érdemes lett volna fejleszteni, de hát nyújtózkodni csak addig lehet, amíg a takaró ér. Az ezer apTÓ cikk után most mindenesetre saját géppel indítják be a síkfóliagyár- tást, nem árt, ha ennek a műveletnek a haszna is itt marad! Sziarkovszky György ipari ágazatvezető — Amott van az új gép helye — mutat az új üzemcsarnok végébe Batta Pál műan yagüzem - v ezető. — Ahol most a hosszú asztal áll, oda szereljük be ősszel. Drága gép, csakis folyamatos munkarendben érdemes dolgoztatni. Sőt, ha jövőre áttérhetnénk a bértömeg-gazdálikodósra, jó lenne mindenkinek folyamatosan dolgozni! Amit persze asszonyokkal véghezvinni igen. nehéz. Az üzemvezető azonban úgy okoskodik, hogy jobban hajlanak talán rá, ha a heti 2 napot egyszerre kapják meg, s úgy, hogy az egyik szombat, vagy vasárnap legyen. A íóliazsáküzlet felpörgésével a tavalyi 16 helyett idén 22 és fél millió forint termelést vár a gadaság az üzemtől. Van hát mit aprítani a tejbe, a gépek mellett dolgozó, nagyrészt idősebb asszonyoknak. Még gé- emkáznak is, noha a munkaidő után végzett sámfa- szerelést itt nem így nevezik. Megelégelve a „korszerű” műanyag papucs íábizzasztó művét, mezítláb áll a deszkapódiumon Juhász Antal- né. ö már megkezdte a „visszaszámlálást”, noha 3 esztendő még a nyugdíjig. — Fárasztó ezt csinálni, higgye el — kiabálja túl a gépzajt a szemüveges asz- szony. — Ülve piihentetőbb, mégis állok, mert így fürgébben megy a munka. Négy-öt ezer forintot keresek, terméke válogatja. Ezt a sámfát nagyon szeretem csinálni, jól fizet, kár, hogy nem tart ki egész hónapra ! Dicsérik, de nem kérik Arról máig viták vannak a gazdaságban, hogy jó lóra tettek-e a kőbánya megnyitásával, vagy sem. Annyi egyelőre bizonyosnak látszik, hogy a ló, ha jó is, nem első befutó. A műszaki tanúsítványok szerint ragyogó samottpótló anyagként használható da- cittufájukkal ugyanis a pásztóiak mindeddig nem tudtak betörni a hazai piacra. A kemencével dolgozó cégek elismerik a tufával bevont égetőkocsik kiválóságát, tartósságát, van aki három éve használja már a kipróbálásra odaadó ttat — csak éppen rendelés nincs rá. A maszekpékek sütőlapnak el hordják Ugyan, közöttük egy magyar származású nyugatnémet pékmester is, aki magyar kemencében magyar lisztből magyar kenyeret süt rajta. Az igazi nagy felhasználók azonban kitartanak az importsamott mellett. — Drága dolog egy bánya bezárása. Nem kellene mégis? — kérdem ^ Szlavkovszky Györgyöt a kudarccal végződött próbálkozások hallatán. — Én hajlanék rá, az elnökünk azonban még mindig nagy fantáziát lát benne... Meglehet, mégis dr. Ben- cze Barnának lesz igaza. Ez évben libanoni partner érdeklődött a sütőlapok felől, egy osztrák meg éppen most kapott 3000 ezer darabos téglaszállítmányt a tufából, egész Közép-Európában hajlandó teríteni. Előbb a piac, aztán a költség! Néhány percre Hársfaival Imre elnökhelyettes is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — A bánya körüli hercehurcák nagy tanulsággal jártak. Előbb biztos piacot kell keresnünk, azután fejleszteni ! A leckét megtanulták, a tervek már ennek szellemében formálódnak. Az egy lábon állás veszélyes, hiszen a mindeddig kiváló műanyagüzem egyetlen nagyabb gondja is magával ránthatja a gazdaságot. Ezért hát saját termékként gyártják a Tardol súrolószert, újabban pedig a Budapesti Porcelángyárral tárgyalnak csempekikészítő üzem létesítése, s majdan gipszforma készítése ügyében. Szendi Márta Juhász Anlalné: „Négy-öt ezer forintot keresek”. (Fotó: Bábel László) Országgyűlés előtt Az adóreform a gazdaságirányítás fejlesztésének szerves része S zámos tanácskozásnak témája ezekben a napokban az adóreform. Az Ország- gyűlés őszi ülésszaka előtt az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó törvénytervezetéről véleményt cserélnek a parlamenti bizottságok, s az elmúlt hét közepén élénk vita bontakozott ki e mindany- nyiunkat érintő témáról az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjának ülésén is. Az előkészítés folyamata tehát felgyorsult, bár korántsem új ügyről van szó. A Központi Bizottság, illetve a kormány 1984-ben határozatot hozott a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről, s ebben nagy hangsúlyt kapott a gazdasági érdekeltség fokozása, a piaci hatások erősítése, a piac egységességének és kényszerének előtérbe helyezése. Ez évben ismét megerősítették az adóreform jövő évi bevezetésének szükségességét, ily módon a törvényjavaslat kialakítását több határozat, körültekintő előkészítő munka, széles körű vita előzte meg. Az alapvető cél a gazdasági környezet olyan irányba való módosítása, hogy a termelési, fejlesztési és elosztási döntéseket alapvetően a nyereségérdekeltség motiválja. Elkerülhetetlen szükségszerűség, hogy a gazdálkodók jövedelmi helyzete a szabályozott piacon dőljön el. Ezt szolgálja a gazdasági szabályozók megváltoztatása, aminek része az adó- és árreform is. Az Országgyűlés egy ülésszakon vitatja meg a kormány munkaprogramját, az adóreformot, az utóbbi eszköz és garancia az előző végrehajtására. Garancia oly módon, hogy a kivételekre, kedvezményekre, a kibúvásokra kevés lehetőséget ad. Másfelől hatásaival ez a rendszer hozzájárul a struktúraváltáshoz, a munkaerő-átcsoportosításhoz. Növeli a valódi nyereségérdekeltséget, s ezáltal a jobb vállalatok mozgásterét. A törvényjavaslatok elfogadása esetén a teljes adórendszer áfalakul. Nem két új adónemről van tehát szó, hanem az egész szabályozási rendszer változásáról. A fő cél a vállalati jövedelemszabályozás, s ehhez kapcsolódik — mint rész — a lakossági személyi jövedelemszabályozás. A megállapítás jelzi a fontossági sorréndet is. A Nógrád megyei képviselőcsoport ülésén éppen ezért illették erős kritikával az adóreform eddigi nyilvános vitáját. Mondván: a kelleténél sokkal kevesebb szó esett az általános forgalmi adóról, s annál többet foglalkoztak — nemegyszer egy-egy részletet kiemelve — a személyi jövedelemadóval. Miiyen hatások várhatók a fogyasztói forgalmi adót felváltó általános forgalmi adótól? Fokozatosan megszűnnek az indokolatlan termelési-fogyasztási támogatások. Csökken a termelői árszínvonal, s ezzel együtt az általános forgalmi adó hatására, körülbelül ugyanilyen mértékben — 6—6,5 százalékkal — emelkedik a fogyasztói ár. ösz- szességében mérséklődik a termelői árakban keletkező nyereség, erősödik a költség- és nyereségérzékenység. Nő a direkt nyereség- érdekeltség, nagyobb nyereségsáv marad a gazdálkodó szerveknél, a jól dolgozóknál ez a mostaninak háromszorosa is lehet. A további hatások között említhető, hogy érdemi változások történnek az erőforrások értékelésében, racionálisabbá válnak az élő és holt munka egymáshoz viszonyított költségarányai. Az általános forgalmi adó a fogyasztást drágítja, a „szektorsemleges” adó az áruhoz, a szolgáltatáshoz kötődik, segít kialakítani a jobb árarányokat. Mégpedig úgy, hogy egyfelől drágítja a fogyasztást — csökkenti a drága importot —, másfelől olcsóbbá teszi a beruházást. Az árarányok megváltoztatásával, átrendezésével az ÁFA megváltoztatja a termék- csoportok közötti arányokat is: növeli az élelmiszer-, az alapanyag- és az energiaárakat, csökkenti a gépek, beruházási és exportjavak árait. Tehát az árarány változtatásával a tervezett adó a technikát ösztönzi, fékezi a pazarlást. Az adó- és árreform felszínre hozza azokat a gyengeségeket, amelyek a gazdasági szervezetben eddig is „benne voltak”. Alapvető hatásként várható, hogy a vállalatok és szövetkezetek jövedelmei átrendeződnek. A számítások szerint oly módon, hogy egyhar- maduk a jelenleginél jobb pozícióba kerül, 45—50 százalékuk ugyanott marad, ahol 1987-ben volt, 15—20 százalékuk pozíciója pedig romlik. Az adó- és árreform azonban csak a felszínre hozza azokat a mai veszteségeket, amelyeket most a támogatás elleplez. Az általános forgalmi adó a törvénytervezet szerint három adókulccsal működne. A termékek és szolgáltatások többsége a normál — 25 százalékos — adókulcs alá kerülne besorolásra. Közbülső vagy csökkentett — 15 százalékos — adó terhelné a nem alapvető lakossági szolgáltatásokat, elsősorban a nagyobb mértékű áremelkedések elkerülése érdekében. Nullaszázalékos adókulcs alá tartoznának az alapvető élelmiszerek, mezőgazdasági termékek, alapvető lakossági szolgáltatások, mint például a távhőszolgáltatás, a víz, a tömegközlekedés^ a lakás, vagy a gyógyászati segédeszközök. Az elképzelések szerint a jelenleg alkalmazott árpreferenciák jelentős része pénzben! társadalmi juttatásokká, illetve egyéb pénzügyi kedvezményekké alakulna át. Továbbra is indokolt azonban fenntartani — a mainál szűkebb körben és kisebb mértékben — a fogyasztói ártámogatást. Például a tej és tejtermékek, a háztartási energia, a helyi közlekedés esetében. A vállalati hatások között említhető, hogy az adóreformhoz kapcsolódóan átdolgozásra kerül a vállalati jövedelem- és bérszabályozás is. A tisztajövedelem-elvonásban várható súlyponteltolódást , eredményezi, hogy megszűnik a városi és községi hozzájárulás, a vállalati vagyonadó, béradó, mérséklődik a nyereségadó, amelynek összességében a termelői árak csökkenésében kell realizálódnia. Az adóreform végrehajtásának kulcskérdése, hogy megvalósul-e a tervezett termelői árcsökkenés, amélyre 1988. január 1- én az általános forgalmi adó bevezetésével egyidőben kerülne sor. A forgalmi adó az alacsonyabb termelői árszintre épülne. Amennyiben ugyanis a jelenlegi termelői áraikból indulnánk ki, önmagában az adóemelés jelentősen emelné a fogyasztói árszínvonalat, amelyhez a vállalati bérek növelésének igénye kapcsolódna, mint további költség. Az előzetes számítások szerint így is várhatóan 5—7 százalékos egyszeri, az általános forgalmi adó bevezetésével ösz- szefüggő, pluszfogyasztói árszintemelkedés várható. A szabályozás és az adóreform másik új eleme a személyi jövedelemadó, amely a tervezett változásoknak szerves része, attól el nem különíthető. A vitában felmerült olyan vélemény, áz általános forgalmi adót, most, a személyi jövedelemadót pedig később vezessük be. Ez nem lehetséges, mert a kívánatos hatásait csak így, együtt fejtheti ki. A személyi jövedelemadó vezérelvei között az élen áll, hogy az állampolgárok a társadalmi közös feladatok megvalósításához a jövedelmükkel arányosan járuljanak hozzá. A tervezet szerint a különböző forrásból eredő jövedelmeket összevontan kell figyelembe venni. Kívánatos, hogy legyenek indokolt preferenciák, illetve az alacsony jövedelmek teherbírásával reálisan számoljunk. A személyi jövedelemadóhoz ki kell alakítani a jövedelmek olyan teljes körű nyilvántartását, amely egyúttal a szociálpolitikai támogatások információs bázisát is jelenti. Ugyancsak a célkitűzések között szerepel, hogy a láthatatlan jövedelmek feltárása és adóztatása kerüljön minél közelebb a valóságos és indokolt mértékhez. Fontos jellemző, hogy a személyi jövedelemadó a magánszemélyek jövedelmének teljes körét felöleli. Fő szabály, hogy az adott évben megszerzett összes jövedelmet összevontan kell adóztatni. (A törvényjavaslat néhány kivételes esetben egyes jövedelem- fajtákat lineáris kulccsal adóztat.) Az átállás évében a főállású munkaviszonyból származó nettó jövedelmek nem változnak, ez technikailag az úgynevezett bérbruttó- sítással lesz realizálható. Alá kelt viszont húzni azt, hogy a több forrásból származó jövedelmek az adóztatás után csökkenhetnek. Végezetül: milyen társadalmi, gazdasági hatás várható az adó- és árreformtól? A leglényegesebb változás a törvényjavaslatok elfogadása esetén az lesz, hogy jelentősen átrendeződik valamennyi jövedelemtulajdonos — vállalatok, lakosság, költségvetés — helyzete. Hasonló várható a népgazdasági folyamatokban, — úgymint a termelésben, fogyasztásban, felhalmozásban, exportban, importban. További módosulások eredményeként változik a fogyasztás és a felhalmozás aránya. » A két adótörvény-tervezet közül jobbára a személyi jövedelemadó foglalkoztatja a közvéleményt, s mint a megyei képviselőcsoport ülésén is utaltak rá: érzékelhető bizalmatlanság is. A kételyek eloszlatásához tudni kell, az alacsony jövedelmeket nem érinti az adó, a tervezet bevezetésével egyidőben pedig szociálpolitikai program is készül. A megyei képviselőcsoport ülésén részletes vita után alakult ki az álláspont: bár nem népszerű lépésről van szó, az adótörvény-tervezetek elfogadása, törvénnyé emelése elkerülhetetlen. Az elmúlt évek nem tudták kikényszeríteni, hogy hatékonyabban működjön a gazdaság. A változásokat szolgáló kedvező parlamenti döntés nagyobb bajokat előzhet meg. Igaz, az adóreform nem oldhatja meg a magyar gazdaság minden problémáját, de nélkülözhetetlen része a gazdaságirányítási rendszer komplex fejlesztésének. Romasz Adolf, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese Balya Benedekné üzemvezető
