Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-30 / 230. szám

1987. szeptember 30., SZERDA NOGRAD 3 Kísérletező pártszervezetek A z elmúlt időszakban a társadalmi élet szinte minden szegletében számotte­vő változások történtek. Jelentősen módosultak a termelés, a gazdálkodás kö­rülményei, fejlődött a közéleti demokrácia, az-emberek ma már sok tekintetben a ko­rábbitól eltérő értékmérőt alkalmaznak sár ját maguk és környezetük megítélésére. A vázlatosan jelzett átalakulások, és nem kis részben a gazdasági-társadalmi kibon­takozással együttjáró feladatok sürgetően igénylik a pártmunka megújítását is. Eb­ben mind az irányító testületeknek, mind az alapszervezeteknek megvan a> maguk feladata. A vezető pártszervek szintjén most a politikai rendszer fejlesztésének, az ideológiai munka megélénkítésének előké­születein folyik a munka. Az alapszerve­zetekben pedig abban keresendő az elő­rehaladás kulcsa, hogy politizálásuk felel­jen meg a helyi szükségleteknek, az élet által diktált követelményeknek. Ehhez elengedhetetlen, hogy ahol a po­litikát formáló, közvetítő módszerek, esz­közök az évek múltával már megkoptak, hatásfokuk csökkent, ott a mai igényeknek megfelelően megújuljanak. Az új elgondo­lásokat pedig célszerű a gyakorlatban is kísérleti eljárásoknak alávetni, kipróbálni, hiszen egy-egy elképzelés, új módszer a legkülönfélébb emberek, közösségek gon­dolkodásmódján. tevékenységén. érdekein keresztül tör utat, vagy fut zátonyra. A racionálisan kimunkált szándék életképes­sége is gyakorlati ellenőrzést igényel. Csak így előzhető meg az az ellentmondás, hogy amíg az egyik helyen az új kezdeményezés pezsgést visz á munkába, a másik helyen felelősségre vonják a vezetőséget a meg­szokott formák felcseréléséért. Mindannyian több tapasztalatot tudunk arra elmondani, hogy a pártszervezetekben a kísérletezőkedv nem éppen magas hő­fokú. Eléggé meggyökeresedett az a felfo­gás. hogy a helyi kérdésekre, majd laz irányító pártszervek megmondják a vála­szokat. Csakhogy ma már az ilyen részle­tekbe menő irányítás nem hozhat kellő eredményeket. Éppen ezért a helyi párt­szervek önállósága felértékelődött, és min­den korábbinál nagyobb a szükség és a lehetőség az önálló politizálásra. Napjainkban a kísérletek két fajtájával is találkozhatunk. Egyrészt a központi irányító szervek kipróbálják elgondolásai­kat néhány helyi pártszervezetben. Ilyen kísérlet például az olyan pártbizottságok működtetése, amelyek kevesebb taggal és végrehajtó bizottság nélkül végzik munká­jukat. A tapasztalatok már három éve gyűl­nek, és úgy tűnik, hogy ez az irányítási forma a korábbinál dinamikusabb, időt és energiát takarít meg, jobban segíti a konk­rét problémák megoldását. A lakóterületi pártbizottságok bevezetésére irányuló kí­sérlet viszont nem vált be, e testületek jobbára a munkát feleslegesen lassító át­tételt képeztek a körzeti alapszervezetek és a területi pártbizottságok között. E pél­da is mutatja: a kísérletben természetsze­rűleg benne rejlik annak lehetősége, hogy valamely elképzelés nem válik be. Ezt nem indokolt bukásnak, kudarcnak el­könyvelni, hanem megszívlelendő, haszno­sítható tapasztalatnak. Igen fontosak a helyileg kezdeményezett kísérletek is. A szervezeti szabályzat, a köz­ponti határozatok ma széles teret biztosíta­nak az önálló módszerek alkalmazásához. E lehetőséggel azonban nem mindenhol élnek egyformán. A pártszervezetek egy része politikailag érzékeny, folyamatosan keresi az újat. nng máshol kényelemsze­retetből, vagy bátortalanságból megeléged­nek a szokványos intenzitású, felfogású és módszerü tevékenységekkel, amelyek így szükségképpen mind jobban elmaradnak a környezet fejlődésétől, igényeitől. A politikai munka természetének mon­dana ellent, ha mindig mindenre új mód­szereket aKarnánk kieszelni. De azon például mindenütt érdemes elgondolkozni, hogy miként lehet a párttagokat jobban bevonni a döntések érdemi előkészítésé­be, hogyan lehet korszerűbben megjelölni a tömegszervezetekben dolgozó kommunis­ták feladatait, vagy, hogy milyen legyen a gazdasági munkát segítő tennivalók ész­szerű megosztása a párttagok között. Meg­fontolásra érdemes a taggyűlések életsze­rűbbé tétele is. Nem egy helyen jelentős pezsgést okozott olyan egyszerűnek tűnő módszer is, hogy két külön munkacsopor­tot bíztak meg egy azonos probléma átgon­dolásával. javaslatok megfogalmazásával. Az eltérő megközelítés a taggyűlésen ele­ven vitát váltott ki. N ap mint nap indokolt feltenni a kér­dést : miben kell a pártmunka gya­korlatán változtatni. illetve, hogy a régebbiekben kialakult kereteken belül mi­ként tudnánk egy-egy elemet megújítani? A kapott válaszok mérlegeléséhez, meg­ítéléséhez. a legjobb megoldások kiválasz­tásához nyújthatnak mással nem pótolható segítséget a pártmunkában alkalmazott, vé­gig vitt kísérletek. B. P. ■ Adótájékoztató Mi a vagyonnyilatkozat szerepe? A fülnek újszerűén cseng ez a szó: vagyonnyilatko­zat. Ez abból következik, hogy a felszabadulás óta a személyes vagyon sokféle értelmezésen ment át. Ma a közvéleményben az az álláspont sem ismeretlen, miszerint a vagyon magán­ügy, amihez senkinek sém- mi köze. Pedig jó tudni, hogy a legtöbb fejlett ipari országban, a vagyonkimuta­tás része az adózásnak, hi­szen sok államban van va- gyonadóztatás. Elvileg ná­lunk is érvényes jogsza­bály van a vagyonelszámol­tatás lehetőségére, ám ez­zel csak nagyon ritka ese­tekben, általában bűnügyek­nél került sor. Az adóreform, valamint a vagyoni viszonyokban be­következő változások egy­aránt szükségessé teszik, hogy az adóhatóságok tá­jékozottak legyenek a la­kosság vagyoni helyzetéről és annak változásairól. Ma már a jövedelmek differen­ciálódásával — a vagyon­képződést korlátozó sza­bályok ellenére is — jelen­tős értékek halmozódtak fel magánszemélyek kezé­ben. Ezek az értékek ré­szét képezik a nemzeti va­gyonnak, és azokat nem le­het morálisan elítélni, ha mögöttük valóban legális szerzési formák húzódnak meg (öröklés, magas jöve­delem stb.). A jogtalan vagyonszerzést a megfelelő büntető törvény- könyvi jogszabályok ponto­san meghatározzák, s e te­rületen is érvényes az elv, hogy mindent lehet, amit a törvény kifejezetten nem tilt. Ám az adózás logiká­jából fakad, hogy nem kí­vánatos az olyan vagyon­képződés, amely olyan jö­vedelmekből származik, amelyek kikerülték az adó­zást. Ebből is következik, hogy az SZJA működtetésének szerves része a vagyonnyi­latkozat. A törvénytervezet szerint a magánszemély tel­jes vagyonáról vagy egyes vagyontárgyairól évente leg­feljebb egy alkalommal va­gyonnyilatkozat tételére kötelezhető. (Általában azonban csak 3 évenként kerül majd sor vagyonnyi­latkozat tételére.) Vagyonnyilatkozat tételé­re kötelezhető az az állam­polgár, akinek legalább 2 ingatlan, védett műkincs, vagy a pénzügyminiszter ál­tal jogszabályban körülírt minőségű gépkocsi van a tulajdonában, vagy egyéb­ként 1 millió forintot meg­haladó vagyona van. A ta­nácsi vagy vállalati bérla­kás bérlője egy ingatlantu­lajdon esetén is vagyon­nyilatkozat tételére köte­lezhető. A vagyonnyilatko­zatban nem szereplő vagyon­tárgy meglétét utólag nem lehet bizonyítani, a va­gyonnyilatkozatot nem lehet helyesbíteni. A vagyonnyilatkozat alap­jául szolgálhat a vagyon­elszámoltatásnak, amelyre különösen akkor kerülhet sor, ha a két vagvonmegál- lapítási időszak közötti va- gyonemelkedés nem támaszt­ható alá az adózott jövede­lemből valószínűsíthető megtakarítással. E módszer szerepet kap­hat az adózás alól kibúvó jövedelmek feltárásában, s szolgálhatja az adóbevallási fegyelem erősödését. Nem lenne helyes azonban, ha a vagyonnyilatkozattól, s az arra épülő vagyonelszámol­tatástól azt várnánk, hogy a ,.fekete jövedelmeket" kikü­szöbölje. A vagyonnyilatkozatban első ízben nem kell bizonyí­tani a vagyon eredetét. Er­re azért van szükség, hogy ne gátolja a „múlt”, a je­len valós helyzetének feltá­rását. Am ennek a gáláns kezelésnek átmeneti hátul­ütője. hogy napjainkban felerősödött a vagyonfelhal- mozási törekvés, s ezt a pénzérték romlása is erősíti. Az új adórendszerben a vagyonnyilatkozatok az adó- zási morál meghonosítását is elősegíthetik. (Következik: Hogyan adóz­nak a mellékjövedelmek?) ■Üli mit tehetünk? Csak jó áruért fizet a vevő „A termelés differenci­áltan, elsősorban az export- képesség növelését szem előtt tartva fejlődjön.” (Az MSZMP KB 1987. jú­lius 2-i állásfoglalásából) A vashuzal tekeredik le a motolláról, 'a gép szem­kápráztató szaporasággal csipeget le belőle, s szeg­ként köpködi ki magából az eléje helyezett acéltepsibe. Száznál több gépen, három műszakban, több tízmillió- szőr ismétlődik ez a műve­let. És ahány gép. az csak­nem annyiféle szöget gyárt. — Megnőtt a kereslet a szög iránt — kiabálja a fü­lembe Régi Ernő, aki im­már .három és fél évtizede szögverő. — Korábban éven­te 16—17 ezer tonna szöget gyártottunk, most meg már a 20 ezer tonna is kevés. Csak hát a mi teljesítőké­pességünk is véges. Elöreg­szenek a gépek, s rajtunk is nyomot hagy a múló idő. Fejlesztési lehetőség úgy­szólván nincs, s az idetévedő liatal néhány nap, vagy hét után odébbáll. De azért jól megvagyunk — mosolyog, s barátságosan átfogja a vál­jam. A Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek huzalmű gyár­részlegének szögverő üzemé­ben járunk. Ezen kívül még három üzeme van a gyár- részlegnek': a rúd hú zó, a vas­huzal és a fémbevonó üzem. A huzal mű az SKÜ legna­gyobb termelő gyárrészlege. Jellemző az ötszáz főnyi kol­lektíva fontosságára, hogy a vállalat ez évre tervezett árbevételének mintegy a felét, nyereségének közel a 30 százalékát kell biztosíta­nia. — Legalább ennyire meg­határozó a szerepünk az ex­port alakulásában is — mondja Nádai István gyár- í észlegvezető. — A tőkésor­szágokba irányuló termé­keknek 65, a szocialista pia­con értékesítendő áruknak a 33 százalékát mi állítjuk elő. A gyárrészleg ez évi ter­melése meghaladja a 140 ezer tonnát. Ebből 110 ezer tonna a készáru, s 30 ezer tonnára tehető az a termék- mennyiség, amelyet tovább- íeldolgozásra készítenek más gyáregységek számára. Az éves termelés általában nö­vekszik, aszerint, hogy mi­lyen a piaci kereslet a hu­zalmű gyártmányai iránt. — A múlt évben 20 ezer tonnát exportáltunk — foly­tatja a megkezdett gondo­latsort a gyárrészlegvezető. — Az idei kivitelünk - vár­hatóan több lesz 26 ezer ton­nánál. Ebből 24 ezer tonná­ért devizával fizetnek majd a megrendelők. A huzalmű gyárrészleg­ben több szempontból sem könnyű eleget tenni a nö­vekvő feladatoknak. Egy­részt: csökken a létszám. Az utóbbi időben százan lép­tek ki valamilyen oknál fog­va az üzemekből, s utánpót­lás alig akad. Másrészt: beszűkültek az anyagi lehe­tőségek az új gépek vásár­lására. holott sok a régi el­avult masina. A tűzihor- ganyzó berendezések már nullára íródtak, a szögverő gépek legtöbbje elavult konstrukciójú. Harmadsor­ban: az alapanyag ellátása enyhén szólva nem kielégí­tő. Végezetül: gondok van­nak a szerszámok biztosí­tásával. — Ebben a nehéz helyzet­ben elsősorban a meglevő adottságainkat kell jól ki­használnunk — közli Bányik Antal, a gyárrészleg fődisz­pécsere. — Gondolok itt a gépek és berendezések kö­rültekintő, alapos karban­tartására. Igyekszünk ész­szerűen és gazdaságosan üzemeltetni a gépeket, ma­ximálisan hasznosítjuk a teljesítményüket. Kiemelt gondot fordítunk a selejt csökkentésére, az anyag- és energiatakarékosságra. A múlt évben sikerült egy ti­zed százalékkal mérsékel­nünk a rossz termékek ará­nyát. s ez millió forintokat jelentett a gyárrészleg szá­mára. Régi Ernő kiegészíti az el­hangzottakat : •— Ahogyan mondtam, egy­re kevesebben vagyunk. Vállaljuk tehát a túlórázást. A gmk megalakításával mi is, a munkáltatónk is jól járt. Vállalati érdek az export növelése, a külföldi partne­rek viszont csak a kifogás­talan áruért fizetnek. Szo­cialista brigádjaink vál­lalták a minőség javítását. Nádai István veszi át a szót: — Olyan a belső érde­keltségünk, hogy elismeri a becsületes, jó munkát. Egy- egy jelentősebb exportfel­adatra 50 ezer forint cél­prémiumot is adunk az il­lető üzemnek, s a helyi ve­zetés dönt a pénz szétosztá­sában. A kötelezettség nem teljesítése esetén azonban ugyanakkora összeget el­vonunk a közösség mozgó­béréből. Mindent összevet­ve: például egy három mű­szakban dolgozó, a munká­ját jól végző szögverő haza­viszi havonta a kilenc-tízezer forintot. Visszakanyarodva az ex­porthoz: vashuzalból 10 ezer 500 tonnát szállítanak a tő- késpiacra, elsősorban az NSZK-ba. Svédországba, Ausztriába, kisebb mérték­ben Franciaországba. A vas­huzal külföldi értékesítése egyébként emelkedik. Hor­ganyzott huzalból a tava­lyi szintű marad a kivitel. Az 5 ezer tonna árut az NSZK-ba,- Angliába. Svéd­országba. Egyiptomba és Ciprusra exportálják. A szög iránt annyira megugrott a kereslet, hogy meghaladja a gyártási lehetőségeket. A vállalat 2 ezer tonnát szál­lít a Szovjetunióba, 4500 tonnát Franciaországba, az NSZK-ba és Ausztriába. — A partnerek igénye olykor változik, s mi igyek­szünk alkalmazkodni — jegyzi meg a fődiszpécser. — A vashuzalt régebben ki­zárólag 180—200 kilogramm súlyú karikákban forgal­maztuk. Most viszont már 40—60 és 500—700 kilo­grammos karikákat is ké­szítünk. mert erre van ke­reslet. Más kérdés, hogy a műszaki adottságaink be­határolják az alkalmazko­dási lehetőségeinket. Ezzel egyet kell értenünk. Mert a huzalmű a jövőben csakis úgy növelheti tovább az exportját, ha új, korsze­rű gépeket állítanak terme­lésbe az üzemekben. A rak­tározást, a csomagolást is jobbítani szükséges. Bár a létszám tovább csökken a gyárrészlegben, az emberek úgy vélik, rajtuk nem fog múlni az eredmények javí­tása. Kolaj László Megnőtt a kereslet a szög iránt, az idén már a 2® ezer tonna is kevés. Régi Ernő, szögverő. Bányik Antal, fődiszpécser. Nádai István, gyárrészlegvezető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom