Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

1987. szeptember 26., SZOMBAT NOGRAD 3 Fonóorsók Palotásról Néhány hete kezdték a munkát a Könnyügép- gvártó Vállalat fonógép- gyárának palotáshalmi al­katrészgyártó üzemében. Egyelőre két műszak­ban tizenöten, főleg be­tanított munkások dol­goznak n műhelyben. Fo­nógépekhez különféle al­katrészeket készítenek, melyeket a budapesti gyárban építenek be a ké­szülékekbe. Leggyako­ribb termékük a lonó- orsó. —Kulcsár József képriportja— Yincze Gábor szakmunkásként látja cl teendőit Adorján József né: ..Otthagytam a pesti munkahelyet. fonóorsók útra készen nem utazgatok tovább!" Gondozási központ a Gorkij-telepen Ne legyenek kiszolgáltatottak Az időskorúak népességen belüli aránya megyénkben ma­gasabb az országosnál. A hatvanéveseknek, és eíölöttieknek több mint a fele egyedül él. Lét- és szociális biztonságuk megteremtését a nyugdíjrendszer, az ingyenes egészségügyi ellátás mellett a tanácsi szociális ellátás keretében nyújtott gondoskodás szolgálja. Salgótarjánban, a Gorkij-telepen március elején nyílt meg a város egyik gondozási központ­ja. Almádi Katalin, a létesítmény vezetője tájékoztatásul mondja a következőket: — Nyolcvan idős magá­nyos férfi és nő gondozá­sát irányítjuk innen jelen­leg. A hozzánk érkezett jelzések, bejelentések alap­ján a helyszínen felmérést készítünk az egyedül élők életkörülményeiről, egész­ségi állapotukról. A rászo­rultság mértéke szerint hi­vatásos vagy tiszteletdíjas gondozónőt küldünk a se­gítségükre. Célunk az. hogy a lehetőség szerint ki-ki a saját otthonában marad­hasson. s ott megkapja mindazt a támogatást, ami­re szüksége van. A gondozónők a gondozói központtól indulnak útnak reggelente. Felkeresik a hoz­zájuk tartozókat. intézik ügyes-bajos dolgaikat. Akik tiszteletdíjat kapnak mind­ezért, azoknak ez napi négy­órai elfoglaltságot jelent, s 1500 forint a legmagasabb összeg, amit kaphatnak. A ■hivatásos gondozónők 3000— 4000 forint körüli anyagi el­ismerésben részesülnek. Ők egészségügyi szakképesí­téssel rendelkeznek, emel­lett — az alapképesítéstő! függően — tíz hónapos vagy ■kétéves (szakirányú) tanfo­lyamot is végeztek. Salgótarjánban a Munká­csy út. 2. számú házban él a nyolcvanéves Kocsy Gé- záné — már évek óta sú­lyos betegen. Gondozónője, a nyolcvanegy esztendős Fridrihovszki Ilona nyugdí­jának kiegészítésére vállal­ta a naponkénti bevásár­lást, a kétnaponkénti főzést. S mint tiszteletdíjas nem négy. hanem ennél több órát is eltölt a beteg asszony körül foglalatoskodva. Ab­ban a lakásban, ahol az ő keze nyomán ragyog min­den a tisztaságtól, a lepedő, a térítők patyolatfehérek, simára vasaltak. A kony­hában süteményillatot ér­zünk. Kocsy Gézáné — Anna néni — az ágva mel­letti fotelban pihenget. nem is csupán a gondozónőjéről. — kettőjükről beszél: — Ma húslevest és főtt húst ettünk, Ilonka gyü- mölcsszószt készített, s még krémest is vett kettőnknek. Délelőtt ablakot pucolt, pe­dig én megpróbáltam lebe­szélni róla. Rendszerető, becsületes teremtés. min­dent egyedül csinál, csak a mosásnál segít be neki a nászasszonyom. A gondozónő is letelep­szik mel'énk, kezei még nedvesek a mosogatástól. Ma reggel fél nyolckor ér­kezett, s csak délután megy el. Dicsérjük fáradhatatlan­ságát, figyelmességét. mire ö szerényen megjegyzi: — Azon vagyok. hogy rendben legyen itt minden. Báslhy Zoltánná, a salgó­tarjáni Palócz Imre téri garzonház ötödik emeleti la­kásában immár tizenegye­dik éve egymaga lakik. A kiszolgált rádión, televízi­ón kívül gondozónője. Mag- dika — Lokotka Lászlóné — jelenti számára á látoga­tót, a külvilággal való kap­csolatot. A nyolcvanharma­dik évében járó asszony jó­ízűen szalonnázgat a pará­nyi konyhában. Két falat között Magdikéról a követ­kezőket meséli: — Bármire kérem, meg­teszi szívesen. Porszívóz, ki­mos. bevásárol: a pénzzel is ő bánik, én már rég: n nem számolgatom a vissza­járó forintokat sem. bízom benne. A szobában rend van és tisztaság. Bást.hy néni vi­seltes ruhája is frissen nv - sott. A rekamiéra készített ágynemű huzatát mintha most cserélték volna. — A konyhaszekrényt te­szi majd rendbe legköze­lebb a lelkem — mulat a régi bútordarabra. — Csak az ablak... az ablakot nem . nagyon piszkos már az üveg. S én nem hagyom, nem bír­nám nézni! Az a billenős szer­kezet még rácsapódna n Magdika nyakára! Ehhez a munkához férfi kellene... A gondozási központ, s az. ehhez tartozó idősek klubja 19í!7-ben létesült. A klub reggel nyolctól este tízig ad otthont a társaságra, szórakozásra, vagy egyéb hasznos elfoglaltságra vá­gyó idős embereknek. Beszélgetőpartnerem. Orosz Jánosné, a társalgóban kii- töget. közben ellátásukról ■beszél. — Itt igazán mindent megtesznek értünk, csak a városba nehéz bejutnunk, mert ide nem jön fel a busz. Máskülönben szeretek itt lenni. Feladtam a laká­somat is. hogy ide a gar­zonba költözhessek. Az év elején — ha jól emlékszem — nyolcán- voltunk, ma pe­dig kitehetnék a táblát: „megtelt". Békés, nyugodt öregségre vágytam, s ezt el is értem. (Mihalik Júlia) Bennünk szunnyad a kibontakozás MonUOC70rtD készülnek azok a po- ”•»»01GOAGI IC litikai feladattervek, illetve konkrét tennivalókat felölelő helyi cselekvési programok, melyek által érzé­kelhető körvonalakat kap a kibontakozás szándéka, akarata. A teendők értelmezése, a reális helyzet­értékelés kialakítása tömegesen mozgósítja mindazokat, . akik nemcsak hangoztatják, hanem szívvel-lélekkel vallják: önnön munkánkon múlik, mert bennünk magunk­ban szunnyad a kibontakozás. Hogy sok-e, vagy kevés az ezekben a hetekben pergő párbeszédek száma, hogy túlsúlvosak-e a készülő dokumentumok, avagy sem — számra-kilóra aligha minősít­hető. A megítélés alapja csak egy lehet: magukban hordozzák-e az előkészületek az első lépésekhez szükséges energiát, vagy olyan szükséges kötelezvénynek tekintjük az előkészületeket, melyek elvégzése után maga a munka is befejezettnek tekintendő. Nos. nem a gyanakvó rosszindulat csalta elő a szavakat, hanem az eddigi eszmecse­rek során felpezsdült vita néhány tapasz­talata Ezek egyike az, nog.v miközben ap­róra ismerjük már az ország nehéz helyze­tének minden összetevőjét, s miközben vál­tozatlanul felszínre vetődik a Ki a felelős mindezért? kérdése, ezektől jóval keve­sebb teret kapnak azok á gondolatok, me­lyek segítségével kitapintható volna: mi­lyen erőket mozdított ki az adott gazdál­kodó szervezetnél a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalása, a kormányprog­ram. illetve a megyei politikai feladatterv. s milyen hatékonysággal működtek az el­múlt három hónapban e mozgásba lendült energiák. Határozottan zavaró az emiatti hiányér­zet. Egy teljes negyedévet hagytunk a há­tunk mögött azóta, hogy a Központi Bizott­ság kimondta: a huszonnegyedik órában vagyunk, tovább a tettek nem késhetnek! Ám. a gazdálkodói magatartás nehezen sza­badul meg a várakozás béklyóitól. Az Or­szággyűlés is voksolt már, de még mindig van mire várni; ezúttal a közgazdasági szabályozók megjelenésére. Való igaz. nél­külözhetetlenek az éves tervek elkészítésé­hez. Csakhogy nem mindegy, hogy a sza­bályozók kinyomtatása minden koncepció híján, üres kézzel éri az üzemet, vagy ab- bon. o helyzetben, hogy a már kész elkép­zelések közül azoknak kell elsőbbséget ad­ni. melyek megvalósítását a szabályozók a legerőteljesebben ösztönzik. Időt nyer, gyorsabban kiugorhat a középmezőnyből az. aki már starthelyzetben az indítópisz- lolv dörrenéseként várja a szabályozókat, s nem még azt követően fog munkához. Az időnyerés pedig napjainkban nem egyszerű­en pénzkérdés, hanem sorsdöntő tényező! Nem tudjuk elfogadni,az- eddigi viták so­ron érzékelt gazdálkodói elégedettségei sem. Esetenként plasztikusan kidomborodik az a vezetői vélemény. miszerint az adott gazdálkodó szervezet nem várt politikai állásfoglalásra. sem kormányprogramra, hanem már,az egész idei esztendőben az azokban megfogalmazottak szellemében dolgozott. Ez nagyon szép dolog, üdvözlen­dő magatartás, csak az a gond, hogy a me- . gve gazdaságának idei eredményei nem ezt . igazolják. A változatlan áron számított sze­rény két százalék körüli teljesítménybővülés messze nem az a mérték, mely jó alapot nyújtana a kibontakozáshoz. Az ipari üze­mek nagy részének gyengülő jövedelme­zőségi pozíciója ugyancsak nem a sikeres erőgyűjtésre vall. Ezek után meglehetősen kétséges, hogy eléri-e a megye ipara a tervezett hat és fél. hét százalékos folyó áras termelésbővülést, melynek reálértéke egyéb­ként még mindig a népgazdasági előirány­zat alatt mru-ad! Mindez egyébként arra is utal. hogy a viták során oly gyakran és oly vehemensen hangoztatott támogató magatartás nem ele­gendő. Már maga ’ a szóhasználat is za­varó. Ha mindenki támogatást ígér. ki lesz az. aki végül a munka dandárját elvégzi? Ha mi csupán segítünk (nyilván mások is’ ezt teszik), ki lesz az. aki a kibontakozási folyamat főszerepét vállalja? Tudomásul kell vennünk, hogy a kibontakozás, a re­form színlapján nincsenek fő- és mellék- szereplők. Eredményt csak akkor remél­hetünk. ha a maga posztján mindenki egész erejét adja, tehát főszerepet vállal! Előbbieket nem azért állítottuk, mintha az önostorozást, a hangos meakulpázást mi­nősíthetnénk célravezető magatartásnak. Ezt ugyanolyan szükségtelennek tartjuk, mint amilyen károsnak, veszélyesnek az önelé­gültséget. A helyzet reális megítélése az, ami nézetünk szerint a helyes kiindulópon­tot jelenti. Mert, ha igaz az, hogy a meg­oldás kulcsa a vállalatoknál, üzemeknél van. akkor helytálló az is, hogy ezt a kul­csot leggyorsabban azok illeszthetik be a zárba, akik tisztában vannak saját lehe­tőségeikkel. s nem kendőzik el önmaguk, a kollektíva előtt gyengeségeiket sem. A reális helyzetértékelés pedig valóban új szellemben gondolkodó vezetőt, más stí­lusban dolgozó munkást feltételez. Min­denekelőtt a helyi pártalapszervezetek fele­lőssége az. hogy olyan munkahelyi légkört teremtsenek, melyben a kezdeményező, határozott, következetes vezetőt díjazza a kollektíva, s azokat a munkásokat tekintik példaadónak, akik a hagyományos munkás­erények mellett önállóságukról, nyitottsá­gukról. alkotókészségükről és kulturáltsá­gukról adnak tanúbizonyságot. Eddigi értékeinket át kell gondolnunk. Meglehet, hogy a korábbitól eltérő értéksor kialakítása szükséges. Könnyen lehet, hogy a látványos, nagy sikerek helyett most a ki­sebb eredményt ígérő megoldásokra kell ..ráhajtani". És ez is szemlélet kérdése. Nem béníthatja meg a műszaki fejlődést már az elgondolás szintjén az a ténv. hogy szegény az. eklézsia, szűkös a mozgás­tér. A grandiózus fejlesztések elérhetetlen­sége miért nem növelte meg mindeddig a kisebb lépések becsületét? Csupán egyetlen lépcsőfokkal is magasabbról már egészen más. nagyobb rálátás nyílik a lehetőségekre és a tartalékokra! Következetes, aprólékos munkát igényel a piachoz igazodó termékkínálat kialakítása, a keresett termékek gyártásának gazdasá­gossá tétele is. Szemlélet kérdése az is, mi módon vesszük fel az odavetett kesz­tyűt: egyszerűen kisöpörjük a ráfizetéses terméket, vagy megpróbáljuk előbb magát a ráfizetést megszüntetni? A jelenlévők általános megrökönyödésére az őrhalmi gazdaság nemrégiben bejelentette, jövőre megszünteti a burgonya nagyüzemi ter­mesztését! Aki. valamennyire is tudja, mit jelent a krumpli Örhalomnak, s mit jelent maga Örhalom a megye burgonyatermesz­tésében. az a közlés által kiváltott meg­hökkenésen pillanatig sem csodálkozik. A termelőszövetkezet önállóan dönt abban, hogy mit termel, mit nem. s jól teszi, ha kívülállók tanácsai helyett saját elemző munkájának eredményei alapján határoz. Az elemzésnek azonban abból kell kiindul­nia. hogy a piacon jól eladható terméket mi­ként lehetne oly szigorú költséggazdálko­dással előállítani, hogy az a termelő számára jövedelmezővé váljon! Olcsón termelni természetesen nem pusztán óhaj. hanem érdekeltség kérdé­se is. Takarékosan mindenekelőtt az bánik a pénzzel, akinek módjában áll ezzel saját személyes sorsát is jobbítani. Ahol a sa­ját. jól felfogott érdekek szövik át sűrűn a gazdálkodás egész mechanizmusát, ott az eredmény sem krshet sokáig. Az érdek azonban nem helyettesíti ma­gát a mechanizmust A fegyelmezett gaz­dálkodáshoz ugyanis nézetünk szerint a következők szükségesek: igényesség a kö­vetelménytámasztásban. alaposság a felté­telek megteremtésében és következetes szi­gor a számonkérésben. Ezt a rendszert pénzzel pótolni hiábavaló erőlködés len­ne. Az. ösztönzés e folyamat segítője, nem pedig helyettesítője. Mi indokolja, hogy. magától értetődőnek tűnő fogalmakat tisztázzunk, amikor szám­talan megnyilvánulás a tanú rá, hogy a gazdálkodók zöme nemcsak ismeri a párt- határozat és kormányprogram betűjét, ha­nem érti szellemét is? Az. evidenciák le- szögezése azért nem szükségtelen, mert a teendők szükségességének megértése nem minden esetben jár együtt a tettekkel. Márpedig szóban egyetérteni, majd a régi utakon botladozni -r- egyenesen vezet a csődbe. A legutóbbi salgótarjáni gazdasági aktívaértekezleten is elhangzott: a nógrádi gazdálkodók élmezőnyéhez tartozók ber­zenkednek a velük szemben megfogalma­zott még magasabb követelmények ellen. Miért megint őket veszik elő. ahelyett, hogy a gyengélkedőket ösztökélnék? Pedig az igényesség mindenkire kötelezettséget ró. A jóra azt, hogy képességeit tovább bonta­koztatva legyen a mezőny húzóereje, a se­reghajtóra pedig azt. hogy a már ma is életveszélyesnek tetsző helyzetből mielőbb vergődjön ki. E sorok olvastán talán eszébe jut né­melyeknek: mi szükség a kemény szavakra ebben a megyében, ahol az üzemek zöme a változékony piaci feltételek közepette is rendre hozza azt a néhány százalékos ter­melésbővülést? S igaz, persze, hogy csök­ken a jövedelmezőség hiszen ilyen Világot élünk. De. azért á gazdálkodók még most is megélnek! Akkor hát, mi a baj? A baj a viszonyítási alappal van. Azzal, hogy azt az egy-két százalékot előbbi ma­gunkhoz mérjük, elhessintve ezzel minden veszélyérzetet, ahelyett, hogy a követel­mények és a teljesítmények közti hézag dirigálná a tempót. A talponmaradás a cél, jól-rosszul túlélni a közelgő nehéz éveket. Csakhogy a versenyszabályok nem ezt a fajta magatartást díjazzák! Csakhogy köz­ben elzúg mellettünk a világ! ftjÁm hallani ho§y Vállalatok, gyá­IVIdl lldlldlll, rak fölött húzzák meg a lélekharangot. De azt is tudni kell: a harang — kondítsák bár a kalapgyárnak, vagy a veszprémi építőknek — mindazok­nak szól, akik beérik mai önmagukkal, s közben nem hallják, nem fogadják el a kor parancsát 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom