Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
1987. szeptember 3., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Jelentősen kivesd részét a növényvédelmi és ta:ajerö-vissza pótlási feladatukból a Nógrád Megyei Agrokémiai Közös Vállalat helikoptere. Harminckét termelőszövetkezet és két állami gazdaság területein végzi teendőit, összesen 4t) ezer bek tárra szórja évente a légi permetet. — köp: kulcsár — Tálcán kínált (s elutasított?) lehetőség Hiányzó nógrádi forintok Szerkezetátalakítás, innováció; sokak által ismert fogalmak. Azt a korszakot fémjelzik, amelytől társadalmi-gazdasági életünk fellendülését várjuk. Sajnos, néhányan csak várják, de alig tesznek érte, hogy be is következzen. Nem egy gazdasági vezető csak legyintett, mikor az MSZMP KB tavaly novemberi programját megismerte, mondván: volt már ilyen, mégsem lett átütő eredménye. Mások azt kifogásolták, hogy a program legyen konkrétabb és kapjanak több információt a főbb célkitűzésekkel kapcsolatban. Ezúttal olyan lépésről, szándékról' számolunk be, amely gyökereiben fonódik össze reformtörekvéseinkkel. A címzettek mindazok, akik „nem találták meg” azt a bizonyos konkrétumot, amelyet kerestek a határozatok szövegeiben. A reform természetesen nem lehet naptári dátumhoz kötött akció: sokkal inkább folyamat és időtartama attól is függ, milyen gyorsan sikerül ráhangolódnunk az új gondolatokra. Az eddigi eredmények máris megmutatkoznak a gazdaságépítésben: az új vállalatvezetési formák jól segítik az önállóságot, bankrendszerünk átszervezése megteremtette a versenyszellem monetáris alapjait, jogilag is szabályoztuk a veszteségesen működő gazdálkodó egységek felszámolását. Az Észak-magyarországi Innovációs Centrum(Park) Részvénytársaság megalakulása a megújulás folyamatának újabb állomása. A cég Nógrád megyei bemutatkozó látogatásán a vállalatok alig egy tucat képviselője előtt ismertette meg céljaival szúkebb pátriánkat. Vélhetnénk, jövetelét türelmetlenül várták a megye üzemei. Hiszen megyénkben nem található kutató, bázis — kivételként legfeljebb a VASKÚT salgótarjáni fémötvözet gyárát említhetjük. Sőt, szabad szellemi kapacitást ajánló egyetemünk sincs, mely hozzájárulhatna az új gondolatok, ötletek (termékek, technológiák) kidolgozásához. Figyelmet érdemlő körülmény azt is, hogy a termékszerkezet-váltás alapvető feltétele a gyártmányok folyamatos és mielőbbi korszerűsítése, amelyhez ritkán áll rendelkezésre elegendő pénz. Egyegy komolyabb téma azon áll, vagy bukik: sikerúl-e előteremteni a szükséges milliókat, kiváltképp devizában. Az IC(P) mindkét lehetőséget tálcán kínálja megyénk ipari, mezőgazdasági üzemeinek, s bármelyik gazdálkodó szervezetnek, amely az imént említett gondok miatt képtelén felvenni a kívánt fordulatszámot. Hazánkban a teljes termékszerkezet megújulása hosszabb időt vesz igénybe, mint a fejlett országokban tapasztalható három-öt év. Ä termék megszületésétől az értékesítésig hosszú az innovációs út. Az ipari nagyhatalmak úgynevezett innovációs parkok létesítésével fokozzák a tempót. Hazánkban a 80-as években indult el ehhez hasonló hálózat kiépítése (bár többnyire vállalati tevékenységként), a park vagy centrum .életre hívása második lépcsőként foghg- tó fel. Nógrádban 5 vállalat és a megyei tanács jelezte részvény- jegyzési szándékát. Ez ugye aligha nevezhető „tülekedésnek”?! S a szándék még korántsem fogható fel csatlakozásnak, akármennyire is „erős ígéret”. Az viszont igencsak kézzel fogható eredmény, hogy a régió megyéiből — Borsodból, Hevesből és Szabolcsból — immár 110 millió forintot meghaladó részvénytőke gyűlt össze, csupán a nógrádi forintok hiányoznak. Le kellene már vetkőznünk végre a „palóc” mentalitással” együttjáró idegenkedést! Vagy talán az átszervezett, műszaki-fejlesztői kollektívákba, piackutatóinkba vetett töretlen bizodalmunk a befektetés gátja? A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt összefonódásuk látatlanul is a sikert hordozza magában. Az IC(P) joggal számított megyei vállalataink tőkéjére, s ezzel együttműködésükre, amit képviselete tervezett megnyitásával is alátámasztott, persze megfelelő számú jelentkező esetén. Hogy miért ez az agitáció a 24. órában? Bár a jegyzés ideje augusztus végén lejárt, nem zárkóznak el attól, hogy akik eddig szóban kinyilvánították érdeklődésüket, a 31-ével kezdődő hét folyamán még aláírásukkal megerősíthessék azt. Csak nemélni tudjuk, hogy a szeptember 29-i alakuló- ülésen szűkebb pátriánk képviselőivel is találkozhatunk. T. Németh László Miskolcon is megkezdik az fllDS-szőrö- vizsgálatokat Sajtótájékoztatót tartottak szerdán Miskolcon a Borsod Megyei Köjálnál. Dr. Takács Sándor főigazgató főorvos bejelentette, hogy a megyei Köjál új székházában kialakított mikrobiológiai laboratóriumokban megteremtették a vírusdiagnosztika tárgyi és személyi feltételeit. Ezzel lehetővé vált, hogy szeptember 15-től Miskolcon is megkezdjék az AIDS-szűrővizsgálatokat. A laboratórium munkatársai előzetesen több hónapos képzésen vettek részt az Országos Közegészségügyi Intézetben, valamint a debreceni Köjálnál. Az önként jelentkezőket kedden 8-tól 10 óráig, csütörtökön 13-tól 15 óráig fogadják. A vizsgálat tulajdonképpen vérvételből áll, s egy-egy rendelés alatt 100—150 személyt tudnak fogadni. A jelentkezőktől semmiféle felvilágosítást nem kérnek, s a vizsgálatokat a legszigorúbb orvosi titoktartás övezi. Az eredményről néhány napon belül értesítik a megvizsgál- takat. A lakossági szűrések mellett folyamatosan elvégzik az egészségügyi dolgozók — először a fogorvosok, sebészek, szülészek és nőgyógyászok, valamint a laboratóriumi dolgozók — szűrővizsgálatát. A, főigazgató főorvos a kérdésekre válaszolva elmondta, hogy Borsodban eddig 8 AIDS-vírushordozó személyt találtak. Új itatóhelyek Szécsényben A szűkös ivóvízforrások miatt új itatóhelyeket építettek a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Mgtsz legelőin. A nyár folyamán 15 mini víztározót hoztak létre a húshasznú szarvasmarha- álilomány itatásának megoldására. A kutak a terepviszonyoktól függően 10—15 ezer forintba kerültek és a kedvező tapasztalatok alapján létesítésüket jövőre is folytatni kívánják. A víztározók 80—120 köbméteres méretben készültek el. melyekből benzinmotoros szivattyúkkal emelik ki a vizet az itatókocsikba. Ily módon hosszabb távra is megnyugtató az állatok ivóvízzel történő ellátása. Reálisnak tartom Micsoda elbocsátások vannak a fémiparnál? ... kérdeztem a Balassagyarmati Fémipari Vállalat igazgatójától Mészáros Lajostól, a munkaügyi osztály vezetőjétől Felediné Villás Erzsébettől és Koplányi Józseftől, a szakszervezeti bizottság titkárától, utalva a városban elterjedt és szűnőben lévő szóbeszédre. Indokok és előkészítés — Vállalatunk központja, a Magyar Alumíniumipari Tröszt már tavaly jelezte, hogy az idén nem bérszínvonal, hanem keresettömeg alapján gazdálkodunk. Kiszámítottuk, hogy 1987-ben érdemes lesz az ésszerűbb létszámgazdálkodással foglalkozni. Ugyanis az igazgató tanács döntése alapján a mérséklésből adódó bért saját magunk használhatjuk fel, — utal az indokra az igazgató. — Tavaly a második fél év állt rendelkezésünkre, hegy az üzemek vezetőivel közösen eldöntsük: melyik területen és hány fővel kevesebb dolgozóval tudjuk megoldani a feladatokat. A teljesítménybéres területeket kivéve mindenhonnan tehettek javaslatot az alkalmazotti állomány mérséklésére, beleértve a vezető, irányító beosztásokat is. — Minden termelési egység vezetője elsősorban a saját területéről tett javaslatot, de elmondhatta, miként látja másoknál a létszám- csökkentés lehetőségeit — kapcsolódik a beszélgetésbe, érzékeltetve a demokratikus módszereket Felediné Villás Erzsébet. — Velük egyidősben mi, a munkaügyi osztály dolgozói is elkészítettük felméréseinket és számításokat is végeztünk. A kettőt egybevetve derült ki, hogy tizfős létszámcsökkentésről van szó a vezető, irányító beosztásokkal együtt. — Nem kapkodtuk el a döntést, mert egy pillanatra sem feledtük, hogy olyan emberekről van szó, akik megszokták munkakörüket, kialakították baráti társaságukat, egyszóval jól érezték magukat munkahelyeiken — bővíti ki az előbbieket Mészáros Lajos. A végrehajtásban nem állítottak fel semmiféle sorrendet. A követendő lépéseket viszont a legapróbb részletekig végiggondolták, és kimunkálták. Az akció kezdetétől fogva minden eszmecserén jelen volt a pátrtvezetőség és a szakszervezeti bizottság titkára is. Az együttgondolkodás, a vélemények ütköztetése segített a legjobb módszer megtalálásában, abban, hogyne kerüljön sor a már kiadott rendelkezés utólagos viszsza vonására. Senkinek sem mondtunk fel — Ügy döntöttünk, senkinek sem mondunk fel, hanem a létszámcsökkentésben érdekelteknek más munkakört ajánlunk fel, — folytatja az előbbi gondolatot az igazgató. — Voltak akik féltek, mondván: — mi lesz ezután? Mások úgy vélekedtek: — jól kitoltatok velünk. De akadtak, akik sértőnek találták a felajánlott fizikai munkakört — idézi az akkori és érthető kifaka dósokat a munkaügyi osztály vezetője. — Aki viszont elfogadta, köztük Bánfalvi Istvánná kétgyerekes édesanya, az azóta is az egekig magasztal bennünket, mert keresete jóval magasabb, mint korábbi munkahelyén, ráadásul az üzem vezetői rugalmasan megoldották munkaidejét is. — A távozókról -tud valamit? — Érdeklődtem felőlük. Ketten, akik ugyancsak alkalmazotti állományban dolgoztak nálunk, másutt, nagyobb fizetéssel, ugyancsak alkalmazottként helyezkedtek el. — Jómagam és a szak- szervezeti bizottság is tudomásul vette a létszámcsökkentésre tett vállalati intézkedéseket, mert azok megalapozottak, körültekintőek, emberségesek voltak és a: közösség javát szolgálják — tolmácsolja a testületi állásfoglalást Koplányi József, a szakszervezeti bizottság titkára. Hová került a megtakarított pénz? A 10 fővel csökkentett alkalmazotti létszámból öten, korábban középvezetőként dolgoztak. Ez utóbbiak között volt olyan is, akinek felmondtak, mert nem felelt meg a követelményeknek. — A szakszervezette) egyetértésben a megtakarított bért, a nagy terheket viselő vezetők és a teljesítménybérben dolgozó fizikai munkások között osztottuk, osszuk szét, — szól ismét Mészáros Lajos. — Ma már a középvezetők keresete elérheti a havi 11 ezer forintot. A létszámcsökkentésből adódó pluszbér lehetővé tette, hogy a korábban tervezett 2 százalék helyett, öt százalékkal, vagy még ennél is többel és differenciáltan növelhetjük a béreket, — tárja elém a közösség javát szolgáló konkrét bizonyítékot Mészáros Lajos, majd kisvártatva hozzáfűzi: — Ezt az utat kell járnunk a jövőben is, mert további lehetőségeink vannak. Ehhez azonban meg kell teremteni a feltételeket... — Tudom, hogy nem népszerű amit mondok, de egyetértek az igazgató előbbi szavaival. Más gyárakban járva, az ott szerzett tapasztalatokat összehasonlítva a mi helyzetünkkel, reálisnak tartom a további létszámcsökkentési törekvéseket — állítja a szakszervezeti bizottság titkára. Csupán ennyi és nem több húzódik meg a címben említett kérdőmondat mögött. Vajon a következő lépésnél milyen újabb, kedélyeket indokolatlanul is borzolgató, túlzó híresztelés lát majd napvilágot? Venesz Károly Vállalkozó tanácstagok A városgyarapítás érdekes rendszerét alakították ki Mohácson: a tanácstagok lettek a közműfejlesztések társadalmi vállalkozói. A lakosággal történt konzultáció alapján pályázatot nyújtanak be egy-egy közmű megépítésére, s ha a pályázat megfelel a feltételeknek, a városi tanács magára vállalja a költségek egyik felét, s másik felét pedig az utcalakók állják társadalmi hozzájárulásként. A munkálat ok lebonyolítását választott — öttagú — intézőbizottság végzi, amely természetesen szorosan együttműködik a vállalkozó tanácstaggal. A városi tanács által meghirdetett közműfejlesztési pályázatra tizennégyen jelentkeztek, azaz majdnem minden harmad/ik tanácstag. Szakemberekből álló bizottság véleményezte a pályamunkákat, sorsukról végül is a tanácsülés döntött. Egyetlen pályázatot utasítottak csak el, mivel olyan helyen akartak utal építeni, amely nem minősül közterületnek. A tanácstagok — lakókkal egyetértésben — négymillió forint értékű munkát vállaltak. A munkálatokat irányító intézőbizottságok gondoskodtak a kiviteli tervek elkészíttetéséről és engedélyeztetéséről, a társadalmi munkaakciók megszervezéséről és a lakosság esetleges pénzbeli hozzájárulásainak összegyűjtéséről, végül megrendelték a szakiparosokat és a munkagépeket. Szedik a paradicsomot « A nyár végi napsütéses Időjárás hatására szépen érik a paradicsom a földeken. Megyénkben sokan termesztenek kiskertjükben és háztájijukban a befőzésre alkalmas növényt. Felvételünk Salgótarjánban a zagyva- pálfalvai területen készüli. ahol a kerttulaj, donosok megkezdték a lecsónak való paradicsom szedését.
