Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-24 / 225. szám
2 NOGRAD 1987. szeptember 24., CSÜTÖRTÖK Grosz Karoly Folytatódott az ENSZ 42. ülésszaka a III. kerületben (Folytatás az 1. oldalról) dolgozó kollektívák boldogulását is elő kívánják segíteni. A műszaki gárda felnőtt az igényekhez, a gépek állapota azonban jócskán hagy kívánnivalót. A beszélgetés során is érzékelhető volt, hogy a megújulásra való törekvés, az új iránti fogékonyság olyan erőt képvisel a gyárban, amely garantálja a jó eredmények elérését, a világpiacon versenyképes termékek születését. A program az idei tanévnyitáskor átadott, ezer hallgatót képző Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szak- középiskolában folytatódott. Látogatásának befejező programjaként Grósz Károly részt vett és felszólalt. a kerületi pártbizottság székházában tartott aktívaértekezleten. Az elmúlt napok kiemelkedő politikai eseményeire visszatekintve szólt arról, hogy az Országgyűlés legutóbbi tanácskozása kiemelkedett a parlamenti ülésszakok sorozatából. Napirendje miatt is, hiszen a kormány 1990-ig szóló stabilizációs munkaprogramját és a reformfolyamat egyik nagy. felelősségteljes vállalkozásának tekinthető új adótörvényeket vitatták meg a képviselők. De rendkívüli fontosságú volt azért is, mert az ülésteremben tapasztalt politizáló légkör, a felszólalásokban megnyilvánuló felelősségtudat, hozzáértés, jobbító szándék azt bizonyította, hogy a törvényhozók az ország jövőjét, sorsát mérlegelve döntöttek, képviselve ezáltal saját választóik érdekeit is. Az a felelősségérzet, a következetesség iránti igény és tárgyilagosság, amely a Parlamentben megnyilvánult, felbecsülhetetlen értékű támogatást, erőt és biztonságot ad a kormánynak az előtte álló feladatok megvalósításához — hangsúlyozta. Mindezt joggal tekinthetjük a közakarat olyan kifejeződésének, amelyben egész népünk szándéka, a stabilizáció és a kibontakozás támogatása tükröződik. Bebizonyosodott az is — tette hozzá —, hogy az Ország- gyűlés érdemi munkájának fejlesztését célzó politikai akarat a szocialista demokrácia fejlesztésének egyik fontos útja. A parlament döntést hozó és ellenőrző szerepének kiteljesedését a kormányzat a jövőben is igényli. Itt, az óbudai dolgozók körében is megfogalmazódott az igény, hogy következetesen dolgozzunk immár jóváhagyott munkaprogramunk valóra váltásán — folytatta Grósz Károly. Kijelentette: — Ezt megígérhetem önöknek, hiszen a program sikere nagyban függ attól, hogy végrehajtása során menynyire leszünk következetesek, állhatatosak, s képesek leszünk-e leküzdeni a még pontosan nem is látható akadályokat, ellenállást. A program elfogadásakor megnyilvánult bizalom mai, nehéz helyzetünkben különleges érték. Megőrzése, erősítése kötelességünk. Ennek pedig elsődleges eszközei most már a tettek, a határozott intézkedések, s nem csupán a kormányzat szintjén, hanem a kisebb- nagyobb közösségekben, a munkahelyeken. A türelmes, szívós, egy darabig minden bizonnyal látványos sikerek nélküli munka tehát alapfeltétele a közösen megfogalmazott célok valóra váltásának. A kormány dolga az, hogy ezt a munkát segítse a többi között a megfelelőbb személyi, szervezeti feltételek, s a termelésben kívánatos fordulat bekövetkeztét szolgáló köz- gazdasági eszközrendszer formálásával — mondotta a kormány elnöke. Felszólalásában emlékeztetett arra, hogy miközben itthon az Országgyűlés tanácskozott, történelmi jelentőségű eseményre került sor: a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok megállapodott a nukleáris fegyverzetcsökkentés kérdéseiben. — Ez közvetlenül is nagymértékben javítja hazai teendőink megvalósításának külső feltételeit — állapította meg. — De fontos számunkra azért is, mert megerősíti külpolitikai irányvonalunk helyességét; azt, hogy a Magyar Népköztársaság az együttműködés bővítésére törekszik a világ minden békét óhajtó országával, függetlenül annak társadalmi berendezkedésétől, vagy a fennálló ideológiai különbségektől. Gazdasági kapcsolatainkat nem utolsósorban a politikai enyhülés elmélyítése érdekében fejlesztjük, ugyanakkor a politikai, tudományos és kulturális együttműködés elmélyítésével is segíteni kívánjuk bekapcsolódásunkat a számunkra nélkülözhetetlen nemzetközi gazdasági munkamegosztásba. Meggyőződésünk, hogy ez az együttműködő országok mindegyikének érdeke. Ennek jegyében külön is sze-. retném kifejezni mély egyetértésünket Mihail Gorbacsovnak a napokban közzétett javaslatával, amelv a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének megteremtését szorgalmazza — mondotta egyebek között Grósz Károly. Továbbra is három téma kapja a legnagyobb figyelmet az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének ülésszakán: a kelet—nyugati kapcsolatok és ezen belül a leszerelési kérdések, az Irak és Irán közötti háború és a közép-amerikai helyzet. Az ülésszakon felszólaló NATO-külügyminiszterek általában helyesléssel szóltak arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok elvi egyetértésre jutott a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról. Ezt a tényt méltatta Joe Clark kanadai, Stoltenberg norvég külügyminiszter és több más felszólaló is. Jean-Bernard Raimond francia külügyminiszter viszont bizonyos fenntartásokat hangoztatott, kijelentve, hogy „a további leszerelés nem jelent feltétlenül nagyobb biztonságot” és „nem lehet eltekinteni attól, hogy a hagyományos fegyveres erők és a vegyi fegyverek terén fennálló aránytalanság fenyegetés Európa — értsd: Nyugat-Európa — számára”. Sürgette, hogy rendezzenek külön európai leszerelési konferenciát, tiltsák el a vegyi fegvvereAz amerikai külügyminisztérium kedden megelégedéssel szólt egy múlt hónapban tartott szovjetunióbeli hadgyakorlat amerikai szemléjéről és méltatta a szovjet fél ezzel kapcsolatos pozitív hozzáállását. A minisztérium írásos formában kibocsátott jelentésében megállapították, hogy a szemle sikeres végrehajtását olyan lépésnek tartják a nyíltság javítása terén, amely elősegíti az európai bizalom és biztonság megteremtését. két és csökkentsék ötven százalékkal a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati rakétáinak számát. „Franciaország nem tagadja meg, hogy részt vegyen a többoldalú tárgyalásokon a nukleáris leszerelésről — ha ennek eljő az ideje. Az ilyen tárgyalások azonban csak* akkor lehetségesek, ha a két szuperhatalom már igen jelentősen előrehaladt nukleáris fegyvertárának csökkentésében” — mondotta. A leszerelés kérdései nagy helyet kaptak Vu Hszüe-csi- en kínai külügyminiszter felszólalásában is. Haladásnak nevezte a Szovjetunió és az Egyesült Államok elvi megállapodását, hangsúlyozva, hogy „a párbeszéd jobb a szembenállásnál, az enyhülés a feszültségnél”. A miniszter aláhúzta annak fontosságát, hogy az ázsiai kontinensen is felszámolják az ilyen rakétákat. Kína álláspontja szerint a világ békéjének és biztonságának fenntartásához teljesen el kell tiltani a nukleáris fegyvereket, meg kell semmisíteni azokat, ugyanígy el kell tiltani és meg kell semmisíteni az űrfegyvereket. a vegyi és biológiai fegyvereket, mindenfajta más A kérdéses 48 órás szemlét a belorusz katonai körzetben, Minszktől északkeletre hajtották végre augusztus végén. A manővereken 16 ezer fő és 425 harckocsi vett részt. Az amerikai kormány augusztus 26-án értesítette a Szovjetuniót arról, hogy megfigyelő csoportot kíván küldeni a július 13-án bejelentett hadgyakorlatra. Az 1986. szeptemberében 35 ország által Stockholmban aláírt bizalom- és biztonságnövelő intézkedések tömegpusztító eszközt és jelentősen csökkenteni kell a hagyományos fegyveres erőket is. Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter felszólalásában „reménysugárnak” nevezte a Szovjetunió és az Egyesült Államok elvi megállapodását a közepes ható- távolságú rakéták megszüntetéséről. Mint mondotta, a szuperhatalmak közötti nagyobb együttműködés és a kölcsönös bizalom növekedése a kulcs ahhoz, hogy a világ kevésbé legyen válságokkal terhes. ☆ Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter szerdán New Yorkban megbeszélést folytatott Simon Peresszel, az izraeli diplomácia vezetőjével — jelentette az UPI amerikai hírügynökség New York-i diplomáciai forrásokra hivatkozva. Az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszakán részt vevő szovjet és izraeli külügyminiszter találkozójára a Szovjetunió ENSZ-képviseletének épületében került sor. Sevardnadze és Peresz most másodízben találkozott egymással. Előző megbeszélésükre egy évvel ezelőtt, ugyancsak a világszervezet székhelyén került sor. alapján a felek kérhetnek ilyesfajta „villámellenőrzéseket”. A szovjet fél azonnal reagált és a megfigyelők az előírt 36 órán belül beléphettek a Szovjetunió területére. Amerikai megfigyelőknek ez volt az első ilyen jellegű részvétele szovjet hadgyakorlaton. A külügyminisztérium jelentésében megállapította, hogy a kérdéses szovjet hadgyakorlat kiképzési célokat szolgált és megfelelt a stockholmi megállapodás előírásainak. Olajipari együttműködés A megelégedettség hangján Az amerikai külügyminisztérium egy szovjet hadgyakorlatról Elméleti konferencia Rútságon Vaszilij Gyinkov, a Szovjetunió olajipari minisztere szeptember 20 és 23. között Kapolyi László ipari miniszter meghívására tárgyalásokat folytatott Budapesten a kétoldalú együttműködés továbbfejlesztéséről. A tárgyalások során tárcaközi egyezményt írtak alá magyar—szovjet közös gazdálkodó szervezetek létrehozásáról. Megállapodtak, hogy megvizsgálják a szovjetunióbeli csökkent hozamú kőolajlelőhelyek közös művelésének, a mélyfúrási irányítási-technikai rendszerek közös gyártásának feltételeit, továbbá tanulmányozzák harmadik országban lévő szénhidrogén-kutatások lehetőségeit. Előirányozták a szénhidrogén-előfordulások komplex automatizálási és hírközlési rendszereinek gyártását. A megvalósítás koordinálására állandó munkacsoportot hoztak létre, amelynek további feladata a hosszú távú együttműködés folyamatos irányítása. Vaszilij Gyinkovot fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. A megbeszélésen áttekintették a szovjet olajipar és egyes magyar nép- gazdasági ágazatok kapcsolatainak gazdasági-műszaki vonatkozásait, különös tekintettel az együttműködés további szakaszaira. A tanácskozáson részt vett Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A szovjet olajipari miniszter meglátogatta az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztöt, az MMG Automatikai Műveket, a Vegy- épszer Vállalatot, a telefongyárat, a Szénhidrogénipari Kutató Intézetet, a vecsési gázelosztót, a Gát- ér-mély I. fúrást, a Videotont, továbbá az őszi BNV-t. Vaszilij Gyinkov szerdán elutazott Budapestről. Tv-híd A történelemben először élő televíziós hidat létesítettek szerdán szovjet és amerikai parlamenti képviselők között. Az egyenes adásban két helyszínről: a Szovjetunióból és az Egyesült Államokból vitatkoztak a parlamenti képviselők, s az eszmecserét egyidejűleg sugározták a két országban. A téma a nemzetközi biztonság és a leszerelés volt. (Folytatás az 1. oldalról) sebbség él. Ez utóbbiak megközelítőleg 600 millió embert számlálnak, tehát a nemzetiségi kérdés joggal tekinthető világproblémának. Említést tett azokról az okokról is, amelyek ezt a helyzetet előidézték, illetve azokról a nehézségekről, feszültségekről, amelyek sok helyütt e néprétegeknek az életét jellemzik. Európában — az albánok után — a magyarság a második legnagyobb kisebbség; nemzetünk minden harmadik tagja a határon kívül él. Hazánkban a kisebbségek száma 84 ezer, arányaik sorrendjében német, délszláv, szlovák és román. A nemzetiségi létet szükségszerűségként felfogva arra kell törekednünk, hogy az emberekben ne okozzon lelki konfliktust egyrészt a kisebbségi létezés vállalása, másrészt a hazához való kötődés. Fatuska János, a tatai német nemzetiségi múzeum igazgatója a múlt évben végzett berkenyéi nemzetiségi kutatásokról szólt. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége megbízásából 13-ik alkalommal szerveztek kutatótábort. Tapasztalataik szerint a berkenyéi németek kultúrájukban és hagyományaikban nem mutatnak lényeges eltérést az ország más részeiben lakó német nemzetiségiektől. Egyúttal bejelentette aet is, hogy a berkenyéi kutatást a jövőben folytatják. Varga László, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója a levéltári anyagok tükrében beszélt a megyei nemzetiségek helyzetéről, kölcsönös egymásba olvadásukról. Elmondotta, hogy a tudományos kutatásnak a jövőben — a szlovákok és németek mellett — indokolt a cigány, a zsidó és a görög népességgel is foglalkoznia. Végh László szociológus, a szlovák kulturális minisztérium nemzetiségi főosztályának munkatársa a szomszéd ország kisebbségeinek kutatási eredményeiről adott számot. Szlovákiában több mint félmillió magyar él, s a lakosság 11,2 százalékát alkotják. Schmidt István szendehelyi elöljáró saját falujának életéről tárt a hallgatóság elé érzékletes képet. A rétsági elméleti tanácskozás résztvevői a szünetekben megtekintették a szlovák és német nyelvű könyvek kiállítását, valamint a nemzetiségi találkozókról készült videofelvételt és színes diaképeket. A konferencia most elsősorban a német nemzetiségiek életéről, helyzetéről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről szólt, míg a következő esztendőben főként a szlovák nemzetiségiek történetéről és viszonyairól tanácskoznak a nemzetiségi tudat és tudatformák témakörében. — tMai kommentárunk ---------------------------------------------------Gesztusok és válaszok Megszokott —, s tegyük hozzá, sajnálatos — gyorsasággal érkezett ismét az elutasító válasz azokra a joggal gesztusértékűnek minősíthető managuai intézkedésekre, amelyekkel a sandinista kormányzat ismét a középamerikai válság rendezése érdekében kifejtett erőfeszítéseit igyekezett bizonyítani. Alig néhány óra telt el ugyanis azután, hogy Ortega elnök és Borge belügyminiszter nyilvánosságra hozta a tűzszünetről és a cenzúrarendelkezések feloldásáról szóló intézkedéseket, az ellenoldalról, vagyis a kontrák táborából máris elhangzott a szokásos „nem”. Vagyis — így az ellenforradalmárok közleménye — a sandinistaellenes csoportok nem fogadnak el semmilyen egyoldalú, azonnali tűzszünetet, s (ez sem lehet meglepetés), a közvetlen tárgyalásokhoz, Washington „mellőzéséhez” ragaszkodnak. Csakhogy épp ez az a feltétel, amelybe a hivatalos Managua aligha egyezhet bele, elvégre közismert tény, hogy a kontrák működésének anyagi, diplomáciai és katonai fedezetét egyértelműen az Egyesült Államok biztosítja. Méltánylandó tény, hogy — a korábbi kudarcok tudatában — a sandinista vezetés mégis újabb kezdeményezésekkel, gesztusokkal próbálkozik. Azt bizonyítja, hogy Managuában komolyan veszik az augusztusban aláírt emlékezetes közép-amerikai béketerv előírásait, s a maguk részéről igyekeznek elősegíteni, hogy a rendezési terv ne maradjon csupán írott malaszt. Ehhez azonban a többi érintett fél részéről is hasonló törekvésnek kellene érvényesülni —, ám erre egyelőre meglehetősen kevés jel utal. (Igaz, a legfrissebb, biztató fejlemény szerint Salvadorban újból elkezdődhet a kormányzat és a baloldali gerillaerők közötti párbeszéd, s ez — közvetve — pozitív hatást gyakorolhat a térség egyéb konfliktusaira is.) Egyfajta válasznak, méghozzá eléggé baljós feleletnek számíthat mellesleg az az egyre nyilvánvalóbb washingtoni törekvés is, hogy az eredeti segélyakció határidejének lejártával újabb, még a korábbinál is tetemesen magasabb összegű adományokban részesítenék a kontrákat. Shultz legutóbbi bejelentése szerint a korábbi 100 millió dollárral szemben immár 270 millió dolláros keretet irányoznának elő. Nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen, biztosnak tűnő katonai és anyagi fedezet birtokában a kontrák vezetői nagyobb kompromisszumkészségre mutatnának hajlandóságot. Márpedig enélkül, illetve a karibi béketörekvések washingtoni elfogadása nélkül nem várható áttörés a nicaraguai krízisben sem. Egyoldalú, viszonzatlan gesztusokkal ugyanis ritkán lehet valódi előrelépést elérni. Szegő Gábor *
