Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

1987. szeptember 19., SZOMBAT NOGRAD 9 A NóGRÁDBátonyterenyén Csak izomerővel ma már nem lehet szakmát tanulni Feszülten figyelnek a technikumi osztály diákjai. A gazdasági fejlődés a mun­kahelyi struktúra mélyreható átalakulásával jár, ami meg­követeli a szakmastruktúra vál­tozását is. Ezt feltétlenül kell, hogy kövesse egy rugalmas szakképzési rendszer és szer­kezet kialakítása. Am a mun- kaeiöpioc igényeire gyorsan ■ eagáló oktatás alapjainak megteremtése nem megy egyik napról a másikra. Az államosítás után a ne­hézipar. a bányászat inten­zív fejlesztése tette szüksé­gessé Nagybátonyban a 209. Számú Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkásképző Intézet lét­rehozását, a tanulóképzés be­indítását. A nagyarányú fej­lődés ugyanis megkövetelte, hogy a bánya szervezett for­mában gondoskodjon az utánpótlásról, a munkások képzéséről. A beiskolázottak életkora Ki—24 év között mozgott, és az iskolai vég­zettségük is igen széles ská­lát mutatott. Az iskolaépüle­tet hat lanteremmel. egy tanműhellyel 1951 szeptem­bereben adták át. az otthon­épületet <20 szoba, ebédlő, konyha) pedig 1952 január­jában. Azóta igen sok válto­zást jnegélt az intézmény. A vájárképzés megszüntetése után új profilként a mező- gazdaságigépszerelő-, majd a ruhaipari képzést vezet­ték be. Az idei tanév újdon­sága. hogy gondos előkészí­tés után technikumi osztályt indítottak be. A váltások aktív részese volt /lantos Sándor, aki 27. éve vallhatja munkahelyének a Zsinkót, és éppen ne­gyedszázada igazgatója az intézetnek: — Ma már jó­val ídeálisabb körülmények között tanulhatnak diákja­ink, mint a hőskorszakban, amikor bizony, egy szobában emeletes ágyakon 20 gyere­ket is kénytelenek voltunk elhelyezni — emlékszik visz- sza a kezdetekre a most ju­biláló igazgató. — A bányászat visszafej­lesztése következményeként az utolsó éves vájártanuló­kat 1967 nyarán áthelyeztük Várpalotára, így szinte az egyik napról a másikra meg­szűnt a vájárképzés. A Mun­kaügyi Minisztérium ekkor a mezögazdaságigépszere- lő-képzést vezette be az in­tézetünknél, de ez beiskolá­zási problémák miatt csak 1971-ig tartott. Új üzemek létesültek megyénkben is a munkaerő lekötése érdeké­ben, igy 'mi is követtük az igényeket, és berendezked­tünk új szakmák oktatására. 1972 szeptemberében 35 tővel megindult Jobbágyi­ban a Salgótarjáni Ruhagyár telepén a ruhaipari képzés. A következő esztendőben át­vettük a salgótarjáni 211. Számú ISZI-től a Budapes­ti Fehérneműgyár jánosak- nai telepén folyó szakmun­kásképzést (francia női sza­bó) majd 1974-ben beindí­tottuk a Váci Kötöttárugyár pásztói üzeme számára a kötö-hurkoló ipari képzést, rá egy évre pedig ugyanezt a profilt a Budapesti Haris­nyagyár nagybátonvi gyár­egységénél is. 1975-ben lét­rehoztuk a szakmunkások szakközépiskoláját levele­ző tagozaton. 1980-ban a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében kezdtük el a nőjszabó-szakma oktatását. — A most kezdődött új tanévben ruhaipari techni­kumi osztályunkban 38 lány kezdhette meg tanulmánya­it. Nagy reményeket fűzünk ehhez az oktatási formához. Jól felkészült pedagógus- gárda szorgoskodik azon. hogy öt esztendő múltán ne tehessenek szemrehányást iskolánknak. Új iskolatí­pusként ” 19 f o" részeié 'elk'tó- clodött a speciális képzés. Ez a kisegítőben végzettek to­vábbtanulását segíti elő. A kétéves képzés után betaní­tott munkás, illetve üzemi szakmunkás-oklevelet sze­rezhetnek a hallgatók. — Az elméleti oktatás színvonala jó, az ennek ér­vényesítéséhez szükséges tárgyi feltételek is adottak. Zárt láncú tévéhálózatot ala­kítottunk ki öt elméleti tan- ■ terembe. megoldottuk vi­deokazettákkal való ellátá­sukat. a továbbiak kiépítése is folyamatban van. A gya­korlati oktatás az üzemek korszerű tanműhelyeiben történik, ebben a Fűtőber Kitok Ágnes jár az élen. A száz férőhe­lyes kollégium viszont nincs teljesen kihasználva, pedig két esztendeje már öten lak­hatnak egy szobában, mégis csak 80-an veszik igénybe ezt a lehetőséget. Most először vegyes összetételű a kollégi­um. A diákok közül sokan nehezen viselik el a kötött­séget. a fegyelmet, ezért in­kább vállalják a bejárás fá­radalmait. Sajnos, az inté­zetnek nincs tornaterme. — A szakmai irányítás és a fenntartás eddig szink­ronban volt. Januártól ez kettéválik, mert a megyei művelődésügyi osztály he­lyett a Bátonyterepyei Nagy­községi Tanács lesz a fenn­tartó. a keretösszeg remél­hetően marad. A szakmai irányítás to­vábbra is a megyei művelő­désügyi osztály jogosítvá­nya lesz. Hogy beválik-e a Gazsi Tamásné helyi tanáccsal való „kény­szerházasság? Mindkét fé­len múlik. Itt vagyunk hely­ben, ezért a kapcsolat. az együvé tartozás még jobban érvényesülhet. Csak össze­fogással érhetünk el ered­ményeket. Saját erőnkre tá­maszkodunk. A kerítést így 100 ezer forintból kihoztuk, egész biztos, nem lett volna rá kétmillió forintunk. A megyei tanácstól a sikeres környezetvédelmi pályáza­tunk jutalmaként 220 ezer lorintot vehettünk át. ame­lyet az udvar egy részének betonozására fordítottunk. Tavaly 3.5 millióért újítot­tuk fel a kollégiumot, ugyan­ennyibe került az iskolaépü­let tetőcseréje és a villamos vezeték komplett kicseré­lése. — {á háromféle nappali és az egy levelező tagozaton 590-en tanulnak és 56 köz­ségből járnak be. A szak­mai képzés messzemenően figyelembe veszi az érintett üzemek, cégek igényeit. Je­lenleg esztergályos-, vas- és fémszerkezet-lakatos, he­gesztő-, vájár-, bányaelektro- lakatos-, építőgépszerelő-, bá­dogos-, nőiruhakészítő-, bőr­díszműves- és fodrászszak­mákban folyik a képzés. A legtöbben a ruhakészítők, valamint a vas- és fémszer­kezet-lakatosok vannak. Bá­dogosból. hegesztőből több kellene. Az idén egyetlen vá­jártanuló sincs. A követel­mények egyre szigorodnak: két év múlva például fod­rász is csak érettségizett le­het. Most kerültek először túlsúlyba a lányok: az ed­digi ‘46 százalékkal szem­Pántya Mónika ben részarányuk elérte az. 52 százalékot. Az intézet 18 tantermében egyébként 23 tanár, négy óraadó, tiz szak­oktató és négy nevelőtanár ioglalkozik a tanulók fel­készítésével. Gazsi Tamásné a most de­bütáló technikusok osz­tályfőnöke szenvedélyes hangon érvel a Nagybátony- ban bevezetett új oktatási típus mellett: — Az új cég­tábla sok lehetőséget te­remt. de a felelősségünk is nagyobb. A ruhaipari tech­nikumba 91 lány jelentke­zett. de csak 38-at vehet­tünk fel. Jövőre még nehe­zebb a bekerülés, mivel az érdeklődés várhatóan még nagvobb lesz. és ilyen nagy létszámú osztály indítása sem ideális. Felvételi vizsga híján csak a jelentkezési la­pokra támaszkodhattunk, de a jellemzéseket erősen felértékelték. ötvenhárom gyereknek kellett nemet mondanunk, és ez nem kis lelkiismereti problémát oko­zott. Területben is gondol­koztunk. hiszen munkaerőt is jelentenek: a végzősök döntő többségükben kö­zépvezetők lesznek. Itt van' a normál szakképző is. így a ruhaipari képzés teljes fá­zisára rálátunk. A varrónőt a technikumot végzett irá­nyítja majd. vagy az ő ter­vei alapján készíti el a ter­méket. — Igen gyenge előképzett­ségű gyerekek is jönnek, akik magúkkal hozzák a család­4 £ Telek Ervin jukból a fizikai munka meg­becsülését, ám a szellemi erő­feszítésre való hajlandósá­guk csak töredékes. Mi nem lombikban, mesterséges kö­rülmények között képezzük a leendő szakmunkásokat. Csak izomerővel ma már nem lehet szakmát tanulni! Legtehetségesebb diákjaink eljutnak odúig, hogy szám­jegyvezérlésű gépeken dol­goznak. Számomra meglepő volt, hogy diák riportalanyaim az I t-ből mennyire tudato­san nyilatkoztak hivatásuk­ról. Hitók Ágnes Karancske- szibe való. ezért kollégista: — Szeretek kézimunkázni és itt a kézügyesség fontos. Azért választottam ezt az iskolatípust, mert érettségit és szakmát is ad. Korábbi tanáromnak is van érdeme abban, hogy ide jelentkez­tem. Jó osztályközösségbe kerültem, nem okozott gon­dot a beilleszkedés. Siroky Ágota Pontya Mónika kazári: — A rokonságban több varró­nő is akad, így érthető, ha szeretem a ruhákat. Az sem utolsó szempont, hogy innen könnyebben helyezkedhe­tek el. Technikus, vagy ki- rakattervező szeretnék lenni. Az iskolatáskánk bizony, nem könnyű: szeptember 2- án 12 kilogrammot mutatott a mérleg, pedig még nem is volt meg minden tanköny­vünk. így például az angol­éi történelemkönyv is hi­ányzott belőle. Az áruk sem olcsó: 300 forintot fizettünk értük, a füzetekért 150-et. Siroky Ágota pásztói: — Egy év gimnáziumot hagy­tam ott. mert az érettségi­vel nem sokra megyünk, ha nem vesznek fel a főiskolá­ra. á technikusi képesités önmagában is rangnak szá­mit. Mindannyian szeretünk divatosan öltözködni. Meré­szek az álmaim: kirakatter­vező. vagy divattervező aka­rok lenni. Jól tudom, az esély csekély. A nehézségeken csak a kitartás és az alkotó fan­tázia segíthet át. Széplaki Andrea Salgó­tarjánból. a 211-es ISZI-ből érkezett, a másodikat cse­rélte fel az elsővel: — Ott is nőiruha-készítőnek tanul­tam. de nem mindegy, hogy esetleg vezető leszek, vagy szakmunkás. A nappalin sokkal könnyebb tanulni, mint munka mellett. Hogy megvalósul-e a nagy álmom? Sikerülnie kell, úgy indul­tam neki. Otthon a szüleim támogatják törekvéseimet. Igaz, ez anyagi áldozattal is jár, de vállalták, ezért igyek­szem jó tanulással meghá­lálni nekik. Az intézetben a többiek kiválasztottnak te­kintenek bennünket. A ta­nárok sokkal többet követel­nek tőlünk. Rajtunk múlik, hogyan álljuk meg a helyün­ket. Napi öt-hat órát kell tanulnunk, hogy jó jegyeket szerezzünk. Jó időbeosztás­sal azért a szórakozásról sem maradunk le. Ez a véleménye Telek Ervin kulturális nevelőta­nárnak is, aki a speciális szakiskolában tanít: — A Széplaki Andrea gyógypedagógiai kiegészítő iskolában végzett 19 diák számára ideiglenes tanterv alapján állítottuk össze az órákat. A tankönyvek se je­lentek még meg. Bocsóné Szeberényi Erzsébet írta péidául a matematika-mun­káltató tankönyvet, jóma­gam pedig a társadalmi és nyelvi gyakorlatokat. Az in­tézetben kísérletként beve­zettük a kulturális osztály- főnöki órákat. Szexuális fel- világosító órát a lányoknak dr. Matus Mária iskolaorvos tart. a fiúknak pedig dr. Székely István. Színházban Folyosói életkép a gyerekek 60 százaléka még nem volt, ezért előszeretet­tel hívjuk meg a neves fő­városi színészeket. Nagy si­kere volt például Ínke Lász­lónak és Bitskey Tibornak. Negyvenöt tagja van az is­kolai diákszínpadnak, amely az országos minősítésen két­szeres ezüst fokozatot ért el. A végzősök is rendszeresen visszajárnak. (Bakalár László Zsinkó-díjas diák éppen ott­létem alatt toppant be hoz­zá.) — Majdnem optimálisak a feltételek az oktatási és a kulturális nevelőmunkához — ismeri el Telek Ervin. — Ez persze, nem azt jelenti, hogy ne lenne kívánságlis­tán: — Szükség lenne egy igazi tornateremre. Nincs a közelben uszoda sem. Nem megvalósíthatatlan álom azonban, hogy a videofelvé­telekhez szükséges appará­tus rendelkezésünkre áll­jon. Ebből sokat profitálhat­nánk: segilené a tanítást, és jelentős mértékben hozzájá­rulna az új tanulók toborzá­sának sikeréhez. Ruzafalvi Győző Fotó: Bencze Péter y ■ . •'rtf O'tKZ: ■: Testnevelési óra az iskola udvarán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom