Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-16 / 218. szám

2 NOGRÄD 1987. szeptember 16., SZERDA Ulest tartott az IUISZIUII* lUograd Megyei Bizottsága Várakozó - állásponton? Több alkalommal is visszaköszönt a vitából egy fo­galom, melyet jó lett volna egyetlen egyszer sem hallani — a várakozás. Nem a felszólalók a felelősek azért, hogy kellemetlen érzéseket keltettek vele a hallgatóságban, hiszen bokros tapasztalataikról beszámolandó, tudatták a testülettel: az emberek egy igen tekintélyes része még mindig vár. Hogy mire? A közvélemény azonnali intézkedéseket sürget, s ezektől ki-ki saját személyes sorsának könnyü­lését reméli. A várakozás hátterében a saját munkával szembeni elégedettség munkál, ezen a talajon szökken szárba a gondolat, miszerint az annyira áhított intézke­dések másokat szednek majd ráncba. Ezeket a nézeteket már csak azért sem tudjuk oszta­ni, mert gazdaságunk jelenlegi helyzetéért a felelősséget közösen kell viselni, ami egyben azt is jelenti, hogy az óhajtott intézkedések nem elsősorban személyes jóérzé­seinkre lesznek tekintettel, hanem csakis a célok mi­előbbi megvalósulására. Felfigyeltünk arra is a vita során, hogy az emberek olyan programot várnak, mely biztonságérzetet ad. At­tól tartunk, keserű csalódás lesz a ,,jutalma” annak, aki ilyesmire számít. Biztonságérzetet, fokozódó önbizalmat és önbecsülést csak az eredményekből meríthetünk, si­kert pedig egyetlen program — legyen az bármilyen ala­possággal kimunkált — sem garantálhat, ha késik a végrehajtás. Ezért aztán —, noha magunk is tapasztaljuk a vitá­ban elhangzott várakozó magatartást — csak egyet mond­hatunk: a tétlen várakozás bénítja az akaratot, nem ve­zet sehová. Mi a cselekvő magatartás pártján vagyunk. (Folytatás az 1. oldalról) talom gyakorlásában” — rögzíti a feladatterv, majd hangsúlyozza, hogy a válla­latokat, szövetkezeteket irányító testületek jobban összpontosítsanak a kollek­tívák alapvető érdekeit hor­dozó stratégiai kérdésekre, javítsák a már működő és az új demokratikus fóru­mok tartalmi munkáját. A kibontakozási program tudati feltételeinek megte­remtését az ideológiai, a tö­megpolitikai munka és az oktató-nevelő tevékenység hatékonyabbá tételével is szükséges segíteni. Tudato­sítani kell továbbra is, hogy a program eredményes megjavítása jobb munkát, megújulást követel minden kollektívától és egyéntől a maga helyén. Ezért a tö­megpolitikai munka közép­pontjába a reform tartal­mának, szellemének meg­felelően, a szocialista er­kölcsi követelményeket kell állítani. Kiemelt figyelmet érde­mel a munkafegyelem, a jo­gok és kötelezettségek össz­hangjának, a közérdek szol­gálatának erősítése, a kez­deményező- és alkotókészség fejlesztése. Fel kell készí­teni a közvéleményt arra, hogy a kibontakozás áldo­zatvállalással. az életszín­vonal átmeneti csökkené­sével jár, amelyet csak rész­ben kompenzálnak az élet- körülmények javítását cél­zó központi és helyi intéz­kedések. A gazdasági, társadalmi kibontakozás felértékeli a tudás, a7 alkotó munka sze­repét. Mindez szükségessé teszi az általános művelt­ség, a szakképzettség jelen­tőségének növelését, az is­kolai oktató-nevelő munka tartamának további fejlesz­tését. A hatékony foglal­koztatás érdekében nagyobb figyelmet kel! fordítani a dolgozók szakmai át- és to­vábbképzésére. az ehhez szükséges szervezeti keretek megteremtésére. Személyes példával Miként a megyei pártbi­zottság politikai terve hang­súlyozza: a tennivalók vég­rehajtása valamennyi párt­szervtől, -szervezettől és kommunistától következete­sebb, eredményesebb, jobb munkát igényel. Szükség van a párttagok személyes felelősségére, példamutatá­sára, a párton belüli meg­újulásra. — El kell érni, hogy a pártszervek, -szervezetek jól ismerjék, értsék a poli­tikai törekvések lényegét, fő irányát és lehetőségeik, adottságaik alapján helyes programokat fogalmazza­nak meg. A megvalósulás légfőbb biztosítéka, hogy a Központi Eizottság hatá­rozata szellemének megfe­lelően, az úi tenivalókban is megerősítsük. újrate­remtsük a pártegységet. Az általános egyetértésen túl, a párttagságtól. igényelni kell a politika melletti ha­tározottabb, bátrabb kiál­lást, politizálást, és főként az aktív cselekvést. A párt- szervezeteknek helyileg is kezdeményezőbben kell áll­niuk a gazdasági, társadal­mi folyamatok élére. ' Ä dokumentum megjelöli a megyei, városi, üzemi, in­tézményi pártbizottságok és pártvezetőségek felada­tait, ajánlásokat tesz az ál­lami szervek, tömegszerve­zetek számára. A megvei pártbizottság titkára szóbeli kiegészítőié­ben kiemelte, hogy a ki­bontakozás megvalósításá­hoz szükség van a káder­politikai elvek következetes, határozottabb érvényesíté­sére. Elmondta, hoev a fel­fogásban tanasztalható né­hány, az előrehaladást gát­ló konzervatív nézet. So­kan a párt vezető szerepé­nek csorbulását látják a ká­dermunka demokratikus elemének erősítésében. Má­sutt túlzott az óvatosság, az arra alkalmas fiatalok ve­zetésbe történő bevonásá­A szóbeli kiegészítést kö­vetően a megyei pártbizott­ság tagjai közül kilencen kértek szót. A helyenként meditativ hangvételű vita pontos tükröt tartott a na­pirend témájának. Vala­mennyi gondolatsor egyet­len vezérfonalra fűzhető fel: a célok ismerete még nem elegendő, meg kell ke­resni a közelítés legígére­tesebb módszereit, melyek segítségével a jól kiválasz­tott feladatok megoldására tömegek mozgósíthatók. A teendő ugyan nem mi­nősíthető merőben újnak, no­ha a hangsúlyeltolódások határozottan észlelhetők, minden azon múlik, képesek leszünk-e egész gondolkodá­sunkat is megreformálva, ki­taposott utakról friss csapás­ra áttérni. Biztonsággal másolható, be­vált receptek ehhez nincse­nek. a terápiát kinek-kinek magának kell meghatároz­nia. Eközben fogalmak is, rangsorok is átértékelésre szorulnak, nézetkülönbsé­gek, konfliktusok árán jut­hatunk majd egyezségre — ezekhez a szituációkhoz is edződnünk kell. A gazdasági bajokból való kigyógyulás sürgősségét má­ra mindenki érzékeli, a ho­gyanról kemény viták foly­nak a megye közvéleményé­ben is. Az eszmecserékben a főszerepet azonban inkább az elosztási kérdések játsz­szák, mintsem a termelés, noha a rangsor fordítva len­ne kívánatos. Ennek a véle­ményének adott hangot a vitában Ágner Gyula, az S'ZMT vezető titkára, majd hozzátette: az újra való át­állás vállalkozás, kezdemé­nyezés, kísérlet nélkül el­képzelhetetlen, márpedig ezek magukban hor­dozzák a kudarc lehetőségét is. Engedtessék hát meg a tévedés joga is! Az igényességet ma nem elsősorban a fogyasztás, ha­nem a javak előállítása kö­veteli meg, az effajta igé­nyességhez pedig mindenek­előtt a viszonyítási alapban kell közös nevezőre jutni: teljesítőképességünket nem elég tegnapi önmagunkhoz viszonyítani, a mérce csak a mai és a holnapi követel­mény lehet. A szakszervezeti munkával szemben támasztott fő követelméhyek is átren­deződnek napjainkban: bel­ső vajúdás után születik új­já, a mozgalom önmagát túlélt munkastílusa, műkö­dési rendje. Előbb a gazdálkodó egy­ség stratégiája legyen tiszta, világos, ehhez rendeljék a rövid és hosszabb itávú fel­adatokat — ez is módszer­beli kérdés, és Huszák Artúr, a Nógrád Volán igazgatója véleménye szerint a mód­szert sokszorosan igazolta a gyakorlat. A Nógrád Volán ugyanis azon vállalatok kö­zé sorolható, melyek a ne­héz gazdasági körülmények közt is képesek sikeresen tevékenykedni. ban. Hangsúlyozta, hogy a kibontakozási program eredményes helyi végrehaj­tása legyen a vezetői al­kalmasság próbaköve. Mint azonban az igazgató hozzászólásában megjegyez­te, konfliktusoktól az ered­ményes működés sem mentes: a létszámleépítést például embertelenségnek minősíti a kollektíva, ha nincs tisztá­ban a lépést megindokló okokkal. A dolgozó kollek­tívák őszinte, alapos tájékoz­tatásának soha olyan jelen­tősége még nem volt, mint éppen napjainkban. A célok­kal azonosulni csak azok a közösségek tudnak, amelyek ismerik és értik azokat, s tisztában vannak a teljesít­mény, illetve annak elma­radása következményeivel is. — Tetteinkben stílus- és ritmusváltásra van szükség — szögezte le hozzászólásá­ban Forgó Imre, a balassa­gyarmati pártbizottság első titkára. E követelmény fé­nyében szükséges vizsgálat alá venni a megyei pártbi­zottság elé terjesztett fel­adattervet is. Nyújt-e meg­felelő orientációt a helyi programok elkészítéséhez? Vállalkozik-e mindarra, ami a politikai munkára tarto­zik, számít-e eléggé a gaz­dálkodók reális helyzetfelis,- meré^ére? A program he­lyes hangsúlyokat fogalmaz meg. követendő módszereket ajánl — állapította meg a balassagyarmati első titkár —, ugyanakkor örök általá­nosságként ható megállapí­tások is olvashatók benne, s helyenként keverednek a po­litikai és a gazdasági fel­adatok, noha a gazdaság bi­zonyos teendőit politikai esz­közökkel nem lehet megol­dani, azokat minden eset­ben a gazdasági érdek mo­tiválja. Ma még nem eléggé érzé­kelhető az a felfogás, mi­szerint a maga posztján mindenki főszerepet játszik, s viselnie kell az ennek meg­felelő felelősséget is. Túlsá­gosan sokan vannak azok, akik magukat mellékszerep­lőnek tekintik mellékes fe­lelősséggel. Az új helyzet­hez. annak bonyolultságához a pártszervezeteknek is al­kalmazkodniuk kell, leegy­szerűsítéseknek ma nincs he­lyük. A párttagságra ne csu­pán a határozatok végrehaj­tásában számítsanak, legyen a döntésnek is részese. Eltérő érdekeit Rossz közérzetről, pesszi­mista hangulatról csaknem valamennyi hozzászóló em­lítést tett. Valóban. hiszen vidámságra kevés az ok ak­kor, amikor a tények és a vágyak messzire kerülnek egymástól. A folyamatokat azonban a valóságnak meg­felelően kell elemezni — hangsúlyozta hozzászólásában Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke. A gondok ösz- szetorlódtak, a tettek sür­gőssé váltak, a Központi Bi­zottság helyzetet feltáró, irányt mutató, július 2-i ál­lásfoglalásához való viszony­ban mégis megosztottság ta­pasztalható, s az eltérő vé­lemények mögött eltérő ér­dekviszonyok érhetők tet­ten. A szükséges változások egyéni érdekekbe ütközhet­nek, s személyes sorsát il­letően, mindenkiben fejlett veszélyérzet munkál. Az or­szág jövőjének féltése azon­ban előbbrevaló, s ahhoz, hogy ezt mindenki elfogad­ja, világos beszéd, észér­vekre építő meggyőzés szük­séges. Az átalakulást felül­ről jövő dirigálással bajos végrehajtani, a folyamat köz­ponti figurája a vállalat és a helyi tanács — leleményes ötleteivel, vállalkozó szel­lemű magatartásával. Az értékek rangsorában évekkel ezelőtt tett rendet a Romhányi Építési Kerá­miagyár — első helyre téve a vásárlók igényeinek sok­oldalú szolgálatát. Hozzáren­delve ehhez a gyáron belüli nagyfokú önállóságot, a cél­nak megfelelő ösztönzést és a fegyelem erősítését — mindmáig a legeredménye­sebben gazdálkodó nógrádi vállalatok közé tartozik. Mint azonban azt a politikai testü­let vitájában Kis Sándor gyáregységvezetö elmondta, a sikeres gyárnak is nagy gon­dokat okoznak a pályázatok elbírálásánál érvényesülő szubjektív szempontok és a döntés lassúsága. Megkötik a gazdálkodók kezét az agyonpántlikázott forintok, melyek gyakran a pénz esz­telen pocsékolásához vezet­nek. — Sokan várják ezekben a napokban: mondják meg nekünk, mit kell csinálnunk az ország helyzetének jobbra fordulásáért. Kész receptet a megyei cselekvési prog­ram sem ad. nem is adhat — kapcsolódott a vitához Boldvai László, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára. Bizonyára az effajta magatartásnak következmé­nye, hogy a tettek kés­nek. ezeket gyakran a bizo­nyítvány megmagyarázása helyettesíti. Az ifjúsági moz­galom a Jövőnk a tét! ak­cióval bizonyságát adta reformszándékának és cse­lekvőkészségének, ám ah­hoz, hogy más minőséget képviselő ifjúsági mozgalom alakuljon ki, a szervezetnek önmagát is meg kell változ­tatnia. Nagy Pál Máté, a Nógrá­di Szénbányák brigadveze- töje azokról az intézkedések­ről adott számot a megyei pártbizottságnak, melyek segítségével a nógrádi bá­nyászok most saját sorsukért, jövőjükért küzdenek meg. Munkájukhoz a megyei párt- bizottság programja segítsé­get, ösztönző erőt ad. A szakmai képzés és a ki­bontakozási program néhány igen fontos összefüggésére Horváth László, a 211. Szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója világított rá. A magas színvonalon képzett munkás mind a munkaerő-mobilitás, mind a termelési kultúra szempont­jából nagy értéket képvisel. Az üzemi munkaerőigények csökkenésével azonban a mennyiségi túlképzés és a tartalmi alulképzés gondjai egyszerre adták fel a- leckét. Ma kevés vállalat gondol­kozik hosszú távon előre; így bajosan tudja megmondani, hogy évek múltával milyen összetételű szakembergárdá­ra lesz szüksége a feladatok megoldásához, ugyanakkor átképzéssel is kevéssé ké­szül saját jövőjére. Mindez oda vezet, hogy nyílik az olló a szakmunkásképzésre igényt tartó fiatalokból álló erőforrás és a csökkenő üze­mi igény között, új munka­helyek létesítése nélkül te­hát a fiatalok foglalkoztatá­sa. képzése nem oldható meg. A politikai hangulatot elemezte hozzászólásában Juhász András, a salgótar­jáni pártbizottság titkára. A politikai feladatok konk­rétsága, illetve általános jellege felett kibontakozó vita mellett tapasztalható a szabályozók mindent meg­oldó erejébe vetett biza­lom is. lieg re Hajtáson a sor A vitát Ozsvárt József, a megyei pártbizottság titká­ra foglalta össze. Választ adott a cselekvési progra­mot érintő módosító javas­latokra, majd néhány gon­dolatot ezúttal is aláhúzott. A következőkben ne az el­osztási kérdések felé tere­lődjön a fő figyelem, hiszen aligha lesz mit elosztani, ha a termelés nem javul szá­mottevő mértékben. Ma jó néhány igényt tekintve visszavonulót kell fújni, a dolgozó kollektívák tájékoz­tatása azonban ne merüljön ki a ,,mi mindenre nem futja” kérdésekben, hanem adjon számukra programot, célt. Az erőket most már a feladatok végrehajtására kell összpontosítani, ez azonban nem puszta végre-- hajtókát, hanem önállóan gondolkodó és bátor cse­lekvésre képes embereket igényel. A gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megyei végrehajtására ké­szült politikai feladatter- vet a módosító és kiegészí­tő javaslatokkal együtt a megyei pártbizottság egy­hangúlag elfogadta. Szalai László, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságá­nak újonnan megválasztott A testület ezt követően Géczi János előterjesztésé­ben intézkedési tervet fo­gadott el a párttagsági könyvek cseréjének megyei előkészítésére és végrehaj­tására. Skoda Ferenc, a me­gyei pártbizottság titkára előterjesztésében megvitat­ta és elfogadta A pártde­mokrácia érvényesülése, ja­vaslat a további tenniva­lóira című előterjesztést, majd meghallgatta Géczi János tájékoztatóját az idő­szerű kérdésekről. A megyei pártbizottság végezetül személyi ügyek­ben döntött. Skoda Ferencet, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának, titkárát — érdemei elismerése mellett, más fontos állami tisztség­be kerülése miatt — fel­mentette tisztségéből, vala­mint a pártépítési munka- bizottság vezetői teendői alól. Szalai Lászlót, az MSZMP Salgótarjáni Váro­si Bizottságának első titká­rát megválasztotta a megyei pártbizottság titkárának, és egyúttal a pártépítési mun­kabizottság vezetőjének. Sirkó Jánost, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságá­nak tagját, a Nógrádi Szénbányák nyugdíjas; ak­nászát — megromlott egész­ségi állapota miatt, mun­kája elismerése mellett — felmentette pártbizottsági tagságából. Kiss Antalt, a Nógrádi Szénbányák mén- kesi bányaüzemének csa­patvezető vájárát, a me­gyei pártbizottság tagjai közé kooptálta.______________ Tudósított: M. Szabó Gyula Szendi Márta Kép: Bábel I.ászló titkára 1939. szeptember 25- én Salgótarjánban, mun­káscsaládban született. Szakképzettsége okleveles közgazdasági mérnök. Ere­deti foglalkozása autósze­relő. Korábban a Volán 2. sz. Vállalatánál különböző beosztásokban dolgozott, majd 1977-ben a Szakszer­vezetek Nógrád Megvei Tanácsa titkárává, 1980- ban az MSZMP Salgótarjá­ni Városi Bizottsága első titkárává választották. Az MSZMP Politikai Főiskolá­ján tanulmányait 1982-ben fejezte be, majd 1986-ban egyetemi doktori címet szer­zett. Közéleti munkássága elismeréseként 1982-ben az Elnöki Tanács a Munka Ér­demrend arany fokozatával tüntette ki. Nős, két gyer­mek apja. lfítd A tanácskozás szünetében. B megyei pártbizottság új titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom