Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-15 / 217. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... üIlexen Érkezett. ÚTTÖRŐSAROK jéF\ »Barátunk ai újság« > ^ l'ajtások! Az új tanév kezdetén ismét szeretettel köszöntünk benneteket. Vége a pihenésnek, a gond­talan, vidám játéknak. Előttetek ismét egy nehéz, feladatokkal jól megrakott év áll. Tudjuk, hogy a barnító napot, a strandok, folyók kellemes vizét, a tábor életét, s az ott szerzett barátokat nehéz feled­ni. Erről tanúskodnak leveleitek, melyeket felhí­vásunk nyomán gyorsan postára adtatok. S miért ne emlékezhetnénk még egyszer a nyár örömeire, a szépre és a jóra? TAHI ANDRÁS (Jobbá­gyi) : ,,A Salgóbányán töltött kilenc nap élménydús és eredményes volt. Kis í'ahá- zakban laktunk, s tábo­runknak még uszodája is volt. A különböző kirándu­lások is nagy örömünkre szolgáltak. Riporterrajunk —, mely a Kacagó Vadalmák nevet viselte — egy négyol­dalas újságot szerkesztett »tábori h Irmon Dö~ cimmel. De iskolánk a szün­időben hat, NDK-ban töltött napot is szervezett. Szállás­helyünk Pirnában volt, de kis utazással megcsodálhat­tuk Drezda szép épületeit, múzeumait, hatalmas egye­temét. Kirándultunk Kő- ningstein várához is. Ha­jón érkeztünk vissza Pirná- ba. Gyorsan közeledett a búcsúzás. Repülővel tértünk haza. Jövőre Bulgáriába szervez nyaralást iskolánk." ZAGYI KRISZTINA, SZŐ­KE ORSOLYA (St. Rákóczi isk.) ,,A salgóbányai sajtó­táborban sok érdekes prog­ramot szerveztek. Volt nyi­tó tábortűz, külföldi pajtá­sok estje, karnevál, filmve- tílés. tábori olimpia és disz­kó. A legizgalmasabb mégis az éjszakai UFO-vadászat volt. A külföldi pajtásokkal is készítettünk riportot. De sajnos, elérkezett az utolsó nap is, amit egy búcsútábor­tűzzel zártunk." . HEGEDŰS MÓNIKA (St. Rákóczi isk.) „Iskolánk Ti- szaiüredre szervezett egy­hetes sátortábort, mely kö­zel volt a Tiszához. A ve­zetőség különböző progra­mokat készített számunkra. A vetélkedőn szellemi és ügyességi feladatokat kel­lett elvégeznünk. Persze, egyik programból sem ma­radhatott el a humor, a mo­soly. a nevetés. Az idő is jó volt, ezért sokat fürödtünk." ANDRÁSSY HAJNALKA (Bátonyterenye): „Nagyon vártam a tanítás kezdetét, hogy megismerjem tanárai­mat és találkozhassam osz­tálytársaimmal, s elmond­hassam nekik nyári élmé­nyeimet. Három helyen is voltam üdülni, de a legtöb­bet a salgóbányai sajtótá­borról meséltem. Nagyon sok, ott megismert pajtás­sal levelezek. Egész évben igyekezni fogok, hogy új­ból a tábor lakója lehessek.” JUSZTIN VALÉRIA (St. Csizmadia úti isk.) „Úttörő- csapatunk Hódmezővásár­hely mellett, egy kis falu — Mártély kempingjében tá­borozott. Mi, és a Kazárról érkezett gyerekek jurták­ban laktunk. Sok érdekes programban vettünk részt. Voltunk Szegeden, Hódme­zővásárhelyen és Öpuszta- szeren. Élgyalogoltunk egy régi szélmalomhoz és még az igazi Tiszát is megnéztük. Nagyon sokat fürödtünk, csónakáztunk, lovagoltunk, s igazi barátokat is szerez­tünk.” •ir Most egy másik műfajnak adjuk át a helyet. Két paj­tás versével lepte meg szer­kesztőségünket. Ezekből idé­zünk : „Tavasszal rengeteg virág nyílik, virágoznak a pompás jók. Mindenütt az illatuk árad, ó milyen szépek, pompásak a fák. Juli, Bori lepkét kerget, Béni, Andi virágot szed. Dalolnak és jütyörésznek, örömükben énekelnek. . .” (Laczkó Henriette. Rimóc) Barna Viktor, Kosa Anett Bátonyterenyén adták postá­ra művüket. Íme a részlet: „Idefigyelj Jóska, Sára, hallgass most a jó tanácsra. Ne lustálkodj, ne henyélj, inkább gyógyfüvet szedjél. Gyógynövényért sokat fizet, Herbária, Szövetkezet.” TANÉVNYITÓRÓL LANTOS ENIKŐ (St. Rá­kóczi isk) „Újra elkezdődött a tanév. Vegyes érzésekkel indultunk el szeptember elején. Volt, aki örült, má­sok szomorkodtak, de azzal vigasztalták magukat: lesz még nyár, lesz még szünidő! Iskolánkban sok változás történt. Kevesebb lett osztá­lyunk létszáma, új tanár­nők is érkeztek, s a termek­ben szép új padok vannak. Ami viszont változatlan: is­mét sok a tanulnivaló. De sokan sóhajtanak fel ezek­ben a hetekben: de jó volt a szünidőben! Bizony, még élnek bennünk a nyaralás, a táborozás- emlékei.” FÓTI ORSOLYA (St. Rá­kóczi isk.) „Már minden gyerek megvette tankönyve­it, iskolai felszereléseit. El­érkezett az évnyitó. A kis elsősök kipirult és izgalom­mal teli arccal, fegyelme­zetten ültek a padokban. Miután együtt elénekeltük a Himnuszt, a nagyobbak kö­szöntötték iskolánk új első­seit. A műsor után meghall­gattuk az iskoláról, a rendről és a programokról szóló eligazítást, s mindenki ment saját osztályába köszönteni diáktársait." REJTVÉNY BETÚVIRÁG Az alább lelsorolt szava­kat írjátok be a kör suga­raiba, úgy, hogy a kezdő­betűk a számozás irányá­ban összeolvasva egy magyar költő nevét eredményezzék. Ki a költő? ADAT. DARA. DARU. EPER, EZER. NÉGY, RÓKA, YARD. Megfejtéseiteket időben adjátok postára a NÓGRÁD- szerkesztőség, Salgótarján. Palócz Imre tér 4. címére Beküldési határidő: szeptem­ber 24. SAROK SZERKESZTŐ: llöüQCl -AQACjCt f% mohorai patikus: Á gyógynövények népszerűsítője is Egy alkalommal beszél­getőpartnerem harsány han­gon figyelmeztetett: a mo­horai patikusról, Dezső bácsiról el ne feledkez­zem. róla feltétlenül írni kell! A falujabeli fiatal nő is örömmel szegődik mellém kísérőnek. mikor megtudja, mi járatban va­gyok. I — Sok ilyen ember kel­lene — kiáltja utánam, mi­előtt az ajtón belépnék. Odabent rögtön meg­csapja az orrom a jellegze­tes, jól ismert patikaszag, a barna, gyógyszerekkel megpakolt magas pult mö­gül egy hajlott hátú, idő­sebb férfi nyújt kezet. A neve Balázs Dezső, ő a mohorai gyógyszertár ve­zetője. Éveinek száma —, ahogy ő mondja — ötven­nyolc meg egy kicsi. — Családi ereklye — mutat a faragott lábú dí­szes íróasztalra a dolgozó- szobában, melynek abla­kából a bólogató, most éppen termést érlelő Mik- száth-vadgesztenyefát is látni. Annak idején az édes­apám — aki szintén ezt a mesterséget művelte — so­kat dolgozott a mai aszta­lom fölött görnyedve. — Észreveszi pillantásomat, s megjegyzi: — Az a fa pe­dig talán már háromszáz esztendős is van. Gyer­mekkaromban erre mász­káltunk fel, és már akkor is óriás volt. Kölyökko- rom másik kedvenc idő­töltése az volt, ha édesapá­mat figyelhettem. Nagyon tetszett a munkája, ahogy a tégelyekkel bajlódott, mé­ricskélt, csomagolt. Per­sze, akkor ez még saját pa­tika volt, s nagyon ügyesen lehetett ' benne nyomorog­ni — mondja, s felnevet. — Én ebből csak azt lát­tam, hogy apámhoz embe­rek jöttek, hozták a kis fe­hér papírosokat az olvas­hatatlan irka-firkával, s dobozokat. fiolákat kaptak érte cserébe. Most is így megy ez, jön a beteg, elpa­naszolja ezernyi gondját- baját, mert itt jut idő ar­ra is, hogy egy kicsit lélek­búvár módjára a nyavalya mögé tekintsünk. A rende­lőben nincs elég idő, ott egy-kettőre nadrágon szúr­ja legtöbbjüket a doktor, kezükbe nyomja a receptet, hogy másnap majd váltsa ki. Rendszerint nem várnak másnapig, ámbár este nyolc után azért már csönd van, — fűzi hozzá a dohányzás­tól rekedten hangján. Dezső bácsi — mint kol­légái sokan — szívesen töl­tött egy kis időt a mikrosz­kópja társaságában. Évek­kel ezelőtt a pécsi egyetem professzorától tanulta el, hogy ha egy ismeretlen anyagra pár csepp alkoholt cseppent, az felismerhető lesz a nagyító alatt. Szíve­sen, elmerülten kukkolt a fenti recept szerint ked­velt Zeiss-mikroszkópjá- ba, s amit ott látott, azt le is fotózta. Balassagyarma­ton kiállításon mutatták be ezeket a képeket. — Nemigen jutott időm különlegességek, szépítő­szerek kikevergetésére, de kuruzslásra sem. Én inkább ajánlom ma is a gyógyha­tású, erősítő propoliszt gyomorpanaszokra, de ugyanez egy csúnya láb­szárfekélyt is meggyógyított már. A gyógynövényeket is igyekszem népszerűsíteni, bár gyakran hallom egyik­másikától, hogy annyit ér az, akár a szenteltvíz. Be­vallom, hogy nem vagyok mindegyikkel jóba, mert a hatóanyag-tartalmuk na­gyon ingadozó. Belső hasz­nálatuknál nehéz a helyes arányt megtalálni. A kife­jezetten célzott gyógyszerek az igaziak, de azokkal meg vigyázni kell! Ezért kerül­Ösi eljárással égetik még mindig a mészkö­vet a szendehelyi bok­sában. A házépítésnél használatos terméket kedvelik a felhaszná­lók, a mester pedig vi­gyáz az égetett mész kiváló minőségére, hogy megtartsa „kuncsaftja­it". Képünkön Dobat Antal mészégetőmester boksája és az égetett meszet zsákokba cso­magolják a TÜZÉP-vál- lalat és a magánosok részére. —kulcsár— ' Seregélyinvázió Sütőipari szaküzletek munkaversenye A' közelmúltban értékelték a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat szaküzleteinek idei, első féléves munkaverseny­eredményeit. Megyénk 14 .szaküzlete áruforgalmi ter­vét 100,9 százalékra telje­sítette. Az egy főre eső be­vétel elérte a 143,4 ezer fo­rintot, 5 900 forint nyereség mellett. Az' eredményes munkához hozzájárult az említett időszakban piacra került néhány keresett, új termék, így: a lakodalmas mézes sütemény, a habcsók, a diabetikus torta és rolád. A vállalati szaküzletek jö­vője biztosított, sőt terve­ikben Pásztón egy kenyér-, tejtermékbolt létrehozása is szerepel. Emellett fo­lyamatosan gondot fordí­tanak a meglévők felújítá­sára és bővítésére. Az első fél évben egyébként a leg­eredményesebb bolt címet a szécsényi 3. számú vívta ki, megelőzve a salgótarjáni 1. számú mozgóbolt és a zagy­varóna; 22. számú üzlet kol­lektíváit. Sziámi ikrek Lassan kihozzák a mes­terséges kómából orvosaik az egy héttel ezelőtt műtét­tel szétválasztott sziámi ik­reket. A koponyájuknál ösz- szenőtt nyugatnémet Binder- ikreket egy baltimorei kór­házban választották szét. csaknem 22 órás műtéttel, s ezt követően mesterségesen lelassították életműködésü­ket. A minimálisra csökken­tették azt, hogy megkönv- nyítsék a műtét utáni fo­lyamatokat. A John Hopkins egyetem kórházának orvosai vasár­nap közölték: fokozatosan helyreállítják a normális életműködést, mert csak így tudják megítélni, okozott-e károkat a két hét hónapos csecsemő agyában, idegmű­ködésében a műtét. A gyer­mekek vatsárnap már lassan mozgatták végtagjaikat. He­tekbe telik azonban, amíg végleges képet lehet alkotni szervezetük működéséről. Életbenmaradási esélyeik­ről egyelőre nem nyilatkoz­tak az orovosok. A műtét idején ötvenszázalékos esélyt adtak arra. hogy a két cse­csemő normális gyermekké fejlődhet. tem már nemegyszer én is szorult helyzetbe. Nem va- kargathattam sokáig a fe_ jem búbját, például, ami­kor egy súlyos cukorbeteg orvos híján hozzám fordult a megszokott pirulákért. Felesége körzeti ápoló­nő volt hosszú évekig, ma rokkant nyugdíjas. Három fiút neveltek fel. — Idejárnak a környező falvakból is, s ha egy-egv járványos időszak köszönt ránk, vagy éppen átmeneti­leg vendégorvos rendel, van itt tánci-tánci, csak győzzük a kiszolgálást! Kicsit emeltebb hangon, könnyed humorral meséli tovább történetét. — A berceli kolléga nyu­gatra kért és kapott útle­velet, és elfelejtett hazajön­ni, így most ott én helyet­tesítek. De hallgasson meg egy emlékezetes esetet — mondja, s rövidlátón hu­nyorogva, vidáman néz rám. — Egy vasárnap reggelen békésen, kart karba öltve jött hozzám egy cigányasz- szony a hites urával. A férfi fején csúnya seb ék­telenkedett. Hamar fertőt­lenítőt, kötszert kerítek tem, s mialatt a csinos fej­dísz készült megkérdeztem a nőt, mondja már meg mi történt. Ö a legnagyobb nyugalommal ezt válaszol­ta : — Hát, egy kicsit fejbe vágtam a fejszével. (mihalik) Csapatokba verődtek a seregélyek a Balaton-felvi- déken, és megkezdték dézs­máló portyáikat a korán érő szőlőkben. Míg eddig főleg rovarokkal táplálkoztak, s ezzel sok hasznot hajtottak, védelmezték a szőlőskerte­ket a kártevőktől, addig a? utóbbi napokban áttértek a gyümölcsmenüre. Ahol már cukrosodik a csemege- és a Példátlan erőszakhullám söpört végig ezekben a na­pokban Rio de Janeirón. Csupán az elmúlt 72 órá­ban majdnem ötvenen hal­tak meg fegyveres bandák összetűzéseiben, valamint a kábítószer-kereskedelemben korrumpálódott és az elle­nük kivezényelt rendőrök tűzharcában. A rohamosan rosszabbodó állapotok miatt leváltották az eddigi rendőrfőnököt, de eddig még az újnak sem si­került megragadnia a gyep­lőt. A katona; rendőrség titkos műveletekkel foglal­kozó részlege nemrég húsz rendőrt tartóztatott le azzal a gyanúval, hogy összeját­szottak a gengszterekkel és információkkal szolgáltak nekik a rendőrség tervezett akcióiról. Rio de Janeiro tartományi kormányzója a korán érő borszőlő, s nem őrzik a termést, ott tetemes kárt okoznak. Több, nem a helyszínen lakó kiskerttu­lajdonos az elmúlt hét végén már csak a kocsányait ta­lálta meg csemegeszőlőjé­nek. A madárijesztők nem riasztják el a falánk szár­nyasokat, jól jártak viszont, akik hálóval vonták be sző­lőiket. beiktatása óta eltelt 150 nap alatt 112 katonai rendőrtől vette vissza szolgálati iga­zolványát, mert bebizonyo­sodott róluk, hogy részt vesz­nek a szervezett bűnözés­ben. Rióban becslések szerint 30 ezren élnek a kábítószer­rel való kereskedelemből. A bér napi 10—25 dollár kö­zött váltakozik — a megbí­zatástól függően. Gyerme­keket is foglalkoztatnak. Számítások szerint havonta ötmillió dollár üti a koka­inbandák markát. Az alvilág ténykedéséhez kiváló táptalajt nyújt a nagy­város megannyi favelája. Ezekben a nyomornegyedek­ben száz- és százezrek él­nek. Egy brazil szociológus az Isto hasábjain „a nyo­mor és a kokain szövetsé­gében" vélte feltárulni a riói erőszakhullám igazi okait. Hucul lovak 3ósvafőn Jósvafőn hucul lovakból létrehozták az ország egyet­len ilyen jellegű állami törzstenyészetét. Ez a faj -az európai vadló, a tarpán leszármazottja, melyet a Ti­sza forrásvidékén élő népcsoport, a huculok háziasí­tottak. Innét kapta a nevét. Valamikor a Kárpátok vidékén elterjedt, kedvelt faj volt, igénytelensége, munkabírása miatt, de napjainkra már nagyon meg­ritkult az állománya. Erőszakhullám Rióban

Next

/
Oldalképek
Tartalom