Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-15 / 217. szám
1987. szeptember 15., KEDD NOGRAD 3 Bönyagepgyöri légszomj Melyik lesz az igazi? Megritkult idén a levegő a salgótarjáni bányagépgyár körül. A légszomj, melynek bekövetkezését az előző esztendő vége táján már sejteni lehetett, ez évre ijesztő valósággá vált: a korábban automatikusan érkező bányai rendelések nagy része elmaradt, néhány elküldöttet is sztorníroztak a partnerek. Nem csoda, hiszen a hazai bányák saját súlyos gondjaik terhe alatt nyögnek, a szó szoros értelmében megmaradásukért küzdenek. A szigorú takarékoskodást is megkövetelő helyzet nem kedvez a gép- beszerzésnek. A salgótarjáni gyár legfontosabb partnerei viszont éppen a megkérdőjelezett sorsú mély- művelésű bányák voltak. Nyakukban az ország A, gyár termelésének 60 százalékát kitevő bányai szállítószalagok iránti igény egyharmadával kurtult meg. Az első három hónapban a forgácsolóüzemet nem tudták elegendő munkával ellátni. Miután csodára hiába is vártak volna, a gyár vezetői — saját piackutató apparátus híján — nyakukba vették az országot. Bejárták Tolnát, Baranyát, hogy jól fizető munkát, vagy egyáltalán — munkát találjanak. — Lehetetlen helyzetbe kerültünk, s ez meglehetősen szokatlan minálunk — jellemzi a körülményeket Rozgonyi Nándor főmérnök. — Az emberek is érzékelik a bajokat, hiszen többet dolgoznak kevesebb eredményért, s féltik a pénzüket.' Ez évben mindössze kétszázalékos kere- setfejlesztés volt, s aligha lesz több. Amivel eddig a salgótarjáni gyárban soha nem foglalkoztak (piackutatás, értékesítés). annak magas- szintű művelése most egyszeriben sürgőssé vált. Csakhogy ez a fajta tevékenység éppenséggel bokros tapasztalatokat feltételez, s ilyesmivel a salgótarjáni gyárban nem rendelkeznek. — A nagyvállalat védőszárnyai alatt elnehezedtünk az utóbbi másfél évtizedben — ismeri be Rideg I.ajos igazgató. — Feladatokat kaptunk, melyeket végrehajtottunk, a többire nem volt gondunk. Most viszont az egyik legfőbb teendőnk magának a feladatnak a megtalálása! Több vas a tűzben A hazai piac gyors letapogatása persze nem volt haszontalan, minden útjuk- ról rendeléssel tértek haza a gyári vezetők. Egyedi gyártmányok elkészítésére szerződtek, keletnémet exportjukat is növelték valamelyest. Tennivaló nélkül nem maradtak a munkások, a hamarjában megkaparintott rendelések árbevétele azonban nem pótolja a bányai szállítószalagokét. S ami miatt igazán nyugtalanító a gyár jövője, az az. hogy eddig minden iparkodás ellenére sem sikerült megtalálni azt a terméket, az IGAZIT, amely biztonságosan helyettesíthetné a szállítószalagokat. Az embernek az a benyomása támad: borotvaélen táncol a gyár, tetejébe még maga a borotva is inog. Ugyanis mindmáig nem dőlt el a vita, hogy visszafejlesztésre ítéltetik- e a hazai bányagépgyártás, 1 vagy ellenkezőleg, szélesebb távlatokban bízhat, pótlandó a bányagépek importját? A salgótarjáni kollektíva azonban nem ér rá megvárni a nézetkülönbség tisztázását, munkára van szüksége. — Mi a szállítóberendezések gyártásához értünk a legjobban — mondja a főmérnök. — A mostani szituációban azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ragaszkodjunk hozzá. Több vasat tartunk a tűzben, egyelőre nem látni még, melyiket kalapálhatjuk majd. Az viszont már látszik, hogy tavalyi 520 millió forintos teljesítményét semmiképpen sem tudja megújrázni a gyár. Eleve szerényebb terve is, mindössze 460 millió forint értékű terméket ígér. Miután azonban szeptember közepén még 22 millió forint értékű rendelés, amint mondani szokás a Holdban van, s közben néhány meglévő is könnyen a törlés sorsára juthat — a terv teljesítésére kevéssé lehet számítani. — Valami halvány kis remény még van — bizakodik az igazgató. — Megpályáztuk a Gagarin erőmű rekonstrukciójának néhány munkáját, ha ajónlkozásun- kat elfogadják, s ha előszállításra is lehetőség volna, akkor még talán... Sok a bizonytalanság, állandóan visszaköszön a „HA”. Külföld felé is kacsingat a gyár, az NSZK- beli Takraft céggel folyó tárgyalások, megállapodások szerint nem is sikertelenül — ám a különhoni lehetőségek még csak most kezdenek körvonalazódni. A kérdés tehát önként adódik: — Nem kellene piackutató szakapparátusra bízni ezt a munkát? — Dehogynem — válaszol Rideg Lajos. — Fel is vettük a kapcsolatot az Országos Piackutató Intézettel, valamint a Konjunktúra és Piackutató Intézettel, tudnak rólunk. Csakhogy az érdemi munka megkezdéséhez termékismertetőkre, szórólapokra van szükségük, s mi eddig ilyesmiket nem csináltunk. Minek is készítettünk volna, ha egyszer értékesítésre nem volt gondunk? — Külföldi próbálkozásokat említettek. Elég felkészültnek érzik a kollektívát, a tőkéspartner igényeinek kielégítéséhez. A válasz kiadós gondolkodás után a főmérnöktől érkezik: — Kisebb rendelésekkel megbirkóznánk. Gazdasági KRESZ-táblák — Ha egyetlen szóval kellene jellemezniük a salgótarjáni gyár helyzetét, mi lenne az? — Nehéz — felel az igazgató. — Az ingatag jelzőt nem tartják helyénvalónak? — Nem — így Rideg Lajos. — Azért nem, mert ezeket az átmeneti időket rekonstrukciókhoz való kapcsolódással ki tudjuk bek- kelni. Sokféle irányba nyitottunk, s nem hiszem, hogy valamennyi zsákutca lenne. Reméljük, valóban nem az lesz. Hiszen zsákutcából már csak hátrafelé lehet kijutni, márpedig a gyár az előre menekülés politikája mellett voksolt. Ismerik már az egyirányú utca veszélyeit is, ezért most fizetik a tanulópénzt. E kettőn kívül azonban még nagyon sokféle közlekedési tábla igazít el a gazdasági élet úthálózatán. A biztonságos közlekedéshez valamennyi ismerete javallott! Szendi Márta Teljes választék A balassagyarmati Ipoly Áruház kötött-divatára osztályán a teljes CENTKIKÖT- választékoí mutatták be a Nógrád tar-napok rendezvénysorozatán. Meddig nyílhat az agrárolló? Minden tervezéskor megkezdődik a visszaszámlálás — panaszolja egy termelő- szövetkezet elnöke. Előbb kiszámoljuk, hogy a tervezett területen és az elgondolt átlagtermések eléréséhez menynyi műtrágyára, növényvédő szerre lenne szükség, utána megnézzük a mérleg pénzügyi adatait, s máris korrigáljuk számításainkat. Az eredmény a legtöbbször elszomorító: jó, ha a szükséges műtrágyának, növényvédő szernek a felét meg tudjuk vásárolni. Ennek aztán nem lehet más következménye, mjnt a tervezettnél gyengébb termés, ami eleve kisebb bevétellel és nyereséggel jár együtt. A következő esztendőben aztán megint nem a növények biológiai szükségleteiből, hanem saját nyomorúságunkból kiindulva kezdhetünk a vásárláshoz. Drágán termel az ipar Az említett szövetkezeti vezető panasza nem egyedi, bár az sem állítható, hogy minden gazdaságra érvényes. A tapasztalatok sze- íint a mezőgazdasági nagyüzemeknek mintegy kétharmada küszködik kisebb-na- g.vobb pénzügyi nehézségekkel, melyeknek csak egyik látható jele a termeléshez szükséges anyagok, eszközök vásárlásának a fékezése. A gazdaságokban tapasztalható gyakorlatot igazolja a statisztika is. A mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagok, eszközök értéke a VI. ötéves tervidőszakban évente átlagosan 166 milliárd forint volt. 43 százalékkal több mint a korábbi tervidőszakban. A r.em mezőgazdaságból származó anyagok és eszközök aránya 58 százalék jelenleg, öt esztendő alatt 22 százalékkal növekedett, meghaladva az összes termelő fel- használás növekedési ütemét. Ráadásul, e változásokhoz társult az agrárolló nyílása. s ez tovább rontotta a gazdaságok pénzügyi helyzetét. Egy elemzés adatai szerint 1970. és 1984. között a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok és eszközök ára 110 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára viszont csak 69 százalékkal. Ennek egyenes következménye a jövedelmezőség romlása, hiszen az ilyen mértékű árarány-eltolódást nem lehet a termelési költségek csökkentésével kiegyensúlyozni. Az említett másfél évtizedben a 100 forint költségre jutó jövedelem 11,9 forintról 7,7 forintra csökkent. Veszélyes garasoskodás Mindezek ismereteben könnyen belátható, hogy a gazdaságok nagy részében a szükségletekhez igazodó tervezés helyett a kényszerűség uralkodik. S ez nemcsak pénzügyi értelemben igaz. Bizonyításához elég megkérdezni egy anyag- beszerzőt. Elmondja, egv- egy keresettebb alkatrész beszerzéséhez hány megyét kell körbejárnia, hány helyen kell papíron nem vezethető ellenszolgáltatást felajánlania. A növényvédelmi- és talajerő-gazdálkodási szakemberek igazolhatják. hogy az éppen keresett összetételű műtrágyához nem lehet hozzájutni, az adott növény védelméhez leghatásosabb kemikália gyakorta hiányzik a kereskedelmi raktárakból. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó pénzügyi és kereskedelmi ellentmondások következménye, hogy az anyagi-műszaki ellátottság nem igazodik a termelési célokhoz. A növénytermelés hozamai a legutóbbi évtizedben látványosan javultak. a gabonatermelésben felzárkóztunk a világ élvonalához tartozó termelők közé, ugyanakkor a terület- egységre jutó műtrágya-felhasználás csökken. Az persze igaz, hogy a hozamok növekedésével egyidőben a műtrágyaadagok is emelkedtek. de a termésátlagok megőrzéséhez is szükség lenne a talajerő visszapótlására. Ezzel szemben például 1983-ban egy hektár mező- gazdasági területre 241 kilogramm műtrágya-hatóanyag jutott, 1986-ban csak 206 kilogramm. Nem jobb a helyzet a termelés gépesítettségében sem. 1981—1985. évek átlagában a mezőgazdasági beruházások 14 százalékkal csökkentek az előző öt évhez képest, s bár a gépesítést előnyben részesítették a gazdaságok, az erre fordított összeg is mérséklődött hét százalékkal. Közben az eszközök megdrágultak. 1981 — ben például egy traktort átlagosan 322 ezer forintért, egv gabonakombájnt 810 ezer forintért lehetett vásárolni, négy év múlva a traktor ára 490 ezer, a kombájné egymillió-négyszázezer forint lett. A dráguló gépek és a beruházásra fordítható forintok ellentmondásából csak az következhet, hogy romlott az eszközök műszaki állapota. A statisztika szerint a traktoroknak 47. a tehergépkocsiknak 25, a kombájnoknak 33 százalékát nullára leírták a gazdaságok, vagyis a műszakilag elhasználódott gépeket is kénytelenek üzemben tartani. Veszélyes már ez a garasoskodás, a fenntartási költségek növekedésén túlmenően, már a termelési biztonságot is rontja. Országos érdek Nem feledhető az a tény, hogy a mezőgazdaságban élő szervezetekkel kell dolgozni, s ezek biológiai szükségleteit ki kell elégíteni, ellenkező esetben eleve a termelés mérséklődésével lehet számolni. Csak példaként említve. ha vetőgéphiány miatt késik a vetés, a következő betakarításkor biztosan kisebb termés várható. Tudomásul véve. hogy a népgazdaság fejlődése nem elsősorban a mezőgazdasági termeléstől függ. nem lehet lemondani az élelmiszer- gazdaság fejlesztéséről sem. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kiegyensúlyozott hazai ellátást adnak. az összes kivitelből 22 százalékkal, a nem rubelelszámolású exportból egyharmados arányban részesednek. Az agrártermelés megtorpanása tehát nemcsak a ma még mással nehezen pótolható exportot, hanem a hazai ellátás biztonságát is veszélyeztetné. V. F. J. Csökkent a csecsemőhalálozás Jelentős mériékben csökkent a csecsemőhalálozás országunkban az utóbbi évtizedben: jelenleg 19 ezrelék, az 1975. évi 32,8 ezrelékkel szemben. Akárcsak az egészségügyi ellátás szempontjából fejlett országokban, e halálozások zömét nálunk is a kis súllyal született csecsemők elvesztése okozza — mondotta dr. Schuler Dezső professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinikájának igazgatója, aki nemrég összegezte a hazai csecsemőhalálozásról folytatott vizsgálatuk eredményeit. Az országos adatok szerint az utóbbi tíz évben, — az 1984-es év kivételével — kevesebb kis súlyú csecsemő született, mint az előző időszakban. Számuk azonban még így is sok. Tavaly az elhalt csecsemők 67 százaléka 2500 grammnál kisebb súlyú volt. Befolyásolja a csecsemőkori halandóság alakulását az anya életkora, kulturáltsága, anyagi, szociális helyzete. előző terhességeinek, szüléseinek száma is. A 19 évnél fiatalabb és a 35 évnél idősebb anyák csecsemői közül általában több hal meg. A házasságon kívül született csecsemők halálozása, csaknem kétszerese a házasságon belül születetteknek. A kis súlyú csecsemők elvesztésének kockázata kisebb, ha születésük előtt az anyának nem volt abortusza. Különbözőképpen alakul a csecsemőhalálozás aránya az ország egyes területein. Amíg Zala, Csongrád, Nóg- rád megyében ezer élve született gyermek közül 13—14 addig, Budapesten, Pest, Bács-Kiskun, Békés, Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 20-mál, Vas és Szaboles-Szat- már megyében 22-nél is több hal meg. Ez a vizsgálat — csakúgy, mint a Központi Statisztikai Hivatal számos, erre vonatkozó adata — felhívta a figyelmet azokra a tennivalókra, amelyek a csecsemő- halandóság további folyamatos csökkentéséhez szükségesek — hangsúlyozta a professzor. Az egyik fontos feladat: elősegíteni a fejlett, életerős, egészséges csecsemők születését. A szülő nőknek is jelentős szerepük lehet ebben, azáltal, hogy megfelelő életkorban szülnek, előzőleg nem veszélyeztetik a maguk és utódaik egészségét abortusszal, csalódban hozzák a világra gyermeküket, gyarapítják egészségügyi, higiénés ismereteiket, megelőzik a magzat károsodását. Az anya betegségeinek felderítése. a figyelemfelkeltés a terhességnek, a magzatnak ártó körülményekre, a családtervezési és terhesgondozói szolgálatok feladata. A családtervezéshez szükséges genetikai tanácsadás főleg azokban a családokban fontos, ahol már előfordult fejlődési rendellenesség. Szakmai követelmény a körültekintő, figyelmes terhesgondozás, a magzat fejlődési rendellenességeinek korai felismerése, s azok gyógyítása —, ha ez lehetséges —, úgyszintén a kíméletes szülésvezetés, az azonnali, korszerű újszülöttellátás. Zala megyében éppen azáltal csökkentették a csecsemőhalálozást, hogy javították a szülőszobai és az intenzív ellátást. Minden szülésnél a szülészorvossal, szülésznővel együtt jelen van a reanimálóorvos, vagy -nővér is.
