Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-02 / 206. szám

1987. szeptember 2., SZERDA NOGRAD 3 Mit kiuannak a uezetotol? Hármas követelmény — hangsúlyváltással „Szakirányú felső fokú Végzettség, legalább két ide­gennyelvi vizsga, legalább 5 éves vezetői gyakorlat, legfeljebb 47 éves életkor”, — sorakoznak a feltételek. Ezeknek kell megfelelni a leendő kereskedelmi igaz­gatónak. A másik újsághir­detésben ügyvezető igazga­tói állást kínálnak. A köve­telmények hasonlóak: szak­irányú felső fokú végzettség legalább 10 éves szakmai gyakorlat, német felső fo­kú nyelvismeret (több nyelv ismerete előny), külföldi tárgyalási tapasztalat, vegy­ipari termelési tapasztala­tok Legyen önálló és kezdeményező Úgy tűnik, az utóbbi évek hangsúlyeltolódásokat hoztak egy sokat vitatott kérdésben: a vezetők kivá- laszt(ód)ásában. Azt is mondhatnánk: ebben is elto­lódtak a hangsúlyok, mint ahogy sok egyéb, a gazda­ságot érintő kérdésben, te­vékenységben, megítélés­ben. Hosszan lehetne so­rolni, miért; ám fölösleges, hiszen tanúi vagyunk a fo­lyamatoknak, a változások­nak. Ha egy szóban kíván­nánk összesűríteni azt a tényezőt, amely a vezető- kiválasztásra hatott, talán azt mondhatnánk: teljesít­ménykényszer. A teljesítménykényszer az, ami a vállalatokra mind közvetlenebbül hat: a bő­rükön érzik ezt, sőt néhol, már-már húsbavágó köve­telmény. A kényelmesség, a színtelenség, az állóvíz el­fogadhatatlan a mai világ számára. Mozgással, kezde­ményezéssel. újdonságok életre hívásával, sokszínű­séggel lehet a felszínen ma­radni. Ezekhez pedig elégte­len a túlzottan „higgadt, meg­fontolt”, mindig a följebb valók „eligazító szavát" vá­ró vezető Legyen szó akár művezetőről, akár osztály- vezetőről, akár igazgatóról, —, hogy csak a gazdaság berkein belül maradjunk. Változásra utaló jelek már hosszabb ideje mutatkoz­nak. Az utóbbi másfél évti­zed fejleményei a vezető­kiválasztás hagyományos — felsőbb testületi — módsze­rét is finomításra szorítot­ták. A sokat emlegetett hármas követelmény — a politikai, a szakmai és az emberi alkalmasság — ma­gasabb színvonalra emelke­dett, egységesebb lett. En­nek áttekinthető okai van­nak. Két és fél, három év­tizeddel ezelőtt. kiélezett történelmi körülmények kö­zött a politikai alkalmasság egyoldalú értelmezése ka­pott hangsúlyt. Ennek mér­céje a politikához való el­kötelezettség, illetve a ki­választó testülethez való lojalitás volt. A szakmai felkészültség, az emberi alkalmasság — melyen a beosztottakkal va­ló bánni tudást, a szerve­ző-, irányítókészséget kell érteni — háttérbe szorult. Nem mintha ez utóbbiak nem lettek volna már akkor is hivatalos kiválasztás; szempontok. Ám a legtöbb jelölt erényei között való mérlegeléskor általában úgy találtatott: az egy vagy két követelménynek való ki­emelkedő megfelelés pó­tolja a másik egyben, ket­tőben mutatkozó esetleges hiányosságokat Bizonyítson Ami az utóbbi, mintegy egy, másfél évtizedben lát­ható előnyös változásokat illeti: alapjuk egy fölisme­rés. Nevezetesen az, hogy a politikai alkalmasságot, — melynek elsődlegessége ma is vitathatatlan — nem szabad egyoldalúan értel­meznünk. A megváltozott, fejlettebb emberi, társadal­mi, gazdasági föltételek kö­zött önmagában a lojalitás aligha pótolhat egyéb eré­nyeket. A szakmai, emberi alkalmasság esetleges hiá­nya éppen politikai termé­szetű nehézségeket okoz­hat. Ezért gyakorlati rangra emelkedett az a „papíron” egyébként régebben is hang­súlyozott — igény, misze­rint a hármas követelményt egységesen kell vizsgálni. Magyarán: a szakmai, em­beri alkalmasság éppen po­litikai követelmény ma a vezetői beosztáshoz. A szak­mát jól ismerő, ezzel tekin­télyt kivívó, valamint az emberekkel közös hangot találó, környezetére pezs- dítőleg ható egyéniség al­kalmas politikailag is arra, hogy kollektívákat felelősen irányítson. E fölismerés eredményeként sok jó, rá­termett, teljesítményelven gondolkodó ember került irányítói posztra az utóbbi időben a kiválasztás ha­gyományos módján is. Minőségileg új elemeket hozott a kiválasztásba e te­vékenység decentralizálása. Azaz: az igazgatóknak a vál­lalati tanács által történő, meghatározott időre szóló kinevezése. Ennek révén a döntés azok kezébe ke­rült, akik a jövőben saját munkahelyi hangulatukon, pénztárcájukon érzik majd e döntés hatását, jó vagy rossz következményeit. Kell- e mondani, hogy így mér­legelésük, megfontolásuk jóval alacsonyabb, felelő- sebb, mint ha ugyanerről a kérdésről egy, a vállalattól távol lévő testület határoz. S rá kell mutatni, hogy a meghatározott időre szóló kinevezés magát a vezetőt is más minőségű produkcióra készteti, mint ha megbíza­tása beláthatatlan ideig szólna. Alapozza meg a jövőt A vállalati tanács min­denekelőtt jó teljesítményt vár a vezetőtől, hiszen ez­által nyílik biztos jövő a kollektíva előtt, így jut­nak nagyobb jövedelemhez a dolgozók, köztük — s ez korántsem utolsó szempont — maguk a vállalati tanács tagjai. Teljesítményt pe­dig attól várhatunk, akinek tarsolyában ott a színvona­las szaktudás, a nyelvisme­ret. a közvetlen szakmai gyakorlat. Mint ezt a beve­zetőben idézett hirdetések alapfeltételeként felsorol­ják. A nehezebben adminiszt­rálható erények: a kezde­ményezőkészség, a vállalko­zókedv. a kockázatvállalás csak később mutatkozhat­nak meg. Fényt derít ezek­re némileg a korábbi élet­pálya, a beszélgetéskor fel­táruló karakter. Hogy ezek hozama a jövőben mi lesz. erről biztosat senki nem mondhat. Ám demokrati­kus kiválasztási módszer­rel a döntés helyessége sokkal valószínűbb! Molnár Pál Magyar—szovjet szövetkezeti vegyes vállalat A Politoys ipari Szövet­kezet megállapodott a szov­jet Könnyű- ás Élelmiszer­gép-gyártási Minisztérium­mal, hogy a magyar szö­vetkezet két közös vállala­tot alapít szovjet üzemek­kel. A rigai Straume gyár­ral közösen háztartási kis­gépeket, valamint játéko­kat fejlesztenek és gyárta­nak. Vilniusban, a Mű­anyagfeldolgozó 'Elektromos Háztartásigép-gyártó Vál­lalattal ugyancsak közös vállalat létesítését tervezik, ahol elsősorban háztartási kisgépeket, továbbá sport­eszközöket, valamint elek­tromos meghajtású játék- versenyautókat készítenek majd. Moszkvában rövidesen ki­állítást rendeznek a szövet­kezet termékeiből, s ott a szovjet partnerek kiválaszt­hatják azokat, amelyeket a közös vállalatok gyártanak majd. Tervezik azt is, hogy a Vilniusban készülő ter­mékek forgalmazására Bu­dapesten boltot nyitnak. Burgonyaszüret Megyénk legnagyobb burgonyatermelő gazdaságában, az Őr- halmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezetben elkezdő­dött hétfőn a betakarítás. Három kombájn várhatóan egy hónap alatt szedi fel a 7t> hektárról a vető-, 94 hektárról az étkezési burgonyát. — Kép: Bencze — Titkok pedig nincsenek! Mégis: mitől terem jól a búza? Zsákokba kerül a megszárított és megtisztított vetőmag búza t Titkot felfedezni, közzétenni jöttünk Érsekvad- kertre — s néhány általános recepttel a tarsolyunk­ban távoztunk. Hiányérzetünk mégsem maradt. Noha megrendítő közlésekben nem részeltetlek bennünket a magyar—csehszlovák barátság mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben, amiért odautaztunk, azt megtud­tuk; miként lehet egyik évről a másikra, bő tíz má­zsát „ráverni" a búza hektáronkénti termésére. A közös gazdaság 4100 hektáros szántóterületéből ősszel 1700 hektárra került búza. Ami az idei termést illeti, reményre, borúlátás­ra egyaránt adtak okot a sűrűn változó körülmények —. s ez egyáltalán nem vad­kerti sajátosság. Amilyen gyengének mutatkozott a növény a tél beállta előtt, annyira feljavult a hóta­karó védelmében. A májusi bőséges esőzés megint csak jócskán lendített a búza „erőnlétén”, a virágzás után beköszöntő száraz forróság viszont annál többet ártott a szemeknek. A vadkerti gazdák azon­ban nem derűre, borúra bíz­ták a búzát. A természet lehet segítőtárs és lefiet el­lenlábas. de a gondos, terv­szerű munkát végző ember­től aligha veheti át a di­rigensi szerepet. S a vad­kerti búzatáblák idei ötven és fél mázsás hektáron­kénti hozama a földműve­lő ember előrelátó, lelki- ismeretes munkájának a ju­taima, nem pedig a természet véletlenszerű ajándéka. — Sikeresen választottuk meg a fajtaösszetételt — kezdi a ..titoktáska” nyito- gatását Gyimesi János el­nökhelyettes. — A fajta­struktúra olyan dolog, hogy azon nyerni is lehet, de el­bukni is rajta. Nálunk re­mekül bevált a bucsányi faj­ta és az MV 9-es, de elfo­gadható eredményt hozott az MV 14-es, 13-as és a Jubilejnaja 50-es. Az elve­tett mag kedvező szapo- rítású fokú volt, mely drá­gább ugyan, de nagy ter- móképességű és a hozam biztonságos. Mi, vetőmag- termelők is vagyunk, ná­lunk az átgondolt fajtapo- litika a leglényegesebb kér­dések egyike. Nemcsak a nemesitő intézetek kínála­tára támaszkodunk, ha­nem saját üzemi kísérletek­re is vállalkozunk. S, hogy mi minden ját­szott még közre a kiemelke­dő terméseredményben? Az elnökhelyettes lelkiismerete­sen sorolja: ezúttal a vetés­forgó következtében a leg­jobb földekbe került a bú­za. nem rontotta tehát az eredményt a 26 mázsánál többre aligha képes dejtári homok. A szakmai vezetők sok éve halmozódó tapasz­talatai mind busásabban ka­matoznak, nem is szólván a fizikai munkások teherbí­rásáról, kitartó, figyelmes munkájáról, amivel az idei maratoni betakarítás har­minc napját végigcsinálták. S csinálják ma is, hiszen a szokásos negyven vagon he­lyett a rosszkor jött eső kö­vetkeztében több mint két­száz vagon búzát kell szárí­taniuk. S végül, mint a si­ker részesét, hozzáteszi még a kombájnkooperáciqt, ami által saját 14 gépük újabb nyolccal gyarapodott. — Ne vegye rossznéven, de amiket elmondott, , az egytől egyig evidencia! Bár­melyik gazdaságban, akár­melyik szakember álmá­ból ébresztve is fújja! — Különlegességekre szá­mított? — kajánkodik Gyi­mesi János. — Kuriózumok, titkok nincsenek. Más dolog azonban tudni valamit, és megint más csinálni, hát még jól csinálni! A megyében élvonalbeli­nek számító termésből aligha gazdagszik meg a tsz. Az ötven és fél má­zsával jóformán csak a pénzénél van, a nyereség oly csekély, hogy az üzemi általános költségeket rá­terhelve — el is illan. — Hol fizetődik ki akkor az erőfeszítés? — kérdem az elnökhelyettest. — Hol? A jövőben. A gazdaság stratégiájának fon­tos része a gabona, termesz­tésére hosszú távon rendez­kedünk be. De nemcsak pénzünket akarjuk vi­szontlátni, hasznot is vá­runk tőle. A jövedelmező­séghez pedig hattonnás át­lag kell! — A ma ismeretes kons­telláció szerint. És, ha jö­vőre hattonnás átlaggal sem képesek majd az áremelke­déssel lépést tartani? A fiatal elnökhelyettes széttárja a karját: — Ha a búza elszámoló ára nem követi az előállítá­sához szükséges termékek árnövekedését —, nos, ak­kor megbuktunk. Márpedig sem a búza, sem más mezőgazdasági termékek jövőre várható ki­bocsátási áráról a legcseké­lyebb információjuk sincs. Ezért aztán Leskó Sándor közgazdasági főmérnök is hiálga számolgatja például a várhatóaü jövőre beveze­tett adóreform üzemi hatá­sait. jóformán a sötétben tapogatózik. Árkusai mélyen hallgatnak. — Az iparnak már sok mindent a tudomására hoz­tak, mi, úgy látszik mosto­hagyerekek vagyunk — pa­naszolja a közgazdasági fő­mérnök. — Remélem, ez azért van, mert tárcánk még min­dig a ringben hadakozik, persze, ettől még nem él­vezünk könnyebbséget. Kép­zelheti, úgy kellett június­ban megterveznünk termék- szerkezetünket. hogy egyet­len termékünknek nem tud­tuk. s ma sem tudjuk az árát! Csak egyben lehetünk biztosak: jövőre eredmé­nyünk akkor lesz, ha nö­velni tudjuk árbevételün­ket. Hogy aztán júniusi tippjeink ezt szolgálják, vagy éppen az ellenkezőjét, majd kiderül...! ' — Tavasszal valamelyes alkalmazkodásra még mó­dunk lesz, de amit ősszel elvégeztünk, az már befeje­zett tény — teszi hozzá Urbán Pál növénytermeszté­si ágazatvezető. — A jövő évi búzatermésbe már az idén invesztáltunk. Ahhoz ugyanis, hogy a mostaninál kisebb területről ugyaneny- nyi, vagy még több szemet takaríthassunk be. gépeket kellett vásárolnunk, átállni a művelőutas technológi­ákra, nem is szólván arról, hogy újabb búzafajtákkal teszünk próbát: a kifejezet­ten észak-magyarországi vi­szonyokra nemesített FD 5-össel és a GK Ságvári faj­tával. Lépéseket tettünk a folyékony műtrágyázás üze­men belüli meghonosítá­sára is. A búza vetésterüle­tének csökkentésével pár­huzamosan a homokon erő­teljesen növeljük a rozs, kisebb mértékben a tavaszi árpa vetésterületét, s per­sze, a gabona elővetemé- nyeit is. S végül még egy „titok”, amelyről a leplet a növény- termesztési ágazatvezető rántja le. — Nézze, ahhoz, hogy egy gazda jó termést takarít­son be, szükséges a kedve­ző körülmények szerencsés egybeesése is. Ez azonban általában akkor szokott be­következni, ha az emberek is úgy akarják, márpedig az akaratot mindenkor az érdek motiválja. A gazdaság érdekeltségi rendszerét nem merném korszerűnek minősíteni, az azonban tény, hogy á jó ösztönzés felé az első lépéseket a gabonater­mesztésben megtettük. Olyan célprémiumról van szó, mely a munka minden fontos sza­kaszában a többletteljesít­ményre, a .ló minőségre sar­kall. s amely rendszert a többi területre is kiterjeszt­jük majd. A jó termésben e buzdító forintok is benne vannak! Szendi Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom