Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
r> n/\r»T ....y 1 == •:=====:. CDODT epORT SPORT % OrUH 1 Or V/Pl 1 HL Montreal után, Duisburg előtt r Rakusz Eva bizakodik A magyar kajak-kenu sport, történetének legnagyobb sikerét az elmúlt .világbajnokság után könyvelhette el. A montreali regattán a magyar versenyzők hét aranyérmet és számos ezüst- és bronzérmet nyertek. A csúcsról továbblépni nem könnyű... Hamarosan azonban minden kiderül: Duisburg ban újra hajóba szállnak a világ legjobbjai. Annyi má-r biztos, hogy hiányozni fog a viadalról egy potenciálisan nyerő egységünk, a Vaskúti—Sarusi duó. amely legutóbb kiét aranyérmet nyert, így aztán a kenuscsapat szinte újoncokkal száll majd vízre. Kajakban jobban állunk: Csípés Ferenc és Gyulay Zsolt remek formát mutatott az idei versenyeken — ők biztos emberek. A nők esetében kevesebb fejtörése lesz dr. Parti János szövetségi kapitánynak, hisz csapatuntot bármely ország szívesen elfogadná. Kőbán Rita, Rakusz Éva, Géczi Erika, Gyulai Katalin, Mészáros Erika, Povazsán Katalin már sok kellemes meglepetést szerzett a honi sportbarátoknak... A rajtig még van idő, így senki sem ülhet nyugodtan babérjain. Az utolsó percben is lehet változás... Hasonlóan vélekedik erről Rakusz Éva, az Olefin SC versenyzője is, aki a Montrealban aranyérmet nyert — Géczi, Mészáros, Rakusz, Kőbán — K IV. tagja (is) volt. — Eredményes évet zártunk tavaly. Jól sikerült a felkészülés és a nemzetközi versenyeken is minden jól összejött. Nyertünk a riválisokkal szemben párosban. Slapyban megelőzVISSZHANG Barátságos durvaságok Az előkészületi mérkőzések szorosan hozzátartoznak a labdarúgócsapatok felkészülési programjához. A mágneses tábla mellett tanultakat ekkor próbálhatják ki a gyakorlatban, bátran kísérletezhetnek új játékelemekkel. A kemény alapozásba belefásult játékosok csillapíthatják labdaéhségüket. Megmutathatják, ki, mennyit ér: a húzóemberek azt, hogy továbbra is lehet rájuk építeni, a tartalékok pedig azt, hogy helyet követelnek a csapatban. Ezeknek üz erőpróbáknak egyetlen tétje van: segíteni a csapatok felkészülését. a játékosok formába lendülését. A héten egy ilyen edzőmérkőzésen jártunk. Amíg mindkét csapat C játékkal törődött, nem volt különö- I sebb probléma. Jó iramú, változatos küzdelem folyta pályán. Az alacsonyabb osztályú vendégek .olykor alaposabban megszorongatták tapasztaltabb ellenfelüket. Később a mérkőzés furcsán folytatódott. A fokozatosan elfáradó NB lll-as gárda a hiányzó erőt mással igyekezett pótolni. Egymást követték a durva be- lemenések, a kirívó szabálytalanságok. Sérülés miatt két játékosnak is idő előtt el kellett hagynia u pályát. A csatár hiába mutatta be az edzéseken oly sokat gyakorolt figurákat. A háta mögött máris lendült egy alattomos láb, s csak a szerencsének köszönhető, hogy nem kellett mentőkért rohanni. A mérkőzés után a játékoskijáróban különböző ígéretek hangzottak el egy esetleges visszavágóra... Mondhatnánk, hogy a látottak egy kirívó eset eltúlzott tapasztalatai csupán. Félő azonban, hogy egy folyamattal állunk szemben. Egyre többször hallani olyan játékosokról, akik edzéseken, vagy hasonló „barátságos” mérkifséseken szereztek maradandó sérülést. Gondoljunk csak Póczik és Róth esetére! Igaz, ezek a messzi nyugaton történtek, de akár nálunk is előfordulhatnának! A labdarúgásban ma már olyan nagy pénzek forognak, hogy ja játékosok lassan beleszédülnek ezekbe. Az óriási harc, az állandó teljesítménykényszer lassan elfojtja a gátlásokat, minden eszköz megengedetté válik. Mi forog egy védő fejében? „Jött egy új edző, vele új játékosok, esetleg az én posztomra is pályázik valaki. Ha az előkészületi mérkőzéseket rendre miattam veszítjük el, a mester nem nekem szavaz bizalmat a bajnokin. Akkor aztán nézheti az asszony a fizetési borítékom! így hát nincs mit tenni: mindent bele!” Érdemes azonban elgondolkozni! Ma nekem, holnap neked! A magyar labdarúgók nagy része ma már a lábával keresi kenyerét. Az amatőröknek pedig másnap is be kell tudni menni a munkahelyre. Gyakorolni pedig csak kell valakivel... És ezen a ponton nő meg a vezetők felelőssége. Egy edzőnek ugyanis nem csak az a feladata, hogy játékosát megtanítsa a partdobásra... Egy szakvezető igenis legyen 'pedagógus, aki formálja a rábízott fiatalok személyiségét! A játékosok pályán mutatott magatartásáért ily módon ő is felelős... ... Balás Róbert tűk a Povazsán—Mészáros vb-győztest... — Minek köszönhető ez az eredményesség? — Azt hiszem, jó hatással volt rám, hogy több új helyszínnel színesítettük az előkészületeket... — Mit vár Duisburgban? — Az elmúlt évi sikerre 1980 óta vártunk. Hogy mi lesz az idén? Nem lehet megjósolni. Ismerjük az ellenfeleket. Találkoztunk velük a nemzetközi versenyeken. Az NDK például a második vonaliban szereplő versenyzőit mutatta meg. de a szovjet csapatról sincs sok információnk. Arról már nem is szólva, hogy visz- szatért Birgid Fischer, s, ha ő hajóba száll, az NDK csapata újra verhetetlen lesz... Persze, a hazai versenyeken nem ment neki, de nem lehet lebecsülni. Ismerem — össze fogja magát szedni. — A versenyig még néhány hét van hátra. Milyen számokban szeretne indulni Rakusz Éva? — Ügy tűnik, a IV-esben már hiztos a helyem, de szeretnék II-esben is indulni. — Kivel? — Povazsánt elfogadnám, de ő jó egyesben is... — Lesz-e magyar aranyeső az idei vb-n? — Az idén is lesznek dobogós helyezések. Hogy melyik fokára állhatnak magyar versenyzők? Nem tudni. .. Az edzők alatt gyakran inog a kispad. Ha jól szerepel csapatuk, kevésbé kell félniük, ha azonban rosszul, gyakran maradnak munka nélkül. Kiváltképp igaz ez az állítás Balassagyarmaton. Akik ismerik a város labdarúgása utóbbi tíz-tizenöt évének történéseit, azok tudják csak igazán: itt — többnyire — addig volt edző az edző, amíg ment a szekér. Ha nem, akkor vehette kalapját. Egyszerűbben: ha jó volt a csapat, akkor jó volt a sportegyesületi elnök, ha rossz, akkor az edző volt a hibás. Bár a legutóbbi sikerkovácsot, Bundzsák Dezsőt nem küldték el, ő mégis távozott. Azt a fizetést, amit június végéig kapott, már nem tudták biztosítani. Elárvult helyét, egy fiatal, ambiciózus szakember, Fidler József vette át. Bizonyára ő is tudta, hogy az Ipoly partján a csapatnak elsősorban kritikus közönségét kell kiszolgálnia. Különben köny- nyen ő is a szidalmazottak között találhatja magát. o Amikor a nagyligeti sporttelep edzői szobájában leülünk beszélgetni, azzal kezdi, hogy jól ismeri az edzői sorsot. Bár, az ő kezébe nem adtak még sosem Szalov—Beljavszkij 1—0! III. HIIXGAROIL FÉRFI EGYÉIXI SAKKVILÁGRAJ.XOKI ZŐ.XAKÖZI DÖIXTŐ 1087. július 18-augunxhiH II. HOTEL KISTÉL} SZIRAh A sziráki Hotel Kastélyban zajló sakkvilágbajnoki zónaközi döntő 11. fordulójában két olyan partit is játszottak pénteken, amelyben egy nemzetbeliek ültek egymással szemben. A Veli- mirovics—Ljubojevics jugoszláv rangadó igen békés mederben haladt a döntetlen felé, amely a 24. lépésben született meg. A Beljavszkij —Szalov játszma, amely az idei szovjet bajnoki döntő visszavágója volt — akkor kettejük páros mérkőzését Beljavszkij 3—1-re megnyerte — viszont rendkívül élesen alakult. Szó sem volt „honfitársi remiről”. A 23 éves Szalov sötéttel is heves támadásba kezdett, egymás után nyerte le Beljavszkij gyalogjait közben kis . híján mattot is adott. Amikor letisztult az állás, az eddig élen álló korábbi világbajnokjelölt — négy gyaloghátrányban feladta. Ezzel, ha lehet, még sűrűbbé vált az élmezőny, nincs már veretlen játékos, legalább he- ten-nyolcan esélyesek a továbbjutásra. Eredmények: Velimirovics (jugoszláv)—Ljubojevics (jugoszláv) döntetlen, de la Villa (spanyol)—Flear (angol) döntetlen, Beljavszkij (szovjet)—Szalov (szovjet) 0—1 Nunn (angol)—Milps (brazil) 1—0, Hjartarson (izlandi)—Todorcsevics (monacói) 1—0, Andersson (svéd)— Adorján (magyar) 1—0, Allan (kanadai)—Christiansen (amerikai) 0—1, Bouaziz (tunéziai)—Marin (román) döntetlen, Portisch (magyar)— Benjamin (amerikai) 1—0. A de la Villa—Flear spanyol megnyitású játszma mindössze 15 lépést hozott. Még fel sem fejlődtek a „hadseregek” máris döntetlen született. Hjartarson és Nunn egyaránt folytatta nagyszerű sorozatát. Az izlandi egymás után harmadik játszmáját nyerte, a modem védelem egyik változatában játszotta túl Todorcsevicset. Az angol játékos is most már hármas nyerősorozattal dicsekedhet, a 40. lépésben adta fel ellene Milos. A magyar sakkozók számára a pénteki versenynap felemásain sikerült, hiszen Adorján András újabb vereséget szenvedett, Portisch Lajos viszont megnyerte játszmáját. Adorjánnak elemzések szerint a középjáték után erősen harcolnia kellett volna a döntetlenért, bástyája volt Andersson futójával szemben. A fél pontot nem tudta megmenteni, állásai tovább romlottak, ezért a 41. lépésben feladta a kilátástalan küzdelmet. Por- tischnak Benjámin elleni játszmája hihetetlenül izgalmasan alakult. Szinte nem is lehetett jósolni, melyik sakkozó szenved vereséget. Végül Portisch győzött, és ezzel beérte Beljavszkájt. Az élen hármas holtverseny van, ami óriási izgalmakat ígér a hajrára. A mezőny állása: Nunn, Hjartarson, Szalov 8—8, Portisch, Beljavszkij 7,5—7,5, Ljubojevics, Andersson 7— 7, Milos,-Velimirovics, Christiansen 5,5—5,5, Benjamin, Marin 5—5, de la Villa, Adorján, Flear 4—4, Todor- csevics 3,5, Bouaziz 3, Allan 1 pont. A szombati 12. forduló párosítása ez lesz: Christiansen—Adorján, Marin— Andersson, Flear—Bouaziz, Todorcsevics—de la Villa, Ljubojevics—Hjartarson, Milos—Velimirovics, Benjamin—Nunn, Szalov—Portisch, Allan—Beljavszkij. Edzőportré Fidler József bizonyítani érkezett Balassagyarmatra útilaput, el tudja képzelni, milyen érzés lehet. S, ha már ezzel kezdjük ismerkedésünket nyomban elárulja: csak másodállásban vállalta a Bgy. HVSE NB Ill-as együttesének szakmai irányítását. Bizonyítani érkezett az újonc csapathoz. Ha mégse sikerül elképzeléseit megvalósítania és elégedetlenek edzői működésével, nem kerül az utcára. Mert munkahelye adott: a szobi nevelőotthonban gyermekfelügyelő. Felesége is ebben az intézményben dolgozik igazgatóhelyettesként. Ezzel Fidler már el is árulta, hogy nős. Egy gyermekük van. Lilla most lesz harmadikos. o Mielőtt labdarúgó-pályafutásáról beszélgetnénk, ifjúságáról is szót váltunk. Szülőhelyén, Szobon járt általános iskolába, majd Vácott végezte középfokú tanulmányait. Ezután szakmát szerzett: műszerész lett. A most negyvenéves szakember aktív játékosként a Pest megyei bajnokságban, valamint az NB Ill- ban és az NB II-ben játszott. Megjárta a Szobi Vasutast, az Esztergomi MIM Vasast és a Váci Híradást. Utóbbi csapat tagjaként több alkalommal a második vonalban is szerepelt. 1976-ban akasztotta szögre a futballcipőt. A sportággal nem szakított. Pályafutása befejezése után az edzőséget választotta. A váciak legfiatalabbjaival foglalkozott. o Két évvel később kapta kézhez labdarúgó-edzői diplomáját a Testnevelési Főiskolán. Szívesen emlékszik volt tanáraira. Kiemeli dr. Orosz Pált, Bacsó Istvánt és Fridmanszky Zoltánt. Tőlük tanulta a legtöbbet. S ha már a felsorolásnál tart megemlíti: játékosként Bu- zánszky Jenőtől, Szigeti Fe- renctől és dr. Magyar Györgytől, sajátította el a legjobb edzői módszereket. Szívesen emlékszik rájuk, akiktől emberséget, tenni akarást, fociimádatot lesett el. Ezt ma saját munkájában hasznosítja. S, edzői múltja. Tíz éven át, egészen 1986. szeptember 1-ig főállású edzőként dolgozott. A pályát azóta nem hagyta el, csupán a munkavállalás mikéntjében történt módosulás: másodállásúként csinálja. o Vácott megjárta a ranglétrát. Az előkészítő-csoport és az első csapat vezető ed- zőségén kívül minden korosztálynál tevékenykedett. Az „egy” pályaedzője is volt. Legutóbb két serdülőkorú együttest irányított. Büszke arra, hogy az évek során jó játékosok kerültek ki kezei alól. Hangsúlyozza ugyan, hogy ez nem kizárólag az ő dicsősége. Munkájával azonban hozzájárult ahhoz, hogy a váci nevelésű focistákat jegyezzék. Néhány nevet említ a legjobbak, az általa is irányítottak közül. Szalai, aki már a nagyválogatottságig vitte az MTKVM-ben, Zvara a Vasasban, Kovács Ervin és Mundi az Újpesti Dózsában rúgja a labdát. Nem is olyan régen, ifjúsági korúként még Fidler tanár úr edzésein szaladgáltak. .. o Mondom, nagy fába vágta a fejszét, amikor Gyarmatra jött... Azonnal válaszol is. Bár sokáig töprengett, igent mondjon-e Lombos István egyesületi elnök hívó szavára, úgy döntött, hogy negyvenévesen érett már egy sokra hivatott felnőttgárda irányítására. Ismerte a gyarmati foci hagyományait, s noha a játékosállományról csak hírből hallott, úgy érezte, hogy az alapvető elvárást, az NB Ill-ban maradást kivívja a gárdával. Fidler József bízik a sikerben. Titokban talán abban is, hogy a Bgy. HVSE jó középcsapattá válik az 1987/88. évi bajnokságban. Ügy véli, hogy a jó szerepléshez a szakosztályvezetés minden tagjának és a játékosoknak is partnereknek kell lenniük. A vezető edző hangsúlyozza: nála a mutatott teljesítmény a mérvadó. Aki nem felel meg a követelményeknek, annak nincs helye a csapatában. S, hozzáfűzi még: edzői hitvallásában a közösségformálás is nagy szerepet kap. Ne csak a pályán belül, hanem azon kívül is egységes, jó szellemű legyen a társaság. Ezért is akar bizonyítani, ezen az úton próbál most szerencsét az Ipoly partján. Vaskor István