Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-31 / 204. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Akiről beszélnek ctCtCt iratnti Mtatär Kazári értékmentők és közösségépítők A helyi tanács és a párt­szervezet vezetőségének nem okozott gondot, kire adják a voksuikat, amikor arról kellett dönteniük, ki. illet­ve kiik azok Kazáron, aki­ket méltán megillet a ma­gas rangú elismerés. A közel ötvenesztendős múlt, a munkahelyi helyt­állás. mozgósítás és részt- vállalás minden társadalmi munkában, no meg a sok­sok fellépés, amely által hír át viszik az országban Kazárnak. A falu életének múltját őrzik viseletiben, táncban és zenében, s a mindennapokat teszik ér­telmesebbé, szebbé. — mondták a javaslattevők. Több fórum elismerte már a kazári hagyományőrző együttes értékmentő mun­káját, s díjazták a csoport művészi teljesítményét is, ÍN ívódíjat kaptak legutóbb. Augusztus 20-a alkalmából pedig közéleti tevékenysé­gért a Kiváló társadalmi munkáért plakettel tüntet­te ki a kollektívát a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának titkársága. Az ünnep előestéjén ringó szoknyás, főkötős asszonyok, lányok sorjáznak a főúton lévő mozgalmi ház felé. Nemcsak az ünnepeltek pa­rádés viselete pompázik raj­tuk, hanem a színpadra lé­pőké is egyúttal, hiszen a jeles eseményen ki más lép­hetne a közönség elé. mint az együttes asszonykórusa. — Szívesen köszöntöttük volna mindannyian a nagy ünnepet és köszöntük vol­na meg egyúttal a kitünte­tést — mondja Bozsik Lász- lóné, a csoport vezetője —, de holnap fellépünk Holló­kőn, az amatőr együttesek bemutatóján, s a vasalt szoknya hamar törődik. Nem kis fáradság hat. vagy négy keményített gyolcs alsószoknyát rendbe tenni, sejtesinget igazgatna. Időt kíván, nem is keveset, amivel a csoport közel negy­ven tagjának is gazdálkod­nia kell. Hiszen mezőgaz­dasági dolgozó és ipari munkás, gyesen lévő kis­mama éppúgy megtalálha­tó közöttük, minit a nyugdí­jas és a diáik. Dolga mind- annyiuknak akad bőven, hátha még azt is tudjuk, hányféle megbízatással tisz­telik többüket a munkahe­lyi közösségek, helyi társa­dalmi és tömegszervezetek. — Brigádvezetők. mun­kásőrök, pártbizalmiak van­nak közöttünk — sorol a sokféle elfoglaltságból Ba­logh Imréné. tanácsi dolgo­zó. S mivel az asszonyok többsége családanya, otthon is jut bőven a teendőkből. Ezt erősíti meg Nagy Jenőn?, aki még kissé gyorsan szedi a levegőt a nagy sietségtől. — Mostam, vasaltam mi­előtt elindultam. Az öltö- zés és az öltöztetés — néz szeretettel a kezébe kapasz­kodó népviseletbe öltözött kislányára — hosszadalmas. — Ügy iparkodunk mi asz- szonyak, hogy ha eluta­zunk. mint holnap is, ak­kor a család ne nagyon érezze hiányunkat; tiszta lakásban, ünnepi eledelt hagyunk. Ahol ott a nagy­mama. részt vállal időn­ként ő is a munkából, vi­gyázza a csemetéket próba és fellépés idején. Sokuk­nak a szomszédok, jőbará- tok is enyhítenek a sűrűsö­dő gondokon. Mert a falu­siak magukénak érzik az együttest, s a kötődés nem­csak az egyéni segítség- adásban mutatkozik meg, hanem abban is. hogy ha bármilyen faluszépítő, -gya­rapító munkára szólítják a falubélieket, szavuk nem marad hatástalan, fiatalt és idősebbet meg tudnak nyer­ni értelmes céloknak. Sokrétű szerep- és fel­adatvállalásuk a társadalmi munkás rangjára emeli őket, s ezáltal válnak töb­bé. — gazdagítva önnön magukat és a környezetü­ket —. mint amatőr művé­szeti csapont. Értékmentők, amikor felöl tik a kasmír- szoknyát. fejükön a nagy­rózsás főkötő pompázik, s közösségépítők is egyben, amikor a falu jelenéért és jövőjéért ténykednek. — tuza — Országos műemléki konferencia Az országos műemléki konferencia szombaton be­fejezte munkáját Pécsett. A tanácskozáson mintegy négyszáz szakember vett részt; a műemlékvédelem hivatásos és társadalmi dol­gozói mellett ott voltak a városvédő egyesületek ve­zetői is. A szekcióüléseken három témacsoportot vitat­tak meg: a műemlékvéde­lem és a településfejlesztés kapcsolatát, a történeti te­lepülések XX. századi építé­szetét, valamint a műem­léki helyreállítás eredmé­nyeit és gondjait. A záró plenáris ülésen a szekcióel­nökök beszámoltak a végzett munkáról, s ennek során ja­vaslatokat, ajánlásokat is megí ogal ma zta k. A konferencia állásfog­lalása kiemelte: a történeti települések arculata külö­nösen fontos érték, ezért a műemlékek védelme mellett, fokozott gondot szükséges fordítani az ott megjelenő új építészeti elemekre. Ezek harmonizáljanak a kör­nyezetükkel, de ne legyenek hivalkodók, ne hódoljanak divattúlzásoknak. Építé­szeti örökségünk fokozott védelmére hívták fel a mű­emléki albizottságokat, a városvédő egyesületeket és a többi érdekelt szervezetet, egyebek között az „egy üzem — egy műemlék” mozgalom népszerűsítésére és terjesz­tésére. A tanácskozáson nagy figyelmet szenteltek a helyi védelem kérdésének. Ha­zánkban jelenleg kilenc és fél ezer épület, építmény él­vez műemléki védettséget, ám ennek többszöröse azok­nak az építészeti értékek­nek a száma, amelyek az adott település története, vagy arculata szempontjából meghatározó jelentőségűek. El kell tehát érni, hogy ezek az objektumok helyi védett­séget kapjanak, s a taná­csok gondoskodjanak meg­óvásukról, fenntartásukról. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Magyar Urbanisztikai Tár­saság és az ICOMOS magyar nemzeti bizottsága — a he­lyi szervekkel közösen — kétévenként más-más város­ban rendezi meg a műemléki tanácskozást. A pécsi talál­kozó immár a tizennegyedik volt a sorban. A konferen­cia határozott a következő helyszínről: 1989-ben Székes- fehérvár, a magyar királyok városa ad otthont a műem­léki napoknak. címmel ezúttal könyvesbol­ti forgalomba kerül a Házi Jogtanácsadó különkiadá­sa. Régi hiányt szeretnének kielégíteni ezzel a tartalmas és terjedelmes munkával, mivel korábbi, hasonló té­májú kiadványaik mind­máig keresettek. A könyv sokféle téma­körben kínál iratmintákat: államigazgatási, munkajo­gi, munkaügyi döntőbizott­sági, és polgári jogi tárgy­körben. Tartalmazza a leg­fontosabb szerződéseket, el­igazítást nyújt lakásügyek­ben, a különféle kérelmek szabatos megfogalmazásá­ban csakúgy, mint mondjuk egy meghatalmazás, tu­lajdonszerzési nyilatkozat, vagy magánvégrendelet hi­bátlan, sőt megtámadha- tatlan leírásában. Az IRATMINTATÁR 1987. szeptemberétől kap­ható az ország valamennyi könyvesboltjában, ára 60 forint. Kolenkás Dezsőné a hét végén mintegy 20 kilo­gramm gyűrűs csupros­gombát szedett a karancs­lapujtői erdőben. A rend­szeresen gombázó asszony a salgótarjáni piacon értéke­sítette az étkezési cseme­gét. Draveczki Ferencné Mátra- almáson egy 25 centiméteres ágon talált 55 darab tőke­gombát, amely levesnek el­készítve a legfinomabb. Ilyen nagy mennyiségű ter­més nem mindennapos, mondja a rendszeresen gombázó asszony. —Rigó — Könyvtári tervek Rétságon Módszertani központ és nemzetiségi báziskönyvtár is egyúttal a rétsági nagy­iközségi könyvtár. A könyv­tári feladatok szakszerűbb ellátása érdekében a helyi tanács művelődési osztálya szorgalmazza azt a tervet, hogy a munkát segítő tech­nikai berendezéseket — vi­deo-, másoló- és sokszorosí- ító-eszközök — beszerezze az intézmény. A tervidőszak során fejleszteni kívánják a zenei részleget is; négy- iproigramos. tíz fejhallgatós (rendszer kialakítását terve­zik. Az ECONORG Számítás- technikai Közös Vállalat salgótarjáni kirendeltsége közel féléves múltra te­kinthet vissza, de az eltelt időszak is bizonyította lét- jogosultságát. A számítás- technika teljes vertikumá­val — a szoftverekről a szervizig — az észak-ma­gyarországi területeket hi­vatott ellátni, de a vásárlók az ország más tájairól is felkeresik a vállalat máso­dik vidéki kirendeltségét, így a nógrádi vásárlók csupán 10 százalékát adják az összforgalomnak. — bp — \ iírj várható artí- I eseményei Kedden a szakszervezeti világnap alkalmából mun­kásgyűlés lesz a salgótarjáni Kohász Művelődési Köz­pontban; béke-barátság napot tartanak Szécsényben; bányász kulturális és sporthetek kezdődnek Salgó­tarjánban és Bátonyterenyén. Szerdán a megyei országgyűlési képviselőcsoport, salgótarjáni ülésén, az új adórendszerről szóló tör­vényjavaslatot vitatja meg; népművelők 3 napos, me­gyei továbbképzése kezdődik a balassagyarmati KISZ- táborban. Csütörtökön a HNF megyei elnöksége a megyei népfrontbizottság ifjúságpolitikai munkájáról tár­gyal. Pénteken élelmiszerboltot és presszót adnak át Zagyvarónán; Orosz László festőművész tárlatát nyit­ják meg a Bátonyterenyei Bányász Művelődési Köz­pontban; a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben leál­lítják a Quartó hengerlőgépet, hogy megkezdhessék korszerűsítését. Szombaton a bányásznap alkalmából átadják a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi szénmosó üzemét, majd ünnepi nagygyűlést tartanak az ottani Bányász Művelődési Központban. V ______________________________ Szociális gondozók nemzetközi tanácskozása A szombati záróüléssel befejezte munkáját az a nemzetközi konferencia, amely a nemzetközi kultu­rális intézet és a Magyar Gyógypedagógusok Szövet­sége rendezésében foglal­kozott a szociális gondo­zás elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen megtartott egyhetes tanács­kozáson 30 ország 400 szak­értője vett részt és hallga­tott meg számos előadást, köztük dr. Hutás Imre egész­ségügyi minisztériumi ál­lamtitkárét, aki áttekintést nyújtott a magyar egészség­ügy és szociálpolitika hely­zetéről. Ez volt az első alkalom, hogy a világszervezet szo­cialista orzságban rendezte meg konferenciáját. Mindenki akarja, senki se csinálja? A randevú elmaradt,,. Órámra nézek, pór perc és ott leszek! Kellemesen süt a nap, s csodálatos a környék is. Körös-körül a tóparton horgászok lesik kitartóan a víztükröt, odébb a tisztáson gyerekek hancú- roznak, mások nyársaláshoz készülődnek. Ö, hát igen, itt lesz a randevú. Emlék­szem, két-három éve két­százan is eljöttek a kör­nyékről, sátrat vertek, bog- rácsozt.ak, szórakoztak, így búcsúztatták a nyarat. Mondták is akkor, hogy hagyománnyá kell tenni Pa­lotáshalmon ezt a tóparti randevút. És úgy lett. Meghirdették az idén is. Igaz, előbb jú­niusban akarták, aztán át­tették az időpontot júliusra, majd augusztus végére. Se­baj, mondanák a salgótar­jáni beszterce-lakótelepiek erre, a lényeg, hogy lesz! Lesz? — kérdem, amikor a tóparti faházaknál söröz- gető kirándulókkal, mun­kásőrökkel, horgászó csa­ládokkal találkozom. De fiatalok sehol... Csak „mu­tatóban” van ott a pásztói KISZ-bizottság egyik tagja, aki közli, hogy ezt az idő­pontot is lefújták. S mivel a nyár tovább nem .várhat, így minden bizonnyal az idén végleg elmarad. Hogy miért marad el? Azt nem tudja, az elmúlt hetekben katonáskodott, így nincse­nek információi. Meg nem is szívesen beszélne a do­logról — mondja. Nekem sincsenek informá­cióim, fölkerekedek hát, ke­resem a palotáshalmiakat. Utcáról utcára lakodalmi menettel, kiöltözött fiatalok­kal, sétáló párokkal talál­kozni. Ennek ellenére a mű­velődési házban is zajlik az élet: a tinik zsúroznaik, diszkóznak, foglalt a ping­pongasztal is, megy a vide­ón a tegnap késő esti film, A delfin napja, nyitva a büfé, akinek pedig kedve van, megnézheti a gyermek- rajz-kiállítást. Megérkezik Sziics Pál, a művelődési ház technikai al­kalmazottja, akit — mivel más nem volt hajlandó el­vállalni — megbíztak a pa- lotási KISZ-alapszervezet titkári teendőivel. Maga mondja, hogy nagyon gyen­gélkedik a szervezet, a ko­rábbi harminc-negyven tag­ból jó, ha tízen vannak... — A tóparti randevú is azért maradt el, mert nincs, aki csinálja! — mondja ke­rek perec. — Régebben is néhány ember áldozatos munkájának köszönhetően sikerült megszervezni a környékbeli fiatalok szá­mára. Előbb csak helyi ren­dezvénynek szántuk, aztán a pásztói városi KISZ-bi- zottság is „fantáziát” látott benne, így közös rendez­vény lett. De valójában ne­künk, pontosabban két-há­rom embernek kellett volna megint megszervezni az egészet. Korábban többször segítettem, de most annyi az elfoglaltságom, hogy nem tudtam vállalni! Emlékszem, annak idején arról volt szó, hogy egy ilyen jelentős rendezvényt ne csak a helyet adó palo- tá »halmiak, hanem a részt­vevők közösen szervezzék- rendezzék. Ismerős a képlet: mindenki akarja, de senki sem csinálja! * így aztán a tóparti rande­vú a hét végén Palotáshal­mon csak néhány elkalan­dozott ponty, s ugyaneny- nyi kitartó horgász között jött létre. (tanka)

Next

/
Oldalképek
Tartalom