Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
Hagyomány őrzés A béri lakodalmas Zsigmondi és kora A kiállítás plakátján egy eddig ismeretlen Zsigmond- ábrázolás egy bécsi kódexből Valamikor a szegény falusi emberek a hétköznapok megfeszítő, néha emberfeletti munkája után a lakodalmakban vezették le idegi, fizikai feszültségüket. Búfelejtőnek is nagyszerű alkalom volt, ha egy-egy ismerős, rokon, szomszéd fia, vagy lányá házasságot kötött. A lagzi, a mulatság gyógyír volt az eltelt napok, hónapok sebeire, a nyomorúságra. A falusi lakodalmasok lassan feledésbe merültek. Manapság a régi idők szokásait nagyanyáinktól, idős öregektől tudhatjuk meg. Mindennapjainkból, életünkből kicsit hiányzik a hagyomány- őrzés, a népi szokások ébren tartása. Béren, ebben a Nógrád megyei kisközségben alig hatszáz lelket számlálnak. Idén január hetedikén alakult meg a szabadidős-társaság, mely alapvető feladataként a közösségi élet fejlesztését, az alvó falu felébresztését tűzte ki céljául. S, hogy éppen a hajdanvolt béri lakodalmas színpadra vitelét „pályázták meg”? Amikor Molnár Istvánnét, a társaság egyik vezetőségi tagját — aki községi elöljórósági tag is — erről kérdezem, határozottan válaszol. — Tudja, amikor megalakult szabadidős-társaságunk, önmagunknak tettük fel a kérdést. Hogyan lehetne a Béren lakó embereket közelebb hozni egymáshoz, hogyan lehetne újraéleszteni a hagyományokat az itt élők aktív bevonásával? Tudni kell, hogy a községben jó egy évtizede alig volt közművelődési élet. Az embereknek csupán a mozi és a televízió jelentette a szórakozást. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Béren lakó idősebbek segítségével, emlékeik fel- használásával felelevenítjük a múltból az emberek számára akkor oly fontos, talán legszebb eseményt, a béri parasztlakodalmast. 2 Hogy a béri parasztlakodalmak történetét mióta írhatnánk, azt ma a községben még a legidősebbek sem tudják. A mai öregek csupán arra emlékeznek, hogy szüleik, nagyanyáik mennyit meséltek ezekről a falusi vigasságokról, a béri nép nagy összejöveteleiről Kiindulási alapnak persze ezek a visszaemlékezések is jók voltak. A két világháború között még élt a hagyomány, a béri lakodalom íratlan szabálykönyve. Ezt néhány ma élő öreg is jól tudja, így az ő emlékezetük adta az anyaggyűjtésnél a kiindulási alapot. Mesélik, a hajdanvolt béri lakodalmak előtt a házasulandók megbeszélték szándékukat, s a legény anyja ment a lányos házhoz, megkérni a jelölt kezét. Ha igen volt a válasz, hamarosan ki kellett tűzni a lakodalom időpontját is. A jegyesség elismerését a jegykendő jelentette, melyet a lány adott a fiú anyjának zálogul. Ezután hosz- szú ceremónia után került sor a lakodalom napjára. Ezt mindkét háznál megtartották. A násznép már déli tizenkettőre összegyűlt, ekkor kezdődött az egyházi esküvő. A szertartás után az ünneplő sereg visszavonult a lagzis házhoz, s megkezdődött az evészet- ivászat. Ez utóbbi sem maradt el a béri lakodalmas jelenkori bemutatóján, hisz a szereplők és a közönség nagy része ténylegesen falatozhatott a színpadi produkció után, a lakodalom részeseként.... — összefogott az egész település — folytatja Molnár Istvánná. — Ami mindannyiunk számára nagy öröm: a fiatalok is bekapcsolódtak a hajdani szokások felkutatásába. KISZ. titkárunk, Uram Katalin vezetésével megkeresték az idős néniket és bácsikat, magnószalagra rögzítették emlékezéseiket. Megénekeltették őket, s hangszalagra vették azokat a dalokat, amelyeket a régi béri lakodalmakban és a megelőző hagyományos ceremóniákon — bálokon, leánykérőn, legénybúcsún — énekeltek. 3 Márciusban kezdték meg a béri lakodalmas hagyományainak felkutatását. Gyorsan, nagy lelkesedéssel dolgoztak. Hamarosan ösz- szeállt az egykori béri lakodalmak előzményeinek és megrendezésének története. Néhány apró momentum hiányzott ugyan, s ahhoz, hogy színpadra vigyék, kisebb módosításokat is végrehajtottak. A szabadidős-társaságnak semmi sem jelentett problémát. Sikerült összetoborozniuk a szereplőket, kilenc és harmincnégy év közötti helyi lakosokat, akik elvállalták az amatőr színjátszást. A boldog menyasszony Radván Csilla lett, aki Salgótarjánba járt középiskolába, míg a vőlegény szerepét Nikodém Zoltánra bízták. A forgatókönyv megírása nem ment egyik napról a másikra. Sok embernek volt ötlete. Senkiét sem akarták elutasítani, a javaslatokat hasznosították. Elkészítették az örömkalácsot, néhány hiányzó ruhát varrtak a helyiek, egy-egy háztól kértek kölcsön ódon bútorokat, így lócát és asztalt is. — Nagy izgalommal vártuk a nyilvános bemutatót — mondja Molnárné, —1 Régen volt már a községben ennyi ember együtt, mint azon a bizonyos július 6—i, napon. Jöttek Pásztóról, Egyházasdengelegről is. Igaz, hogy egy nappal előtte, a főpróbán is zsúfolásig megtelt a település legnagyobb, mintegy 150 férőhelyes közösségi terme. Videóra is felvették a bemutatót. Ma is öröm a felvételt nézni: mit alkotott közös összefogással Bér! Pedig ha hiszi, ha nem, csak a saját szórakozásunkra, a lakosság összekovácsolásának céljából fogtunk bele ebbe a feladatba. Hírünk azonban messzebbre is eljutott. Már több helyről kaptunk meghívást. Mutassuk be a béri lakodalmast. Öröm ez számunkra, de más környezetben a technikai kivitelezése gondot jelent. Mi — amatőr alapon — a béri nagytermünkbe terveztük. Függetlenül ettől, az egyházas- dengelegi és a sziráki meghívást elfogadtuk. Ennyivel tartozunk a szomszédos településeknek. A videofelvételt nézzük Molnár Istvánnéval. Énekelnek lányok és fiúk, kicsik és nagyok. Következik a legénybúcsú, majd a hí- vogatást, s mindazon jelenetek, melyek még jó ötven évvel ezelőtt is a béri szegény nép lakodalmas ünnepségét, az azt megelőző napok, hónapok előzményei jellemezték. Miközben beszélgetünk, Molnár Istvánná megjegyzi : nemcsak kezdeti lendületről van szó. Szabadidőstársaságunk újabb régi szokások felelevenítésével szeretne életet lopni a kisközségbe. Ezért tervezik többek között a kukoricafosztás, a szüreti mulatság és más, a régi idők nagy népi eseményeinek, rendezvényeinek felelevenítését. Kedvük, energiájuk van hozzá. Hangsúlyozza: á tenniaka- rás nem egy ember, nem egy kis csoport, hanem egy település, Bér érdeme. A budai várban, az egykori Friss-palota dunai szárnyának maradványaiban, a gótikus nagytermekben — részben az eredeti helyszínen — rendezték meg az év legnagyobb kultúrtörténeti bemutatóját Zsigmond és kora a művészetben címmel. Az egész nyáron nyitva tartó kiállításon — a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia- művészet- történeti kutatócsoportjának közös vállalkozásában — fél évszázad történelmi, régészeti, művészeti, kultúrtörténeti emlékei, dokumentumai kerültek itt egymás mellé. Több tonnányi szobormaradványt, építészeti fa- ragványos töredéket mozgattak meg részben a vár, részben a közeli Nagyboldogasszony (mai Mátyás) templom egykori köveiből. Eddig még kiállításon nem szerepelt műtárgyat hoztak elő a múzeum kőtárából. A budai töredékek mellett síremlékek, faszobrok, táblaképek, kódexek, ötvösmunkák, hímzések, oklevelek, címerek jelzik a kort, s azt a magas fokú művészetet, amely ekkor Magyarországon virágzott, s amelynek tárgyi emlékei a török ’ háborúkban vagy később jórészt elpusztultak. Néhány becses darab úgy menekült meg, hogy Zsigmond elajándékozta, elzálogosította. Hatszáz éve, hogy 1387. március 31-én, Zsigmondot magyar királlyá koronázták. Nagy tervekkel, világbirodalmi eszmékkel érkezett. S noha nem volt nagy hadvezér, sem nagy politikus — Magyarországon megszilárdította a királyi hatalmat. S ötvenéves uralkodása alatt nem volt trónviszály. Ezért vált lehetővé számára, hogy megszerezze a német—római császári címet és a cseh koronát. E kiállítás nem is Zsigmondot állította középpontba, hanem korát és a nevével jelzett időszak művészeti produktumait. Azt a kort, amelyben a magyar- országi művészet Európa élvonalában járt. A kiállítás rendezői — Nagy Emese és Marosi Ernő — összegyűjtötték mindazokat a Zsigmond-kori műtárgyakat, amelyek a mai Magyarország területén fellelhetők és elmozdíthatok. Az Esztergomi Keresztény Múzeum kölcsönözte Kolozsvári Tamás garam- szentbenedeki festett oltárát, a korszak legkiválóbb alkotását, a győri püspökség néhány hétre a -kiállításra Egy szép asszony paradicsoma a szemnek, pokla a léleknek és purgatóriuma az erszénynek. (Bemard, Fontanaelle) ☆ Egy olyan asszonytól, aki bosszút akar állni az urán, mindent megtudni. (Friedrich Dürrenmatt) ☆ Bánk bán: Öh, semmi sincsen olyan gyalázatos, mint visszaélni az asszonyi gyengeségekkel. (Katona József) ☆ Szívesen elviselte a férfi megvetését, a férfivádat, hogy önző és kicsinyes, és csak az élet apró örömeivel foglalkozik — csupán olyan dologgal, amivel a férfi is átengedi féltett kincsét, Szent László ereklyetartó mellszobrát. Ha elsősorban nem is a magyarországi anyagban, gyakran találkozunk Zsigmond alakját, arcát megörökítő műalkotásokkal. A király arca akkor igen népszerű volt. Korában a konstanzi zsinattól vált ismertté. Szép, megnyerő férfinak ábrázolták, öregkori arcvonásai méltóságot és bölcsességet árasztanak. Dürer 1512-es datálású Zsig- mond-portréja ugyancsak másolatban látható, de a kiállítás plakátján is feltűnik az az eddig ismeretlen hiteles arcmás, amelyet Bécsben egy kódex őriz. Zsigmond teljes császári ornátusban ül páncélos harci lován, mint a Nap csillagképének és a hatalomnak a jelképe. Idealizált alakjával több alkotáson találkozhatunk. Zsigmond budai udvara a nemzetközi politikának is egyik fontos központja volt. A lovagság utolsó nagy seregszemléjére 1396-ban Budára gyülekeztek Európa uralkodói hercegei, lovagjai, s innen indultak a török elleni balsikerű keresztes hadjáratba. Zsigmond 1412- ben és 1424-ben, mint német király reprezentált budai udvarában. Noha, a XV. szeretne foglalkozni, ha ráérne. (Karinthy Frigyes) t ☆ Egy asszony szerint: „Az elveket csak először kell feladni, utána már csak arról dönt az ember, hogy az illető férfit éppen elfogadja-e. Az elvekkel már nincs dolga”. (Miskolczi Miklós) ☆ Az asszony lelkének kitöltetlen szakadéka tárul elénk. (Ráth-Végh István) ☆ Kétségtelen, hogy némely asszony épp oly’ nehézzé teszi a férfi életét, mint egyes férfiak az asszonyokét. (Füst Milán) (Gyűjtötte: Havasházi László) században már végét járta a lovagvilág, Magyarországon Zsigmond még udvari lovagrendet alapított 1408- ban: a Sárkány-rendet. A lovagi költészet, az énekmondás sem volt ismeretlen az udvarban. A császár barátja, mulató cimborája Oswald von Wolkenstein, az utolsó Minnesänge- rek egyike. Az ő énekeiből és a jólértesült udvari életrajzíró Windecke írásaiból, a Thuróczi-krónikából hiteles forrásból értesülünk Zsigmond jelleméről. Arról, hogy ravasz és taktikus volt a politikában, hogy híve volt az igazságnak (rendeleteket hozott a kereskedők védelmére, kiterjesztette a városi bíróságok jogkörét), kedvelte a női nemet. Zsigmond egyénisége, ízlése, pompakedvelése, európai műveltsége rányomja bélyegét a korszak irodalmi, művészeti, építészeti produktumaira. Uralkodásának viszonylag békés 50 éve fénykora volt a magyar kultúrának, ha nem is olyan közismert mint a Mátyás-kori. Zsigmond hatására országszerte nagyarányú fejlődésnek indult a gazdasági-politikai, a szellemi-művészeti élet. Régiségcsempészet Talán már csak idő kérdése, és India sok ezer templomának már csak a homlokzatát csodálhatjuk meg. Ahol azelőtt évszázadokon át felbecsülhetetlen műkincseket őriztek, sokhelyütt már csak olcsó utánzatok láthatók. A szervezett régiség- csempészet egész Indiára kiterjed. A tolvajbandák rendszeresen átfésülik a tartományokat, távoleső helyeken elhagyott templomokat. A legfrissebb felfedezés Peruból érkezett: egy 3200 méter magasban levő barlangban, a régészek kerámialapokat találtak színes írásjelekkel. Az inkák azonban csak különböző színű fonalakat vettek igénybe egyfajta pótírásként, egyébként — amennyire tudjuk — írásos anyagokat nem hagytak hátra. A szakértők a leleteket egy lényegesen régebbi műveltségbe sorolják. Vaskor István A házasulandó fiú legény búcsú ja, ezúttal a béri színpadon K. M. Töff rengető
