Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

1987. augusztus 29., SZOMBAT NOGRAD 3 Kemerovói útinapló (3.) Sebességre kapcsol a peresztrojka Házgyári elemeket is készítenek a szibériai vaskohászati kombinátban. A Szibériában élő emberek életkörülményei­nek folyamatos javítása egyik fontos része a Kemerovóban zajló változásoknak. Ez is háborúvá fajul?! A patisszon —* ütközet Horváth József: „Azzal biztattak bennünket az áfész­től, hogy adjuk a patisszont oda, ahová tudjuk”. Az első gondom magával a fogalommal volt: az át­alakítás (peresztrojka) kife­jezés alatt csaknem min­den megkérdezett mást-mást értett. Volt, aki a gazdaság reformálását, mások a de­mokratizmus előtérbe kerü­lését, némelyek pedig a hi­ányosságok fölszámolását tartották a legfontosabb­nak. .. A vélemények idézgetése helyett célszerűbb föllapoz­ni az SZKP KB idei januári határozatát, amelyben az szerepel, hogy az „átalakí­tásnak az a végső célja, hogy megújítsuk társadal­munk életének minden szféráját, a szocializmus számára megteremtsük a társadalmi szervezet legkor­szerűbb formáit. .. az átala­kítás behatol az élet mély­rétegeibe, kibontakozik az egész fronton, egyre nagyobb hatást gyakorol az ország belső helyzetére, új minő­ségi vonásokkal gazdago­dik.” Majd néhány sorral odébb: „az átalakításon kí­vül más utunk egyszerűen nincs, meghátrálnunk nem lehet és nincs hová." A fenti mondatok két kér­désre is pontos választ ad­nak. Az egyik, hogy az át­alakítás az élet minden te­rületét kell, hogy érintse. A másik kérdés így hangzik: nem túlságosan élesen ve­szik-e a kanyart. A vá­lasz szintén kiolvasható: nincs hová meghátrálni, nincs más út. Kemerovóban. Belovóban és Novokuznyeckben járva lépten-nyomon tapasztalni lehetett: a peresztrojka szel­leme és- gyakorlata már kezd beívódni a mindenna­pi életbe. Mint mondják, javult a kereskedelmi ellá­tás. Gazdag volt a kenyér-, a tejféleségek, az alapvető élelmiszerek kínálata. Gya­korta találkoztunk utcai áru­sokkal, akik zömmel zöld­ség-gyümölcsféléket adtak. Bőséggel akadt belőlük, bár néhol sorba kellett érte állni. Ottjártunkkor, a kemerovói sláger a dinnye volt, amely­nek kilójáért bizony öt-hat rubelt is elkértek. Tudni kell persze, hogy ezer kilo­méterekkel messzebbről hozzák, hrszen az éghajlati viszonyok miatt itt nem érik meg. (Bár augusztus derekán kánikulai hőség uralkodott, ám az éves át­laghőmérséklet mindössze mínusz tíz fok, s ilyentájt már az ősz beköszöntét vár­ják.) Megnőtt a nyilvánosság szerepe. A kemerovói tele­vízió vezetői említették be­A mai gazdasági köve­telményeknek mind jobban megfelelő szemlélettel, fo­kozódó piaci érzékenység­gel, a versenyképesség elő­térbe helyezésével dolgoz­nak a városokban, eseten­ként az egész megyére ki­terjedően, a különböző szolgáltató szövetkezetek, kisvállalatok. Jó példával jár ebben elöl a Salgótarjáni Szolgál­tató Szövetkezet, amely az elmúlt három esztendőben a személyi szolgáltatóhá­lózatát teljes egészében kor­szerűsítette. Stenczel Sán­dor főkönyvelőtől megtud­tuk, hogy a három éve ki­írt OKISZ-pályázat elnye­résével sikerült a mai kor követelményeinek megfe­lelően kialakítani, gépesíte­ni az üzleteiket. Ebben az időszakban a felújítási programra összesen 8 mil­lió 200 ezer forintot terve­zett a szövetkezet vezetősé­ge, s a pénznek több mint a felét az OKISZ adta. Mór tavaly elkészült szélgetésünk során, hogy időnként már-már túlságosan is szabadon szólnak olyan témákról is, mint például a prostitúció, a narkománia. Érdekesebbek lettek az ol­vasói levelek, amelyekben nemcsak panaszkodnak, ha­nem elemeznek, magyaráz­nak egy-egy helyzetet, je­lenséget a levélírók. A Kuzbassz című megyei napilap, — 160 ezer példány­számban jelenik meg —, első oldalon, kiemelt helyen hoz­ta azokat az olvasói leve­leket, amelyek az infrast­rukturális ellátás gondjait tették szóvá. A novokuz- nyecki városi újsághoz az elmúlt évben tízezer levél érkezett. Ezek földolgozásá­ra, kivizsgálására külön cso­portot hoztak létre. Igaz, a teljes nyíltságot még sokan nem merik vállalni, hiszen minden negyedik levél név­telenül érkezik. Gyökeresen megváltoztat­ják a gazdaságirányítást, a vezetővé válás állandó ele­mévé teszik a választást, ezzel párhuzamosan bővítik a munkahelyi demokrácia lehetőségeit, megnyitják az utat a kisvállalkozások előtt, átalakul áz érdekeltség, az ösztönzés rendszere. . . és még sorolhatnánk a válto­zások tömegét. Dehát, hol tart most a pe­resztrojka? — tettük föl szüntelenül a kérdést ven­déglátóinknak, újságírók­nak, üzemi dolgozóknak, az „utca emberének” egyaránt. Valamennyi válasz mér­sékletre figyelmeztetett: egy ilyen horderejű társadalmi program nem valósulhat meg máról holnapra. Még nagyon a kezdetén vagyunk, mondták. Alig túl az értel­Nagybátonyban a fodrász­üzlet teljes felújítása, Pa­lotáson átalányelszámolá­sos fodrászüzletet nyitottak, a pásztói szolgáltatóház is új gépeket, berendezéseket kapott. A városban befeje­zéshez közeledik a kedvelt Pécskő üzlet felújítása, amely szeptemberben ismét fogadja a vendégeket. Job­bágyiban a szövetkezet sza­lonja kap új tetőt és a bel- sőtér is teljesen megszépül. A Patyolat Vállalat me­gyei központjában Bubala Zoltánná főkönyvelő el­mondta, hogy a városban és a megye területén ösz- szesen tizenkét üzletben veszik fel a mosásra, vegy- tisztításra, festésre hozott anyagokat, a kisebb telepü­léseken pedig négy busz gyűjti össze a tisztítani- valót. Az idén ismét beve­zetik a háztól házig szállí­tást, mivel ennek sikerült megteremteni gépkocsik­kal a feltételeit. Kicsi az érdeklődés, de újdonságnak számít a háznál történő mezésen, a program meg­ismerésén, ennélfogva ered­ményeink nagyon szerények. Nehéz megszabadulni az évtizedeken keresztül be- idegződött rossz szokások­tól, módszerektől. S, ha sokan egyetértenek is az átalakítás célkitűzé­seivel, nincsenek tisztában azzal, hogy nekik, adott munkahelyen, konkrétan mit kell tenniük. Enélkül pedig nem megy! Még min­dig nagy a várakozás, hogy mit mondanak, döntenek „odafent” holott a dolgok „odalent” dőlnek el. Min­den határozat annyit ér, amennyi megvalósul belő­le — fűzték hozzá. Kulcskérdése az átalakítás­nak: hogy az egész folya­matban mennyire tud meg­határozó szerepet betölteni a párt. V. P. Behter, az SZKP Kemerovo Területi Bizottságának osztályvezető­helyettese mondotta, hogy hozzáláttak a politikai rend­szer korszerűsítéséhez, a pártmunka új stílusának ki­alakításához. Gorbacsovot idézte: a lényeg nem az új tagok száma, hanem a párt­tagság minősége. ☆ Nyolc év múltán vissza­térve a kemerovói földre, lényeges változásokat és méginkább a fejlődés remé­nyét tapasztaltam. Az élet új minőségének igényét, a humanizmus nagyobb tisz­teletét, a vállalkozókedv ösztönzését, az újítószellem erősödését. S, mindezt ugyanazzal a baráti érzé­sekkel, szeretettel, mint ko­rábban. Csak legyen erejük a megvalósításhoz is! Tanka László (Vége) szőnyegtisztítás vállalása is. Ügy tűnik, ma már a fe­hér hattyúnak sem elegen­dő a békés úszkálás, mert a Patyolat más vizekre is evezett. 1984-től kereske­delmi tevékenységet is folytat. Négy salgótarjáni és öt megyei üzletében, női felsőruházati cikket árusí­tanak, az ebből származó árbevétel megközelíti éven­te a 2 millió forintot. A javító és karbantartó kisvállalat szolgáltatásai­nak 60 százalékát teszi ki a lakossági szolgáltatás. Ennek jelentős részét az elektromos berendezések, háztartási gépek és a pro­pán-bután gázkészülékek javítása teszi ki. Gyetvai György igazgató szerint, ma már mind három terü­leten kevesebb javítanivaló akad, mert a korábbinál jóval biztosabbak, megbíz­hatóbbak a napjainkban gyártott készülékek. Ezért ők is kereskedelmi tevé­kenységgel bővítették a szolgáltatásaikat. A patisszon az étkezési tök kiitenyésztett változata, semleges ízű, kalóriában sze­gény, sok vitamint tartal­maz. Azt gondolhatnánk, hogy ilyen előnyös tulajdon­ságok mellett semmi nem akadályozza a zöldséígnö- vány termelését, ez azonban nem így van. Telefonon kaptuk a beje­lentést Horváth Józseftől, a megyei tanács nógrádigárdo­nyi tüdőgyógyintézete pénz­ügyi csoportvezetőjétől, hogy az áfész nem veszi át az általa és a tenmelőtársai által termesztett patisszont. Az ő szóhasználatával élve: ..már kinő a patisszon az isten markából”, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a töménytelen mennyiséggel. ☆ Felkerestük tehát munka­helyén a bejelentőt, hogy a helyszínen szerezzünk bő­vebb ismereteket, a szövevé­nyes ügy részleteiről. Meg­tudtuk tőle: a községiben öten 'foglalkoznak paitisz- szonnal. Jómaga ez évtől, 400 négyszögölön termeszti. Azelőtt krumplit vetett a tanácstól bérelt földbe, de annak nem volt keletje, megpróbált újítani. Csalód­nia kellett... — Mi. termelők min­denben a szerződés szerint jártunk el — mondotta Hor­váth József. — Ahogyan az, áfész illetékese kérte, jú­nius elején vetettük el a maigot. Egy héttel előre kö­zöltük a felvásárlóva|. mi­kor akarjuk szállítani az árut. Többszöri sürgeté­sünk ellenére mindössze negyven mázsát ívittek el ötünktől. Pénzt azonban még nem láttunk, mert állítólag nem megfelelő a minőség. Megnéztük. mit tartal­maz a kistermelők és a ba­lassagyarmati áfész között megkötött szerződés. Nos, az a minőségre vonatkozóan ezt írja: ,,A termelő kö­teles a terméket a magyar szabványnak megfelelően osztályozni és göngyölegbe csomagolni.'’ Hogy mindez miit jelent? — Azt mondták — emlé­kezett vendéglátónk —. hogy a 15—20 oentiméteres tá­nyérokat vágjuk négyfelé. Így is cselekedtünk. Most meg kifogásokat keres az áfész, áthárítva ránk a maga hibáját, A szerződés további hiá­nyossága, hogy nem tünteti- fel az árat. így fogalmaz: ..Az áfész a termékért az aznapra meghirdetett szer­ződéses árat fizeti, amely nem lehet kevesebb a min­denkor érvényes garantált átvételi árnál.” Hogy ez mennyi? Tavaly 5 forint 50 fillér volt, s állítólag ma­radt ez évre is. De ennek ott kellene lenni fehéren- feketén! — Azzal biztattak ben­nünket az áfésztől. hogy adjuk a patisszont oda. aho­vá tudjuk — említette a pénzügyi csoportvezető, már a tüdőgyógyintézet közelé­ben levő Bednár Istvánék portáján, ahol a diófa alatt legalább 40 mázsa patisszon hevert, sorsára hagyva. — Jómagam próbálkoztam is a Skála Áruháznál, majd a dejtári Zöldértnél, ám egyik­nek sem kellett. Egyedül a balassagyarmati csecsemő- otthon vásárolt kétszer hat­van kilogrammot. Már any- ny(t telefonálgattam, hogy a bevétel legfeljebb a szám­la kiegyenlítésére lesz ele­gendő. Akkor még hol az én hasznom ?! Mély lélegzetet vett. az­tán így folytatta: — Mert vannak kiadása­im. Fizetek a földért a ta­nácsnak. Fizetek a trá­gyáért. a szántásért, a tár­csázásért. Fizetek a vető­magért. Ráadásul kétszer kellett vetnem, mert az el­ső nem sikerült. Egyszer géppel, kétszer kézzel ka­páltam. Először foglalkozom patisszonnal, de azt hiszem, utoljára is. A szomszéd községben. Pafrvarcon először Dóla Istvánnét, az örhalmi Ha­zafias Népfront Termelő- szövetkezet nyúltelep ériek gondozóját kerestük fel. aki 300 négyszögölön ter­mel patisszont. — Tavaly hét család szer­ződött, s mindannyiunknak jól sikerült a vállalkozás — magyarázta az idős asszony. — Az idén már tizenheten vetettünk patisszont, s most nagy a tanácstalanság. Tő­lem csak négy mázsát vit­tek el. a többi ott van' a földön. Már többektől hal­lottam: még egyszer nem fcgnaik bele. Az áfész alapo­san. kibabrált velünk... Molnár Tiborné, az átvi­teltechnikái szövetkezet részlegének dolgozója meg­mutatta a pincéjükben, tá­rolt legalább 40 mázsányi termést. Bizony, már rohad­nak a szépen fejlett , tá­nyérok... — Adjuk az állatnak, ma­gunknak is rántok hetente kétszer — jegyezte meg csendesen, aztán megemelte a hangját: — De ki bíreny- nyi patisszont megenni? Ment tőlünk az áfész még csak két mázsát vásárolt fel. Becsapott­nak érezzük magunkat. Az uram már eldöntötte: többet nem vetünk patisszont. De iki fogja a kárunkat meg­téríteni ?! A balassagyarmati áfésznél Abay Nemes Andrástól, az ippri felvásárlási főosztály vezetőjétől megkérdeztük: mi okozza a patisszonproblé­mát? — Elöljáróban hadd mond­jam el — kezdte válaszát —, hogy a múlt évben ötven tonna felvásárlására kötöt­tünk szerződést a kisterme­lőkkel. Mivel egyre többen úgy látják, hogy kifizetődő a patisszon termesztése, ezért megszaporodott és már a fél­százat is meghaladja a ter­melők száma. Száz tonna áru felvásárlásában állapod­tunk meg. Eddig (augusztus 17-ig — K. L.) azonban csak húsz tonnát tudtunk átven­ni, mert a salgótarjáni áfész nem fogadja a patisszont. A magam részéről levontan^ a tanulságot: jövőre nem ter­meltetek patisszont. Idekívánkozik még: az áfész évi 30 millió forintos forgalmából a patisszon mindössze 550 ezret tesz ki. Vagyis túlságosan nagy ér­deke nem fűződik a felvásár­lónak a termesztetéséhez. A főosztályvezető két kör­levelet mutatott, ezeket sze­rinte kiküldték a felvásár­lóknak. A levelekben megfo­galmazták, milyen minőségi követelmények alapján lehet a patisszont átvenni. Eszerint a termés felének átmérője nem haladhatja meg a 6 centimétert, míg a másik fe­lét kitevő 15 centiméteres, tányérokat négy darabba kell felaprítani. A szügyi felvásárló, Kő­vári Jánosné azonban mind­erről csak tőlünk hallott, holott ezen a napon ebben a községben vettek át 50 mázsa patisszont a kisterme­lőktől. Az asszony szóvá tette: az áfész emberei úgy szállítják el az árut, mintha szívességet tennének. Meg­mutatta a nyakán maradt és a fészerben ötödik napja tá­rolt hatvan láda paradicso­mot, amit azért nem fuva­roztak el, mert nem volt az előzetesen kiadott megbízói levélen feltüntetve. A salgótarjáni áfésznél dr. Jancsó Sándor, az ipari felvásárlási főosztály vezető­je a sokat látott szakember nyugalmával hallgatta vé­gig, mit tapasztaltunk pa­tisszonügyben. — Mi a patisszont vegyes savanyúság készítéséhez hasznosítjuk — magyarázta. — Az idén 400 ezer ötliteres üveg savanyúságot szándéko­zunk exportálni a Szovjet­unióba, amelyben kétharmad bész a piros paradicsom és egvharmad rész a patisszon. A két zöldségnövényre együtt van szükségünk. Mivel a paradicsom érése a kedve­zőtlen időjárás miatt elhú­zódik, ezért késleltetjük a patisszon átvételét. Egyéb, ként a mi 50 milliós évi for­galmunkból mindössze 6Ö0 ezer forintot tesz ki a pa­tisszon. A témában való tisztánlá­tásunk érdekében, a főosz­tályvezető megmutatta azt a több mázsa patisszont, amely olyan darabokban érkezett be hozzájuk, hogy még a tíz­literes üvegekbe sem férne bele. Közbevetésünkre, hogy miért vette át a felvásárló, emígyen válaszolt: az illető ott él a falujában, hogyan mondhatna ellent a szom­szédnak, a rokonnak(?!). Kérdésünkre, hogy végül is mi lesz a kistermelők ál­tal leszerződött 100 tonna patisszonnal, dr. Jancsó Sán­dor így felelt: — Átvesszük, amennyiben lesz hozzá elegendő paradi­csom. Az átvételre folyama­tosan, egészen október vé­géig kerülhet sor. Űgyhogy tanácsolom: maradjanak nyu­godtan a termelők! ☆ Mást mi sem mondhatunk. Illetve szabad legyen hozzá­fűznünk a véleményünket. Aligha volna üdvözítő, ha a balassagyarmati áfész úgy akarná elejét venni az eset­leges újabb patisszonproblé­mának, hogy megszünteti a felvásárlását. Elvégre nép- gazdasági érdek a kisterme­lők támogatása, szükség van az általuk megtermelt árura. Inkább alaposabban kellene őket tájékoztatni, elejét vé­ve ezáltal a félreértéseknek, s körültekintőbben megszer­vezni termékük felvásárlá­sát. Egyértelmű szerződések megkötésére volna szükség. Végül: mindenkire érvényes módon számon kellene már kérni a szerződéses fegyel­met. különben soha nem lesz rend a zöldségpiacon! Kolaj László Fotó: Bábel László Sikeresen újítanak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom