Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-26 / 200. szám

1987. augusztus 26., SZERDA NOGRAD 3 Tárgyalnak az újabb szerződésről Az Oravecz-brigád bizonyított A Peva-zsalu helyére illesztése összehan golt, pontos munkát igényel. A Salgótarján riyugati város­részében, a buszpályaud­var szomszéd­ságában maga­sodó új torony­ház tetején májfát lenget az enyhe szél. A különböző színű papír­szalagokkal fel­ékesített zöld gallyat akkor szokták kitűzni az építők, ami­kor túl vannak a munkán, el­készítették mű­vüket. A tizenhá­rom szintes, csaknem negy­ven méter ma­gas ház csú­csán augusztus 18-tól látni az építkezés be­fejezésének ha­gyományos, szép szimbólu­mát. Oravecz Sándor és bri­gádja érthető büszkeséggel adja ország-világ tudtára, hogy eleget tett a kötelezett­ségének. Mert nem akármilyen vál­lalást teljesített az 1980-ban alakult ezüstkoszorús kollek­tíva. Tagjai február végén megegyeztek munkáltatójuk­kal, a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalattal, hogy (legkésőbb augusztus 23-ra el­készülnek az épület szerke­zeti szerelésével. Szabályos szerződéskötésre került sor, amely a maga nemében egyedülálló. A vállalat veze­tői kötelezték magukat, hogy a feladat időbeni végrehaj­tása esetén 150 ezer forintot utalnak ki az építők csapa­tának. — Mivel időarányosan jól haladtunk, ezért az építők napjára harmincezer forint előleget kaptunk — mondja a 35 éves brigádvezető, aki szakmája szerint ács és többszörös kiváló dolgozó. — A még járó kilencvenezret a napokban osztjuk majd fel egymás között és vesszük át. Harmincezer forintot az úgy­nevezett technológiai toldalé­kok kijavítására tartott visz- sza a vállalat. Kérdezem Oravecz Sán­dort: kik és hogyan, milyen szempontok alapján osztják majd szét a pénzt? — Ketten, a művezetőnk és jómagam, fogunk ez ügy­ben dönteni — válaszolja. — Természetesen differenciá­lunk, mégpedig a végzett munka arányában. Az átlag hétezer forint. De lesz, aki tízezret, és lesz, aki hatezret tehet majd zsebre. Ez így helyes. A magunk részéről egyet­értünk. Ám mit szólnak hoz­zá az érdekeltek, a brigád­tagok? — örülünk neki és támo­gatjuk a pénz ilyenfajta szét­osztását — feleli a munkás­gárda legfiatalabb tagja, a mindössze 21 éves Domoszlay Attila. — Így van értelme hajtani, jól dolgozni. Ne ve­gye hazabeszélésnek, de én is tőlem telhetőén a lehető legjobban megcsináltam mindazt, amit rám bíztak. Ugyanezt persze mások is elmondhatják magukról. Mert ebben a brigádban minden­kinek megvan a tennivaló­ja, s elhúzódót, lazsálót nem is tűrnénk meg magunk kö­zött. A szintén nagyon fiatal, a 22 éves Király László, aki szakközépiskolát végzett és kőműves, megtoldja az el­hangzottakat: — Amikor megkötöttük a szerződést, még tizennégyen voltunk. Időközben az egyik társunk közelebb kölltözött a lakóhelyéhez, átkérte magát Balassagyarmatra, az ottani Peva-brigádba. Az ő mun­káját is átvállaltuk és elvé­geztük. Szóval ilyen kis lét­szám mellett csakis úgy tud­tunk eleget tenni a válla­lásunknak, hogy mindenki szívügyének tekintette a tel­jesítést. Nem utolsósorban pedig a feltételek biztosítá­sára is szükség volt a siker­hez. Erre már a mellettünk álló Juhász László művezető is rábólint. Aztán megjegyzi: — Nekem kellett megszer­vezni, hogy legyen beton, időben érkezzen meg a kü­lönböző méretű acél, s za­vartalanul üzemeljen a to­ronydaru. Megmondom őszin­tén: a legnagyobb igyekeze­tem ellenére is olykor elő­fordult fennakadás. Ezzel együtt is azonban a szokásos­nál kedvezőbbek voltak a feltételek. Ezt az egyetaka- rást kel! állandósítanunk a jövőben. Ha sikerül, gyor­sabban építhetünk az eddi­ginél jobb minőségű házakat. A kezdeményezés tehát be­vált, az úttörő szerepre vál­lalkozott Oravecz-brigád bi­zonyított. A leendőbeli la­kók, a hatvan család, másfél­két hónappal korábban köl­tözhetnek majd be az ottho­nokba. Az építők is megta­lálták a számításukat, hiszen a célprémiumon túlmenően havi ezer-kétezer forinttal többet kerestek, mint koráb­ban, méghozzá a főmunka­időben. Ezért hozzávetőlege­sen 130 százalékos teljesít­ményt kellett produkálniuk. — Miután befejeztük a munkát, Timmer Zoltán igaz­gató köszöntött bennünket — említi a brigádvezető. — Mű­szak után voltunk, így meg­tehettük: áldomást ittunk a sikerre. Az igazgatónk úr fogalmazott: ezzel a kezde­ményezéssel mindenki jól járt. Nekem, nekünk is ez a véleményünk. — Éppen ezért most már vétek lenne kihasználatlanul hagyni az új elszámolási, ér­dekeltségi rendszerben rejlő lehetőségeket — jelenti ki a művezető. A brigád tagjai már a kö­vetkező, az 1 B jelű, úgy­szintén hatvanlakásos házat építik. Közben megkezdték a tárgyalásokat a vállalat ve­zetőivel az új szerződés meg­kötéséről. — Ennek a háznak az alagsorában üzletek lesznek kialakítva — magyarázza Oravecz Sándor. — A kivite­lezésük munkaigényes. Kö­zeleg a tél is, a hidegben lassabban tudunk haladni. Mindezeket a szempontokat mérlegélnünk kell, mielőtt kimondjuk a végső szót. Ügy vélem, sikerül majd meg­egyeznünk. Kolaj László Fotó: Rigó Tibor Több gép a tsz-eknek Számítógépes tervezés és gyártás A CNC-vezérlésű meg- munkálóközpontokhoz olyan gépipari tervezői rend­szert készítenek elő a Számítástechnika-Alkalma­zási Vállalat (SZÁMALK) szakemberei, amellyel meg­tervezhető a gyártandó munkadarab, s vezérelhető a teljes gyártási folyamat. A gépiparban világszerte a legkorszerűbbek közé tar­tozó számítógépes eljárás gyakorlati bevezetése ha­zánkban is elősegíti a gyor­sabb termékszerkezet­váltást. A Számítástechnika-Al­kalmazási Vállalatnál a há­rom esztendeje üzembe he­lyezett Siemens-típusú, kö­zepes méretű számítógép­hez csatlakoztatják azokat a grafikus munkahelyeket, amelyeken a konstruktőrök megtervezik a gyártandó munkadarabokat. Az idén a tavalyinál tíz százalékkal több, összesen mintegy 250 millió forint értékű géphez juthatnak a tsz-ek lízingügylet alapján. A Termelőszövetkezetek Ér­tékesítő, Beszerző és Szol­gáltató Közös Vállalata (TSZKER) az Általános Vállalkozási Bank Rt fi­nanszírozásával, a korábbi­nál bővebb választékot kí­nál számukra a talajmű­velő, növényvédő és beta­karítógépekből. A gazda­ságok igényei alapján meg­kezdték a helyi élelmiszer­feldolgozáshoz szükséges berendezések forgalmazá­sát és a szokottnál több gé­pet kínálnak a nagyüze­meknek a gépjavítást és az ipari tevékenységet segítő forgácsoló- és más fémmeg­munkáló eszközökből is. A kölcsönüzlet bonyolítá­sába újabban bekapcsolód­tak a vállalat vidéki iro­dái és területi központjai is, így a gazdaságok szak­emberei helyben megren­delhetik a gépeket. Ugyan­csak részt vesznek ezek az irodák a gazdaságok folyé­kony műtrágyát előállító és kiszolgáló telepeinek létesí­tésében. Ehhez a gépek je­lentős részét szintén lízing formájában juttatják hoz­zájuk. A TSZKER közre­működésével az év első fe­lében a tatai, a pátyi és a nagyszekeresi termelőszö­vetkezetben adtak át egy- egy ilyen üzemet, s az év végéig további négy helyen — a nagyecsedi, az abád- szalóki, a jászapáti és a túrkevei gazdaságban —• hoznak létre hasonlókat. Ezek a telepek általában 3—5 közepes nagyságú, összesen 14—15 ezer hek­tár szántóterületű, egymás­hoz közeli gazdaságot szol­gálnak ki. A viszonylag kis­méretű telepekről az ellá­tás gazdaságosabb, A telepek anyagellátásá­ból is mind nagyobb részt vállal a TSZKER: tavaly 300 millió forint értékű fo­lyékony műtrágyához adott elegendő alapanyagot, e szolgáltatásának értéke az idén várhatóan meghaladja a 400 millió forintot. POLITIKAI RENDSZERÜNK MEGÚJÍTÁSA ■papjainkban mind erő- * * teljesebben fogalma­zódik meg az a felismerés, hogy időszerűvé, sőt szük­ségszerűvé váilt politikai rendszerünk megújítása, korszerűsítése. Többfajta tapasztalat és megfontolás erősíti ezt a következtetésit. A legközvelenebbül a ránk nehezedő gazdaságii gondok, amelyek gyökereit kutat­va', előbib-Uitóbfo mindenkép­pen eljutunk a politikai in­tézmények —tevékenységéig is. Hiszen hazánkban a gaz­daság és a politika sok-sok szállal fonódik össze: az ál­lami, a társadalmi szervék munkásságának köizéppont- jófoan, a gazdasági problé­mák megoldása áll, más ol­dalról nézve pedig a terme­lés és az értékesítés felté­teleit igen nagymértékben politikai, állami döntések szabályozzák. A politika persze, nem mindenható — napjainkban igencsak szembetűnően mu­tatkozik meg, hogy a gaz­daság Objektív törvényeit semmilyen politikai szán­dék nem helyezheti hatá­lyon kívül —, de a haté­kony döntési mechanizmus, a jól működő érdekegyez­tetési tevékenység sóikban előnavihati a gazdasági ki­bontakozást. Ma már vilá­gosan látható, hogy a világ­méretekben felgyorsuló tu­dományos-műszaki haladás­sal lépést tartani, a gazda­ságig reform soron követke­ző tennivalóit véghezvinni csak úgy lehetséges, ha po­litikai intézményrendsze­rünket korszerűsítjük, to­vábbfej lesztj ük. Vajon milyen irányban célszerű ezt a korszerűsítést véghezvinni ? Politikai rendszerünk továbbfej­lesztésében az MSZMP által immár több mint három évtizede követett úton in­dokolt haladnunk, a társa­dalmi demokratizmus to­vábbi szélesítését és mélyí­tését kell célnak tekinte­nünk. Akadnak akik úgy vélik, hogy jelenlegi politikai rend­szerünkben immár kime­rültek a demokratizálódás lehetőségei és tartalékai. A tapasztalatok azonban amellett szólnak, hogy ez a feltételezés indokolatlán. Ügy tűnik, nem az a he­lyes. ha a mai intézmény- rendszert valami alapve­tően mással kívánnánk fel­váltani hanem, ha a jelen­legi kereteiket megőrizve visszük végbe a kívánatos változtatásokat, újítják meg a politikai szervezetek és intézményeik tevékenységé­nek tartalmát és formáit. Annál is inkább, mert az új in tézmén yrendszer meg­honosítására vonatkozó ja- vaislatolk zöme valójában visszavezetne bennünket egy történelmileg már megha­ladott korszak, a polgári demokrácia politikai be­rendezkedésének körülmé­nyei közé. Csakhogy a poli­tikai pluralizmus, a több- pártrendfczer kérdését ná­lunk már végérvényesen el­döntötte a történelem. Nem miinitlha elvileg el­képzelhetetlen lenne egy ilyenfajta politikai felépít­mény a szocializmus épí­tésének időszakában, ám a mi körülményeink (kö­zött ennek kialakítása már minden szempontból lehe­tetlen lennie. És indokolat­lan is: egypártnendiszerű politikai berendezkedé­sünkben hatalmas lehető­ségei vannak mind a de­mokrácia elmélyítésének, mind a működés hatéko­nyabbá tételének. S rma az a feladat, hogy ennek a ■módjait keressük és talál­juk meg. P űi t iikaj rend szer ü nk ■ középpontjában a párt áll, ezért korszerűsítési tö­rekvéseik természetszerűen igénylik a párt vezető sze­repének újbóli átgondolását is. Ezzel kapcsolatban is i találkozhatunk különféle elképzelésekkel. Olvashatóik tanulmányok, amelyek kö­rülbelül olyan szerepet szánnak a pártnak, ami­lyennel valamely alkot­mányos monarchia ural­kodója rendelkezik: szimbó­luma és valamiféle garan­ciája az adott társadalmi berendezkedésnek, de a politikai döntéshozataltól és cselekvéstől távol tartja magát. Ezzel szemben az élet által sokszorosan iga­zolt tény, hogy a gazdasá­gi-társadalmi kibontakozás sikere nem kismértékben éppen a pártszervezetek, a kommunisták cselekvőkész­ségén és -képességén múlik. Ezért a politikai rendszer megreformálásának sem­miképpen nem a párt irá­nyító szerepének csökken­tése a célja, hanem éppen e tevékenység hatásossá­gának, eredményességének fokozása. Ám e törekvés a jelen viszonyok között akkor ke­csegtet sikerrel — és ez is kezd világosan kirajzolód­ni —, ha a párt nem me­rül el az operatív intéz­kedések tömkelegében, ha nem kíván minden felada­tot magára vállalni, hanem az eddiginél jobban • meg­osztja azokat a politikai rendszer többi összetevőjé­vel, az állami, társadalmi, 'érdekképviseleti szervék­kel. A politikai rendszer megújításának egyik fő út­ját éppen ebben kell ke­resnünk. Az állami — képviseleti és igazgatási, kormányzati és tanácsi — szervek tevé­kenységét olyan irányban indokolt fejlesztenünk, hogy számottevő mértékben nö­vekedjék önállóságuk és felelősségük. Hasonló mó­don célszerű szélesíteni a tömegszeirvezertek, társa­dalmi mozgalmak, érdek- képviseleti szervek, szövet­ségek és egyesületek moz­gásterét, cselekvési -terét is. Az élet azt igényli, hogy lépjenek fel önálló kezde­ményezésekkel, az eddiginél nagyobb mértékben válja­nak a politika alkotóivá, a döntéshozatal részeseivé, a különféle érdekek kifejezői­vé és képviselőivé. S történjék mindez job­ban a nyilvánosság színe előtt, legyen a közvélemény nagyobb mértékben be­avatva az érdekek összeve­tésének és rangsorolásának menetébe. 11 gy is mondhatnánk: váljék erősebbé a tár­sadalmi részvétel a dönté­sek meghozatalában és megvalósulásuk ellenőrzé­sében, vesse magát alá minden állami és politikai szerv jobban a lakosság, a választók, a szervezet tagjai kontrolljának. A megújulás másik fő iránya a jelek sze­rint éppen éhben keresen­dő. Napjainkban már nem ke­vés jelét látjuk e tenden­ciák .kibontakozásának. Jelzi ezt például, hogy a párt a gazdasági-társadalmi ki- bcntakozás fő vonalának, koncepciójának kialakítá­sát tekintette feladatának, a részletes teendőket vi­szont a kormány dolgozza ki és a parlament dönt ró­luk. E program koncepció­jának és részleteinek meg­formálásában — e munka minden fázisában — önálló javaslatokkal, észrevéte­lekkel vett részt valameny- nyi társadalmi, érdekkép­viseleti szerv. A KISZ a Jövőnk a tét! akció keretében egész tag­ságát bevonta az elgondolá­sok kialakításába, s a ki­bontakozási programmal kapcsolatos javaslatait az MSZMP Központi Bizottsá­gának ülése előtt nyilváno­san közzé tette sajtójában. A tömegkommunikáció, a lapok híradásaiból tudomást szerezhetünk az országgyű­lési bizottságok, képviselő- csoportok eleven és oly­kor éles vitáiról. Egyszó­val, a politikai rendszer megújulása nemcsak terv, elgondolás, hanem elemei máris jelen vannak a köz­életben, a politikai intéz­mények működésében. Az ezzel kapcsolatos ta­pasztalatok minden bizony­nyal sokat segítenek a meg­újítási koncepció véglege­sítésében. Pártunk történel­mi hivatásának tesz eleget, amikor a politikai rendszer továbbfejlesztését kezde­ményezi, élére áll e folya­mat kibontakozásának és idejében megteszi az élet által igényelt lépéseket. Gy. L. Az ÉLGÉP pásztói gyárában új, importkiváltó termék gyártását kezdték el. A válogató­asztal a nyugati szabványoknak megfelelő szemcsefrakcióra választja szét a vetőmag­vakat és a malomipari őrleményeket. Ez évben várhatóan 20 darabot készítenek. — bp —

Next

/
Oldalképek
Tartalom