Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-26 / 200. szám
1987. augusztus 26., SZERDA NOGRAD 3 Tárgyalnak az újabb szerződésről Az Oravecz-brigád bizonyított A Peva-zsalu helyére illesztése összehan golt, pontos munkát igényel. A Salgótarján riyugati városrészében, a buszpályaudvar szomszédságában magasodó új toronyház tetején májfát lenget az enyhe szél. A különböző színű papírszalagokkal felékesített zöld gallyat akkor szokták kitűzni az építők, amikor túl vannak a munkán, elkészítették művüket. A tizenhárom szintes, csaknem negyven méter magas ház csúcsán augusztus 18-tól látni az építkezés befejezésének hagyományos, szép szimbólumát. Oravecz Sándor és brigádja érthető büszkeséggel adja ország-világ tudtára, hogy eleget tett a kötelezettségének. Mert nem akármilyen vállalást teljesített az 1980-ban alakult ezüstkoszorús kollektíva. Tagjai február végén megegyeztek munkáltatójukkal, a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalattal, hogy (legkésőbb augusztus 23-ra elkészülnek az épület szerkezeti szerelésével. Szabályos szerződéskötésre került sor, amely a maga nemében egyedülálló. A vállalat vezetői kötelezték magukat, hogy a feladat időbeni végrehajtása esetén 150 ezer forintot utalnak ki az építők csapatának. — Mivel időarányosan jól haladtunk, ezért az építők napjára harmincezer forint előleget kaptunk — mondja a 35 éves brigádvezető, aki szakmája szerint ács és többszörös kiváló dolgozó. — A még járó kilencvenezret a napokban osztjuk majd fel egymás között és vesszük át. Harmincezer forintot az úgynevezett technológiai toldalékok kijavítására tartott visz- sza a vállalat. Kérdezem Oravecz Sándort: kik és hogyan, milyen szempontok alapján osztják majd szét a pénzt? — Ketten, a művezetőnk és jómagam, fogunk ez ügyben dönteni — válaszolja. — Természetesen differenciálunk, mégpedig a végzett munka arányában. Az átlag hétezer forint. De lesz, aki tízezret, és lesz, aki hatezret tehet majd zsebre. Ez így helyes. A magunk részéről egyetértünk. Ám mit szólnak hozzá az érdekeltek, a brigádtagok? — örülünk neki és támogatjuk a pénz ilyenfajta szétosztását — feleli a munkásgárda legfiatalabb tagja, a mindössze 21 éves Domoszlay Attila. — Így van értelme hajtani, jól dolgozni. Ne vegye hazabeszélésnek, de én is tőlem telhetőén a lehető legjobban megcsináltam mindazt, amit rám bíztak. Ugyanezt persze mások is elmondhatják magukról. Mert ebben a brigádban mindenkinek megvan a tennivalója, s elhúzódót, lazsálót nem is tűrnénk meg magunk között. A szintén nagyon fiatal, a 22 éves Király László, aki szakközépiskolát végzett és kőműves, megtoldja az elhangzottakat: — Amikor megkötöttük a szerződést, még tizennégyen voltunk. Időközben az egyik társunk közelebb kölltözött a lakóhelyéhez, átkérte magát Balassagyarmatra, az ottani Peva-brigádba. Az ő munkáját is átvállaltuk és elvégeztük. Szóval ilyen kis létszám mellett csakis úgy tudtunk eleget tenni a vállalásunknak, hogy mindenki szívügyének tekintette a teljesítést. Nem utolsósorban pedig a feltételek biztosítására is szükség volt a sikerhez. Erre már a mellettünk álló Juhász László művezető is rábólint. Aztán megjegyzi: — Nekem kellett megszervezni, hogy legyen beton, időben érkezzen meg a különböző méretű acél, s zavartalanul üzemeljen a toronydaru. Megmondom őszintén: a legnagyobb igyekezetem ellenére is olykor előfordult fennakadás. Ezzel együtt is azonban a szokásosnál kedvezőbbek voltak a feltételek. Ezt az egyetaka- rást kel! állandósítanunk a jövőben. Ha sikerül, gyorsabban építhetünk az eddiginél jobb minőségű házakat. A kezdeményezés tehát bevált, az úttörő szerepre vállalkozott Oravecz-brigád bizonyított. A leendőbeli lakók, a hatvan család, másfélkét hónappal korábban költözhetnek majd be az otthonokba. Az építők is megtalálták a számításukat, hiszen a célprémiumon túlmenően havi ezer-kétezer forinttal többet kerestek, mint korábban, méghozzá a főmunkaidőben. Ezért hozzávetőlegesen 130 százalékos teljesítményt kellett produkálniuk. — Miután befejeztük a munkát, Timmer Zoltán igazgató köszöntött bennünket — említi a brigádvezető. — Műszak után voltunk, így megtehettük: áldomást ittunk a sikerre. Az igazgatónk úr fogalmazott: ezzel a kezdeményezéssel mindenki jól járt. Nekem, nekünk is ez a véleményünk. — Éppen ezért most már vétek lenne kihasználatlanul hagyni az új elszámolási, érdekeltségi rendszerben rejlő lehetőségeket — jelenti ki a művezető. A brigád tagjai már a következő, az 1 B jelű, úgyszintén hatvanlakásos házat építik. Közben megkezdték a tárgyalásokat a vállalat vezetőivel az új szerződés megkötéséről. — Ennek a háznak az alagsorában üzletek lesznek kialakítva — magyarázza Oravecz Sándor. — A kivitelezésük munkaigényes. Közeleg a tél is, a hidegben lassabban tudunk haladni. Mindezeket a szempontokat mérlegélnünk kell, mielőtt kimondjuk a végső szót. Ügy vélem, sikerül majd megegyeznünk. Kolaj László Fotó: Rigó Tibor Több gép a tsz-eknek Számítógépes tervezés és gyártás A CNC-vezérlésű meg- munkálóközpontokhoz olyan gépipari tervezői rendszert készítenek elő a Számítástechnika-Alkalmazási Vállalat (SZÁMALK) szakemberei, amellyel megtervezhető a gyártandó munkadarab, s vezérelhető a teljes gyártási folyamat. A gépiparban világszerte a legkorszerűbbek közé tartozó számítógépes eljárás gyakorlati bevezetése hazánkban is elősegíti a gyorsabb termékszerkezetváltást. A Számítástechnika-Alkalmazási Vállalatnál a három esztendeje üzembe helyezett Siemens-típusú, közepes méretű számítógéphez csatlakoztatják azokat a grafikus munkahelyeket, amelyeken a konstruktőrök megtervezik a gyártandó munkadarabokat. Az idén a tavalyinál tíz százalékkal több, összesen mintegy 250 millió forint értékű géphez juthatnak a tsz-ek lízingügylet alapján. A Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalata (TSZKER) az Általános Vállalkozási Bank Rt finanszírozásával, a korábbinál bővebb választékot kínál számukra a talajművelő, növényvédő és betakarítógépekből. A gazdaságok igényei alapján megkezdték a helyi élelmiszerfeldolgozáshoz szükséges berendezések forgalmazását és a szokottnál több gépet kínálnak a nagyüzemeknek a gépjavítást és az ipari tevékenységet segítő forgácsoló- és más fémmegmunkáló eszközökből is. A kölcsönüzlet bonyolításába újabban bekapcsolódtak a vállalat vidéki irodái és területi központjai is, így a gazdaságok szakemberei helyben megrendelhetik a gépeket. Ugyancsak részt vesznek ezek az irodák a gazdaságok folyékony műtrágyát előállító és kiszolgáló telepeinek létesítésében. Ehhez a gépek jelentős részét szintén lízing formájában juttatják hozzájuk. A TSZKER közreműködésével az év első felében a tatai, a pátyi és a nagyszekeresi termelőszövetkezetben adtak át egy- egy ilyen üzemet, s az év végéig további négy helyen — a nagyecsedi, az abád- szalóki, a jászapáti és a túrkevei gazdaságban —• hoznak létre hasonlókat. Ezek a telepek általában 3—5 közepes nagyságú, összesen 14—15 ezer hektár szántóterületű, egymáshoz közeli gazdaságot szolgálnak ki. A viszonylag kisméretű telepekről az ellátás gazdaságosabb, A telepek anyagellátásából is mind nagyobb részt vállal a TSZKER: tavaly 300 millió forint értékű folyékony műtrágyához adott elegendő alapanyagot, e szolgáltatásának értéke az idén várhatóan meghaladja a 400 millió forintot. POLITIKAI RENDSZERÜNK MEGÚJÍTÁSA ■papjainkban mind erő- * * teljesebben fogalmazódik meg az a felismerés, hogy időszerűvé, sőt szükségszerűvé váilt politikai rendszerünk megújítása, korszerűsítése. Többfajta tapasztalat és megfontolás erősíti ezt a következtetésit. A legközvelenebbül a ránk nehezedő gazdaságii gondok, amelyek gyökereit kutatva', előbib-Uitóbfo mindenképpen eljutunk a politikai intézmények —tevékenységéig is. Hiszen hazánkban a gazdaság és a politika sok-sok szállal fonódik össze: az állami, a társadalmi szervék munkásságának köizéppont- jófoan, a gazdasági problémák megoldása áll, más oldalról nézve pedig a termelés és az értékesítés feltételeit igen nagymértékben politikai, állami döntések szabályozzák. A politika persze, nem mindenható — napjainkban igencsak szembetűnően mutatkozik meg, hogy a gazdaság Objektív törvényeit semmilyen politikai szándék nem helyezheti hatályon kívül —, de a hatékony döntési mechanizmus, a jól működő érdekegyeztetési tevékenység sóikban előnavihati a gazdasági kibontakozást. Ma már világosan látható, hogy a világméretekben felgyorsuló tudományos-műszaki haladással lépést tartani, a gazdaságig reform soron következő tennivalóit véghezvinni csak úgy lehetséges, ha politikai intézményrendszerünket korszerűsítjük, továbbfej lesztj ük. Vajon milyen irányban célszerű ezt a korszerűsítést véghezvinni ? Politikai rendszerünk továbbfejlesztésében az MSZMP által immár több mint három évtizede követett úton indokolt haladnunk, a társadalmi demokratizmus további szélesítését és mélyítését kell célnak tekintenünk. Akadnak akik úgy vélik, hogy jelenlegi politikai rendszerünkben immár kimerültek a demokratizálódás lehetőségei és tartalékai. A tapasztalatok azonban amellett szólnak, hogy ez a feltételezés indokolatlán. Ügy tűnik, nem az a helyes. ha a mai intézmény- rendszert valami alapvetően mással kívánnánk felváltani hanem, ha a jelenlegi kereteiket megőrizve visszük végbe a kívánatos változtatásokat, újítják meg a politikai szervezetek és intézményeik tevékenységének tartalmát és formáit. Annál is inkább, mert az új in tézmén yrendszer meghonosítására vonatkozó ja- vaislatolk zöme valójában visszavezetne bennünket egy történelmileg már meghaladott korszak, a polgári demokrácia politikai berendezkedésének körülményei közé. Csakhogy a politikai pluralizmus, a több- pártrendfczer kérdését nálunk már végérvényesen eldöntötte a történelem. Nem miinitlha elvileg elképzelhetetlen lenne egy ilyenfajta politikai felépítmény a szocializmus építésének időszakában, ám a mi körülményeink (között ennek kialakítása már minden szempontból lehetetlen lennie. És indokolatlan is: egypártnendiszerű politikai berendezkedésünkben hatalmas lehetőségei vannak mind a demokrácia elmélyítésének, mind a működés hatékonyabbá tételének. S rma az a feladat, hogy ennek a ■módjait keressük és találjuk meg. P űi t iikaj rend szer ü nk ■ középpontjában a párt áll, ezért korszerűsítési törekvéseik természetszerűen igénylik a párt vezető szerepének újbóli átgondolását is. Ezzel kapcsolatban is i találkozhatunk különféle elképzelésekkel. Olvashatóik tanulmányok, amelyek körülbelül olyan szerepet szánnak a pártnak, amilyennel valamely alkotmányos monarchia uralkodója rendelkezik: szimbóluma és valamiféle garanciája az adott társadalmi berendezkedésnek, de a politikai döntéshozataltól és cselekvéstől távol tartja magát. Ezzel szemben az élet által sokszorosan igazolt tény, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás sikere nem kismértékben éppen a pártszervezetek, a kommunisták cselekvőkészségén és -képességén múlik. Ezért a politikai rendszer megreformálásának semmiképpen nem a párt irányító szerepének csökkentése a célja, hanem éppen e tevékenység hatásosságának, eredményességének fokozása. Ám e törekvés a jelen viszonyok között akkor kecsegtet sikerrel — és ez is kezd világosan kirajzolódni —, ha a párt nem merül el az operatív intézkedések tömkelegében, ha nem kíván minden feladatot magára vállalni, hanem az eddiginél jobban • megosztja azokat a politikai rendszer többi összetevőjével, az állami, társadalmi, 'érdekképviseleti szervékkel. A politikai rendszer megújításának egyik fő útját éppen ebben kell keresnünk. Az állami — képviseleti és igazgatási, kormányzati és tanácsi — szervek tevékenységét olyan irányban indokolt fejlesztenünk, hogy számottevő mértékben növekedjék önállóságuk és felelősségük. Hasonló módon célszerű szélesíteni a tömegszeirvezertek, társadalmi mozgalmak, érdek- képviseleti szervek, szövetségek és egyesületek mozgásterét, cselekvési -terét is. Az élet azt igényli, hogy lépjenek fel önálló kezdeményezésekkel, az eddiginél nagyobb mértékben váljanak a politika alkotóivá, a döntéshozatal részeseivé, a különféle érdekek kifejezőivé és képviselőivé. S történjék mindez jobban a nyilvánosság színe előtt, legyen a közvélemény nagyobb mértékben beavatva az érdekek összevetésének és rangsorolásának menetébe. 11 gy is mondhatnánk: váljék erősebbé a társadalmi részvétel a döntések meghozatalában és megvalósulásuk ellenőrzésében, vesse magát alá minden állami és politikai szerv jobban a lakosság, a választók, a szervezet tagjai kontrolljának. A megújulás másik fő iránya a jelek szerint éppen éhben keresendő. Napjainkban már nem kevés jelét látjuk e tendenciák .kibontakozásának. Jelzi ezt például, hogy a párt a gazdasági-társadalmi ki- bcntakozás fő vonalának, koncepciójának kialakítását tekintette feladatának, a részletes teendőket viszont a kormány dolgozza ki és a parlament dönt róluk. E program koncepciójának és részleteinek megformálásában — e munka minden fázisában — önálló javaslatokkal, észrevételekkel vett részt valameny- nyi társadalmi, érdekképviseleti szerv. A KISZ a Jövőnk a tét! akció keretében egész tagságát bevonta az elgondolások kialakításába, s a kibontakozási programmal kapcsolatos javaslatait az MSZMP Központi Bizottságának ülése előtt nyilvánosan közzé tette sajtójában. A tömegkommunikáció, a lapok híradásaiból tudomást szerezhetünk az országgyűlési bizottságok, képviselő- csoportok eleven és olykor éles vitáiról. Egyszóval, a politikai rendszer megújulása nemcsak terv, elgondolás, hanem elemei máris jelen vannak a közéletben, a politikai intézmények működésében. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok minden bizonynyal sokat segítenek a megújítási koncepció véglegesítésében. Pártunk történelmi hivatásának tesz eleget, amikor a politikai rendszer továbbfejlesztését kezdeményezi, élére áll e folyamat kibontakozásának és idejében megteszi az élet által igényelt lépéseket. Gy. L. Az ÉLGÉP pásztói gyárában új, importkiváltó termék gyártását kezdték el. A válogatóasztal a nyugati szabványoknak megfelelő szemcsefrakcióra választja szét a vetőmagvakat és a malomipari őrleményeket. Ez évben várhatóan 20 darabot készítenek. — bp —