Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

1987. augusztus 3., HÉTFŐ NOGRAD 3 Jobban szeretem a járatlan utakat így született az elemes Columbia Ki ne látta volna — lega­lábbis a tv-reklámban az elemes Columbia szekrény­sort? A BNV-díjas termék­ről már sok szó esett a NÓGRÁD hasábjain is, de kevesen ismerik azt az em­bert, aki ezt a szép és prak­tikus bútort megtervezte és először elkészítette. Antalfy Zoltánt, a terve­zőt többször is hiába keres­tem a lakótelepi lakásán. Mint utóbb kiderült, késő estig az apjától"brökölt asz­talosműhelyben dolgozott, s csak aludni járt haza, mi­vel — kánikula révén .— a család többi ta'gja a Ba­latonnál nyaralt. Végül mégiscsak talál­koztam a magasra nőtt, szemüveges mérnökkel. El­nézést kér, amiért a lakás a szokásosnál lezserebb képet mutat, de most egyedül van itthon, s nincs ideje min­denre. Megnyugtatom, hogy magam sem vagyok meg­szállott rendrakó, s a mel­lettünk álló Columbiára te­relem a beszélgetést. — Hat éve kaptuk ezt a lakást, s egy ideig szinte bútorozatlan volt — mesé­li a 32 éves tervező —, ez is közrejátszott a Columbia létrejöttében. Továbbá az, hogy az Ipoly Bútorgyárnak —, ahol dolgozom —, szük­sége volt új termékre a hagyományos Nógrád szek­rénysor mellé. Abban az időben talál­koztam egy régi ismerősöm­mel aki a Nyugat-magyar­országi Fagazdasági Kom­binátnál dolgozott, s el­mondta, hogy új technoló­■h giát vezettek be az üze­mükben, amelynek, segítsé­gével meg lehet , oldani sok­féle, nem sík felületű bú­torrész furnérozását. Ez a három tényező inspirált ar­ra, hogy egy újfajta bútor­család tervezésére kezdjek gondolni. — Nyilván ennek azért másfajta előnyei is vol­tak, a tervezés nem megy egyik napról a másikra. — Igen, gyerekkoromtól kezdve állandóan terveztem valamit, de az első időkben nem bútort, hanem autó­kat. Tanulás helyett is in­kább ilyesmivel foglalkoz­tam, ezért valószínűleg so­kan beszámíthatatlannak gondoltak. Hát igen, furcsa dolog, hogy - egy majdnem felnőtt ember folyton autó­kat rajzolgat — mondja s megtoldja még a magyará­zatot: — Érettség» után jelent­keztem az autóközlekedési főiskolára, sikertelenül. Mivel apám, sőt nagyapám is asztalos volt — sőt az apósom is az —, elmentem asztalostanulónak. Közben jelentkeztem Sopronba, az Erdészeti és Faipari Egye­temre, ahol később faipari diplomát szereztem. Szerző­désem volt az Ipoly Bútor­gyárral, így iskola után visszajöttem dolgozni Ba­lassagyarmatra. Ennek most már kilenc éve. — Biztos sokan kérdez­ték már, amire én is kí­váncsi vagyok: milyen anyagi elismerést kapott a Columbia bútorcsaládért? — Igen, ezt főleg a fele­ségemtől szokták megkérr dezni. Lehet, hogy hihetet­len, de‘ semmilyen anyagi elismerést nem kaptam. Ma Magyarországon az iparban dolgozó tervezőket nem mindig az anyagi haszon le­hetősége inspirálja. . . — Az eddig elmondottak alapján úgy vélem, ön a nyugtalanabb emberek kö­zé tartozik, bár ezt a visel­kedésén nem lehet észre­venni. — Igen, nagyon csendes fiúnak tartanak, akinek szinte minden mindegy. De az az igazság, hogy tényleg nyugtalan természet va­gyok. Sohasem érzem, hogy, ha most ezt megcsináltam, elégedett vagyok. Nem tu­dom egyetlen célnak szen­telni magam. Egyszerre mindig több dologgal fog­lalkozom. Azt sem szeretem, ha biztosan tudom, mit fo­gok csinálni az elkövetkező időszakban. Szeretem a vá­ratlan helyzeteket.' Persze, most nem valamiféle ka­tasztrófákra gondolok, ha­nem azokra a váratlan le­hetőségekre, amelyek vala­mi probléma megoldását —, ha kockázat árán is —, de lehetővé teszik. Ha elkészí­tek valamit,) és esetleg BNV-nagydíját is kapok ér­te, néhány nappal később már elégedetlen vagyok ve­le, és keresem a módját, hogy tudnám legközelebb jobban megcsinálni. Azt hi­szem. elmondhatom magam­ról, hogy jobban szeretem a járatlan utakat. — Kívánjuk, hogy a járt utat elhagyva, még eok dí­jazott termékre bukkanjon... V. M. Nem volt tartós hiány A gyógyszeripar első fél éve "Az ipari átlagot többszö­rösen meghaladó mértékben fejlődött az idei év első fe- lébes is a gyógyszeripar: az iparág vállalatai 10,5 száza­lékkal bővítették termelésü­ket a múlt év hasonló idő­szakához képest. A nagyobb termelési feladatokait kisebb létszámmal oldották meg, a gyógyszeriparban jelenleg 1,2 százalékkal' kevesebben dolgoznak, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor az egy foglalkoztatottra ju^ termelési érték csaknem 12 százalékkal nőtt. Az iparág vállalatai 16,5 százalékkal növelték hazai értékesítésüket. Ez észreve­hető volt az ellátás javulá­sában is: a második negyed­év során egyetlen hazai ké­szítésű gyógyszerből sem volt tartós hiány, ami az utóbbi négy évben példa nélkül álló. A gyógyszeripari vállala­tok rubelelszámolású ex­portja forintban számítva 10,5 százalékkal bővült az év első hat hónapjában. A szocialista exportnál szeré-, nyebb mértékben, forintban számolva 5,7 százalékkal nö­vekedett az iparág konver­tibilis elszámolású kivitele. A közepesnél gyengébb a méztermés Tavaly kétszer is perget­ték a mézet a napraforgó­virágzás idején a nógrádi méhészek. Az idén nem ked­vezett az időjárás a méz­gyűjtéshez. A virágzás kez­detén a nagy meleg még segítette a mézelést, a vá­ratlan lehűlés viszont egyál­talán nem volt kedvező. A megye 11 ezer hektáros napraforgótábláiról a méh­családok átlagosan 10—15 kilogramm nektárt hordtak a káptárakba, ami közepes­nél gyengébb méztermést jelez. Mintha az árak is jelez­ték volna a mézelés rossz évét: az átvevők 70 forin­tot is megadtak kilogram­monként. Mindenesetre a jö­vő évi termés megalapozá­sát a méhészeknek már au­gusztusban el kell kezdeni­ük. Különösen fontos a csa­ládok megfelelő etetése és a máhbetegségek elleni vé­dekezés. Költségvetés és hiány A_i kícTom egyetlen normális em- ÄZT niszem bér, család sem visel­heti el, hogy huzamosabb ideig, a csodában reménykedve, rendszeresen többet költsön a jövedelménél. Ha mégis, akkor a fokoza­tos eladósodásnak maga látja a kárát. Más a helyzet, ha az államgazdálkodásban ke­letkezik deficit. Ilyenkor a közösség fizet rá a túlköltekezésre, nem kevés olyan em­ber is, aki jó munkájával eredményesen gyarapította a költségvetési forrásokat. Van egy másik hátrány is. Mint, ahogy az adósságokból nagy lábon élő embert is félrevezetheti a helyzete, elfeledteti véle: vigyázz, nem úgy dolgozol, hogy így él­hess! — nálunk is a vállalatok, a lakos­ság előtt elfedi a gondokat a költségvetés hiánya. Hiszen az állam úgy költekezik, mintha a hiányt js megtermeltük volna, adja azt a pénzt is, amire a terhelésben ném volt meg a fedezet. Természetesen, bizonyos hiány elfogadható nálunk is, má­sutt is, bizonyos hiány tervezhető. Nagy a baj viszont, ha a hiány kétszerese a terve­zettnek. Ez következett be nálun-k. És még nagyobb a baj, ha a gazdaságban, a tár­sadalomban egyöntetű az igény a gondok állami segédlettel történő orvoslására, ami deficitnövelő tényező lehet. Ez is bekövet­kezett minálunk. Az Országgyűlés nyári ülésszakának, de előtte, a Központi Bizottság áprilisi ülésé­nek gazdaságunkról adott diagnózisa is nagy figyelmet szentelt a deficittünetnek. Eszerint tavaly az Országgyűlés által jó­váhagyott összegnek több mint kétszerese, kereken 47 milliárd forint volt az állami költségvetés hiánya. Az ok. amiről a pénz­ügyminiszter is beszélt a Parlamentben: a termelésben nem jött létre a számított teljesítmény,- s ehhez nem igazították hoz­zá az elosztást; miközben az állam kilenc- milliárddal kevesebbet kapott a vállalatok­tól, mint amire számított, 16 milliárddal több támogatást adott a tervezettnél. S ha a deficitet növelte a nagyobb felhalmozás, a társadalombiztosítási kiadások növekedé­se, a vállalatoknak adott kárpótlás a sa­ját hibájukon kívüli exportveszteségeikért, a döntő ok a teljesítmények elmaradása és a sok központi támogatás. A gazdaságirányítás olyan felelősségeket is átvállal, amelyeket helyben, a vállalati szférában kellene vi­selni. Így a jobbaktól származó állami be­vételek nem vándorolnának a gyengékhez. Valójában tehát az államnak meg kell ke­ményítenie a szívét, azokkal a vállalatok­kal szemben, amelyek „csőrüket tátogat­ják", ahelyett, hogy piacképes, gazdaságo­san termelhető termékeket gyártanának. A miniszterelnök-helyettes a KB-ülésen is szóvá tette, hogy vállalatainknál 7—8 milliárd forint pénzügyi hiány rendezet­len, és nagy a veszélye annak, hogy a vál­lalatok, a minisztériumok állami pénzfor­rások igénybevételével akarják tartozásai­kat kiegyenlíteni. Márpedig ezt a lehető­séget el kell zárni előlük, ha nem akarjuk a deficitet növelni, sőt, ha csökkenteni sze­retnénk azt. Az az igazság, hogy érték csak a termelésből származhat. Az ilyen­olyan segédletek csak elfedik, elodázzák, a problémákat: a gondot a termelés átala­kítása, gazdaságossá tétele oldja meg. Eh­hez viszont a rendelkezésre álló támoga­tást meg kell adni. A nagy pénzeszsák fe­lé kacsingatás nem a legmegfelelőbb válla­lati taktika ma. Mint. ahogy ma nem az a jó igazgató, aki több központi segítséget ér el. Ügyeskedés helyett a fejlesztés, gazdál­kodás, vállalkozás ígér biztos jövőt. Persze ezeket a szükséges folyamatokat jobb kormányzati munkával kell kiegé­szíteni. Hiszen a vállalati eredményeket gyorsabb országos műszaki fejlesztéssel, maximális előnyöket nyújtó gazdaságfej­lesztő programokkal, az állami terhek mérséklésével kell megalapozni. Bizonyos áremeléseken túlvagyunk már, s a jövőben is várható a lakossági jövede­lemnövekedés szabályozása. Ilyenkor még jobban elvárják az emberek a felelősebb, körültekintőbb gazdasági döntéseket, le­gyen szó exporttámogatásról, vagy a vál­ságágazatok helyzetének rendezéséről. A közvélemény is megfogalmazza már: in­kább vállalják a szerkezetmódosítással já­ró szociális, egyéb feszültségek megoldá­sát, mintsem maradjon minden a régiben, és termeljük tovább a veszteségeket. És még akkor ott vannak a költségveté­si intézmények, amelyek működését szin­tén olcsóbbá — és majdnem valószínű, hogy ezáltal jobbá is — lehet tenni. A Minisztertanács most a költségvetési in­tézményrendszer szervezetének, finanszí­rozásának átfogó vizsgálatába fogott. Hasonló szemrevételezés a tanácsok terü­letén sem árt, bár az Országgyűlés éppen legutóbb járult hozzá' a tanácsoknak nyúj­tott állami támogatások 2 százalékos csök­kentéséhez. Itt nemcsak az a gond, hogy a forráskivonást lehetőleg ne érezzék meg az iskolák, óvodák, a kórházak. További mély és lehetőleg az eddiginél demokratikusabb mérlegelést kíván annak felderítése, hon­nan, lehet még elvenni a pénzt, a nagyobb közösség megkárosítása nélkül. Talán csökkenteni lehet a magánházak részére szolgáló telkek előközművesítését, a túl drága és luxusszínvonalú lakóház- felújítást, gond a költségvetési deficitünk, wUlyua szintre hozatala lényegé­ben összefügg azokkal a megindítandó fo­lyamatokkal, amelyeknek célja a kimozdu­lás, a kibontakozás. Ezt az óriási hiányt mindannyiunk gyenge munkája, benne a gazdaságirányítás következetlenségei hoz­ták létre. Hogy terhei ne szakadjanak gyermekeink, a jövő nyakába, a tartozás kiegyenlítéséhez hozzá kell fognunk! K. F. Eredményes táborozás Salgóbányán A BM Határőrség és az Ifjú Gárda Országos Pa­rancsnoksága immár tizen­negyedszer rendezte meg az Ifjú Gárda határőralegysé­gek tisztségviselőinek veze­tőképző táborát. A szomba­ton Salgóbányán bezárt tá­bort Lukács József határőr alezredes, a BM Határőrség balassagyarmati kerületpa­rancsnokának első helyet­tese jónak értékelte, az el­érte célját. Feladata volt, hogy hozzájáruljon a KISZ politikai célkitűzéseinek és a határőrség feladatainak jobb megismeréséhez. Emel­lett lehetőséget adott a kö­zösségi élethez, a tapaszta­latok kicseréléséhez, előse­gítette a szakialegységek eredményesebb működését. Záróbeszédében többek kö­zött így fogalmazott: az if­júgárdisták megismerték a KISZ XI. kongresszusa és a KISZ Központi Bizottsága hazafias-honvédelmi nevelő munkára vonatkozó határo­zatait, a határőrizeti szolgá­latellátás időszerű felada­tait. Képesek a gyakorlat­ban alkalmazni a közös do­kumentumokban megfogal­mazott elveket, feladatokat. Lukács József határőr alezredes a táborzárás során átadta a harci túra leg­eredményesebb első három helyezettjének járó díjakat. A több mint 80 Ifjú Gárda ihatárőralegység tisztségvi­selői szombaton hazautaztak a határ menti megyékbe. Befejezéséhez közeledik Szurdokpüspökiben a Béke Terme­lőszövetkezet 620 hektáros területén az őszi búza betakarí­tása. A hét végén 5 kombájn dolgozott az aratási munkában. A búza körül A kalászosok kétharmad részét már learatták a Pásztói Béke Termelőszövetkezetben. A kombájnok mellett az erőgépek is dolgoznak a földeken, az őszi búza talaj-előké­szítését végzik a felszántott 80 hektáros területen. A Nógrád Megyei Gabonaforgalmi Vállalat pásztói raktár­telepén is nagyüzem volt a hét végén. Szombaton 100 va­gon búzát vettek át a gazdaságoktól. A tároláson túl. már az első exportszállítmányokat is útnak indítják. Jelenleg szovjet exportra rakodnak. — bp —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom