Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-19 / 195. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. :n érkezett. Benzinkútnál Salgótarjánban a Csokonai úti töltőállomáson naponta huszonötezer liter üzemanyagot „isznak” a szomjas gépjárművek. Gyorsan pereg a forintki jelző. A pénz gazdát cserél. fotó—Tácsi Nóra— Évente 16 mázsa gyapjú exportra Nyereséget fiadzanak az angóranynlak Orhalmon Családi ünnep ? Itt van augusztus 20-a, Ist­ván király, az államalapító ne­ve napja, az újkenyér ünne­pének napja, alkotmányunk megszületésének évfordulója. Miért írtam mégis — igaz, kérdőjellel — a címben azt, hogy családi ünnep? Mert az. Fogalmazhatnék úgy, hogy a csalód az állam legkisebb, de ugyanakkor legszorosabb mikroközössége. Fogalmazhat­nék úgy, hogy a család gond­ja a mindennapi kenyér elő­teremtése valós és képletes ér_ telemben is, s bizony, gyak­ran gondok közepette. És vé­gül fogalmazhatnék úgy is, hogy az alkotmányban bizto­sított jogok is meghatározzák a család életét. Most azonban — úgy ér­zem - egy másik dolog is ide­kívánkozik, a család és az ün­nepi szabadnap fogalma, mert nehezednek az életfeltételek, többet dolgozik az édesapa - gyakran az édesanya is — kevesebbet van együtt a csa­lád. Próbáljuk megőrizni lega­lább az ünnepnapokat! Le­gyen együtt a család az ün­nepeken és ne csak fizikai értelemben legyen együtt, hanem legyen időnk, figyel­münk is egymás számára. Ezért neveztem családi ün­nepnek alkotmányunk ünnepét - és azt hiszem a kérdőjel sem szükséges a cim végére. k (sm) öt éve foglalkoznak an. góranyulak tenyésztésével, az Örhalmi Hazafias Nép­front Termelőszövetkezet­ben. A patv.arci telepen 4100 darabos állományt gon­doznak a többségben ifjú szakemberek, a sikerhez elengedhetetlen hozzáértés­sel, lelkiismeretességgel. Évente négyszer nyírják a hófehér színű, selymes hosszú szőrű állatokat, s egyről összesen 70 deka. gramm gyapjút nyernek. Jó árat, kilogrammonként 2000 forintot fizet a nyugati meg­rendelő a nadrágnak-, ka­bátnak-, pulóvernekvalóért. A tsz társulásos formában évente 16 mázsa gyapjút exportál az NSZK.ba. A nyulak szaporítása is hasznot hoz. A múlt évben 6500 nyuszi született, vagy­is egy anya háromszor át­A Pancsova melletti Opo- va falunál végzett közös jugoszláv—amerikai régé­szeti feltárások során a szakemberek meglepetésére több ezer éves textildarab került elő. Belgrádi lapje- lentések szerint rendkívüli leletről van szó. A ruhada­rabot egy 12 hektárnyi ki­terjedésű, késő neolitkori lagosan hat apró, csupasz állatkát hozott a világra. A szülőállománynál a meg­termékenyítés már mes­terséges úton történik. Ta­valy 1500 nyulat adtak el az ország legkülönbözőbb ré­széből érkező vásárlóknak. A telep ugyanis már meg­lehetősen zsúfolt, s egyelő­re nincs pénz a még meglé­vő üres épület tartásba ál­lítására. Ebben a helyzetben a fejlesztés útja az úgyneve­zett bértartás. Csaknem 2500 nyulat adtak ki házakhoz, s még az Alföldről is érke­zett olyan vállalkozó, aki kifizetődőnek véli ezt a fog­lalatosságot. Nos, nem is téved, valóban kifizetődő az aingóranyulak tartása. Az őrhalmi termelőszövetkezet­nek évente 750 ezer forint tiszta nyeresége származik az ágazatból. település egyik házának, il­letve a ház padlójának ki­ásásakor találták meg. Feltételezik, hogy víz (vagy élelmiszer) tárolására szol­gáló edény alá tették. Egy tűzvész során azonban a ház leégett, mennyezete beom- lot, és a váza alatt légmen­tesen elzárva ottmaradt a ruhadarab. Ez Európa leg­régibb textilmaradványa. Európa legrégibb textil maradvány a Az ideggyógyászaton: Szorongó kisiskolások Ma sok-sok, tárgyakkal körülbástyázott, mosolytalan, ápolfféltett kisgyereket lá­tunk, akik rosszul esznek és alszanak, izzad a tenyerük, s időnként még hánynak is. Jó néhányuk ekkor kerül először az ideggyógyászatra. — Szorongó kis emberek ezek, többségük elsős, má­sodikos — mondja dr. Gön­czi Éva pszichológus, aki­vel a salgótarjáni gyermek- idegszakrendelőben beszél­getünk. — S, hogy miként válnak azzá? A hat-hét éve­sek egyszer csak azt veszik észre, hogy vége az „ovis” játszva tanulásnak, s nekik egész nap „jónak” kell len­niük. Az üzenőfüzetben jegy­zik, hogy eleget tettek-e, vagy sem a különféle elvárá­soknak. Pontozzák őket még a pihenőidejükben, az ebéd­nél a sorakozónál is, ami­nek az igazságossága erősen megkérdőjelezhető. S ők per­sze nem maradnak veszteg. Már csak azért sem, mert mindez hozzátartozik az élet­korukhoz. A megfelelés lehetetlensége Egy elsősnek legalább huszonhárom darabból áll az iskolai kelléktára. Az ap­ró használati tárgyakon már nincsenek ismertetőjelek. So­kan még megnevezni sem tudják egyiket-másikat, mert mire megtanulnák, már újabbak kellenek. — A bizonytalanságérzet pszichés és idegrendszeri pa­naszokat okoz — kapcsoló­dik be a beszélgetésbe dr. Kiss Mária, a szakrendelés vezető főorvosa. — Az ese­tek egy részénél testi tünetek nincsenek, vagy alig számot­tevőek. A másik csoporthoz tartozók arca nem tükrözi a belső szorongást, feszültséget, náluk viszont szervi elvál­tozásokat észlelünk. Mi itt az erőien megingott lelki egyensúlyukat, az önbizal­mukat próbáljuk helyrebil­lenteni. S, ha ebben nem partnerünk a szülő, akkor nagyon nehéz. .. — A megfelelés lehetet­lenségét élik át nap mint nap a gyerekek — veszi vissza a szót a pszichológus­nő. — Jó képességű kis ne­bulók, akik talán még nem elég összeszedettek, hiszen életkori sajátosságuk, hogy izegnek-mozognak, játszanak az órán, s a feladat helyett sokkal érdekesebb számuk­ra, hogy mit ejtett le a há­tuk mögött ülő társuk. Talán ebből is adódik, hogy sok gyerek nem szeret iskolába járni. S éppenség­gel nem rajonganak a taní­tó néniért sem, mert nincs, nem is lehet személyes kap­csolatuk. Örömtelennek, si­várnak érzik a fél nyolctól délután ötig tartó napokat, ahol nincs idő barátkozva tanulni, mert sürget az el­sajátítandó, mérhetetlen tan­anyag. Kevés a sikerélmény, s a szép teljesítményért já­ró dicsérettel még otthon is fukarkodnak. — A mai iskolarendszer feltételezett készségekre épít — fűzi hozzá a főorvosnő. — Van egy elismert élmezőny, és egy nagyszámú középme­zőny, amelyre még több idő és energia kellene. És ak­kor még nem említettük a minimálisan sérülteket, akik kedvesek, okosak, mindösz- sze egy kicsit indulatosabbak, nem szeretnek rajzolni, és szétszórtabb a figyelmük. Velük az óvodában nincs baj, a családnak sem tűnik fel rendellenesség. A prob­lémák akkor mutatkoznak, amikor iskolába kerülnek. Maximális követelmény Kazinczi Ernőné, a salgó­tarjáni Gagarin Általános Iskola pedagógusa a kisis­kolásokkal kapcsolatos ta­pasztalatait így összegzi: — Az iskolaérettség meg­ítélését nagyon körültekin­tően kell manapság végezni. Azt a hatéves gyereket, aki például nem tud a játékai között rendet tartani, vagy nem képes hosszabb ideig figyelni, jobb ha később is­kolázzák be. A mostani úgy­nevezett „rugalmas" rend­szer lehetőséget nyújt erre. Persze, az iskolába lépés, a tantárgyak anyagbősége, a maximális követelmény a legtöbbjüket megviseli. A mi elvárásaink bőségesek, de célunk az, hogy a gyerek felkészülten lépjen tovább, s eleget tudjon tenni a követ­kező évfolyamok kötelezett­ségeinek. Hátráltatja az elsősök be­illeszkedését a magas osz­tálylétszám is, ennek ellené­re a pedagógusok a külön­böző képességeknek meg­felelő feladatokat adnak az órákon. — A következő iskolaév­ben az alsó tagozat tan­anyagában végre változás lesz, amitől azt várjuk, hogy az alapműveletek begyakor­lására több idő jut majd. Ha a szülőknek bármilyen gond­ja lesz ezzel, szívesen segí­tünk a fogadóórákon, a szü­lői értekezleteken. A salgótarjáni Varga Ist­vánná két fiúgyermek édes­anyja. Ádám, a nagyobbik most megy majd második­ba. — Bizony, sokat kínlód­tunk mi is az elején — mondja Vargáné a fiára pil­lantva. — A „képi” olvasást előbb nekem is tanulnom kellett ahhoz, hogy segíteni tudjak Ádámnak. Délutá­nonként későn érünk haza a férjemmel, egy-kettőre itt a nyolc óra, s már lefekvés­hez kell sürgetni a fiúkat, mert ugye a pihenés is na­gyon fontos a másnapi fi­gyeléshez. Így a leckére na­gyon kevés időnk jut. A hét vége pedig főként a já­téké, a kikapcsolódásé. Néz­ze, én nem tudom ennél job­ban beosztani az időmet, pedig próbáltam így is, úgy is. Itthon nem marad­hatok, mert egyelőre az én keresetemre is szüksége van a családnak. A hétéves Ádám is körü_ lőttünk sündörög ezalatt, kíváncsiságát felkeltette a felnőttek beszélgetése. A kérdésekre készségesen és határozottan válaszol. — Mondd, szeretsz” te is­kolába járni? — Nem. — S miért? — Mert ott mindig kia­bálnak. — Ti kiabáltok? — Nem. A tanító néni ve­szekszik velünk, mert rosz- szak vagyunk. — Melyik tárgy a legne­hezebb neked? — A környezet, mert ab­ban olyan sok mindent kell megjegyezni. Teljesítményhajsza „A gyerekeket csak az életkorukhoz szabott hatá­sok fejlesztik" — állapítot­ta meg Vekerdy Tamás pszi­chológus, az óvoda és az ál­talános iskola első két osztá­lyának pedagógiai munkáját vizsgáló tanulmányában. A vele készített interjúban egy első osztályos japán környe­zetismereti tankönyvre hív­ja fel a figyelmet amely­nek két egybenyíló hatalmas oldalán mindössze három közismert virágnév szerepel. S ebből kettő már nem elő­ször fordul elő! Nem így minálunk! Egyetlen olda­lon több, képi összefüggése­ket tartalmazó ismeretanya­got böngészhet a még írni- olvasni sem tudó kisgye­rek. Teljesítményhajsza folyik a tantermekben, ami egy­aránt keserves diáknak és tanárnak. A kisebbek, a lassúbbak, a lelkiismereteseb­bek menthetetlenül lema­radnak. Közöttük is a kis­fiúk azok, akik hamarabb feladják. Hiába a jó nevelő szándék, a munkából fárad­tan hazatérő szülőknek is csupán a türelmetlen szá­monkérésre telik az időből. A megoldásra váró társadal­mi problémák mellett min­denki áhítja a változást az oktatásban, hiszen a felnőt­tek a jövő generációjának útját egyengetik... Mihalik Júlia Szeptemberre tágasabban Korszerűbb, kényelme­sebb körülmények között kezdhetik az idei tanévet a mátraverebélyi diákok. Az általános iskolában és a napközi otthonban cserélik a villanyvezeték-rendszert, s a Pentamer szakemberei azon munkálkodnak, hogy tága­sabb térben tanulhassanak ősztől a gyerekek. Az át­alakításra, tanterembővítés­re és a járulékos munkákra 560 ezer forint jut a tanácsi költségvetésből. Öreg mester, nem vén mester Pistyúr András, érsekvadkerti kádár 14 éves ko­rában tanulta meg a szakma fo­gásait. Még nap­jainkban is készí­ti a különböző űr­tartalmú hordó­kat és kádakat a 73 éves mester. Kép: Rigó \ _________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom