Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-17 / 193. szám
2 NOGRÄD 1987. augusztus 17., HÉTFŐ Genfi tárgyalások Sok nyitott kérdés Küszöbön van a megegyezés a közepes hatótávolságú rakéták ügyében Gus Hall nyilatkozata a Népszabadságnak és az HTI-nek A megszokottnál is derűlátóbb vagyok mind a világhelyzetet, mind az ország politikai jövőjét és pártunk helyzetét illetően — jelentette ki Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára a párt Chicagóban megtartott kongresszusának befejeztével, a Népszabadságnak és a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában. — A> világhelyzet azért biztató, mert szerintem küszöbön van a megegyezés a közepes hatótávolságú rakéták ügyében — mondotta. — Nagy a valószínűsége annak, hogy az idén csúcsértekezletre kerülhet sor Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan között. Ha ez megtörténik, kihatása ugyancsak rendkívüli lehet, s úgy érzem annak is van realitása, hogy megállapodás jöjjön létre a hadászati rakéták ötvenszázalékos csökkentésében is. De még nagyon fontos szerep hárul az amerikai népre, az amerikai törvény- hozásra. Nyomást kell gyakorolni a kormányra a közepes hatótávolságú rakétáikról szóló megegyezés biztosítása érdekében, el kell érni, hogy az elnök alá is írja ezt a megállapodást. Gus Hall biztatónak nevezte a közép-amerikai államfők rendezési megállapodásét is, a belpolitikában pedig fontosnak tartotta', hogy az iráni fegyverszállí- tási ügyben lelepleződtek a kormányzat módszerei. A Szovjetunióban végbemenő folyamatokról, a „glasznoszty” megvalósításáról Gus Hall kifejtette: — Azért beszéltem errőll többet a kongresszuson', mert az amerikai sajtó eltorzítja annak lényegét. Ami most a Szovjetunióban végbemegy, ami att történik, az nagyon' pozitív: lényeges átalakítás, lényeges változás van és elvetik mindazt, ami elavult és ide-, jét múlta. Mi a jobb szocializmus hívei vagyunk — és nemcsak a Szovjetunióban, hanem valamennyi szocialista országiban is. A jobb szocializmus, a fejlettebb, erősebb és vonzóbb szocializmus segít a tömegeket megnyerni Nyugaton, így az Egyesült Államokban is. 1 Rámutatott árrá, hogy a közvélemény, az amerikai gazdasági körök mindinkább elfordulnak a hidegháborútól, még a Wall Streeten is ellenzik a hadikiadások növelését. Ez elválaszthatatlan a Szovjetunióban végbemenő folyamatoktól — mondotta, majd így folytatta: — Nincs más út, mint a békás egymás mellett élés útja. Úgy érzem, hogy a szovjet külpolitika Gorbacsov idején gyakorlatibb létt, vannak bizonyos politikai módosulások, de szerintem a legfontosabb az, hogy ezt a politikát világosabban és vonzóbban tudják bemutatni, a nyugati közvélemény elé tárni. Ennek hatása már jól érzékelhető: csökken a szovjetellenesség. E hatás érezhető lesz a jövő évi választásokon is. A nép 'amúgy i's torkig van a reagani z<m ussaű. — Azzal vádolnak, hogy „hivataliból” vagyok optimista. Vállalom ezt a vádat: derűlátó vagyok, pártunk is derűlátó — tehát az optimizmus valóban a mi hivatalos politikánk — mondotta nyilatkozatában Gus Hall. Jugoszláv hajó — román Kohl és Dregger nyilatkozata a Honecker-látogatás előtt Jurij Voroncov, az atom- és űrfegyverekről folytatott genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség vezetője (balról) és Max Kampelman, az amerikai küldöttség vezetője. hatóságok A román hatóságok a brailai kikötőben lefoglalták a „Badnjevo” nevű jugoszláv folyami vontatóhajót és 2100 tonna nyersfoszfátot szállító három uszályát, parancsnokát és személyzetét, pedig őrizetbe vették, mert a legénység tagjait csempészésen érték. Bukarest erről jegyzékben értesítette a belgrádi külügyminisztériumot. Mint a belgrádi Politika jelentette, rendőrségi közlések szerint a „Badnjevo” legénysége törvénybe ütköző módon egyebek között román állampolgároknak eladott 15 ezer csomag olyan külföldi cigarettát, amelyet előzőleg a brailai free- shopban vásárolt meg. Ezért letartóztatták őket, s csak 7000 dollár óvadék ellenében térhettek vissza a hajóra, ahol napok óta rendőri őrizet alatt vannak. A „Badnjevo” átkutatásakor a román ellenőrző . szervek 200 000 leit és 1000 dollárt találtak. Erich Honeőkernek, az NSZJEP KB főititkáránalk, az NDK Államtanácsa cincikének nyugat-németországi látogatása lehetőséget teremt a két német állam viszonyát ériintő konkrét kérdések józan megvitatására — mondotta Helmut Kohl szövetségi kancellár a ZDF- nók adott vasárnapi televíziós nyilatkozatában. A két ország közeledését az is jelzi, hogy az ddémköA vasárnap közzétett eredmények szerint az új- zélandi választásokon a munkáspárt a 97 Iképviselői mandátumból 56-ot szerzett meg, a legnagyobb ellenzéki csoportosulás^ a nemzeti párt pedig 41 képviselőt küldhet a parlamentbe. A derhokratikus párt. melynek korábban két képviselője volt, nem került be a törvényhozásba. A 2,1 millió választásra jogosult állampolgár 78 százaléka (1,6 millió ember) rülbelül egymillió nyugdíjas korú és . közel ugyanennyi nyugdíjikpnhaitár alatti NDK-óllampolgár látogat az NSZK_ba — mutatott rá a kancellár. Alfréd Dregger, a CDU/CSU parlamenti csoportjának elnöke a hessen i rádiónak nyilatkozva, szintén hangot adott reményének, hogy a látogatás közelebb hozza egymáshoz a két német államot. adta le szavazatát. 46,41 százalékuk a munkáspártra, 44,59 százalékuk pedig a nemzeti pártra voksolt. Az országban ismét Dávid Lange alakít kormányt. Sajtóértekezletén Lange hangsúlyozta, hogy kormánya jó .kapcsolatokat alkar kialakítani az Egyesült Államokkal, de nem változtat azon a döntésén., hogy atomfegyverrel felszerelt amerikai hadihajók nem köthetnek ki az ország kikötőiben. A szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozóra várva mind több szó esik a közép-haitótávalságú rakéták leszerelését szolgáló egyezményről, az úgynevezett kettős nullaimegoldás- ról. Az indiai államfővel folytatott tárgyalásai alkalmával Mihail Gorbacsov úgy vélekedett, hogy noha van esély a megegyezésre, a NATO most is akadályokat próbál gördíteni a megállapodás útjába. A világ közvéleménye joggal várhatta, hogy a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének májusi berlini ülése, a hét vezető tőkésország velencei csúcstalálkozója, majd a NATO azt követő reykja- vi.ki külügyminiszteri tanácskozása lökést ad a genfi tárgyalásoknak. A hamburgi Die Zeit biztonságpolitikai szakírója úgy véli, hogy ez a várakozás egyelőre nem teljesült. Helyzet- elemzésében Christoph Bertram egyebek között azt írja, hogy „a VSZ egyes javaslataival közeledett a nyugati elképzelésekhez, s azok talán megállapodások megkötésére is akalmasak. De a NATO még mindig csak leltároz”. Elemzését ezzel a megjegyzéssel zárja: „Mintha arra menne ki a játék, miként lehetne elodázni ezt a ' terhessé vált leszerelést”. A nyugati kolléga szokatlanul szókimondó, a partnereket köntörfalazás nélkül elmarasztaló ítélete nem meglepő, hiszen Velencében — még az amerikai sajtó egybehangzó véleménye szerint — sem történt semmi. A reykjaviki NATO-kül- ügyminiszteri . tanácskozásról kiadott dokumentumban pedig á külügyminiszterek zöldutat jeleztek ugyan a közép-hatótávolságú rakétákról kötendő szovjet—amerikai megállapodás . számára, támogatják a vegyi fegyverek megsemmisítését, a hagyományos erők és fegyverzetek csökkentését, viszont továbbra is ragaszkodnak a nukleáris elrettentés elavult stratégiájához. Washingtoni hivatalos személyiségek, fehér házi és külügyi szóvivők egymásnak is ellentmondó nyilatÁfgán tiltakozás Az afganisztáni külügyminisztérium tiltakozott amiatt, hogy az iráni fegyveres erők pénteken aknavetőkkel, légvédelmi eszközökkel és föld-föld rakéták-1 kai lőtték az Iszlámkala városban, Hérát tartományban levő ellenőrző posztot és határőrséget. kozatokat tesznek a „küszöbönálló megállapodásról”, a szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozóról. Szovjet vélemények szerint e nyilatkozatok célzatom sak, a közvélemény félrevezetését szolgálják. Ebbe a kategóriába sorolta Pjadisev szovjet külügyi szóvivő azt az ^amerikai állítást is, hogy Cservov vezérezredes az amerikai fél számára is elfogadhatónak látszó kompromisszumos formulát ajánlott Genfben. Mi hát a tényleges helyzet Genfben? Az amerikai fél taktikai lépései közé sorolható az is> amit Max Kampelman, a genfi amerikai küldöttség vezetője mondott: a megállapodást akadályozza a Pershing 1A rakéták ügye. A nyugatnémet hadsereg kezelésében lévő 750 kilométer hatótávolságú rakétákat ugyanis Bonn szeretné megtartani, miközben a nukleáris tölitetek amerikai ellenőrzés alatt vannak. Felmerül a kérdés, végül is kinek a rakétái ezek. A tárgyalások és a megállapodás megköny- nyítése céljából a Szovjetunió ugyan elállt attól a korábbi követelésétől, hogy beszámítsák a brit és a francia atomütőerőt, de arról nem volt szó, hogy az NSZK nukleáris eszközök célba juttatására alkalmas rakétákat birtokoljon. Nagy figyelmet keltett Edward Rowny nyilatkozata. Reagan leszerelési tanácsadója úgy vélekedett, Hiábavalók az olyan számítások hogy a Szovjetunió végül is engedni fog a nyugatnémet Pershing 1A rakétákra szerelhető 72 amerikai robbanótöltet kérdésében — szögezi le vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A Szovjetunió már megtett minden engedményt, amit megtehetett. A sor most az Egyesült Államokon van. A lap emlékeztet arra, hogy Moszkva visszavonta a brit és a’ francia atomütőerővel kapcsolatos feltételeit, a közepes hatótávolságú rakétákat a hadászati és űrfegyverektől elkülönülten kezeli, jóllehet hasznosabbnak tartotta volna együtt vizsgálni a nukleáris erőket. Síkraszállt minden európai közepes ható- távolságú és hadműveletiharcászati rakéta megsemmisítéséért, majd végül a „globális kettős nullamegoldás” koncepciójával állt elő. Nem titok, hogy ennek keretében sokkal több szovjet rakétát kell felszámolni, mint amerikait. Redman amerikai szóvivő kijelentéséből mégis arra lehet következtetni, hogy az óceánon túl újabb engedményre számítanak. A szovjet nép sohasem békül meg azzal, hogy Nyuhogy Genfben a mintegy 130 oldal terjedelműnek ígérkező közös szövegtervezetből még egyetlen oldal sincs kész. Továbbra sincs egyetértés az ellenőrzés kérdésében. A Szovjetunió ugyan elfogadta az amerikai fél által korábban szorgalmazott helyszíni ellenőrzést, és kész azt a fegyverraktá- rakra és a rakétákat gyár. tó üzemekre is kiterjeszteni, de az amerikai fél úgy vélekedik, hogy az ellenő. röknek „nem kell jelen lenniük az üzemekben”. Vita van továbbá a rakéták eltávolításának menetrendjéről is. A helyzetet értékelve a Pravda emlékeztet rá: a szovjet javaslatok valóban történelmi esélyeket teremtettek gz első nukleá. ris leszerelésre. A megállapodást akadályozó kérdések rendezését szolgálná Sevardnadze és Shultz újabb találkozója. S ne feledjük, ez egyben a harmadik szovjet—amerikai csúcs előkészítését is elősegítené, hiszen rakéta, egyezmény nélkül aligha jöhet létre Gorbacsov és Reagan találkozója. Minden jel szerint ezeket az összefüggéseket is taglalja a Gorbacsov főtitkárhoz küldött legújabb Reagan.levél. A következő napok fejleményei érzékeltethetik, tartalmazott-e elfogadható megoldási formulákat az' elnöki üzenet. Kanyó András gat-Németország nukleáris hatalommá váljék — szögezi le a Pravda. A bonni jelentések azt bizonyítják, hogy továbbra áem határozták még el magukat a kérdésben a Rajna partján. Végül is kettős benyomás támad. Egyfelől a Pershing 1A rakéták kérdésében elfoglalt amerikai álláspont azt mutatja, hogy Washington el akar távolodni a hadműveleti-harcászati rakéták kérdésében már elfogadott nullamegoldástól. Másrészt — Washington és Bonn manőverezésének következtében — kialakulóban van egy helyzet, amely azt a gondolatot ébreszti, hogy létezik valamiféle titkos elképzelés, sőt esetleg terv, amelynek alapján Nyugat- Németországot nukleáris vagy kvázi nukleáris hatalommá kívánják változtatni — írja a Pravda. A genfi szovjet—arrierikai tárgyalásokon már a közeli jövőben kiderül: az Egyesült Államoknak továbbra is a tárgyalások menetének fékezése áll szándékában, vagy valóban őszintén, építő szellemben törekszik a valóban történelmi megállapodásra — hangsúlyozza vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. '-Mai kommentárunk Minden csoda... Immár másfél hónapja egymást érik a sztrájkok Dél- Koreában. A munkások — politikai nézeteiktől függetle. nül — most nem elsősorban társadalmi változásokat követelnek, bár fokozatosan ilyen jelszavak is előkerülnek ismét, hanem béremelést és munkakörülményeik azonnali jelentős javítását. A nem olyan régen még „min- tagazdasággal” büszkélkedő országról hirtelen kiderült, hogy jelentős gondokkal küszködik. A „dél-koreai csoda” ugyan tovább tartott három napnál, de a jelek szerint egyszer ennek is vége szakad. Természetesen nem lehet különválasztani a dél-koreai gazdasági helyzetet és a társadalmi feszültségeket. A sztrájkoló bányászokat ugyanúgy nyomasztja a jelenlegi rendszer, mint a köveket hajigáló diákokat, az ellenzéki pártokat támogató középosztályt, vagy éppenséggel a nagyobb befolyást áhító hazai nagytőkéseket. A diktatúra ma már nem felel meg az ország gazdasági fejlettségének, a továbblépés által támasztott igényeknek. Most még jó arra. hogy könnygázzal és gumibottal szétkergesse a csongszoni, vagy tebeki tüntetőket, de hosszú tóvon már biztos, hogy nem képes tartani magát. A hét végén már kétszázötven üzemben szünetelt a termelés, közöttük a dél-koreai gazdaság büszkeségei közé tartozó, az amerikai piacon már-már a japán pozíciókat fenyegető öt autógyárban. A sztrájkmozgalom immár hatszázhetven kisebb-nagyobb vállalatot érintett az elmúlt időszakban és alaposan hozzájárul Csőn Tu Hvan elnök, valamint kijelölt utóda, Ro Te Vu engedékenységéhez az ellenzékkel való alkudozás során. Az óriási exporton alapuló dél-koreai gazdaság eddigi sikereit jórészt az olcsó, engedelmes munkaerőnek köszönhette. Most kiderült, hogy a dolgozók fele legfeljebb a létminimumhoz szükséges fizetést kapja, ráadásul szinte középkori rabszolgákhoz hasonlatos a munkaideje. Ez a rendszer már a szuronyokkal sem tartható fenn tovább, túllépett önmagán. A munkáltatók most arra hivatkoznak, hogy csupán a hatszázalékos béremelés \ több mint hárommilliárd dollár exportkiesést okozna az önköltség növekedése és a versenyképesség romlása miatt. Dél-Koreában a hangyaszorgalom megmaradt, az engedelmesség, a szó nélkül való beletörődés megszűnt. Az új feladatokra már a XX. század végéhez illő megoldásokat kell találni. A rendszer végnapjait éli, a következő elnökválasztásokon már indulhat az Egyesült Államok támogatását sem nélkülöző ellenzék jelöltje is. Kérdés azonban, meddig tart majd „új csoda”, a polgári demokrácia, ha netán Washington mégis a katonák re- zsimjét tartja saját céljai szempontjából előnyösebbnek. Horváth Gábor Új-Zéland Választási eredmények Pravda-cikk a Pershing 1 rakétákról
