Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

A nőgrád Romhányban Bár megbízható statisztikai adatokat nem találtam vá­sárlási szokásainkról, számomra mégis úgy tűnik, hogy a nyári időszakban gyakrabban térnek be az emberek az üzletekbe. Nemcsak az esetleges idegenforgalom miatt lát­szanak zsúfoltabbnak a boltok, hanem a szezonális áruk dömpingje is vonzza a vásárlókat. Fokozottabban érvényes ez az élelmiszer- és zöldségboltokra és á piacokra. Talán ezért, és a magas árak miatt ilyen gyakori beszédtéma az áruellátás. Amikor romhányi bevásárló kőrútomra indultam, képze­letbeli árulistámon a napi alapvető élelmiszerek mellett néhány hiánycikknek számító áru is szerepelt. Kiváncsi voltam arra is, hogy könnyű-e ma itt gyorsan, minden igényt kielégítően hozzájutni mindennapi „kenyereinkhez”, a tejhez, a húshoz, a zöldséghez és a kenyérhez. Utam végeztével kosaram bőségesen megtelt. Kérem, vá­logassanak önök is belőle! sütöttek: alföldit és palócot. Most a szendvicsrúd, a rozs­cipó és fehér kenyér is fel­került a listájukra. A zöldség- és gyümölcsel­látás két maszekon múlik. Az egyik a Dombon van, a másik a Felszabadulás ut­cán. Utóbbi helyen Kőhal­mi Kázmérné, a kétbodonyi óvónő helyettesíti húgát, Bá­rányt Józsefnél, mert ők a jugOLSzláviai Rotorban nya­rainak. A varsányi Barát Mihályné toppan be a bolt­ba, kettőre megy dolgozni a kerámiába. Citromot kér, de hiába. Az alkalmi zöld­séges szülei érkeznek meg a kók-hegyi Balocza-üdülő- ből, ahol szőlőt kötöttek. Gebier Péterné rögtön meg­jegyzi, hogy lányait sokan irigylik, mert külföldön üdül­hetnek. Szerinte, sokan a kocsmában nyaralnak, mert, amit ott elköltenek, abból háromszor is elutazhatnának Bulgáriába, vagy Jugoszlá­viába. Tóth Károlynéval az utcán elegyedem beszédbe. Szerin­te nagyon elkelne Romhány­ban egy állami zöldségbolt, mert letörné a magas ára­kat. — Szombaton (június 20- ánj már negyed tízkor nem volt kenyerünk, és ma ne­gyed tizenegykor sincs — ezzel fogadott bennünket Tornyos Mihályné, a Palóc- ker 125. számú ABC boltve­zető-helyettese. — A sütő­üzem százdarabos rátartása úgy látszik, kevés. A 200 li­ter tej is elfogyott. Naponta 180 litert rendelünk, vala­mint 60—60 csomag kakaós, félliteres tejet és 90 csomag féltartósat. Most mégis hiá­ba kérne, csak kefir és tej­föl van. Kétszáz darab túró. rudi is gazdára talál. Hen­tesáruból viszont nagyon jó a kínálatunk: hetente öt mázsát kapunk. Látja, téli­szalámi (csemege paprikás) is kapható. A zöldáru is be­indult. A másfél éve nyílt ABC havi forgalma egymillió fo­rint, a készletük is ugyan­ennyire rúg. A raktár szin- te nagyobb a boltnál, ezért a vevőtér zsúfolt. A kasszá­nál, a pultnál mégsincs tu­multus. A sportcsarnokban lakó vándortáborosok in­nen szerzik be a reggelit és a vacsorát, ez megnyom­ja a forgalmat. Nincs uborkaszezon a szolgáltatásban Csak pénz legyen ! Hiánycikknek számít a babérlevél, a banán, a cit­rompótló, a kókuszreszelék, a Ráma és a Liga marga­rin, az unikum, a kékdobo- zos Earl Gray tea és a Wil­kinson penge. Az öblítő is akadozik. Jelenleg BIP és Wofalor kapható. Napóleon konyak viszont kétféle is van: 620 forintos és 480-as. Nem hiányzik a skót whisky sem. Megtalálhatók a kü­lönféle testápolók, ott sora­koznak a Héjjá—D család tagjai. Ezekből rendszere­sen állítanak össze ajándék- csomagokat. A személyzet nem unatkozik, mert szom­batonként a polcok kiürül­nek és utána kell töltöget­ni. Balázs Istvánná nemcsak a 67 éve miatt számít ruti­nos vásárlónak, törzsvendég: •— Babérlevélért jöttem be, a főzelékbe kellene. Nem bosszankodom, mert a kert­ben terem kapor, így pótol­hatom vele. Borsót ültetni nem érdemes, mert itt 15 forintért megvásárolhatom. Minden van, csak pénz le­gyen! A Börzsöny Áfész ABC- bottjában az ominózus szom­bati napon is volt kenyér. A legerősebb nap különben a hétfő, ilyenkor 4—5 má­zsa is elfogy, a többi na­pon 200—250 kilogramm. Hetente kapnak 50—60 da­rab búzakorpás kenyeret is, de ez nem nagyon kelendő Romhányban. Az étkezési, szokások itt a hagyományt követik. — Gyulai kolbászt, téli­szalámit egy éve se láttunk — mondja rezignáltan Ká­rolyi László boltvezető. He­lyette turistával, párizsival, füstölt, csülökkel kínál. Tej­ből nincs fennakadás. pe­dig naponta 500—700 liter fogy el. A sörellátással azon­ban gondok vannak. Vácon a gépsor lerobbant. ezért egy rekesszel sem kaptak a múlt héten. Világos sörből naponta 20 láda is elfogyna, de a heti keret csak 50 lá­da. A Felszabadulás utca környékén lakók szíveseb­ben viszik a minőségi sörö­ket, mert a szakértők sze­rint a világos néhány nap után zavaros lesz. Citrompótlót, babérlevelet itt is hiába keresünk, de mazsola sincs. akárcsak unikum, mert messze esik ide Gyöngyös és a közelebb lakó maszekok felvásárol­ják. Symphoniából viszont négyféle is akad, akárcsak az öblítőből: Fantázia. Kék Duna. Tomi Gála és Tomi Korall. A Nógrád Megyei Sütő­ipari Vállalat Romhányi GT Sütőüzemében először a cso­magolókkal találkozunk, Gro- lyó Ferencnével, Kovács Bé- lánéval és Csepka Ágotával. Ök csomagolják a diabeti­kus búzakorpás kenyeret. Egy műszakban 3 ezer da­rab 36 dekás készül belőle. Főleg a fővárosba szállítják, akárcsak a lakodalmas mé­zest, melyből egy műszak­ban 200 kilót készítenek fél kilogrammos csomagolásban. Dávid Judit és Pinke István­ná szerint jó a munkahelyi légkör, mindketten szíve­sen dolgoznak. mert az anyag mindig biztosított. Munka nélkül nem is tud­nának meglenni. Múlt év novemberétől Bo­gár József a sütőüzem ve­zetője. A májusban beállí­tott új intenzív dagasztógép­nek köszönhető, hogy javult a kenyér minősége. Két perc alatt dagaszt 100 kilogramm tésztát. Gyors fordulatokkal oxigént visz be. így a sikér jobban duzzad és a kenyér bélzete rugalmasabb lesz. ez. által ízletesebb a kenyér. Az sem utolsó szempont, hogy a pékek munkáját is meg­könnyíti, és nincs por, mint régen, mert teljesen zárt térben dagasztja a tésztát. A 3 ezer darab diabeti­kus kenyeret Nógrádban hiá­ba propagálják. A' főváros­ban viszont korlátlan le­hetőségeik vannak. A dia­betikus búzakorpa alapanya­ga a glutinliszt azonban ku_ rens cikk. mivel jól expor­tálható. ezért a romhányi- ak nem kapnak eleget. Az Egészségügyi Minisztérium engedélyezte a diabetikus tortakarika, a piskótarolád és a diabetikus kakaós pis­kótarolád készítését. Ke­nyérből eddig csak kétfélét A szolgáltatóegységeknél soha nincs uborkaszezon. A fodrásznak. a cipésznek mindig föszez.on van. de a kerámia mintaboltjában sincs nyári szünet. Csak a műsza­ki barkácsboltot találtuk zárva és a kisvendéglőt, amely hétfőn nem fogad ven, dégeket. Pelczéder Pálné, Manyi ka negyedszázada női fodrász. Tíz-tizenketten keresik fel naponta, hogy széppé, vagy legalábbis szebbé varázsolja őket. Fotóskoilégám szel­lemesen citál ideillő irodal­mi szöveget: .,megtartani, amit a természet adott, pó­tolni, amit megtagadott; s még szebbé tenni, ami meg­adatott’’. A fodrász legna­gyobb öröme, ha a páciens elégedetten, csillogó szemek­kel távozik. A dauer ‘és a festés . a fodrásznak másfél órai munkát jelent, a kun­csaftnak egy órával többet. A kitartóbbak közé tartozik Bagyinszki Istvánná. Ö Bánkról jár át ide, nyilván azért, mert elégedett. Ko­vács Rita kezében történe­lemkönyv, a váci tanítókép­zőben felvételizik. A mama, Kovács Ferencné is itt vár sorára. Rita volt a sofőr. A Rákóczi fája közelében lak­nak, így Trabanttal jöttek. A boltban jó a hangulat, ros.szkedvét mindenki kínt hagyta az ajtón. Örömmel újságolja Manyika, hogy augusztusban végre megszé­pülhet a bolt. Nagy Lajos 60 éve — 12 éves korától — cipész. 1934- ben költözött ide a Tolna megyei Ozoráról: — Egy in­nen származó pékmester Romhányból levelet írt szü­lőfalumba. hogy nincs cipé­szük. nem lenne-e kedve va­lakinek eljönni, mivel ná_ lünk 40 bőrműves is volt. Egyedül én láttam benne fantáziát, és meg is találtam a számításomat. Ozorán egyébként természetesen is­mertem Illyés Gyulát, még a .szüleit is. De hamar át­költöztek Simontornyára. Gyula pedig Párizsba uta­zott. — A nehéz időkben fódo- zásbó! éltem, mert anyagot nem kaptunk, később egy hónapra három kiló talpat. A mesternél hetente 12 ci­pőpárat kellett lealjazni, ez volt a norma. Régen új ci­pőket és csizmákat is csi­náltam. Ma már nem, mivel sokáig „elszuszognéik” vele. Csak a javítással foglalko­zom. Az új lábbelik drágák, érdemes javíttatni, ezért új­ra előszedik a régit. Legtöbb a női sarkalás. Tál palásra, sarkaiéira mindig szükség van falun, a környéken sincs suszter. A Dombra ugyan most érkezett egy. de nem félek a konkurenciától: a jó munka a legjobb reklám. A kerámia mintaboltjában Jaloveczki Ferencné pénztá­ros arról tájékoztat' hogy kilencféle falburkoló és négyféle padlóburkoló lap van. Az érdi Kábái Mihály 30 darab fehér falicsempét vásárolt. A Veresegyházáról érkezett házaspár " szürke padlólapot kért. de kifogyott, csak másnap lesz, így meg­ismétlik az utazást. A buda­pesti Kéri Mihálynak sze- renc-é.je volt, mert az igen keresett C—137-es falicsem­péből vihetett, pedig ez az újfajta matt csempe még csak most van gyártás alatt. Az ellátásban lényeges ja­vulást jelent majd. hogy jövőre új ABC-boJt és ven­déglátóegység létesül — je­lenti ki Príbelszki Józsefné, a tanács kereskedelmi elő­adója. Tanácsi finanszírozás­sal valósul meg a beruhá­zás. Öt cég pályázott a ver­senytárgyalásra. amelyet vé­gül a Rétsági ÉPSZÜV nyer^ meg. Július 1-én írták alá a szerződést, 1988. augusztus 1-re be is fejezik. — A 2-es lakótelepi új Palóc ABC 300 négyzetmé­ter alapterületű lesz, a Va­dász étterem pedig 350 négy­zetméteres. A két épület összesen 13 millió forintba kerül. Értünk el eredménye­ket. de nem igazán meg­nyugtató még a kép — így summázza véleményét Var­ga Ráfael tanácselnök. A vendéglátásban legnagyobb a lemaradásunk. Csak kocs­mák vannak. Hiányzik egy zenés szórakozóhely, ahol kulturáltan elbeszélgethet­nénk. Az ellátási fehér foltok felszámolására a tanács hosz, szú távú programot dolgo­zott ki. A Palóc ABC és a Vadász étterem megépülése után néhány ki«ebb egység — aprócikk-, vízvezeték- és villamosságszerelvény- és jár­műszakbolt — létesítése je­lenti a következő feladatot. Ezzel megoldódna a színvo­nalas alapellátás. Zöldségfronton viszont .sú­lyos gondok vannak. A ma­szekok árai egyformán drá­gák. A megoldás az lenne, ha a tanács maximálhatná az árakat. Igazi konkuren­ciát a kistermelők megjele­nése jelentheti. A romhányi tanács bátorítja a Bércéi környéki és az érsekvadker­ti kistermelőket, hogy pa­kolják le portékáikat a ki­jelölt helyeken. Csak jó köz­érzetet. elégedettséget szül­het az ilyen irányú kezde­ményezés. Válogatás a Felszabadulás utcai zöldségesben. Buzalalvi Győző Fotó: Bencze Péter Nyári gyakorlaton Illés Erika másodéves tanuló. Mindig akad munkája Nagy Lajosnak. Gazdag áruválaszték a 125. sz. ABC-ben. Űj tennék a búzakorpás kenyér. V Azóta már túlvan a felvételin Kovács Rita.

Next

/
Oldalképek
Tartalom