Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
1987. július 4., SZOMBAT NOGRAD 3 Dr. Institóriszné dr. Kozma Ágner Gyula Erzsébet Nádai István Kácsor Lajos Mede Sándor fi Hl O GR AD kerékasztala A vállalati tanácsokról Másfél-két esztendővel ezelőtt megalakultak Nógrád megyében is a vállalati tanácsok — új alapokra helyezve a vállalati irányítást. A létrejöttük óta eltelt időszak semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy a vállalatokat irányító testületek munkájáról átfogó minősítést adjunk, hiszen a vt-k még ez idő szerint is az útkeresés idejét élik. Eddigi működésükből azonban a viszonylag rövid időszak után is levonható néhány olyan tapasztalat., tisztázásra, rendezésre váró gond, mely eddig — úgy tűnik — gátja volt annak, hogy a vállalati tanácsok megfeleljenek legfőbb hivatásuknak. Ezekről a tapasztalatokról beszélgetünk most a NÓGRÁD szerkesztőségének kerékasztala mellett. Vendégeink: dr. Ins- titóriszné dr. Kozma Erzsébet, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Ágner Gyula, az SZMT vezető titkára, Nádai István, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalműi gyárrészlegének vezetője, a vállalati tanács elnöke, Mede Sándor, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár közgazdasági főosztályának vezetője, a vállalati tanács elnöke és Kácsor Lajos, a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár személyzeti és munkaügyi osztályvezetője, a vállalati tanács tagja. A NÓGRÁD szerkesztőségét Szendi Márta képviselte: NÓGRÁD: — A vállalati tanácsok a tulajdonosi szemlélet erősítésére hivatottak, a vállalat valódi gazdáinak kell lenniük. Ugyanakkor számos jel utal arra, hogy döntéseiket elsősorban a rövid távú érdekek, közülük is kivált a jövedelemérdekek motiválják. Véleményük szerint mi ennek az oka, s mi módon lehetne e stíluson változtatni? Dr. Institóriszné dr. Kozma Erzsébet: — Az okok nagy része történelmi közelmúltunkban gyökerezik. A mi társadalmunkban belerögződött az emberekbe, hogy a szocializmus építésé, nek célja az életszínvonal emelése, minden vállalat tehát a bér növelésére törekedett. Méghozzá oly módon, hogy az elvárt mértékű béremeléshez igazították hozzá az összes többi gazdálkodási mutatót. A köz- gazdasági szabályozók roppant gyakori változása is azt a szemléletet erősítette meg, hogy gz a biztos, amit még az adott évben ki lehet fizetni. A vállalati dolgozó közösségek érdeke azonban egyre inkább azt diktálja, hogy a dolgozók vállalati szemszögből is megtanuljanak gondolkodni. E folyamatért igen sokat tesznek a vállalati pártszervek és tanácsok is. Védekező reflexek Ágner Gyula: — A megnövekedett vállalati önállóságba csatlakoztak be a vt-k, feladatuk igazi ellátásához azonban hosszabb időt igénybe vevő tudati változás szükséges. Látni kell azt is. hogy a tanács nem, mint magánvállalkozó érdekelt a gazdálkodásban, hiszen a valóságban használati jogot gyakorol. Nem kedvez a tulajdonosi szemlélet erősítésének a szabályozórendszer évről évre való alakítgatása, a vállalati jövedelem nagymértékű elvonása, hiszen általa bizonytalanná válik a jövő. Ami megfogható, az a rövid távú érdek —, s ebben sikerült is vállalati közmegegyezést kialakítani. Sajnos, ezzel egyidő- ben védekező reflexek is kialakultak a vállalatoknál, a tartalékolást, a tervalkut, a teljesítmény-visszatartást valamennyien ismerjük. A növekvő infláció és a stagnáló életszínvonal ugyancsak amellett szól, hogy a vállalati közvéleményben felértékelődjék a jövedelem becsülete. A mindmáig élő és viruló bázisszemléletről akár már ne is szóljunk. pedig ez is a rövid távú érdekek felé tolja a vállalatokat. Nádai István: — Kedvezőtlen gazdasági helyzetben jöttek .létre a vállalati tanácsok. Nálunk ez időben például az előzőekhez képest fele nyereségért is rendkívül sokat kellett küsz. ködni. A tanácsban jóformán csak arról tudtunk dönteni', hegy milyen beruházást nem szabad, vagy nem lett volna szabad megkezdeni, noha a tulajdonosi gondolkodást éppen a tervezett fejlesztések elhatározása inspirálhatná legjobban. A rövid távú érdekek előtérbe kerülésének az is az oka, hogy főleg a választott tanácstagok nem érzik még magukénak az egész vállalatot. Sajátjuknak csak azt a kisebb egységet tekintik, amelyet képviselnek, , azt viszont nagyon jól képviselik. hiszen saját részlegük első hegedűsei. Mede Sándor: — Nincs olyan tulajdonos, aki csupán a felhalmozásban érdekelt. Mindenki élni is sze. retne, méghozzá minél jobban ! A bázisszemlélet ereje valamelyest csökkent, de ma js mindenki a növekedést várja el a vállalattól, az tehát nem játssza ki minden lapját, tartalékol. A gazdálkodás labilitását elhibázott országos prognózisok is fokozzák. Néhány éve megjósoltuk, hogy a következőkben az egész ország szénnel fog fűteni. Kiépítettük a ha. gyományos tüzelésű tűzhelyek gyártókapacitását, ma pedig ezeket a készülékeket nem tudjuk eladni. Ilyen feltételek mellett csaknem magától értetődik, hogy a belátható, vagy legalább félig belátható érdekekhez tartja magát a közösség. Ágner Gy.: A távolabbra mutató érdekeknek előbb- utóbb a munkahelyteremtés szükségességében kell jelentkezniük. Ahol nem áldoznak a fejlesztésre, ott nem fogják tudni eladni portékájukat, tehát nem lesz hol dolgozni! A szocialista tu. lajdonosnak kötelessége, hogy a dolgozóknak biztos perspektívát, a vállalatnak hosz- szú távú fennmaradást biztosítson. A vt munkáját az is minősíteni fogja, - hogy hány dolgozónak képes kor. szerű munkahelyet adni! Mede S.: — Csakhogy jelenleg a fejlesztési' döntéseket foglalkoztatási szempontok nem befolyásolják. A képlet ugyanis így fest: piacképes termékszerkezet + fejlesztésre szolgáló pénz = fejlesztés. Nádai I.: — A szabályozók éppen arra inspirálnak bennünket, hogy feladatainkat minél kevesebb emberrel oldjuk meg. A fejlesztés mellett inkább az szól, hogy az úgynevezett belső tartalékok fogyóban vannak. Dr. Institóriszné dr. Kozma E.: — A belső tartalékokat nem lehet állandó tényezőként figyelembe venni, hiszen kismértékű fejlesztés is a tartalékok hirtelen felduzzadásával járhat. Ahol gondolnak a jövőre, ott iparkodnak új termékekkel perspektívát nyitni, s a fejlesztés lényege' éppen ez. Szabad is, nem is Kácsor Lajos: — Az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta minden vállalatnál alapvető a jövedelemérdekeltség. Miért éppen a vállalati tanácsoktól várjuk, hogy ne ezt tartsák a legfontosabbnak? Egyébként pedig úgy vagyunk mi a vt. kel, mint az a bizonyos kötélről eleresztett borjú, amely előtt a kerítést nem bontották el. Szabad is lett, meg nem is. Elkészítettük a VII. ötéves tervet, úgy hogy az öt évből lényegében csak az első két-három esztendőt láttuk valamennyire. Meg kell mondani azt is. hogy a tanács tagjait öt évre választották. érdekeltségük. tehát csak ez időre élő. S miután az őt megválasztó csoport érdekeit képviseli, rá is van kényszerítve a jövedelemérdekeltség elvének követésére. Ágner Gy.: — Meg kell tanulnunk az érdekek ütköztetésével járó konfliktu- soik elviselését is. Ha a csoport érdeke ellentmond a vállalaténak, a választott tanácstag magyarázza ezt meg saját közösségének! NÓGRÁD: —Mindehhez viszont tudás, tapasztalat.. tanulási készség kell. Hogyan látják felkészültségüknél összetételűiknél fogva alkalmasak-e e sokrétű feladat megoldására a tanácsok? Kácsor L.: — Nálunk, állítom, a vállalat krémje alkotja a tanácsot. Mindent, mindenki és azonnal persze, nem tudhat, hiszen még csak másodszor vettek részt például a tervkészítésben. Még csak most alakulnak a különféle operatív bizottságok, szakértők bevonására is felhatalmazásuk van. Ai vt-ta* gok felkészültsége nem egyforma, ebből következően nem biztos, hogy a nyújtott információból ugyanazt a következtetést vonják le. A felső irányítás sem egységes: egyes irányelvek például akkor jelentek meg, amikor a tanácsok már javában megalakultak. Ahogy nő a gyerek, majd úgy alakítjuk rá a ruhát! Mersz a vitához Nádai I.: — Havonta rendszeresen kapnak információt a tanács tagjai a vállalati ügyekről. Az igazi azonban az volna, ha ők maguk is mennének utána! Tőlem még egyetlen tanácstag sem kérdezte meg, hogy ugyan miért is lett veszteséges a hu- zalmű-gyárrészleg, miután korábban jól mentek dolgai. Dr. Institóriszné dr. Kozma E.: — Ügy látom, hogy a vállalati tanácsok összetételüknél fogva alkalmasak a döntések végrehajtására. A döntések meghozatala attól függ, hogyan készítették elő, mennyire becsülik a funkciót magát. Ahol a gazdasági és politikai vezetés komolyan veszi a vt-ket, számít segítségükre, ahol a demokratikus fórumoknak hagyományaik vannak, 'ott egészségesebbek, értékesebbek a tanácsülés vitái, s látható már a kibontakozás. A tanács tagjainak meg kell tanulniuk, hogy egyáltalán merjenek vitába bocsátkozni, a gazdasági vezetőnek pedig be kell látnia, hogy nemcsak neki lehetnek okos gondolatai. A felkészültség növelése irányába hat az is, ha a tanács tagjaitól szá- monkérik döntéseiket. Ágner Gy.: — E kérdésben alapvető a jólinformáltság. A választott, különösen a teljesítménybéres tagok helyzete nehezebb. Meg kell gondolniuk. információ után menjenek-e, vagy termeljenek. Az általános ismeretek mellett az adott napirendhez tematikus információt is adni kell, sőt, stratégiai kérdések megvitatása a népgazdaság egészét érintő információkat is igényel. Egyébként az igaz, hogy senki sem vt-tagnak születik, az okosodáshoz idő kell! Mede S.: — A véleményüket véka alá nem rejtők közt kevés az olyan, akit korábban a párt-, vagy a szak- szervezet már le ne igazolt volna. Nekik gyakorlatuk van már ebben. A kisebb rutinnal rendelkezőknél viszont erősen érezhető a fe- szélyezettség. Ágner Gy.: — És a döntési alternatívákon, amire viszonylag kevés még a példa. A felelősséget a választási lehetőség fokozza igazán! NÓGRÁD: — Milyen megoldást látnak arra, hogy a vt-tagok személy szerint és közvetlenül is érezzék döntésükért az anyagi, erkölcsi felelősséget? Áldatlan állapot Kácsor L.: — Megmondom úgy, ahogy van, a vt- tagokkal többszörösen ki van tolva. Kezdetben úgy volt, hogy a tanácsülést csak munkaidőn túl lehetett megtartani, ebből keveset már engedtünk. Az ülés idejére a vf-tag számára semmilyen bért nem lehet számfejteni. A napirend vitájára felkészülni ugyancsak szabad idejében tud. S ráadásul egy- egy döntésért még jól le is tolják választói! Az egész púp a hátukra, szerencse, hogy azért általában nem így fogják föl. Áldatlan állapotok ezek! Dr. Institóriszné dr. Kozma E.: — így igaz. A va- gyonérdekeltséggel összefüggésben most dolgoznak a vt-tagok érdekeltségének megteremtésén is. Szó van például részjegyekről, mely a vt-tagoknak adható, de tőlük vissza is vonható. Ezt a megoldást személy szerint is igen ötletesnek tartom. Jelenleg a vt-nek csak a vezető beosztású tagjai érdekeltek — a premizálási rendszeren keresztül. Ágner Gy.: — Úgy tűnik, az elmélet ismét lépéshátrányba került a gyakorlattal szemben, közvetlen érdekeltség híján javában dolgoznak a tanácsok. Kérdés, ha most utólag teremtjük meg az érdekeltséget, lehet- e vajon visszamenőleg érvé. nyesíteni a vele járó felelősséget? Hiszen a vt-tagok nem ilyen feltételekkel vállalták a megbízatást! Dr. Institóriszné dr. Kozma E.: — A kockázatvállalásnak negatív konzekvenciái is lehetnek, ezeknek is érvényesülniük kell! Nádai I.: — Leggyorsabban az látszik megoldhatónak, hogy a fizikai beosztású tagok is hasonló premizálásban részesüljenek, mint a vezetők. Elképzelhető valamiféle pótlékrendszer is, ami adható és visszavonható. A megoldás szerintem sürgős, mert ilyen feltételek mellett nem lehet majd reálisan megítélni a vt-k munkáját! Kácsor L.: — Egyértelmű szabályozás nélkül mi aligha tehetünk ez ügyben bármit is. A vt-tagok anyagi érdekeltsége ma ugyan nem tiltott, de nem is engedélyezett. A vállalat vezetője saját felelősségére vezethet, né be, aminek viszont igen komoly következményei is ’ehetnek! NÓGRÁD: — A tanácsok megalakulásával új demokratikus fórum lépett be a vállalat életébe, mely ugyanakkor irányító testület is. Átrendeződött-e ennek megfelelően a demakratikus fórumok közötti munkamegosztás? Ágner Gy.: — A ' vt nem elsősorban a munkahelyi demokrácia fóruma, hanem az igazgató kollektív vezető testületé, irányítási fórum. Ami a vállalati fórumrendszerbe való beilleszkedését illeti, a lényeg az, hogy minden testület a maga szemszögéből tárgyalja meg az adoft napirendet. Egyébként a munkahelyi demokrácia egyes kérdéseiről szóló 1049-es MT—SZOT határozatba máig nem építették be ezt az új lehetőséget. Rendezetlen az igazgatók véleményezésének kérdése is: mint választott tisztségviselőt, véleményezheti-e a szakszervezet, vagy sem? Szerintem azt is meg kell oldani, hogy jelentős foglalkoztatási döntésekben, melyek a vt hatáskörében vannak. a szakszervezetnek is szava legyen. Akadnak átfedések Dr. Institóriszné dr. Kozma E.: — Ügy tűnik, a fórumok közt akadnak azért átfedések, de a gyakorlatban mindegyik iparkodik a saját feladatát megtalálni. Nem kell minden kérdést minden fórumon megvitatni —, s főleg nem ugyanúgy! Mede S.: — Néha túlsóknak tűnik a vállalati fórumok száma. Tervtárgyaláskor például a vezetők decemberi, januári hónapja jóformán azzal telik, hogy vé. gigülik valamennyit! Ágner Gy.: — A módszereket kell rendbetenni ahhoz, hogy a különféle fórumok munkája ne fulladjon az egyes kérdések agyon- cséplésébe, hanem mindenki a maga feladatát végezze el! A tervtárgyalás esetében kimondottan fontosnak tartom a széles körű megvitatást, hiszen az a terv mozgósító erejét növeli. A vállalati tanácsok működésével kapcsolatban egy dolgot még nagyon jelentősnek tartok: ha az úgymond külső kényszerből létrejött új, korszerű irányítási formát nem követi a döntési pontok lejjebb adása, az alsóbb szintek jogosítványokkal való felruházása, akkor féllábas lépés marad az egész.
