Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-29 / 177. szám
1987. július 29., SZERDA NOGRAD 3 R égi igazság hogy nemcsak az ember öregszik, hanem a környezete is. Sőt: arról ismerhető meg az évek múlásával „belülről” fiatalon maradó ember, hogy idejében észreveszi, ha valami fölött eljárt az idő. (Természetesen azt is, ha önmaga fölött, s ősz vagy nagyon ritkuló hajjal nem akarja a tizenévesek életmódját utánozni. De ezúttal nem — vagy legalábbis nemcsak — erről van szó.) S ha még az az ember ráadásul kommunista is — éppenséggel kötelessége, minden társadalmi jelenséget észrevenni, ami idejét múlta. Ám észrevenni nem elegendő: szólni, tenni is kell érte, hogy ami elavult, ne hátráltassa tovább a fejlődést. Kötelesség, de — mint a legtöbb kötelesség — nem könnyen teljesíthető. Hiszen a megszokásnak is megvan a maga hatalma, s mirta- gadás: egyszerűbb rámondani valamire, hogy „eddig jó volt, jó lesz ezután is”, mint azon gondolkozni, hogyan lehet hogyan kell változtatni. Mindezt olymódon, hogy közben tartanunk kell magunkat ahhoz, ami éppen érvényben van. Legyen az helyi szokás vagy akár jogszabály. Mindenekelőtt azt kell megszoknunk, ami a legnehezebb: hogy sokkal gyorsabban változnak a dolgok, a körülmények mint egykét évtizeddel ezelőtt. S ez nemcsak a technika és a tudomány területén van így. Változások korát éljük a társadalomban, a gazdaságban, s bizony megesik, hogy amit alig néhány éve még tilosnak, a szocializmus gyakorlatával ellentétesnek véltünk — mára kiderül, hogy nagyon is jól összefér a szocializmussal, csak éppen korszerűen, értelmesen, emberségesen kell alkalmazni. , Megesik az is, hogy felső szervek, testületek alkotnak egy jogszabályt amiről a gyakorlat során kiderül, hogy gyorsan „megöregedett”. Jellemző példa: az utóbbi években egymást érték a gazdasági szabályozóváltozások, olykor még el se olvashatták a legújabbat az érdekeltek, máris megérkezett annak módosítása. Jó néhány párttitkár, kommunista vezető állapította meg némelyik szabályozóról, már hatályba lépésekor, hogy inkább hátráltatja mint segíti vállalatának fejlődését, exportképességét, a differenciált bérezést — és így tovább. Ha másból nem, a párt Központi Bizottsága júliusi határozatából, a kibontakozási programból világosan kiderül: ezekről a jelenségekről kaptak jelzéseket az országos vezetők, s amikor a jelzések megszaporodtak és nagyjában-egészében azonos hibákra hívták fel a figyelmet — a politikai (és kisebb részben a rendelkezéseket kibocsátó gazdasági) vezetők siettek kidolgozni a változtatás módját-gyakorlatát. De addig, amíg a rendelkezés érvényben van, azt végre kell hajtani. Kétség nem fér ahhoz, hogy akik kibocsátották a gyorsan korszerűtlenné váll rendelkezéseket, alapvetően jót akartak, szándékuk az volt, hogy a gondjaink enyhüljenek, a népgazdaság előbbre lépjen. Ebből kell kiindulnia a kommunista vezetőnek, amikor kiáll a rendelkezés végrehajtásáért. Talán önmagával is vitatkozik, hiszen korántsem biztos, hogy — ismerve a helyi, a vállalati viszonyokat — már a rendelkezés megjelenésekor egyetért azzal. Ám a kételyek nem mentik fel a végrehajtásban való részvétel kötelessége alól. Mindenképpen nagyon oda kell figyelnie arra, hogy egy törvény vagy rendelet ho- gyan\érvényesül a gyakorlatban. Egyáltalán nem fnond ellent ennek az, hogy segítse a megvalósítást. Sőt: ha szíwel-lélekkel kiveszi a maga részét a végrehajtásból, hamarabb fedezi fel azt is, ami korszerűtlen, amin mielőbb változtatni keli. S ha észreveszi, kötelessége tényekkel érvelve jelezni a felsőbb szerveknek. Még akkor is, ha pillanatnyilag görbe szemmel néznek rá ezért, ha nyugtalannak vagy pesszimistának tartják. A gyors változások korszakában valóban nem könnyű kommunista vezetőnek lenni, mert egyszerre kell őrködnie az érvényben lévő rendelkezések megtartásán és figyelnie, hogy mi újat követel meg az élet. Nemritkán megtörténik, hogy a vállalat, az üzem gazdasági vezetői csak az éppen esedékes tennivalókat látják, minden erejüket és energiájukat azokra összpontosítják — s a pártszervezetnek, a pártvezetőségnek kell előbbre látnia, a mai feladatok megoldása utáni tennivalókra gondolnia. Természetes, hogy fakadhatnak ebből ellentétek is. Sajnos sok vállalat, szövetkezet vezetője küzd ma súlyos gondokkal, igyekeznek elkerülni a buktatókat. A pártvezetőknek fő feladatuk, hogy — a pártmunka eszközeivel — segítsenek nekik, pontosabban a vállalatnak, amely több száz vagy akár több ezer embernek ad munkaalkalmat. De éppen a vezetésükre bízott dolgozók érdekében előbbre, tovább is kell látniuk: jó előre figyelmeztetni a gazdasági vezetőket a veszélyekre, ugyanakkor jelezni „fölfelé” is a várható, s egyáltalán nem a vállalati vezetők és a kollektíva hibájából bekövetkezhető kudarcot. N ehezíti dolgukat az, hogy ma szinte mindent „ki kell kísérletezni”,' a tegnapi, tegnapelőtti módszer ma már egyre kevésbé alkalmazható, s az újat pedig még nem mindig sikerül megtalálni. Voltak idők, amikor számos pártvezető törvényen kívül és fölül állónak .érezte, érezhette magát — s voltak, amikor a sokéves megszokás lehetett (ha nem is mindig megalapozottan) az irányadó. Talán külön mondani sem kellene, hogy most valami harmadikat kell megtalálni: rugalmas alkalmazkodást a mindennapi változásokhoz* és előre látni a közeli, távoli jövőt egyaránt. Mindezt felelősen elöljárva a törvénytiszteletben, segítve a mindennapi munkát. És a holnapit is, amit most úgy hívunk: társadalmi és gazdasági kibontakozási program. Várkonyi Endre Diákok a földeken Nyolcszáz fiatal az építőtáborokban Szolnok megyében a ME- ZÖVlZ termelési rendszer egy olyan szolgáltatással is segíti a taggazdaságait, amellyel pontosan meg lehet határozni, hogy mikor és mennyit kell öntözni. Izotópos talajnedvesség-mérő autóval két-három hetente végigjárják a 65 taggazdaságot és megállapítják, hogy az adott talajon hány milliméter csapadékot kell pótolni. A termelési rendszerben elsősorban a búza, a kukorica, a cukorrépa, a burgonya, a lucerna, a gyep és a hüvelyesek vízigényét határozzák meg. A képen: Kurucz István öntözési szakmérnök és Ri- móczi János, a termelési rendszer tecnikusa izotópos talajnedvesség-mérést végez a Besenyeszögi Kossuth Termelőszövetkezet területén (MTI-fotó, Csikós F.erenc • . " felvétele) Második félidejében járunk már az építőtáborok szezonjának. A nógrádi középiskolásoknak tervezett négy turnus közül már csak az utolsó van hátra. A kéthetes munkával egybekötött szabadidős-rendezvények előkészítése januárban kezdődött, amikor a KISZ KB építőtáborok bizottsága elosztotta a táborhelyeket. Ezután a KISZ Nógrád Megyei Bizottsága és a táborokat üzemeltető gazdasági egységek megkötötték a szerződéseket és megállapodtak abban, hogy milyen egyéb juttatásokat (például strandbelépő, hajókirándulás, pénz- vhgy tárgyjutalom) biztosítanak a résztvevő csaknem nyolcszáz középiskolásnak. Az igények felmérése után, a középiskolás és szak- mukástanuló fiatalok réteg-' tanácsa döntött arról, hol, melyik iskola, hány diákkal képviselheti a megyét. A legnagyobb érdeklődés a hajdúszoboszlói első turnusra volt, itt csaknem kétszeres lett a túljelentkezés. Június 21-én Hajdúszoboszlón kezdődött négy nógrádi gimnázium diákjai részvételével a tábor. A hatórás munka, majd a szabadidős-programok után esténként, szabad választás alapján angol, orosz, német és fracia nyelvű, valamint számítástechnikai foglalkozásokra is sor került. A kukorica késői érése miatt azonban nem az előzetesen tervezett címerezést végezték, hanem kapálás, „idége- nelés és^ fattyázás” volt a dolguk. Majdnem százhúsz forintos napi keresetük után átlagban 1250 forintos bruttó fizetést kaptak. Ebből, persze ötszáznegyven forintot még levontak a szállás és étkezés költségeire. Valamivel nagyobb jövedelemhez jutottak a második hajdúszoboszlói tábor vendégei. Ők már tényleg kukoricát címereztek, s naponta százhetven forintot kerestek átlagosan. Kukoricát címereztek a török- szentmiklósiak is. Ide utaztak a legtöbben, mintegy háromszázan. Csak fele ennyien érkeznek majd Alsópél- re augusztus 2-án, ahol szintén kukoricacímerezés és gyümölcsszedés vár majd a diákokra. A hagyományos építőtáborokat idézi a balatonfüredi környezetvédő építőtábor, tudniillik résztvevői a parkok rendezéséért és létesítéséért nem kapnak fizetést. Négy váltással, húsz-húsz tanuló részvételével július elejétől augusztus közepéig tart ez a tábor. R. T. Mi mit tehetünk? ....^DÜ~ Vélemények a munkapad mellől — „ÉLGÉP”-es szemmel Az utolsó ellenőrzések a Nigériába készülő konténermalmon: Bognár Lajos üzemvezető és Bercsényi József lakatos szemle közben „A kibontakozásban a szocialista nagyüzemek és szövetkezetek hatékony gazdálkodásának, a főmunkaidőben végzett tevékenység eredményességének van döntő szerepe.” (Az MSZMP KB állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról, 1987. július 2.). Exportbevétele megduplázására készül idén a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat 5. számú pásztói gyára. A kétszáz fős -'kollektíva előtt 125 millió forint árbevétel elérése szerepel. A tervek „fellegéből” február végéig sehogyan sem akart földreszállt valósáig válni, hiszen megrendelési gondokkal küszködött a gyár, egészen a második negyedévig. Ekkor sem a csoda segített, hanem az alapos piackutatás, mellyel decemberig lekötötték az irtrt dolgozók munkáját. A feladat komolyságát jelzi, hogy a napokban készítik el néhány termék nullszériáját és még a második fél évben indul a sorozatgyártás. Duplán is a munkapadok mellett serénykedőkön a figyelem, hiszen néhány kiforratlan berendezés tömeggyártását kell előkészíteniük és a meglevő rendeléseket is teljesíteniük kell. A lakatosüzemben többen is összedugják a fejüket, egy tervrajzot tanulmá. nyozva. Szarvas János csoportvezető magyarázza él a gabonaipari rekonstrukciós program keretében készülő válogatóasztal összeállításának történetét: — Ügy tudom, a berendezés importot vált ki, ezért is fontos, hogy mielőbb meglegyünk a prototípussal, hogy aztán az év végéig kitűzött 20 darabot mielőbb gyártani tudjuk. A technológusok már láttak Pesten egy működő példányt: nem ártott volna., ha mi is megnézhetjük. így minden apró gondot magunk oldottunk meg, sokszor hosszas fejtörés árán. S bár a műszakiak sokat segítettek végül is szabad kezet kaptunk a legjobb megoldás kidolgozására. — Hiába voltak a tervek — fűzi hozzá Beró Gyula lakatos, a csoport tagja —, a rajz szerint nem mindig lehetett megcsinálná egy-egy részegységet. Főleg a méretezéssel volt bajunk. A szerkezet kupolájának ösz- szeállításéban együtt dolgoztunk a tervező hölggyel, aki elmondta, hogy már éjszakákat nem aludt, mert sehogy sem akart kijönni az asztalon, amit megálmodott. Lépésről lépésre állítottuk össze és most itt van — mutat a szépen kimunkált acélszerkezetre. — Érdekeltek-e valamilyen módon abban, hogy az új termék mielőbb elkészüljön? — A nullszéria elkészítését nem kötötték semmilyen érdekeltséghez — folytatja a csoportvezető. — De teljesítményben dolgozunk és a mozgóbér szempontjáTari József csoportvezető: „Keményen megszólták egymást, ha ivott az illető.. bél is figyelembe veszik a hozzáállás unkát. — Az az igazság — veszi át a szót Beró Gyula —, hogy az új termék mindig izgalmasabb, mint, amit már begyakoroltunk. S jó érzés, hogy kikérik a véleményünket, számítanak a szakértelmünkre. Az együttműködés persze, kölcsönös, hiszen mi is bármikor kérhetjük a vezetőink segítségét, útmutatását; soha senki még nem utasította visz- sza. Igazi csapatmunka ez! — Az anyagellátás, persze, lehetne jobb is — veti közbe Szarvas János. — Hiányoznak a kötőelemek, a zártszelvények. Én tudom,, hogy nem minden múlik a beszerzőkön, de, ha az utolsó pillanatra meg tudják hozatni az árut, miért nem lehet előbb... — Az idő pedig ellenünk dolgozik — jön közelebb Bercsényi József lakatos, annak a csoportnak a tagja, amelyik nemrégiben állította össze a Nigériába készülő konténermaimók első példányát, illetve annak vázszerkezetét. — Tudjuk, . hogy kiemelt termékről van szó, ezért fontos volt, hogy határidőre, jó minőségben készüljön el. Ott van az udvaron; holnap viszi el a kamion Budapestre, a központi gyárba, Szerencsére mindig volt mellettünk egykét műszaki szakember, aki segített, ha megakadtunk, mert arra nem volt időnk, hogy mi találjunk megoldást. Természetesen nem sajnáltuk a túlórát sem, a múlt hét végén is 80 órát töltöttünk bent. — Tőlünk is besegített két lakatos — teszi hozzá Szarvas János. — Érdekünk, hogy legyen munkánk, és ebből még. 19 darab hátravan decemberiig. Éppen ezért a most szabadult szak- munkásfdatalokat is szeretnénk mielőbb bevonni a termelésbe. Idősek mellett dolgoznak, akik segítenek nekik a nehéz műveletekben. — Sajnos, kevesen jönnek, s őszintén megmondva, a pénzük sem valami sok — mondja Beró Gyula. —• Feladat pedig akad bőven; most, hogy befejezzük az osztrák exportmunka nullszériáját, belevágunk egy másikba. . Ezt előtörőnek hívják és most kezdtük el darabolni az egyes vasidomokat. — Időnként nyilvánvalóan szükséges ,a létszámátcsoportosítás. . . — Két hétig dolgoztam a malmon és most megint máshol kaptam munkát — magyarázza Bercsényi József. — Nem volt belőle probléma, mindenki megértette, hogy erre van szűk-, ség.. . — Nálunk is hasonló a helyzet — mondja immár á darabolóüzemben Tari József csoportvezető. — Fegyelmezettek az emberek, nem úgy, mint pár éve. Keményen megszólták egymást, ha ivott az illető, esetleg késett a munkából, vagy hamarabb ment öltözni. Amit én gondként látok, az egyedi gyártás feltételeinek a hiánya. Most is targoncákkal forgatjuk az anyagot, mivel nincs darupályánk... T. Németh László Képek: Bábel László TÖRVÉNYEK ES A PÁRTSZERVEZETEK
