Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-28 / 176. szám
1987. július 28., KEDD NOGRAD 3 aCEEin!)— Bognár József akadémikust megkérdezte Alkalmazkodik-e hozzánk 179 nemzetgazdaság? A magyar gazdaság sohasem függetlenítheti magát a világgazdaságtól, s bár a hetvenes években már uralkodónak számított az a nézet, hogy a válságok, áringadozások nem gyűrűzhetnek be egy szocialista gazdaságba — ma már ezt senki nem merné kijelenteni. Bognár József akadémikus, a Világgazdaságkutató Intézet igazgatója már 1914-ben megírta a Világgazdasági korszakváltás című könyvében, hogy a szocialista gazdaságot is át kell programozni. S, az idő a reformpolitikust igazolta. — A hetvenes évek elején nem fogadták meg az ön tanácsait, de azóta azért bölcsebbek lettünk, s talán jobban figyelünk a tudósokra. .. — Néhány területen ma is előrelát, biztonsággal tud „jósolni” a tudomány, de még mindig nem mondhatjuk, hogy a gyakorlatban ezt elismerik, elfogadják, sőt alkalmazzák is. — ön viszont az „ad hoc”, valamint a terv- és költség- vetési bizottság vezetője, s a kormányzat elvárja a tanácsait. — Természetesen, s ahogy már azt több interjúban- elmondtam, a hetvenes évek közepén egy fölöttébb megtisztelő külföldi megbízatást mondtam le, hogy részt vehessek az új gazdasági mechanizmus megteremtésében. Ma is megteszem, ami tőlem telik. Mert a reform ugyan lassulhat, sőt stagnálhat is, ahogy az meg is történt a hetvenes években, de feladni nem lehet, mert akkor jövendő egzisztenciánkat adjuk fel. — Milyen programot javasolt az „ad hoc” bizottság a kormánynak, s abból eddig mi valósult meg? — Jelentésünk lényege az volt, hogy a gazdaság problémáit csak offenzív szellemben lehet megszüntetni, tehát nem importkorlátozással, hanem az export növelésével. Javasoltuk egy exportösztönzési rendszer kidolgozását, amely nemcsak a késztermékekre, tehát a buszra, izzólámpára, terjed ki hanem a „bedolgozó”, a részegységeket gyártó üzemekre is. A megfelelő ösztönzés hiánya esetén ugyanis még mindig egyszerűbb a szocialista, vagya hazai piacra termelni. Túl nagy az elvonás is, a nyereséges vállalat sem képes folyamatosan beruházni. És még az exportáló vállalatok sem élveznek előnyt az importnál. így aztán gyakran megtörténik, hogy anyag, alkatrész híján az export is meghiúsul. Legalább a deviza egy részének a vállalatnál kellene maradnia. A kormány ígérte, fontodéra veszi a tanácsunkat, s remélem, hogy így lesz. — ön új stratégiát javasolt a magyar mezőgazdaságnak is. — Nincs más lehetőség. Az eddigi sikeres exportstratégia, a gabonára és az állati termékekre felépített gazdaság ideje lejárt. Hozzávetőleg 40 százalékkal estek 1975 óta az árak a világpiacon, s ez mostanában aligha változik. A korábbi nagy gabonaimportőrök, mint a Szovjetunió, India és Kína egyre inkább önellátók lesznek. A két ázsiai ország már önellátó, és tavaly már a Szovjetunióban is 210 millió tonna gabona termett, így egyre kevesebbet fog importálni. A fejlett ipari országokban pedig már nem emelkedik a fogyasztás, sőt így is túltáplálkozásra panaszkodnak. Az általunk termesztett nagyhozamú búza- fajtákat a nyugati piacokon már nem is tudjuk eladni, helyette talán — a terület egy részén — magas sikértartalmút kellene vetni. Az afrikai és latin-amerikai országokba lehetne exportálni, de ott meg nincs vásárlóerő. Nekünk kellene tehát alkalmazkodnunk, például a fejlett országok táplálkozási kultúrájához felzárkózni, búzacsírát, kukoricapelyhet (corn Hakes) és más effélét gyártani. A háztáji gazdaságokban a vegyszermentes, vagy más néven biotermelésnek nevezett eljárást is megkísérelhetnénk kisebb területen, hiszen az így termelt árunak jó ára van a világpiacon. A vetőmagtermelésre is többet kellene áldozni, kelendő a világpiacon. Az élőállat-exportnak ugyancsak megvannak számlálva a napjai, azt is elmaradottnak tartom, hogy darabolva szállítjuk ki a húst. Specialitásokat kell kitalálni, ahogy azt már egy-két húskombinát próbálja. A baromfinak is van jövője, sőt amire eddig nem nagyon számítottunk, az USA-ban sem egyeduralkodó már a marhahús, kezdik a fehérhúsokat előnyben részesíteni. — Az ön által említett változások felérnek egy reformmal, a mostani nehéz időkben, amikor a gazdaság egyensúlya is veszélyben van, jut-e erre idő, energia? Sokan megkérdőjeleznék az aktualitását is. — A legrosszabb válasz, ha ölbe tett kézzel ülünk és várunk, hogy majd a világ változik meg. Hát nem. Aligha fog 179 nemzeti gazdaság hozzánk alkalmazkodni. És igenis most kell lépni, amikor baj van. Most ugyanis sokkal jobban látszik, hogy erre szükség van, mint amikor éppen jól mennek a dolgok. A krízist nem lehet nem tudomásul venni és, ha mindig „eltoljuk”, megpróbáljuk valahogy „túlélni”, akkor úgy járunk, mint a hetvenes években. Újabb esztendőket veszítünk, és még jobban lemaradunk a fejlett országoktól. Tudományosan megalapozott gazdaságpolitikát kell követni, ami hosszabb távra szól. Ha a stratégia akadályozza a fejlődést, akkor a stratégiát meg kell változtatni, egyszerűen nincs más lehetőség. — A nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy ön az idegen- forgalomnak is komoly szerepet szánna egy hosszú távú stratégiában... — Feltétlenül. Egy Magyarország méretű kis ország képtelen áruszállítással fedezni importját. A különbségeket leginkább idegen- forgalommal, szolgáltatásokkal lehet csökkenteni, vagy megszüntetni. Ausztriát mintaállamnak tekintik ebben a kategóriában, s valóban jól működik a gazdasága. Mégis importjának csak 70 százalékát képes áruexporttal fedezni. A többit viszont behozza idegenforgalma. Mi az utóbbi esztendőkben felfuttattuk idegenforgalmunkat, és mégis mindössze áruimportunk 7 százalékát fedezi, holott ezt könnyedén megduplázhatnánk. A 300 millió dollár helyett akár 600—700 millió dollárnyi bevételünk is lehetne. Ezen a téren ugyanis sokkal versenyképesebbek vagyunk, mint a motorgyártásban, vagy a híradástechnikában. És akkor még nem szóltam tranzitszerepünkről, hiszen Európa közepén fekszik Magyarország. Jelentős bevételekre lehetne ebből szert tenni, de erre senki sem figyel. Sőt, amikor a tranzitbevételek visszaestek, akkor egy szállítási szakember boldogan bejelentette, hogy idén nem lesz csúcs- forgalom, mert kevesebb a tranzitszerelvény. Két házzal odébb pedig lehet, hogy csak a legnagyobb keservek árán tudták összeszedni azokat a dollárokkat, amelyekre a létfontosságú árukra, alkatrészekre, vagy éppen egy pénzügyi művelet finanszírozásához szükség van D. L. Az időjárástól függetlenné és biztonságosabbá vált az autóbuszok fékjeinek beállítása a Nógrád Volán bátonyterenyei üzemigazgatóságán, hiszen egy új görgős fékhatásmérőt helyeztek üzembe. — bp — E l forró napon a lányok, I asszonyok alighanem kellemesebb időtöltést is el tudtak volna képzelni, mint amit a délutános műszak kínált. A szabadságolások miatt a szokottnál is több a munka, ráadásul megérkezett a nyugatnémet és a svájci átvevő, akik számára nincs az a hőség nincs az a váratlan körülmény, ami eltántorítaná őket eredeti elképzelésüktől. A következő szállítmány átvételéért autóztak Mátraterenyére, a Páva Ruhagyár itteni gyáregységébe. A munkába érkezettek között feltűnően sok a fiatal; némelyikük most fejezte be a szakmunkásképző 3. osztályát, s akad olyan is, aki már szerződést is kötött leendő kenyéradójával. Nekik az első időszakban két nagy akadályt is le kell küzdeniük: egyik a beilleszkedéssel járó lelki megterhelés, a másik a magas szakmai követelmény mielőbbi elsajátítása. E roppant nehéz időszakban szükség van az „öregek” türelmére, megértésére és segítő szándékára egyaránt. Vajon megvaii-e bennük ez a készség? — faggattuk Kecskés Bélánét, a gyáregység pártvezetőségének titkárát. — Amióta szakmunkásokat képzünk kialakult a patro- nálás szinte valamennyi formája. Ezek között is legeredményesebb „emberkovácsok” a szocialista brigádok. Eleinte visszatartotta őket az a tudat, hogy teljesítményben dolgoznak, és ez nem hálás feladat, nem is beszélve a kiesett időről. Ma már nyilvánvaló. hogy szükségünk van a fiatalok mielőbbi bevonására, hiszen egyre kevesebb a munkaerő, a feladatok viszont jelentősen megnövekedtek. Szép példát kínál a Kemerovo szalagon tevékenykedő Vörösmarty ifjúsági kollektíva, amelynek a vállalásában is szerepel az iskolások támogatása. — Képes-e átadni a tapasztalatait az. aki maga is csak pár esztendeje lépte át az üzem küszöbét? — kérdezem Nagy Annát, aki a csapatban az egyik legsokoldalúbb varrónő és a KISZ-vezetőség titkára. — Ez a kérdés itt fel sem merül — mondja. Hiszen igaz, hogy 30 alatt van az átlagéletkor, de a többség már 18 évesen elkezdett dolgozni, tehát van tapasztalata. És még valami: a fiatalok szívesebben mennek tanácsért korban hozzájuk hasonlóhoz, mert az idősek nem mindig értik meg problémáikat. Ez pedig a beilleszkedésben szintén fontos elem. Hozzám is számtalanszor odajönnek, hogy mikor lesz már ismét klubdélután. . . — Tervezzük, hogy három kezdőt brigádtaggá nevelünk — veszi át a szót Hajas Julianna, a „Vörösmarty- ék" helyettes vezetője. — Most 12-en vagyunk és szükségünk van még néhány lányra. Pár hónap megfigyelés után bevesszük, még ha gyengécske is valamelyik; majd segítünk neki. Két óra elmúlt. A varrodában serényen folyik a munka. Szalad a gép alatt a ruhacsík, s az első műveletsor végén egy szemüveges leányzó elégedetten szemléli az elkészített darabot. Kovács Elvira a végzősök egyike: — Nekem sokat segítettek az idősebbek, de nemcsak a brigádból — mások is. És munkát is adnak, hogy legyen pénzünk. . . Előtte Ludvig Anna szorgoskodik, bár az összeillesztés nem úgy sikeredett, ahogy gondolta: — Hogy itt maradok-e? — kérdez vissza. — Nem tudom, de szeretnék. Csakhát nagyon nehéz a műveletsor. Szinte mindenki segít ha A Páva egyik titka megkérem, bár néha durván szólnak az emberhez. Ilyen szempontból csak a volt osztálytársaim értenek meg. Mintha meghallotta volna a keserű sóhajt Csemer Györgyné művezető, közelebb lép és már mutatja is, mit, hogyan kellett volna csinálni. Csorba Beatrix is átjön a másik szalagról, hátha elleshet valami újat. — Szakmai segítséget szinte mindenkitől kaptam — mondja mosolygósán —, de a beilleszkedéshez nem kellett a kezemet fogni. Én kinyitom a számat, ha van valami gondom, nem úgy, mint egy-két szerényebb lány, akik viszont hallgatnak. . . Majd visszaül a helyére, s az NSZK-exportra készülő blúzba helyezi a válltömést. — Ahol a termelés jelentős része nyugatra kerül, nagyon fontos a fiatalok felkészítése — magyarázza a művezető. — A „Vörösmar- tysok” között sok lány akad, aki profi szakmája egy-egy területén. Fodor Tünde például az automata befűzésében segít a kezdőknek, Ani a KISZ-titkár pedig szinte mindenes. Pénzt egyik sem kap érte, bár a legutóbbi brigádértékelésnél bronz fokozatot értek el és fejenként 500 forintot kaptak. A tanulók 70 százaléka marad a Pávában, ami szép arány. S nem lebecsülendő, mivel az utóbbi években a környező településeken — főként Heves megyében —, egy sor textilipari üzem alakult. Az ifjak megtartása tehát létkérdés, mielőbbi betanításuk pedig üzleti kényszer. Ez nemcsak az áldozatot követeli meg a „régiektől” hanem az eredményesség egyetlen lehetősége is. Megérte: idén 9 százalékos bérfejlesztést hajthattak végre a Pávában... T. Németh László fi közelet tisztaságáért — ítélkezési vizsgalat A társadalomellenes jelenségekkel szembeni fellépés egyik visszatérő eleme a korrupció elleni küzdelem. Az Igazságügyi Minisztérium bírósági főosztálya ezt szem előtt tartva, megvizsgálta a közélet tisztasága elleni bűncselekmények miatt indult büntetőügyekben az utóbbi években folytatott ítélkezési gyakorlatot a fővárosban, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár megyében. A vizsgálat tapasztalatairól tájékozódott a minisztériumban az MTI munkatársa: — Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában —, miiként dr. Jakucs Tamás, a bírósági főosztály vezetője értékelte — felerősödtek olyan nem kívánatos megnyilvánulások, mint az anyagiasság, az élősdiség, a korrupció. Ezek a közvéleményben a korábbinál nagyobb ellenérzést váltanak ki. Társadalmi igény, hogy a szocialista közerkölcsöt sértő ilyen jelenségekkel szemben is határozottabban, következetesebben kell fellépni. Ennek — bár nem kizárólagos, de — egyik, feltétlenül szükséges eszköze a büntetőjogi felelősségre vonás. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények miatt jogerősen elítélt felnőt tkorúak száma 1980 óta csökkent, illetve az utóbbi években nem éri el az akkori — 243 személyt ítéltek el — számukat. Az adatok azonban arra engednek következtetni, hogy a felderített ügyek száma jelentősen kevesebb, mint a ténylegesen előfordulóké. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik a megvesztegetett és vesztegető személy érdekközössége, amely köztudottan akadálya az eredményes felderítésnek és a bűnösség bizonyításának. A korrupciós ügyekre sokszor jellemző az egyes cselekmények láncolata, és általában a többszörös halmazat, amelyek a büntetéskiszabást súlyosbító tényezők. A bíróságok a vizsgált ügyekben szereplő 143 személy terhére összesen 389 korrupciós bűncselekményt állapítottak meg: hivatali vesztegetést 145, gazdasági vesztegetést 195, míg — a hivatali vesztegetéssel leginkább rokon — befolyással üzérkedést 49 esetben. Volt olyan elkövető aki a büntető törvénykönyv öt-hat tiltó rendelkezésébe ütköző magatartást is megvalósított. A büntetőítélkezéssel kapcsolatos megállapítás, hogy a közélet tisztasága elleni bűncselekményeknél a törvényben szabályozott büntetési tételek megfelelően szigorú alkalmazása a bíróságok részéről jelentősen elősegítené a korrupció elleni küzdelmet. Az országos adatokból, s a mostani vizsgálatba bevont ügyekből is megállapítható, hogy az ítélkezési gyakorlat meglehetősen vegyes képet mutat, de összességében inkább enyhe a felelősségre vonás. Feltétlenül indokolt tehát a törvény szigorának fokozottabb érvényesítése, mert kétségtelen tény, hogy — különböző okok miatt — a korrupciós bűncselekmények elszaporodtak.
