Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

2 NÖGRÄD 1987. július 20., HÉTFŐ fi Minisztertanács közleménye egyes fogyasztói árak, szolgáltatási díjak emeléséről és jövedelemkiegészítő intézkedésekről A kormány határozatot hozott a gazdasági egyensúly javítása, a belső felhasználás mérséklése, a költségvetés hiánya és a fogyasztói ártámogatások csökkentése érdeké­ben. Ezzel összefüggésben döntött egyes fogyasztói árak, szolgáltatási díjak emeléséről, illetve jövedelemkiegészítő intézkedésekről. I 1987. július 20-tól, az aláb­bi fogyasztóiár-intézkedések- re kerül sor: — A motorbenzin és gáz­olaj literenként 2 forinttal drágul. A 92 oktános motor­benzin új ára például 22,00 forint lesz literenként, a gázolaj ára pedig 11,70 fo­rintra változik. — A háztartási energia- hordozó ára (díja) átlagosan 20 százalékkal nő. Ezen be­lül a szén ára átlagosan 23 százalékkal, a briketté 10 százalékkal, a kokszé 16 százalékkal, a tűzifáé 20 százalékkal, a háztartási tü­zelőolajé 29 százalékkal, a propán-bután és vezetékes gázé 17 százalékkal, a távhő­szolgáltatásé 22 százalékkal, a villamos energiáé pedig át­lagosan 18 százalékkal emel­kedik. Így például a Buda­pesten vásárolt háztartási (mosott) szén pályaudvari telepi fogyasztói ára 100 ki­logrammonként 56.50 forint­ról 68,50 forintra, a dorogi briketté 94,00 forintról 102,50 forintra, a tűzifáé 97,50 fo­rintról 117,00 forintra emel­kedik. Budapesten, a szilárd tüzelőanyagok házhoz fuvaro­zási díja 20 százalékkal nő. A háztartási tüzelőolaj lite­renkénti ára 6,20 forintról 8,00 forintra emelkedik. A szilárd tüzelőanyagoknál és a háztartási tüzelőolajnál, a SZOT-tüzelőutalványok be­váltási határideje 1987. de­cember 31-ig meghosszabbo­dik. További igények esetén a kibocsátott utalványok száma, a SZOT kezdemé­nyezésére növelhető. Az 5 kilogrammnál nagyobb töl­tési súlyú palackban a pro­pán-bután gáz kilogram­monkénti ára a fűtési idényben 7.70 forint, a fű­tési idényen kívül 5.60 fo­rint lesz. A távfűtés lég­köbméterenként! díja 28.80 forintról 34,20 forintra. a táv-melegvízszolgáltatás víz­köbméterenkénti díja pedig 13,50 forintról 14,70 forintra emelkedik. A villamos energia kilowattóránkénti dí­ja országosan egységesen 25 fillérrel, a külön mért éj­szakai áram tarifája kilo­wattóránként 20 fillérrel drágul. A villamos energiá­nál és a vezetékes gáznál a felemelt díj a szeptember 20-a után leolvasott fogyasz­tásra érvényes. — A dohányipari termé­kek fogyasztói ára differen­ciáltan, átlagosan 20 száza­lékkal emelkedik. A Kos­suth és a Munkás ára cso­magonként 2 forinttal nö­vekszik. A fogyasztás zömét adó füstszűrös cigaretták ára csomagonként 2,50—3,50 fo­il. A Minisztertanács a Szak- szervezetek Országos Taná­csával konzultálva egyidejű­leg döntött a nyugdíjak és egyéb ellátások kiegészítésé­ről is. Havi 100 forinttal egészül ki a 70 éven aluliak nyug­díja. Így e körben az ez évi nyugdíjemelés minimáli­san 280 forint lesz. A 70 éven felüliek és a súlyosan rokkantak nyugdí­ját az évenkénti rendszeres emelés keretében a tervezett fogyasztói árszínvonal emel­kedéséhez igazodóan kell növelni. Ezért ebben a kör­ben az eddigi 8 százalékos, legalább 220 forintos eme­lés további 1 százalékkal, minimum 100 forinttal nő. Az érintettek 1987. évi ösz- szes nyugdíjemelkedése au­gusztus l-jétől, tehát — a januári és az áprilisi összeg beszámításával — 9 száza­lék, minimum 320 forint lesz. A nyugdíj mellett folyósí­tott házastársi pótlék is ki­egészül havi 50 forinttal. rinttal, a licenc alapján gyártott füstszűrös cigaret­táké 3,00—7,00 forinttal emelkedik. — Átlagosan 19 százalék­kal emelkedik a liszt és a sütőipari termékek fogyasz­tói ára. Ezen belül a finom­liszt kilogrammonkénti fo­gyasztói ára 8 forintról 8.40 forintra változik. A kenyér­félék fogyasztói ára átlago­san 16 százalékkal, a péksü­teményeké 32 százalékkal emelkedik. Így például egy kilogramm fehér kenyér új ára 9,60 forint, az Alföldi kenyéré 12 forint lesz, a zsömle és a kifli darabon­ként 90 fillérre változik. Az egyéb péksütemények árai az átlagosnál nagyobb mér­tékben növekednek, például a 0,50 kilogrammos foszlós kalács új ára 19,00 forint lesz. A liszt és a sütőipari termékek árváltozása a munkahelyi előfizetéses, va­lamint a gyermek- és diák- étkeztetésben a térítési dí­jakat általában nem érinti. Egyidejűleg 100 forinttal emelkednek a minimális nyugdíjak és szociális ellá­tások, továbbá az egyes el­látásokra való jogosultság szempontjából irányadó ösz- szeghatárok. A családi pótlék összege gyermekenként havi 50 fo­rinttal emelkedik, és ugyan­ilyen összeggel nő a gyer­mek után járó jövedelem- pótlék is. A gyermekgondozási se­gély mellett folyósított ki­egészítés 500 forintról 600 forintra változik. A felső- és középfokú ok­tatási intézmények hallga­tóinak jövedelempótléka ha­vi 50 forinttal egészül ki. Az érintettek 1987 au­gusztusában már a kiegészí­tett összegű ellátást kapják kézhez. A Minisztertanács döntött a tanácsi rendkívüli szociá­lis és nevelési segélykeret felemeléséről is. Az intézmények működé­sét szabályozó normák köz­pontilag nem változnak. (MTI) IÁ gyógyulás reményében Keserű pirula Csöppet sem kellemes olvasmány a fen­ti közlemény. Noha a fogyasztói árak felfe­lé kúszásához évek óta már bőven volt alkalmunk hozzászokni, az azért mégis szo­katlan, hogy egy esztendőben két ízben „nyúlnak hozzá-’ központilag az árakhoz. Az idén ez történt. S. ha jó érzéseket nem is, meglepetést aligha okoznak e so­rok. Lassan az „utca embere-’ is rádöbben, hogy népgazdaságunk valóban igen nehéz helyzetben van. Nem szabad többé illúziók­ban ringatnunk magunkat, tudnunk kell, hogy amit elértünk, azt — el is veszíthet­jük! A nyolcvanas évek elején volt két-három esztendőnk, amikor a gazdasági ered­ményekből következően úgy gendoltuk. megkezdődött a kilábalás a gondokból, ez­után már könnyebb lesz. Az akkori sikerek azonban —, s ez most már egészen nyilván­való — nem lehettek a gazdaságban végbe­ment, mélyreható változások tükrei, hiszen ilyen változások mind a mai napig nem kö­vetkeztek be. Hogy mik ezek, melyekre gazdaságunk­nak égetően szüksége van, azt ma a köz­ügyek iránt valamennyire is érdeklődést tanúsító emberek jól megtanult leckeként kívülről fújják: termelési struktúránk nem követte a világban lezajlott változásokat, sok anyaggal és energiával, drágán állít­juk elő termékeinket, sokat ezek közül je­lentős árveszteséggel tudunk csak a vi­lágpiacon értékesíteni. Műszaki fejlesztés­sel. a technológiák korszerűsítésével nem vagyunk képesek követni a , világ élmező­nyét. Mindeközben pedig belső fogyasztásunk nőttön nő. Többet fogyasztunk, mint, ameny- nyit megtermelünk. A munkabérek egy ré­sze anélkül kerül a fizetési borítékokba, hogy a bankók mögött valós, értékes, a fi­zetségnek megfelelő teljesítmény lenne. Na­gyok a várakozások a jövedelmet illetően, és sokkal kevésbé vágyunk igényesek ak­kor, amikor annak fedezetét kellene meg­teremteni. Félünk, hogy önmagunkkal és másokkal szemben kemény, szigorú köve­telményt támasszunk, ezért aztán mindany- nyian abba a helyzetbe kerülünk, amitől végül joggal ijedünk meg. Most olyan időket élünk, amikor nincs okunk nyugtatgatni magunkat. Az állam­kassza súlyos hiánnyal küzd, a réseket be kell tömni. Erre szolgál a mától érvényben lépő áremelés ,is, melyet — noha a pirula roppant keserű — a gyógyulás reményében le kell nyelnünk. Ezúttal nem a világpia­ci árakhoz való alkalmazkodás szándéka vezette az intézkedést meghozók tollát: a titkolatlan cél az, hogy a belső felhasználás megkurtításával is javuljon a gazdasági egyensúly, csökkenjen a költségvetés hiánya. Hogy mától mindennapi kenyerünkért is többet kell fizetnünk, mint eddig — az alighanem mindennél jobban érzékelteti a gazdaság gyengélkedésének súlyosságát. Ugyanakkor azt is sugallja, hogy bajainkon úrrá lenni nem leszünk képesek csupán né­hány áremeléssel. Az effajta intézkedés csak átmeneti segítség az államháztartás­nak, alkalmas lehet lázcsillapító gyanánt, de nem ér fel az alapos, minden betegség­re kiterjedő orvoslással. S vállalni az áldozatokat — ettől sem kímél­hetjük meg magunkat. A gazdaság idei, igen csekély teljesítménye után. már vitán felü­li, hogy az elkövetkezőkben aligha őrizhet­jük meg elért életszínvonalunkat. Efölött örvendezni, persze, nem lehet, de letargiá­ba esni sem szabad, hiszen a kétségbeesés „lefegyverai” az embert. Most erőre van szükségünk, mert a cse­lekvésen a sor! — sznt. — Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov tanácskozásai Moszkvában Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke, aki a Szovjetunió kormányá­nak meghívására baráti mun­kalátogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, szombaton Moszkvában megbeszélést folytatott Nyikolaj Rizskov- val. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökével. Tájékoztatást adott az MSZMP XIII. kongresszusa óta eltelt időszakról, az MSZMP KB júliusi ülésének állásfoglalásáról, a gazdasá­gi és társadalmi kibontako­zás programjáról, a gazda­ságirányítás továbbfejlesz­téséről. Kifejezésre juttatta, hogy a Magyar* Népköztár­saság a jövőben is megkü­lönböztetett fontosságot tu­lajdonit a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok kölcsö­nösen előnyös fejlesztésének. Mély megelégedettségét fe­jezte ki a Mihail Gorbacsov- val az SZKP Központi Bi­zottsága főtitkárával lezaj­lott találkozóval kapcsolat­ban. Nyikolaj Rizskov tájékoz­tatást adott az SZKP XXVII. kongresszusa, az SZKP KB ez év januári és júniusi ülé­sei határozatainak végre­hajtásáról, a Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlő­désének meggyorsítására, a szocialista demokrácia el­mélyítésére. a társadalmi élet megújítására irányuló széles körű átalakításról. A magyar és a szovjet kor­mányfő hangsúlyozta: nagy jelentőséget tulajdonítanak azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek célja alapvető for­dulat elérése országaik szo­cialista építőmunkájában és a társadalom alkotó erőinek mozgósításában. Hangsúlyozták, hogy a Ká­dár János és Mihail Gor­bacsov találkozóin született elvi megállapodás szellemé­ben a jövőben is megkülön­böztetett figyelmet szentel­nek a magyar—szovjet kap­csolatok fejlesztésének az együttműködés fejlesztésé­nek. Megállapították, hogy e téren csak az első lépése­ket tették meg, még jelentős kihasználatlan tartalékok vannak a két ország együtt­működésében. A felek megállapodtak ab­ban, hogy fokozzák a ma­gyar—szovjet áruforgalom bővítésére, szerkezetének korszerűsítésére irányuló erő­feszítéseiket, beleértve a közvetlen kapcsolatok, a ha­tár menti forgalom fejlesz­tését. Javítják a kölcsönösen szállított termékek minősé­gét, további lépéseket tesz­nek a piacfeltáró munka ja­vítására, a felhasználói igé­nyek jobb kielégítésére. Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov, megvizsgálva a KGST-tagországok tudomá­nyos-műszaki haladásának komplex programjából faka­dó feladatok végrehajtásával összefüggő kérdéseket, meg­állapította, hogy az eddigi ütem nem kielégítő. kife­jezték a program megvaló­sítását célzó erőfeszítések fo­kozására irányuló szándéku­kat. A világpolitika időszerű kérdéseinek megvitatása so­rán-- megerősítették, hogy azo­nosan ítélik meg az európai és a nemzetközi helyzet fő problémáit. A miniszterelnökök hang­súlyozták a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió, továbbá a szocialista közös­ség más országai békeszere­tő, a fegyverkezési verseny megállítására és a világűrre történő kiterjesztésének meg­akadályozására, a leszere­lésre, az emberiségnek a há­borús veszélytől való meg­szabadítására, az európai és az egyetemes béke és bizton­ság megszilárdítására irá­nyuló külpolitikai irányvo­nalának nagy jelentőségét. Kifejezték eltökéltségüket, hogy a nemzetközi színtéren folytatott együttműködés el­mélyítése. az egyetemes bé­ke és biztonság megszilár­dítása érdekében tovább erő­sítik a szocialista országok 'közösségének szilárd egysé­gét, tökéletesítik a varsói szerződésbeli együttműkö­dést. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszéléseken ma­gyar részről részt vett Raj­nai Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, hazánk moszkvai nagyköve­te és Bartha Ferenc, a Mi­nisztertanács mellett műkö­dő Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője, szovjet részről Nyi­kolaj Talizin. az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja. a Minisztertanács el­nökének első helyettese, a Szovjetunió Állami Tervbi­zottságának elnöke és Alek- sze.j Antonov miniszterelnök­helyettes. Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov tárgyalásait követő­en a szovjet kormány villás- reggelit adott a magyar ven­dég tiszteletére. A két kor­mányfőn kívül magyar rész­ről jelen voltak a Grósz Ká­rolyt kísérő hivatalos szemé­lyiségek. szovjet részről pe­dig Nyikolaj Talizin, Va- gyim Medvegyev, az SZKP KB titkára és más hivatalos személyiségek. Pohárköszöntők Grósz Károly pohárköszön­tőjében melegen üdvözölte vendéglátóit, s kifejtette: meggyőződése hogy a tár­gyalások hozzájárulnak a népeink javát szolgáló együttműködés továbbfejlesz­téséhez. A magyar—szovjet kapcso­latoknak mindig kiemelt je­lentőséget tulajdonítottunk. Különösen érvényes ez or­szágunk mai, nem könnyű helyzetében. Hazánk — akár­csak több más szocialista or­szág — egyidejűleg került szembe az intenzív társadal­mi-gazdasági fejlődésre való átállás követelményével és a szigorodó világgazdasági fel­tételeknek való megfelelés kihívásával. Jóllehet a kül­piacokon is érzékeny vesz­teségeket szenvedtünk, tu­datában vagyunk annak, hogy jelenlegi gondjaink okai gyökeredben hazai természe­tűek. Tény, hogy a változtatás szükségszerűségét már évti­zedekkel ezelőtt fölismertük, miként ezt reformpolitikánk és gyakorlatunk is igazolja. E reformok nélkül nem szü­lethettek volna meg azok a jelentős eredmények, ame­lyekre mai gondjaink meg­oldása során is támaszkod­ni tudunk. Tapasztalataink birtokában elmondhatjuk: a legnagyobb hibát épp akkor követtük el, amikor e re­formpolitika megvalósításá­ban — meg kell mondani, hogy részben nemzetközi környezetünk hatására — nem tanúsítottunk kellő ki­tartást és következetességet. Feladataink súlyából és sokaságából következik hogy a legkedvezőbb eset­ben is évekre van szükség a kibontakozás, egy későbbi fellendülés alapjainak meg­teremtéséhez. Ebben a tö­rekvésünkben számíthatunk dolgozó népünk szocia­lizmus iránti elkötelezett­ségére, tenniakarására, a kommunisták áldozatvál­lalására. mindazokra az er­kölcsi értékekre. melyet pártunk az elmúlt négy év­tized alatt kivívott. Törekvéseinkhez ösztön­zést meríthetünk a Szov­jetunió Kommunista Párt­jának történelmi jelentősé­gű vállalkozásából. A ma­gyar kommunisták és köz­véleményünk megkülönböz­tetett figyelemmel követi, üdvözli és támogatja a szov­jet gazdaság és társadalom egyidejű forradalmi jelen­tőségű átalakításának folya­matát, a szocializmus szov­jetunióbeli megújulását. Mindez még szilárdabb alapot és kedvezőbb fel­tételeket teremt az élet min­den területére kiterjedő ma­gyar-szovjet együttműkö­dés tartalékainak föltárásá­hoz, további elmélyítéséhez. Grósz Károly végül a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatainak, együttműködésének fejlődé­sére emelte poharát. A szovjet vezetés nevében szívélyesen köszöntöm önt, Grósz elvtárs, és az itt je­lenlevő magyar barátainkat — mondta pohár-köszöntőjé­ben a villásreggelin Nyiko­laj Rizskov. — Méltó mó­don értékeljük azt, hogy az ön első külföldi utazása új poszt ján az országunkban tett baráti látogatása volt. Engedje meg, hogy még egyszer köszöntsem önt a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének posztjára történt megválasz­tása alkalmából, és sok si­kert kívánjak a magyar nép javára, a Szovjetunió és Magyarország közötti test­véri barátság és sokoldalú együttműködés további fej­lesztése és megszilárdítása érdekében végzett felelős munkájához. Az ön megbeszélése Mi­hail Gorbacsovval, a ma megtartott tárgyalások meg­mutatták álláspontjaink el­vi azonosságát a szovjet— magyar kapcsolatok fejlesz­tésének kérdéseiben, orszá­gaink erőfeszítéseinek azo­nos céljait, a szocialista épí­tőmunka minőségileg új szakaszában előttünk álló feladatok megoldásában. Pártunk Központi Bizott­sága a közelmúltban meg­tartott ülésén elfogadta a szovjet gazdaságirányítás ra­dikális átalakításának prog­ramját, az MSZMP KB leg­utóbbi ülésén pedig elfogad­ta a Magyar Népköztársaság gazdasági és társadalmi fej­lődésének programját. A fel­vázolt intézkedések lényege valójában azonos: több szo­cializmust, tágabb teret az új társadalmi rendszer ha­talmas alkotó potenciáljának feltárásához. A Szovjetunió és Magyar- ország vállvetve küzdenek a békéért és a nemzetközi biz­tonságért, a leszerelésért és együttműködésért, az új gon­dolkodásmód érvényesülé­séért, és fő céljuknak te­kintik azt, hogy kedvező fel­tételeket biztosítsanak népe­ink békés munkájához, a szocializmus pozícióinak megszilárdulásához. Rend­kívül nagyra tartjuk azt a nézetazonosságot és mélyre­ható kölcsönös bizalmat, amely köztünk és a magyar vezetés, országaink testvér- pártjainak Központi Bizott­ságai és kormányai közötti alakult ki. Szombaton hazaérkezett Moszkvából. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Vladlen Puntusz, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. A miniszterelnök hazaér­kezésekor nyilatkozatot adott az MTI és a televízió mun­katársainak. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom