Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

Kiépített forrás a békástói három embere. Esőbeálló készül a túrázóknak, most ássák az alapot. Az idén 200 ezer forintot fordíthatnak erre a megyei költségvetés szerint: sétautak, pihenők, esőbeállók lesznek errefelé, s vízforrásokat is rendbe tesznek. Hasznost István kicsit panaszkodik, hogy nem óv­ják kellőképpen az elkészült szalonnasütőhelyeken a pi­henőpadokat, hulladékgyűj­tőket. Sok a rongálás, gya­kori a szemetelés. A termé­szetvédelmi beruházások azonban ezen sem akadhat­nak el. A kis esővédő építmény­től alig száz méterre na­gyobb méretű építésen szor­goskodnak. Háromszintes, hatalmas épület magasodik, új tetővel, tágas padlástér­rel. Kirándulók, túrázók álma fogan meg bennem: minden kényelemmel ellátott ma­gánpanzió lesz talán itt? Szó sincs erről. Magánépítkezés, magán célra. Távlati tervei­ről még a 65 évvel ezelőtt épült volt intézőlakás jelen­legi tulajdonosa, Kovács Je­nő sem tud mint mondani. — Horgász vagyok, gyak­ran járok ide a tóhoz, épít­kezni akartam, s így jutot­tam ehhez a régi romos épülethez. Egyelőre az első részt tesszük rendbe — mondja Kovács Jenő, aki a Ganz mátranováki gyárának termelési osztályvezetője. S talán saját álmát építi most, itt, Nyírmedpusztán, hiszen ,.amúgy” a nováki lakótelepen lakik. Végigjár­va az öt-Hat lakótelepi la­kást is kitevő házat, s látva mit kellett bontani-építeni, félmillió forintot mondok a gazdának az eddigi költsé­gekre. Bólint rá, s még kis­sé megfejeli az összeget... Gyerünk tovább! A Nyirmedi-tó egyik szeg­letében magányos horgász üldögél. Nyugtató csend kö­rös-körül. Hetágra süt a nap. Alig észrevehetően fod­rozódik a tó vize. Azt mondják, az idén jól sike­rült az ívás. Nem lesz rossz fogás. A tó gazdája a mátrano­váki gyár horgászegyesülete, amelynek 120 felnőtt-, 20 if­júsági és 30 gyermekkorú hargásztagja van. Kertész Gézával, az egye­sület ifjúsági és versenyfe­lelősével arról beszélgetünk, milyen kötelezettséget ró a horgászokra az, hogy termé­szetvédelmi területen fekszik a tó. — A tópart ötméteres kör­zetét nekünk kell rendben tartanunk. Szakaszonként osztottuk ki a területet, de általában nincs több tizenöt­húsz embernél, akik rend­szeresen dolgoznak is a tó­nál. Habár az is igaz, hogy az idén és tavaly több tár­sadalmi munkát végeztünk itt, mint 'az azt megelőző években. Főleg tavasz kez­tlveg nélküli, rácsozott ablakszemek fogadnak Mátracserpusztára érve. A vályogfalú, kihalt épület mellett mindjárt ott az iskola is, szintúgy magára hagyottam Árnyékában libák telepednek le, s a hösz- szúkás épület egyik végében felirat: vegyesbolt. A festői környezetben fekvő kistelepülés Mátra- terenyéhez tartozik. Ogy hatvanon élnek még itt Mátranovákról idefelé haladva, sűrű porfelhő követi az autót: a nyirmedi elágazótól végig földút vezet ide. Nem hat meglepetésként a dolog, hiszen szinte egész nap földutakon járunk: Mátraterenye termé­szetvédelmi helyeivel ismerkedünk. Táborok­majálisok Nógrád megye egyik leg­nagyobb összefüggő termé­szetvédelmi területe Mátra- terenyén található. Nem vé­letlen tehát az sem, hogy a nagyközség mezőgazdasági termelőszövetkezete foglal­kozik a megye természetvé­delmi helyeinek ápolásával, gondozásával. Bejárni Mátraterenye táj­védelmi körzeteit, Hasznosi István, a termelőszövetkezet Az elhagyatottan álló mátracserpusztai iskola a település elején is sorsát várja. Oktatás már régóta nincs itt. Az alatta futó ko­pasz domb, a körös-körül el­terülő lankák gyönyörködte­tő látképe viszont lehetősé­get hordoz magában. — Érdeklődött már a szentesi tanács az iskola épülete iránt. Lehetne-e itt úttörőtábort kialakítani, akár faházakat elhelyezni a domboldalon? — veti fel Aranyos Ferenc tanácsel­nök. Az pedig már többéves gyakorlat, hogy Cserkész­Nováki természetvédelmi ágazatve­zetője szegődik kalauzunk­nak. — Termelőszövetkezetünk több mint hetven tájvédel­mi területet kezel a megyé­ben. Mátraterenyén három védett terület van, ezek kö­zül a legnagyobb a Nyír- medi-tó és környéke, ami összesen 818 hektáron terül el, ezen kívül a Cserkészkút látkép kútnál nyaranta megjelen­nek a táborozó gyerekek: jönnek a kőrösladányi és a budapesti XIII. kerületi út­törők majd augusztusban. A kellemes környezet az ittla- kókat is szolgálja: az idén május elsején itt volt az ün­nepség és hangulatos majá­lison mintegy háromezer ember szórakozhatott, pi­henhetett. Szeméttelep a nagyközség határában és a mátranováki kaszinó­park és facsoport védett hely — mondja bevezető­ként az ágazatvezető. Ilyen nagyságú természet- védelmi táj különös figyel­met követel a nagyközségi tanácstól is. Sok itt a ro­mos, elhanyagolt állapotban levő épület, s meggondolás­ra inti a község vezetőit, ha az éppen szép környezetben, tájvédelmi terület van. Mi legyen vele? Mai lehetőségek, jövőbeni ígéretek — mindezt magá­ban hordozza a nyirmedi tájvédelmi terület. Tanul­mányterv készül az üdülő­hellyé nyilvánítás esélyeiről. Irány Nyír tried ! Kanyargós földúton érke­zünk a pusztára. Egy sö­vénygát közelében dolgozik a természetvédelmi brigád Festői környezetben a Nyirmedi-tó Csodálatos kilátás nyílik a Habók-tetői esőbeállóból Legmodernebb víztisztító a Ganz-MÁVAG telepén ben munkát. Erre is alapoz­za kalauzunk azt a kijelen­tését, hogy a környék ezen a sétaúton ősszel már láto­gatható lesz. A kikövezett falú forrás­nál, kivezetett csövön állan­dóan vastag sugárban folyik a hideg ivóvíz. — Ez a bővizű forrás még egy sátortábor lakóit is el­látná vízzel — hangzik az ágazatvezető véleménye. S a jövőbeni ábrándos szemeinkkel máris látjuk a felvert kis sátrakat a köze­li tisztás domboldalon. Most viszont szemrevételezhetjük a forrás közelében épülő esőbeálló és szalonnasütő helyét. Indulunk visszafelé, s köz­ben azon morfondírozunk, mitől száradtak ki egy-egy sávban a fenyők. Megállunk Mátracserpusztán. A kis te­lepülés tanácstagja, Kovács Pál meztelen felsőtesttel pihen a verandán. Jó tíz éve az ő javaslatára fogtak össze a pusztabeliek, hogy ha már út nincs ide No­Munkában a természetvédelmi területek gondozói vákról, legalább járda le­gyen. — Kaptunk a tanácstól húsz mázsa cementet, mi magunk kivertük a járdala­pokat és le is raktuk. így Mátranovákig egy sorban lerakott járdalapo­kon lehet gyalogosan közle­kedni. Leginkább erdőben, árnyas fák alatt visz a gya­logút. Öröm rajta járni. No persze leginkább csak túrá­zóknak, vagy hetente egy­szer, mert nap mint nap már más lehet. Ezért is a legnagyobb gondjuk a cser­pusztaiaknak az út. — Tavasszal-ősszel nagy itt a sár, legfeljebb erőgé­pekkel lehet ide kijönni. Heten járnak még innen Novákra dolgozni, össze­jártam Csert az út miatt, és majdnem mindenki felaján­lotta egy havi fizetését vagy nyugdíját arra, hogy meg­csinálják az utat. Százötven- ezer forint jönne össze, pedig itt nem laknak nagy­pénzű nyugdíjasok— mond­ja a tanácstag. Javaslatát el is mondta a tanácsülésen. Erre a testü­let is úgy döntött, útépítés­re az idei költségvetésből előirányoz 150 ezer forintot, s aztán a gazdálkodó egysé­gek segítségével hátha lehet valamit kezdeni... — Novákhoz képest Cser­puszta szanatórium — veti közbe egy férfi, aki beszél­getésünkkor megáll köz­tünk. — Hét végén sokan jön­nek errefelé, valamikor meg a Nyirmedi-tó Novák fő szórakozóhelye volt — teszi hozzá Kovács Pali bácsi. — Én itt születtem, mindig is itt laktam, és nem is men­nék el innen. Pedig itt a bolt is heten­te csak egyszer nyit ki. Jövünk le a hegyekből Mátranovákra. Porszemek ugrálnak be a kocsi abla­kán. Egy petrence tetejéről forgó szél keringeti a leve­gőben a szénaszálakat. Felmászunk még a ha­bók-tetői esőbeállóra és ki­látóra. Csodálatos panoráma fogad: a Mátra, a Bükk, a Cserhát lankái... Minden lépésben környezet­védelem Nem lehet teljes termé­szetvédelmi szemlélődésünk, ha nem vetünk néhány pil­lantást a környezetvédelem­re is. A Ganz-MÁVAG he­lyi egységében Bátori Fe- rencné normatechnológus fo­gad. Tavaly 80 ezer forint bír­ságot fizetett ki az üzem környezetszennyezésért. Azt mondja, mostanra megol­dott a föld, a levegő és víz védelme is a gyárban. Külön tárolóhelye van a veszélyes hulladékoknak, s ha ösz- szegyűlik elszállítják. A szennyezett levegő filteres szűrőkön távozik. Egy éve detén, a természetvédelmi napon dolgoztunk nagy lét­számban — mondja, aztán hozzáteszi. — Mégis több munka kéne. S hogy helyenként elha­nyagolt a tó környéke, a szemétgyűjtő oldaláról lóg­nak a lécek, szemetes a part, ki tudja, ki ezért a felelős. Kertész Géza meg is jegyzi, nem lehet mindent a kirán­dulókra fogni. Ezt a véleményt forgatja a fejében a természetvéde­lem hivatalos felelőse, kísé­rőnk, Hasznosi István is, amikor közvetlenül a tó gát­jánál bontási törmeléket fe­dez; fel. S alig megy a tótól 15—20 méterre ott is egy kocsira való törmelékkupa­cot talál. Zsörtölődik is, hogy ezt a „kihágást” a természetvédelmi őr még nem jelentette be... Utak-sétautak Innen a tó mellől 1700 méteres sétaút indulna egé­szen a békástói forrásig. A természetjárók vállaltak eb­üzemel a szennyvíztisztító is az üzemben, ami az üzem és 96 lakótelepi lakás szennyvizét tisztítja. Időnként aztán szippantó­kocsik viszik el a szenny­iszapot az ülepítőből. Ám azt mondják, hogy a kör éppen itt nincs bezárva. Mert ez a szennyezőammg olykor­olykor — ha nem a kijelölt helyen öntik le — visszake­rül a természetbe. S volt már erre példa. De nemcsak belépve az üzembe, hanem csupán a települést járva a környe­zetvédelem szinte lépten- nyomon visszaköszön. Homokterenye központja. — A tanácsház mögött lánc­talpasok dübörögnek: Tóal­ján külszíni bányát nyitnak. Az innen elhordott földdel Kovács Pál, cserpusztai tanácstag a korábbi felszíni művelés helyét, a Kőtetőt töltik fel. Jut belőle a jövőbeni, meg­tervezett községközpont ala­pozására is. S ha a Tóal­ján majd végeznek a kül­fejtéssel, lehet hogy tó lesz a bánya helyén. Felvetődött, hogy a bánya ezzel az öt­lettel talán előáll egy kör­nyezetvédelmi, rekultivációs pályázaton. Mindez még odébb van. Homokterenye külterület. — A nagyközség szemétte­lepén, mint minden ilyen szemétgyűjtő helyen, itt is füstölög egy-egy kupac. Te- renye végéből — légvonal­ban jó egy kilométerről — erre néznek a házak. Több ezer cserjét, fát szeretnének telepíteni ide, a telep köré. Talán még az idén. .. A mátranováki kaszinó­park megtekintésével búcsú­zunk Mátraterenyétől. A te­rebélyes szil-, kőris-, juhar- és vadgesztenyefák között van százötven éves is. Ahogy nézem őket, arra gondolok, m^gérik-e majd a fele kort, azok a fák, amiket ma vagy holnap ültetnek. Avagy csak tizedét azok, amik szeméttelepeinket ta­karják? IKIllS A nógrád Mátraterenyén Zs. A. Képek: Bencze Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom