Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
IRODALOM Maimz Gábor Kéttagú család A kora délutáni főutca emberborításából gyorsan kiválasztódott az a néhány tucat járókelő, akik a trafik bejáratának kilincsén őrjöngő gyerek körül nemsokára kialakuló tömeg legbelső, kemény héját alkotják majd. A kisfiú dühödt vicsorí- tással harapta a hideg, ta- padós fémet, szemei rés- nyire szűkültek, nyüszítő torkából szavakat takaró, habzó nyálfolyam hömpöly- gött végig az álián. Néha könyörgőre váltó tekintetét megpróbálta a mögötte türelmetlenül toporgó anyjára fordítani, ám nyaka nem engedelmeskedett agyának. Az. eladótérben ücsörgő fiatal, jól öltözött férfi érdeklődve várta, mikor töredeznek ki a gyerek fogai, s zuhan hanyatt a járdára. Már az ötlet felvillanásakor biztos volt az új reklámfogás sikerében, de hogy mindjárt az első percekben ekkora nép verődjön össze, azt még a legmerészebb álmaiban sem remélte. Meleg, elgondolkodó pillantásokkal simogatta végig az ajtóra ragasztott, embermagasságúnál nagyobb matricát. Maci Laci szemében finoman nagyvonulú, szado- mazochista bárgyúság fészkelt, szája a füléig ért, nyakkendője pedánsan feszült egyenletes bozontú mellkasán. Körülbelül fél órája tarthatott az állóháború, amikor a mind elégedetlenebbé váló kíváncsiskodók félgyűrűjéből nyugtalanító hang érkezett: — Miért nem veszi meg neki ?! Az. anya ideges, kapkodó mozdulatokkal kísérelte meg lefejteni gyermekét a kilincsről, végső elkeseredésében megcsavarintotta a karját, a kisfiú állkapcsa figyelmeztetően megrecs- csent, erre elengedte, és mérgesen az emberek felé legyintett. — Mi közük hozzá?! Menjenek a francba! — Hohó, asszonyom! Nem úgy van az! Amit maga csinál, az "^mberkínzás .. . — Fasiszta... — kontrázott valaki sziszegve. Az asszony megrémült. Letépte a gyereket a kilincsről, betasz.ította a trafik ajtaját, és üvöltve kért egy óriás matricát. Az eladó felnyúlt a polcra. leemelt egy jókora hengert, kinyitotta, kihúzta belőle az original csomagolású matricát, készségesen < Imngvnráztn n felragasztás módját, bekasszírozta a nyolcszáznegyven forintot, és búcsút intett. Ezalatt a tömeg fenyegető, szoros ostromzárat vont a bejárat elé. Amint a kifejezéstelenül bámuló anya, és a hóna alatti papírhengert vidáman szorító kisfiú kiléptek az üzletből, az emberekből jóindulatú sóhajtás szakadt föl, megkönnyebbülten engedtek szigorú vonásaikból, sőt egy-két idősebb, öltönyös úriember még azt is felajánlotta, segít a csomagokat vinni. A nő azonban, bár karjai majd leszakadtak, mindenkit elküldött az anyjába. Maci Laci a ház második szintjét félig elfoglaló gyerekszoba erkélyre nyíló üvegajtajára került. Barátságos bérgyilkos tekintetét a szoba bármelyik sarkában állva, magán érezhette az ember. Másnap a kisfiú összeverekedett csoporttársaival azon, kinek van nagyobb matricája. Ezt követően, mintha elvágták volna, megszűntek a vele kapcsolatos magatartásbeli problémák. Semmi hisztizés, felesleges hangoskodás, az óvodában is rendesen, szófogadóan, már-már betegesen viselkedett. O tthon képes volt órákon keresztül elüldögélni az ágyán, szemben a rajzalakkal; komolyan, szó nélkül megmosott kézzel ült le a közös étkezésekhez, nem kellett állandóan figyelmeztetni, melyik kezébe fogja a kést, melyikbe a villát, evés közben nem beszélt. Utána viszont, míg az esti mese el nem kezdődött, szüleinek Maciról, új barátjáról mesélt, minden alkalommal hangsúlyozva, azért változott meg ennyire, mert „Maci elbeszélgetett velem, és arra kért, legyek jó kisfiú". — Nem bántott — tette hozzá szemrehányás nélkül —, csak beszélgetett. . . Május végén, egy szombaton. az egész napos kirándulástól kimerülve, a szokásosnál valamivel korábban feküdt le, még majdnem világos volt. Maci szótlanul mosolyogva figyelte. — Ma nem beszélgetünk? — kérdezte a kisfiú. Maci nem válaszolt. — Hát, jó . . . ahogy akarod . . . Elszundított. Erektől kék szemhéja nyugtalanul remegett, lélegzetvételeit gyomrának szabálytalan hullámzása kísérte és sűrűn nyögdécselt. Ijedten nyitotta ki a szemét. Az ébredését okozó szélroham még rezegtette az üvegtáblákat, a kerti gázlámpa erőtlen, tompa fényében minden homályosnak látszott. Hirtelen felbukkant a hold, keresztültiport a lámpán, nekivágódott a fehérre meszelt falaknak, szét verődő sugarai beleütköztek Maci szemébe, aki a hideg érintésre összerázkódott, felmordult, és behajolt a térbe. A kisfiú gyomrából száraz, egyre jobban felerősödő nyösz.örgés kúszott elő. — Ne. .. ne, Maci ... ne bántsál . . . hiszen a barát . . . barátod vagyok és . . . és jól viselkedtem . . . Maci Laci lemászott az ajtóról, és a kisfiú felé indult. Menet közben ki lógatta a nyelvét — tisztán lehetett hallani, ahogy néha végignyalja a szája szélét —, mutogatta hosszú, piszkos karmait, szemei rothadózölden csillogtak. A kisfiú letomászta magát az ágyról, izzadt, lues kos lábát megpróbálta be leerőszakolni a papucsba, lehajolt, hogy a kezével segítsen, így sem sikerült, egész testében reszketve, felemelkedett. . . Alig pár centiméternyire arcától, kitátott szájjal, ott lihegett a barátja. Látni engedte erős, hegyes fogait, ronda, fekete torkát, doromboló hangszálait. A kisfiú leszegte a fejét, és az ajtó irányába vetődött. Sikerült a medve lábai között átsurrannia, rohant, felnézett, hogy tájékozódjon, megtorpant. Képtelen volt megszólalni. Maci megelőzte őt, már ismét az ajtón van. — Anya! — sikította a kisfiú kétségbeesetten. — Anya! Felemelte a karját, el akarta lökni Macit, de csak a levegőt kaszálta. Hallotta, hogy valaki belép a szobába, átugrott az üvegen, Maci rátapadt, nem számított, szaladt tovább, neki a korlátnak, keresztül- bukott a még bedeszkázat- lan vasszelvényeken, és lezuhant az udvarra. egnyugodva, mozdulatlanul hevert az üvegtörmelékes matricán, feje a medvealak nyakkendőjének csomója körüli szakadásba süppedt, kicsi, véres testére lassan rádermedt a pizsama. SZEPESI JÓZSEF: Néni a kertben öreg néni künn a kertben üldögél bú-önfeledten. Mire gondol? Tán magara és az elmúlt ifjúságra. Tavaszodik. Zsenge bokrok again már rügyet bontott pár levélke — ezt a néni könnyes szemmel nézi, nézi. Cica nyávog dörgölözve lábánál a méla nőre. de nem hallja, nem is látja. Bámul vakon a világba. Veréb röppen csicseregve a lugasra — jön az este — gúnár gágog, kucu röffen, de az asszony meg se rezzen. Bakkancs koppon a tornácon és egy hang szól: ,,édes párom": majd magában: „teringette, hat ezt mi a csuda lelte?” öreg néni méla csendben üldögél bú-önfeledten. Mire gondol? Tán magára és a csöndes elmúlásra. A háború humora Á háború humora? Hát van ilyen? — teszi fel a kérdést Nagy Endre, a magyar kabaré atyja. Persze, hogy van — válaszol rá A nagy háború anekdotakincse című kötet előszavában, majd megállapítja, hogy az ember a legcsodálatosabb élőlény, mert mindenütt megél és mindenhez hozzáalkalmazkodik a természete. Még az öldöklő háború vérz.ivatarához is. Az alábbi történet Nagy Endre kötetéből való. Egy sebesült katona, aki nek a bal karja volt felkötve, a kórházban teremről teremre járt és mindenütt hangos szóval érdeklődött : — Kinek van még egészséges bal keze? Jelentkezett egy társa, akinek a jobb karja sebesült meg. — Mit akarsz? — kérdi az utóbbi. — Gyere koma — mondja neki a másik —, menjünk mosakodni! Üvegbe írt virág Uvegkompozíció az új salgótarjáni városi tanács Az új salgótarjáni városi tanács- és irodaház épülete már ott magasodik a múzeum és a mozi szoros szomszédságában, műszaki átadását augusztus végére tervezik. Belső tereinek intimebbé, emberközpontúbbá tételében több ipar- és képzőművész működik közre. A helyhez kötött, építészeti keretbe zárt monumentális művek sok-sok változatát ismerjük a csillogó mozaikot és üveget éppen úgy, miként a másféle hangulatot árasztó gobelint, hogy csak e példákat említsük. Ezek, s még számos más műfajt képviselő alkotások megközelíthe- tőbbé, elérhetőbbé teszik a hétköznap embere számára a belső tereket, akár az ünnepélyességet, akár az intimitást sugallják, az adott tér funkciójától függően. A városi tanács- és irodaház épülete ugyancsak több funkció ellátására épült, belső díszítettségét is ennek megfelelően tervezik. Az oszlopokkal is tagolt reprezentatív aulába, ami egyúttal pl. a házasságkötő terem előtere, kerül Erdei Sándor nagyméretű üvegkompozíciója. A házasságkötő termet díszíti majd Csókás Endre szentendrei gobelintervező-művész nonfiguratív munkája (2,7x3 m), amely a házasságkötés örömét, nyugalmát, a békés, boldog emberi életbe vetett hitet sugallja. A tanácstermi gobelint (1,5x2 m) Nagy Judit budapesti textiles készíti. Antal András Alsótoldon élő keramikus műve a tanácsterem ívelt falának külső részére kerül. A salgótarjáni születésű Fábián Gyöngyvér két bronzcímer elkészítésére kapott megbízatást, az egyik az épület keleti homlokzatát, a másik a tanácstermet díszíti. ☆ Ezúttal Erdei Sándor salgótarjáni műtermébe látogattunk, aki a makett tanúsága szerint hátalmas (4x2,7 m) nonfiguratív üvegkompozíciót készít. E végső változatot legalább öt korábbi terv (köztük figuratív és színes) előzte meg, termékeny vita folyt a művész, az építészek és a szakzsűri között. Ebben igen sok izgalmas szakmai szempont merült föl. Jelzésként néhány gondolat: például az építészek a vertikálisan tagolt rendszert nem fogadták el azzal az indokkal, hogy az épület egyébként is rendelkezik egy mértani rendszerre épülő markáns szerkezettel. Ennek föloldására lazább, szellősebb kompozíció látszik alkalmasnak. Akadt olyan elképzelés, hogy miután az épület belső terét a teaszín határozza meg, s az egyetlen szín esetleg „színtelenné'' tesz. színes üvegkompozíció szülessen, lágykék, piros, zöld, barna színekkel. Két üveglap között elhelyezett szeletelt üvegekből kialakított kompozíció szintén szóba került, több változatban. S miként már utaltunk rá, figurális kompozícióról is szó volt, ilyen makett is készült. Erdei Sándor szerint: a történelem mozgását, a művészettörténet tanúságot ad erről, mindig emberrel ábráét irodaház épületében Erdei Sándor nűlrrmtbn Az iivegkompozició makettje (Fotó: Tóth Sándor) zollák. Erről a művészettörténeti vonulatról mindmáig nem feledkezhetünk el. S még számos más gondolat fölmerült. így a műteremben több makett vall erről a gondolkodási folyamatról. Még egy ötlet. Belsőépítész vetette föl, hogy esetleg virágokkal lehetne díszíteni e szóban forgó teret. Ez csak azért említendő, mert Erdei Sándor készülő kompozíció-, ja közvetlenül e gondolatból merített. Igaz, nonfiguratív munkáról van szó, de érzésem és szándékom szerint benne van a növényi világ — jegyzi meg a művész. — Magamban tréfásan „karíiol'-nak nevezem ezt az üvegvirágot. Mindez lehet sás, délinövény, bármi más. Mindenesetre, élő növényzet üvegbe átírt világát szeretném létrehozni. Elsősorban azért, hogy örömet keltsen abban, aki látja. Remélem, lesznek ellenségei is e kompozíció^ nak az idők során, de több lesz a barátja. E század húszas éveitől az üveget a nonfiguratív szobrászat is meglehetősen gyakran használja. A kemencében történő égetéssel készített úgynevezett rogyasztásos technikával előállítható üvegplasztika is közismert. Ez a kompozíció a művész saját kemencéjében készül, s ro- gyasztott üveg lesz. Az európai üveggyártást ismerők szerint, ekkora fogyasztott üvegtömbökből álló kompozícióra, ilyen apli- kációra nemigen akad példa. Néhány adat. A fémszerkezetre szerelt kompozíció 12—1(1 kilogrammos üveg- tömbökből áll, ez 55—60 tömböt jelent. Az összeszerkesztett tömböket, az egész kompozíciót belülről átvilágítják, ez igen izgalmas vizuális hatást ígér. E pár adatból is kitetszik, hogy a kompozíció végső összeszerelése sem egyszerű feladat, a szerelvénynek 350—380 kilogrammos tömeget kell megtartania,! — Hogyan lehetséges ez? — A hasonló munkákat általában úgy szerelik, hogy a szerelvényt túlbiztosítjálc — mondja Erdei Sándor. — S bár a szerkezeti biztonság alapvető kérdés, a túlbiztosítást el akarom kerülni. Láthatatlan szerelési rendszert, készítek, ami megtartja az üveget, számítva még arra is, hogy valaki akár véletlenül nekizuhanhat vagy rádőlhet. A technikai részletek mellőzésével most annyit jegyzek meg, hogy például az alsó szerelvényhez olyan posztamensrendszer készül, amit csak akkor lehet megközelíteni, ha föllépnek a posztamensre. Egyébként először megterveztem az üvegkompozíciót, majd a szerelést. Mindkét feladat egyformán fontos ilyen munka esetében. Erdei Sándornak sietnie kell. Ez az egyetlen monumentális beruházás, amit az épület műszaki átadása után nem lehet elkészíteni. A makett, a szerelési terv készen áll, a művész már az üvegtömbök készítését is megkezdte. A tömbök helyett inkább üvegszirmokat mondanék, hiszen „súlyukat" a néző nem érzi, csak finom, áttetsző libegősüket. Tóth Elemér ADAM TAMAS Monológ a hegy Mint kitépett fa fonnyadt gyökere úgy állt szét a hajad üjjaimra tekertem tincseid az emlékekből ez maradt csontjaidat összenyomta mar a hegy tudom nem kérted de a tészta kel könyörtelen a kemence meg rég kihűlt he kéne gyújtani nagymama hisz tavasz van alatt ne haragudj nem találom a szavakat lekéstem utolsó mosolyod is már hiába rugdosom a szemhéjadra zúdult rögöket
