Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-12 / 137. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. Tűzoltók E hét végén Leninváros- ban rendezik meg a II. Ti­sza Kupa országos tűzoltó­versenyt, ahol az állami tűz­oltóság legjobb csapatai mérik össze tudásukat. Ké­peink a megyei versenyen készültek, melyen két ba­lassagyarmati és két salgó­tarjáni csapat adott számot fizikai és gyakorlati felké­szültségéről. A győzelmet — a tavalyihoz hasonlóan a balassagyarmati városi tűz­oltó-parancsnokság ;,A” szol­gálati csoportja nyerte. Az egyéni versenyben legjobb eredményt elért tizenkét tűzoltó képviseli Nógrád megyét az országos verse­nyen. (Bábel László képriportja) Horoglétrával három emelet magasságban Az egyéni verseny győztese Gcmer Ferenc törzsőrmester Munkában a salgótarjáni „A” csapat A verseny egyik látványos része a tűzoltás Az akadálypályán r ízes, zamatos görögdinnyék A dinnyések már javában dolgoznak a határban, ápol­ják, védik növényeiket. Ezek között — kisebb mértékben — már megtalálható az új­fajta görögdinnye, amelyet a Kertészeti Egyetem nö­vény-örökléstani és nemesítési tanszékének kutatói fejlesz­tettek ki. A fajta a Hungá­ria—8 elnevezést kapta, a dinnyések egyszerűen csak Hungáriának nevezik. Nagy becsben tartják máris, hi­szen a hazai görögdinnye­termesztés a korai éréscso­portban ^mindössze két ré­gebbi fajtával, a Korai Kinccsel és a Sugar Baby vei rendelkezett. Most melléjük sorakozott, fel az új dinnye, amelyet az első korai te­nyészidejű hibridként tarta­nak számon. Termőképessé­ge jobb mint vetélytársaié, és minőségét is kiválónak — ízesnek, zamatosnak ■— ta­lálták. Szaporítása megkez­dődött, és a következő évek­ben mind nagyobb területe­ket foglal el a dinnyetermő tájakon. A Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet szakemberei ne­mesítették ki a másik, álla­mi minősítést kapott görög­dinnyét, a Napsugarat. Egy sárga húsú fajtáról van szó. amelyből az elmúlt harminc évben mindössze egyetlen, a Szentesi fajta volt a ter­mesztésben. A hivatalos mi­nősítés szerint a Napsugár többet „tud’", mint a Szen­tesi, és ezért széles körű el­terjesztését ajánlják; min­denekelőtt a házi kertekben és a kisüzemekben foglal­kozhatnak vele jó eredmény­nyel. Korszerűbb termékek a Városlödi Majolikagyárból Megváltoztatta termék- szerkezetét a Városlödi Ma­jolikagyár. A korábbi 90 szá­zalékról 50 százalékra csök­kentette a kézzel festett cse­répedények arányát, törölte kínálatából a fehér színű kerámiákat, s több új ter­méket is készít. Az utóbbiak közül a kereskedők körében már a bemutatkozáson si­kert aratott a halételek tá­lalásához ajánlott, hal alakú edényekből kialakított kész­let. Terveztek továbbá külön­leges alakú levesestálat, cse­rép kenyértartót, s több újabb elegáns kávés- és te- áskészletet. A termékszerkezet-váltás­ra az elmúlt évi kudarc kényszerítette a Városlödi Majolikagyárat. Hagyomá­nyos termékei szinte elad­hatatlanná váltak. II rendetlensegre nincs bocsánat A pénztelenségnek több oka is lehet, az igényte­lenség azonban csak önmagával magyarázható. A szegénységre lehet mentségeket találni, a rendetlen­ség azonban megbocsáthatatlan. Kivált olyan helyen, ahol a rendet szabályok írják elő. o A mátranováki 17-es presszóban a Pentamer szö­vetkezet építői pontban ki­lenckor megjelennek. így is késésben vannak, hiszen két vendég előtt már negyed­órával előbb ott az üveg sör és a nagyfröecs. A munkás- ruhás szakik nem sokat ta­nakodnak, kikérik a féldecit, hozzá a sört kísérőnek, hogy jobban menjen a munka. — Mindig így kezdik a napot? — Mindig hát. — S mit szólnak ehhez a Pen tantérnél ? — Mit szólnának? Lát­ják? Nem látják. Na, látják! Így fest ■ a munkahelyi italozást tiltó rendelet betartása — ma­gyar módra. — Miért nem tartja be a reggeli szesztilalmat? — a kérdés most már Szerémi Béla boltvezető-helyettesnek szól. — Általában betartjuk — így az elvörösödő fiatalem­ber. — Ez most kivétel volt, szívességet honoráltam. A nováki Véndiófa egyéb­ként a feje tetején áll. A felfordulásnak részben örül­ni lehet, hiszen a szomszé­dos konyhát bővítik, s fel­újítják az egész, egyébként hangulatos házat. Az össze­visszaság azonban csak rész­ben magyarázható ezzel. A pult mögött óriási a rendetlenség, szétdobált ron­gyok, kupakok, mosatlan po­harak garmadája. A fagyi­gép nem jó, a tegnapi cso- kifagylalt még mindig a té­gelyben, rég ki kellett vol­na mosni. A mosdóban teli vécékagylók, pedig az öblítő működik. Vécépapír, törül­köző, szappan nincs. Minek is volna, a mosdókagyló úgyis ripityára van tör­ve! A raktárban szakadt fagy­laltporos tasakokat húzunk elő a pap ír zsákból. Ebből fagylaltot keverni legfeljebb gumislaggal lehetne — csak persze, nem érdemes. Költhet a vendéglátó vál­lalat mátranováki üzletére akármennyit, ha a benne dolgozók nem kényesek a rendre, nem sok foganatja lesz. A boltvezető-helyettes fiatalember ötszáz forint helyszíni bírságot kap az ál­talános rendetlenségért Uh- rin Györgynétől, a megyei KÖJÁL közegészségügyi el­lenőrétől. A reggeli szeszti­lalom megsértését Oravecz Á szigetvári öregharang titka Az 1566-os hősi várvéde­lem különös hagyománya kelt újra életre Szigetváron: minden szombat este 9 órakor újra megkondul a város le­gendás öregharangja. Ha­zánkban egyedülálló szimbó­luma ez egy régen volt tör­ténelmi eseménynek. Ma már szinte kideríthetetlen, hogy mikor és miként szüle­tett meg a Zrínyi Miklósra és katonáira emlékeztető ha­rangszó, mindenesetre a leg­öregebb szigetvári emberek is, mint régi szokásra em­lékeznek rá. Csak a második világháború idején szakadt meg a hagyomány. A műemléknek számító harang titka régóta foglal­koztatja a szigetvári hely- történészeket. A középkor évszázadaiban — a hagyo­mány szerint — a premont­rei rend templomának ha­rangja volt, a törökdúlás elől 1566-ban elásták a föld­be, és csak a Város XVIII. századi újjáépítésekor ke­rült elő. A két évszázados „rejtőzködés” erősen megvi­selte a harangot, ezért újra- öntötték Pécsett. Akkor kap­ta meg a ma is látható mű­vészi külsejét, palástjának szobrászati díszítését és latin nyelvű feliratát. A szöveg magyarul; „A hunoktól hátrahagyva, soká­ig eltemetve, Szigetben meg­találva, újjáéledtem József­nek, Ausztria császárának és Magyarország királyának kegyelméből”. A kronosz- tichon római számbetűi az 1772. évszámot —, az újra­öntés évét — adják ki. A helytörténészek szerint a hu­nok említése a harangnak, vagy legalábbis az anyagá­nak igen régi eredetére utal. Lehetséges, hogy az érc­anyagban olyan római kori bronzszobor rejtőzik, ame­lyet annak idején az itáliai hadjáratukból visszatérő hu­nok hoztak magukkal Pan­nóniába, és később az antik műtárgyból öntötték az ere­deti — középkori — haran­got. A szigetvári öregharang jelenkori története már jól ismert. 1841-ben és 1969-ben is újraöntötték a megre­pedt harangot. A többszöri restaurálás következtében negyven kilogrammot veszí­tett a súlyából, de a mosta­ni 630 kilójával is a nagy harangok közé tartozik az országban. Az első világhá­ború idején — 1916 őszén — történt rekviráláskor a vá­ros összes harangját beol­vasztották, de a történelmi múltú öregharanghoz nem nyúltak, és így nem lett be­lőle ágyú. Szigetvár főte­rén befejeződött a barokk plébániatemplom — a haj­dani Ali pasa dzsámi re­konstrukciója, tornyába visz- szaemelték az öregharangot, amely tehát ismét az ere­deti időpontban hirdeti szom­bat esténként a szigetvári hősök önfeláldozó hazaszere­tetét. (MTI) László, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának ke­reskedelmi felügyelője egye­lőre csak dokumentálja. Ezt a vétséget helyszíni bírság­gal nem lehet elintézni! Lerobbant, elhanyagolt a homokterenyei bisztró. Bo­csi Miklós üzletvezető azon­ban sietve közli, amint vé­ge az iskolaévnek — a kony­hában diákokra is főznek —, bezárnak, s rendbe teszik az egészet. Rá is fér a rend­csinálás a Zagyvavölgye áf ész bisztrójára. Az iroda falát sűrűn, feketén belepő pe­nész ellen azonban aligha lesz hatásos a festés. A bolt­vezető szerint a penészedés oka az épület melletti árok­ban pangó víz, amelynek szintjétől jóval magasabb a híd alatti áteresz, így a csa­padék nem tud elfolyni. A konyhában a nyitott fű­szertartó dobozok közt han­gyák kergetőznek, remélhe­tőleg nem szeretik a sót, paprikát, borsot. Hiba az is, hogy a levesbe való finom metéltet már tíz óra előtt kifőzve találtuk, pedig főtt tésztát a közétkeztetésben negyven percnél tovább nem szabad tárolni. A mellékhelyiségek tisz­ták. Az egyik ajtón hatal­mas, talán ökölverte lyuk tátong, a többi ajtón farost­lemezből felerősített foltok. Ügy látszik, kemény fiúk a homokterenyei legények! mégsincs jókedvében. A kenyeresekre panaszkodik. — Legutóbb egész héten át nem kaptam héthatvanas kenyeret. A bátonyterenyei sütödevezető nem átallotta azt mondani, hogy nekik azt nem gazdaságos csinálni! Bementem, kivertem a bal­hét, most megint adnak. A szállítással sem elége­dett. Gyakran 11-re, délre kapja meg a kenyeret, pék­süteményt. Pedig kétszer hajt végig a falun a kocsi. Legalább a rendelés felét letehetné a reggeli forduló­ban. hogy ne ácsorogna az a sok ember óraszám a bolt­ban ! Megoldási javaslata roppant egyszerű. Dehát, mint tudjuk, valami titok­zatos oknál fogva, éppen a legegyszerűbb dolgokból lesz a kivihetetlenül bonyolult! Egy gikszer azért Gál Jó­zsef tip-top boltjában is beüt. A hűtőpultban csü­törtöki előrecsomagolt húst találunk (az ellenőrzés nap­ja hétfő), márpedig azt csak két napig szabad forgal­mazni. o o A falu dísze a Palócker 55-ös mátraszelei ABC-je. Az alig hároméves épület kívül-bévül szép, tiszta, ren­des. Lám, lám, nem törvény a trehányság! Gál József üzletvezető Festés előtt áll a salgó­tarjáni áfész 121-es karancs- lapujtői büféje, ahogy a lapujtőiek hívják, a Dézsa. Nem ragyogó, előkelő ven­dégnek mutogatni való hely ez (belépője hamisítatlan fa­lusi kocsma, ahol hűtött sö­rökkel a kézben vitatják meg a meccsen esett gólo­kat), s nem lesz elegáns fes­tés után sem. Az azonban látszik, hogy a mostani adott­ságok között is iparkodnak vigyázni a rendre. Az udva­ri pottyantós budi is tiszta, gondozott. Itt viszont az ételminták elrakásával van baj. Pedig nincs egy hete,’ hogy Uhrin- né apróra elmagyarázta az asszonyoknak az idevágó szabályokat. Az üzletvezető­nek címzett, de a konyíhá- soknak azonnal továbbított háromszáz forintos helyszíni bírság majd bizonyára ser­kenti a memóriát. Szendi Márta sem SZP­elte­A „falu szája" Az asszony kisírt szemmel fogadott. Meglepődtem. Nem ezt vártam. Az asszony, Erzsiké, távoli rokonom, egy kis dunántúli faluban él, több mint tíz éve özvegyen. A gyerekeit felnevelte, azok — szám szerint négyen — kiröpültek a házból, bár valamennyien ott maradtak a faluban. Három éve annak, hogy a szomszéd utcában Pista bá­csi megözvegyült. Felesége hirtelen halt meg. Erzsikével leánykori jópajtások voltak, ö ápolta, gondozta abban a néhány hónapban, amíg otthon betegeskedett, amíg be nem kellett szállítani a megyei kórházba. Erzsiké ezután sem kerülte el a portát. Természetesnek vette, hogy né­ha kitakarít, hogy kimos Pista bácsira, hogy vasárnapon­ként meghívja ebédre. Akkor még nem is gondolta, hogy már ezért la szájára veszi a falu. Tudták, hogy az asszony halálos beteg, hogy menthetetlen. És sűrűsöd­tek a megjegyzések: „Még meg sem halt, még el temették, de ez az Erzsi máris be akar telepedni gény Juliska helyére”. Három év telt el azóta, hogy szegény Juliskát mették, és a két ember — Erzsiké most ötvenéves, Pis­ta bácsi alig néhány esztendővel idősebb — elhatározta, hogy összeházasodnak. Ekkor kezdett csak dörögni, villámlani. Erzsikéhez sorra jöttek a gyerekei: ..Ne hozzon ránk szégyent, hi­szen csak azoknak lenne igazuk, akik azt mondták, hogy édesanyánk és Pista bácsi már a Juliska néni életében...” Erzsiké úgy gondolta, hogy a gyerekek eltúlozzák. Hiszen senkinek nem lehet oka, hogy ilyet hazudjon. Meg hát most sincs szó semmiféle szerelemről, de hát szükségük van egymásra. A férfinak arra, hogy valaki ellássa őt, neki meg arra, hogy valakivel törődhessen, hogy valakihez szólhasson este is. amikor minden el­csendesedik. így hát szép csendben összeházasodtak. És azóta napirenden a megjegyzések. A saját gyere­kei nem nyitják rá az ajtót, mondván, hogy „szégyenbe hozta” őket. És ő csak sír, \és töpreng. Nem érti: mind a ketten megözvegyültek. Ugyan kinek ártottak azzal, hogy összekötötték az életüket? Ezt kérdezte tőlem is. En csak annyit válaszoltam, thogy jól tették. A „falu szája ’ majdcsak elhallgat. A gyerekek is kénytelenek lesznek megbékülni. Ne törődjön az ostobákkal, a rá­galmazókkal, a pletykálkodókkal. A saját lelkiismerete tiszta — és ez a legfontosabb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom