Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
IRODALOM __ _ _ _ »otgwwMiHmtttMgtm '» »»0»OMMtW»WW»WW»WJW«<Wi»<I.XIW)WWO<Wi8«MOWOC»»:-M wtcmmtmoM«« Kínai és japán gyűjtemény Az újjáalakított Ráth múzeumban Herbst Rudolf: Mosónő A Palócföld harmadik száma Emlékezés Kassák Lajosra Eurpa-szerte kevés múzeum gyűjteményében van kelet-ázsiai iparművészeti, képzőművészeti kollekció. Magyarországon szerencsés adottságok — ilyen érdeklődésű műgyűjtők, mecénások, múzeumigazgatók — révén ritka gazdag és színvonalas kelet-ázsiai gyűjtemény alakult ki. Az anyag két épületben talált helyet: a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum a Népköztársaság útja 103-ban az indiai, hátsó-indiai, indonéz műtárgyakat, a hosszú kényszer- szünet után a közelmúltban megnyílt Gorkij fasori Ráth múzeum pedig a kínai és japán gyűjteményt mutatja be. Ráth György jeles műgyűjtő, a Képzőművészeti Társulat és az Országos Magyar Iparművészeti Társulat alapítója, 1881-től 1896-ig, az Üllői úti palota megnyitásáig, az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. Sokat tett a képző- és iparművészetek pártolásáért. Páratlanul gazdag régi magyar könyvtárát még életében a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. 1905-ben özvegye az Ipar- művészeti Múzeumnak adományozta a Ráth-hagyatéA z ételkiadó korlátján Etelka végigcsúsztatta a tálcát. A főzelékeknél megállt, és fölváltva hol a kínálatot, hol a feje fölött lógó árjegyzéket böngészte. Mögötte már többen toporogtak, az agresszívebbek már tálcájukon kopogtattak a villákkal. — Na mi lesz már? — méltatlankodott a sor végén egy férfihang. . Etelka zavartan visszanézett, majd egy bágyadt krumplifőzeléket emelt ki. A legolcsóbbat, mint évek óta mindig. Tálcájával a kezében, körülményesen levackolt egy üres asztalnál. Amint néhány kanál főzeléket lenyelt, egy velekorabeli férfi szusszant az asztalhoz. Tálcáján alig fértek el a gőzölgő tányérok. Etelka szeme kikerekedett, és önkéntelenül buggyant ki belőle a kérdés, holott ő sosem szokott szóba állni senkivel. — Ezt mind maga akarja megenni? Itt és most? A férfi kanállal a szájában, bólintott. — Ejnye, ejnye, nem egészséges az ilyen sok étel a mi korunkban! ■— Ugyan! — legyintett a másik, és a kezében lévő kanállal gesztikulált. — kot, Rubens-, Rembrandt-, Tintoretto-festményekből, metszett drága- és féldrágakövekből, görög, római és újabb kisplasztikákból és iparművészeti munkákból álló, elsőrangú gyűjteményt. Az anyag egybetartása és a helyszínen való bemutatása érdekében vásárolta meg az állam a Ráth-villát. Az épület a II. világháború idején megsérült, a gyűjteményt a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeumba mentették, s csak 1955-ben nyílt meg újra a Gorkij fasori villában kiállítás,, ekkor már a keletázsiai gyűjteményből. Most, a tíz évig tartó rendbehozatal, födémcsere, belső átalakítás után a földszinti hat teremben, a kínai, az emeleti termekben a japán gyűjtemény kapott helyet. S a század végi faburkolatú egykori ebédlőben rendezik be, néhány nem keleti iparművészeti tárgy- gyal, a Ráth-emlékszobát, — amely egyúttal előadóterem is lesz. Nyolc-tíz ezer kínai és hétezer japán műtárgyból válogattak a kiállítás rendezői. Az Európa-szerte ritkaságnak számító XV. száTudja, én inkább belefulladok a zabálásba, de a fi- améknak nem hagyok semmit. Fölélem a kis vagyonkámat, meg a nyugdíjamat, meg az összes ingóságomat eladom, de nekik nem adok egy petákot sem. Az én halálomra ők ne számítgas- sanak! — Nagyon haragudhat rájuk. Bezzeg én! — sóhajtotta szomorkás mosollyal Etelka, s hogy a férfi önfeledten lafatyolt tovább, meg se rezzenve az ő bejelentésétől, titokzatos képpel folytatta. — Az én fiam immáron négy évvel ezelőtt kiment Svédországba egy turistacsoporttal, és nem jött haza. Azt írta, hogy szerencsét próbál. Nekem ő a mindenem. Egyedül neveltem, az apja már tíz évvel ezelőtt meghalt. Nincsen rajta kívül senkim. Mit gondol, hogyan lehetne hazajönnie? — Hát vonattal vagy repülővel. — De itthon megbüntetnék. Börtönbe kerülhet, mert hogy csak úgy megzadi lakkozott faszobrok mellett a japán kollekcióban főleg az Edo kor, a XVII— XIX. század van képviselve — fafaragásokkal, porcelánokkal, fegyverekkel. Miklós Pál, a kelet-ázsiai múzeum igazgatója, ismert sinológus, a kínai kiállítás rendezője mondja: — Anyagunk olyan változatos, hogy ha nem is egyenletesen, de az egész kínai művészet fejlődéstörténetét bemutathatjuk. Az egykori pekingi magyar műkereskedő, Szabó Géza jóvoltából az ókori kínai művészet emlékeivel is rendelkezünk. Van egy időszámítás előtti II. évezredből származó szertartási-csillagászati műszerünk, amelynek párja a londoni British Múzeumban lelhető fel. Mégis a mi húsz centi átmérőjű, nefritkorongunkat reprodukálta könyvében egy híres angol sinológus. Ez a korong, vagy a föld és az ég együttes jelképének tekintett szertartási tárgy — cung —, továbbá az első századokból való s a szkíta művészet jegyeit hordozó nefritfaragások és bronzveretek a szakma számára a legizgalmasabb műtárgyak. Szertartási bronzkések, stlizált edészökött az országból. Börtönbe az én fiam?! — Ezt meg honnan veszi? — rakosgatta át a tányérokat maga előtt a férfi. — Onnan, hogy írta. Kint az ismerősei mondták, hogy ha hazajön, megbüntetik. Etelka hálás kutyaszemekkel nézi a habzsoló férfit. Mégiscsak érdeklődik az ő nagy gondja iránt. Igazi úriember, mégha böfög is égyet-egyet. Az a jó, hogy ennyi év után beszélhet valakivel a fiáról. Etelka tétován forgatta a kanalát a bőrösödő főzelékben. — Na és a fia haza akar jönni ? — Szeretném, ha visz- szajönne! Olyan egyedül vagyok. Mit gondol, megbüntetnék, ha hazajönne? — Lehet, nem tudom. De a fia haza akar jönni? — Biztos — bólintott bizonytalanul az asszony. — Csak hát írta, hogy az ismerősei figyelmeztették, ha hazajön, akkor baja esik, börtönbe kerül. A férfi élvezettel cuppognygk, egy időszámítás előtti első évezredből való ko- csitengelyvég-borítás —, mind arról a rendkívül fejlett civilizációról tanúskodnak, amely ilyen technikát, ilyen műves díszítéseket tudott produkálni. Ott vannak a kiállításon a buddhizmus jellegzetes figurái, egy 50 centi magas Buddha-fej — valószínűleg egy szabadban álló szoborról került ide. A VIII—IX. századbeli templomi kapuőrző 70 centi magas mázas cserépszobrát még Felvin- czi Takács Zoltán vette Berlinben. Már az 1929-es magángyűjtők kiállításán is szerepelt az a XIII. száazdi fa szoborcsoport, amely a haldokló Buddhát négy tanítványa körében ábrázolta. A szoborcsoportnak nyoma veszett, a múzeumba már csak az egyik tanítvány alakja került be. A Ming-kori művészi kézművesség számos értékes, látványos darabja — faragott vöröslakk munkák, szobrok, kék-fehér porcelánok, rekeszzománcok, bronztárgyak. Egy váza Ráth György gyűjteményéből való, egy XV. századi, sárkánydíszes porcelánváza egykor Kossuth Lajos tulajdona volt. Mutatós kézművestárgyakkal idézi a múzeum a Mandzsu-kort, amelyben már európai exportra is készülnek a kínai porcelánok, rekeszzománc és vöröslakk munkák. Szépek a világszerte divatos gyűjtési tárgyak, a XVIII—XIX. századi _ tubákosflakonok üvegből, féldrágakőből, hegyikristályból. Bőséges a XIX.—XX. századi gyűjtemény. S bár van a múzeumnak régi kínai festménye, kalligráfiája is, e korból különösen sok, színes, jó kvalitású képet állítottak ki. S a modern kínai piktúra legnagyobb egyéniségei is jelen vannak műveikkel. K. M. tatta a csirkecsontot. Kezén lassan végigcsordult a paprikás lé. Ahogy lerakta a csupasz csontot, szeme most találkozott először az asz- szonyéval. — Maga járt már a rendőrségen, hogy mi van ilyen esetben? — Nem. De a fiam. .. — Na, a fia haza akar jönni ? Etelka nem értette a férfi hirtelen haragját. — Haza akar, haza akar, hát persze, hogy szeretném, ha hazajönne! A férfi zsebkendőt kotort elő, miközben nagyokat szuszogott. Megtörölte a száját, majd komótosan fölállt. — Na, ezt elpusztítottam! Magának pedig egyet tanácsolhatok. Üljön föl a vonatra, aztán menjen ki a fiához. Hozza haza! Minden jót! Etelka kapkodva kikotorta a maradék főzeléket a tányér aljáról. Igen, gondolta, érte kell mennem. Ez a lehető legjobb megoldás. Ha én érte megyek, akkor biztos, hogy nem eshet bán- tódása. Istenem, de jó, hogy beszélhettem ezzel az úrral! Most már csak az kell, hogy a fiam írjon, hogy megírja a pontos címét! Szűcs Mariann A Palócföld című társadalompolitikai, irodalmi és művészeti folyóirat idei harmadik száma meghatározó terjedelemben, tartalmilag ösz- szetetten emlékezik Kassák Lajosra (1887—1967). Petőcz András képverse, Mészáros Ottó versei és számos tanulmány alkotja a Salgótarjánban megjelenő folyóirat jelen számának e részét. Irodalmi közállapotainkat figyelembe véve is tartalmaz időszerű mondandót Kassák és Veres Péter vitája a munkásirodalomról, amelyet a Palócföldben most Major Ottó vezet be, s újra olvashatjuk mindkét korabeli cikket is. kassák esszéje, a ,Munkásirodalom”, s Veres , Péter válasza, a Van-e hát munkásirodalom? fél évszázad távolából is izgalmas olvasmány, alkalmas bizonyos konzekvenciák levonására az irodalom mindenkori társadalmi gyökereit illetően. Tandori Dezső, G. Ko- moróczy Emőke, Horpácsi Sándor tanulmányai, illetve utóbbi szerző dokumentumközlése tovább gazdagítja a Kassák Lajosra való emlékezés tartalmát és aktualitását. A Műhely rovatban Mezey Katalin Holdossy Gyula munkái elé ír rövid tanulmányt, ezt a fiatal költő verseinek közlése követi. Fráter Zoltán pedig tanulmányt ad közre Médiumok, víziók címmel induló költők vizuális költészetéről. A szépirodalmi rovat nyereségét jelentik Jánosy István versei. Gazdag a Palócföld Valóságunk rovata is. A főszerkesztő vendége most Virág László zeneiskola-igazgató, akivel Praznovszky Mihály zenei életünk eredményeiről' és komoly gondjairól, ellentmondásairól vált szót. Gäbest Lajos a fiatal közgazdászok évente Salgótarjánban megrendezett konferenciájáról ír. Bacskó Piroska pedig A Palócföld megkérdezte rovatban dr. Reichard Jenővel, a Nógrád Megyei Madzsar József Kórház és Rendelőintézet szülész-nőgyógyász főorvosával, illetve főigazgatójával készített interjút az egészségügy jelen állapotáról. Fodor András Bartók? és a magyar költők című esz- széje, Cs. Varga István Fodor András Fülep-képéről írt kritikája zárja a rovatot. A Történelmi figyelő rovatban Szakáig Sándor taglalja Magyarország szerepét a második világháborúban. Borsányi Julián és Goszto- nyi Péter művei kapcsán. A Műterem rovatban Menyhárt László, az „ismeretlen” Sza-r lay Lajos című tanulmányát olvashatjuk. E szám illusztrációs anyagát Szalay Lajos grafikái közül válogatták a szerkesztők a Művészet című folyóirat archívumából. (te) KISS DÉNES: Séta szülőföldemen í. Virágok és fák anyanyelvén beszélgetek a tájjal — Nyomomban az előbb zivatar loholt még Most ékszerez madárdal 2. Füttyökből gótika épül fénylik a dallam-torony Zászlókat lenget nyárelő a fákat friss lombokkal serényen cserepező 3. A tájon ballag az ember Suhognak sudár nyárfák Lehajlok némán a földhöz és hallom az ifjúság örökös szívdobogását! XX. századi kínai festmény A japán Utamaro II. metszete a XIX. század elejéről. A MEGOLDÁS
