Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-03 / 129. szám
1987. június 3., SZERDA NOGRAD 3 Mester és tanítványa — Fedor Károly és Tomis János — a pásztafejtés acélbiztosítását tanulmányozzák. Elmosódó bányatitok Lesz-e jövője a felsőpetényi bányának? Négy, vagy öt év múlva már nem lesz gazdaságosan kitermelhető, első osztályú agyag (kaolin) az Országos Érc- és Ásványbányák felsőpetényi üzemében. Első hallásra ez csupán 170 itt dolgozó problémája, ám a szálak messzebbre nyúlnak. Ebből az alapanyagból formálódik ugyanis a szépmívű alföldi porcelán, melyet szívesen vásárolnak a nyugat-európai országok is. A Budapesti Porcelángyár 80 százalékban ebből a bányából fedezi nyersanyagszükségletét, bár ..csak” a hazai piac meghódításáért versenyez. Nos, közgazdászaink egy része hamar megoldaná a dilemmát, mondván, létezik import is, mégpedig szocialista országokból. Már az öltözőhelyiségben próbálgatjuk a bányajáráshoz szükséges ruhadarabokat, amikor Kuris Mihály üzemvezetőnek szegezem a kérdést: valóban ilyen ideális az import feltétele? — Ne gondolja — válaszol higgadtan. — Amióta a készletek kimerülőben vannak, a csehszlovákok, a bolgárok, de a németek is ..kemény” áruként kezelik a kaolint. Tehát a beszerzés devizát igényel. Nem beszélve a pontatlan szállításokról. Cifra inget öltünk, s kapca helyett is zokni dukál a vendégnek. Emellett szokatlan az elemlámpa, de megengedett. mivel az üzem nem sújtólégveszélyes. A kobakot már csak a. „népesbe’' ülve nyomjuk a fejünkbe — így hívják a személy- szállító szerelvényt. Úgy másfél kilométert teszünk meg akkumulátoros mozdonyvontatással, így tovább folytathatjuk a külszínen elkezdett gondolatsort. — Két esztendővel ezelőtt kezdtünk el kísérletezni, de úgy is fogalmazhatnám: ka-- cérkodni, az agyagmosó gondolatával — mondja Kuris Mihály. — A sárisápi üzemben találtuk meg azt a mo- • sóművet, amellyel az első évben, tehát tavaly 700 tonna első osztályú agyagot állítottunk elő. Majd vevőtalálkozót hívtunk össze, közösen az Alföldi Porcelán- gyárral. Szokatlanul nagy volt az érdeklődés. Ennek is kös?önhető, hogy ebben az évben már 1500—2000 tonnát várnak tőlünk. A kutatásokra fordított összeg e két év alatt eléri a 10 millió forintot. Elgondolásunk szerint —, és, ha az illetékes tárca is beleegyezését adja —, itt, Felsőpetényben szeretnénk egy mosót létesíteni, amellyel 30 évre biztosítanánk az első osztályú finomkerámiai tűzálló anyag bányászatát —, mert ez a hivatalos neve. * Félúton lehetünk a bejárat és a 16-os számú acél- támos pásztafejtés között. A végállomás mellett alakították ki az irányítóhelyiséget, tőszomszédságában pedig egy bunker található, benne az elszállításra váró nemes anyag. „Járasd le a szalagot, mert most másod- osztályú jön!” — hallatszik a hangosbeszélőből. Az üzemvezetőtől megtudom, hogy a bányászok érdekeltségi rendszerében meghatározó a minőségi termelés. A negyedéves prémiumosztásnál azé a vastagabb boríték, aki veszi a fáradságot és a lerobbantott agyagot szétválasztva küldi a külszínre. Ehhez azonban ösz- szehangolt csapatmunkára van szükség. Alig negyedórás gyaloglás után érjük el az „L” alakra formált fejtést — innen a pászta elnevezés. A Lenin Szocialista Brigád itt levő harmadának vezetője Súlyán Pál. Húsz éve dolgozik, a csapattal, 46 éves. — Most 37 forint az órabérem — kuporodik mellénk az alacsony homlokon. — Nem rossz kereset, persze, ki ne elégedetlenkedne manapság. Akkor jobb a pénz, amikor nagyobbrészt első osztályú agyagot adunk. Most láthatja, színes a teller. tehát több benne az alumínium. Más esetben a robbantással tudjuk kettéválasztani az értékeset a kevésbé használhatótól. A munka java kézzel folyik, mert a szűk folyosókon nem vált be a rakodógép. Kapával húzzák a láncos vonszolóra a termelvényt és a tárnokát is izomerővel mozgatják. Az ujjak tapintása pedig nagy pontossággal határozza meg a minőséget, bár a gyakorlott szemnek még ez sem szükséges. — Janikám, ne úgy! — hallom a méltatlankodást Fedor Károlytól. A „vétkes”. Tomis János idén márciustól dolgozik a csapatban, és hát akad még tanulnivalója a fiatal vájárnövendéknek. A segítség sem marad el; így a következő bilincset már biztosan helyesen teszi a helyére. — Hét évig jártam ide biciklivel — magyarázza a rangidős tanítómester —, aztán meguntam, hogy nem adnak buszt, és elmentem Vácra. Most meg már az a legtermészetesebb, hogy felülnek a járatra.. . — Hogy miért jöttem ide? — kérdez vissza Tomis János. — Itt jobban kijövök anyagilag; kell a pénz a házépítéshez. A robbantómester, Kop- lányi János közben előkészítette a robbantást, így hát mennünk kell. Kuris Mihály kifelé jövet még elmondja : — Négy évvel ezelőtt az éves jövedelem alig érte el a mostani feliét — ötvenezer forint volt. Mára gyakorlatilag megszűnt az elvándorlás, tehát lenne jövője az agyagbányászatnak. Az ezredfordulóig feltárt kao- limvagyonunk van, de a készletek — számításaink szerint — még 100 évig teszik lehetővé a gazdaságos termelést/ Én optimista vagyok: bízom benne, hogy Na mosómű építése megkezdődhet, már csak azért is, mivel 4 év alat megtérülne, és évenként 25 százalékos nyereséggel üzemelhetne... T. Németh László Képek: Bábel László UJ magyar uerkeszítmenyek Újabb hazai vérkészítményeket hasznosíthat az egészségügy a betegségek diagnosztizálásában és gyógyításában. Miként dr. Elődi Zsuzsa professzor, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatóhelyettese elmondta, hamarosan megkezdik a hemo- fíliás — vérzékeny — betegek kezeléséhez szükséges vérfehérje, az úgynevezett VIII. faktor klinikai kipróbálását. Ezt a készítményt intézetükben állították elő, vírusinaktiváltságát az Országos Közegészségügyi Intézettel közösen ellenőrzik. A hemofíliások véréből hiányzó VIII. faktor pótlásával a vérzés megállítható. Egy másik vérkészítményt, az emberi fehér vérsejtekből előállított természetes alfainterferont már törzskönyvezik. Ezt az EGIS Vérkészítmény Kutatási-Fejlesztési Termelési Társulás állítja elő az intézet által szállított fehér vérsejtekből. Immunológiai és antivirális, valamint daganat elleni hatását a haematológiai intézetben tanulmányozzák. Ugyancsak az EGIS—VKFT-vel együttműködve folytatják a gammainterferon és az interleukin— 2 előállításának kísérleteit. E készítmények alkalmazási területeit és az ezekhez szükséges módszereket ugyancsak vizsgálják. Az interleukin—2 a szervezet védekezőreakcióiban fontos szerepet betöltő, úgynevezett gyilkos nyiroksejtek működését serkenti. A Véralvadási standard- plazmát — amelynek használatával megbízhatóbbak a véralvadási vizsgálatok — a REANAL Finomvegyszergyárral együttműködve készíti az intézet. / Ugyanezzel a gyárral állították elő azt a diagnosztikai készletet, amellyel ellenőrizhetik a szervezet szénhidrát-anyagcseréjét, 2—3 hónapra visz- szamenően. Ezzel a készlettel — vérmintavizsgálattal — ítélhetik meg a szénhidrát-anyagcserét. Az emberiség gondja Interjú Ábrahám Kálmán államtitkárral Az ökológia az élőlények és a környezet viszonyának tudományos kutatásával foglalkozó tudományág. Ábrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke szerint az ökológiai köz- gondolkodásnak a politika és a társadalom minden szféráját ót kell hatnia ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon. • Hazánkban a politika kiemelt jelentőségűnek nyilvánította a környezetvédelmi program megvalósítását. Miért ilyen fontos, s miért politikai ügy a környezet- és természetvédelem? — Ebben a kérdésben az emberiség egésze érintve van. Az emberiség történetében még nem volt arra példa, hogy ennyire közös gond legyen valami, ami a politikai rendszerek határain innen és túl egyaránt közös cselekvésre kényszerít. Az ember megteremtette önmaga elpusztításának eszközeit. Mindenütt a világon fel kell ismerni, hogy a természet határozza meg az ember sorsát, hiszen része a természetnek, de mert egyúttal társadalmi lény, meg is mentheti a természetet — s így önmagát — a pusztulástól. S ebben a politikának elsődleges szerepe van. • Véleménye szerint mi a legnagyobb probléma a földön, ami a természetvédelemnek is akadálya? — Az aránytalanság, az egyenlőtlenség. És mind több aránytalan helyzet adódik, amilyen például a szegénység is. Százmilliók élnek olyan szegényen, hogy legelemibb életfeltételeik megteremtése érdekében pusztítják az emberiség életfeltételeit. A legszegényebb országokban a növekvő energia- igény az erdőket irtja ki. A hetvenes években a föld egyötödén volt erdő, most csak az egyhatodán van, s az ezredforduló utáni első évtizedben már csak az egyhetedén lesz. Márpedig ez a folyamat az élővilágot sodorja végveszélybe, ha nem sikerül megállítani. Csakhogy ott, ahol az energiaellátás nincs megoldva, nem lehet fakivágási tilalmat elrendelni. És ma az emberiség hat százaléka használja az energiaforrások hatvan százalékát. E természeti erőforrások pedig korlátozottak, s az állapotuk romlik. • A környezetvédelem mely területén tartja a legszükségesebbnek a nemzetközi öszszefogást? — Minden területen szükséges, de ahol a legkevésbé lehet a védekezést egyedileg, ország- vagy akár földrészhatárokon- belül megoldani, az a levegő védelme. A levegőbe kerülő anyagokat sokáig nem kontrolláltuk, s rengeteg olyan új anyag kerül a légtérbe, ami korábban nem, s amelynek valameny- nyi Jiatása a légkörfizika művelői szerint még nincs feltárva-. De tudjuk például, hogy a széndioxid felmelegíti a levegőt. , Kezdetben mintegy fél Celsius-fokkal. De a számítások szerint kétezer-harmincra , ez a melegedés megközelítheti a négy fokot, aminek a következményei végzetesek lehetnek. Ilyen a jégolvadás, ami másfél méteres vízszintemelke- dést eredményezhet, s egész városok kerülhetnek víz alá. De ilyen a légtömegek mozgásának megváltozása, amit az erdőcsökkentés is motivál, s nincs kizárva, hogy ez a változás hatalmas, korábban csapadékos területeket sivataggá szárítson. Még veszélyesebb azonban az ózonréteg úgynevezett meglyukadá-: sa, melynek következtében az ibolyántúli sugarak védőhatása megszűnik, pedig ez tudományos felmérések szerint ’már most is egyik oka a bőrrákos megbetegedések gyarapodásának. . Mindezt olyan anyagok okozzák, amelyek semmilyen módon nem oldódnak, s a sztratoszférába jutva rombolnak. Magyarországon korábban hét-nyolc ilyen anyag levegőbe kerülését tiltottuk, ebbe a tilalmi körbe azonban január elsejétől már háromszáz anyag tartozik. Nyilvánvaló, hogy a levegővédelem csakis nemzetközi szinten lehet eredményes. A levegőbe kerülő szennyezőanyagok nem ismernek országhatárokat, s hogy már most mennyire veszélyeztetik az embert, az megfigyelhető például a havon, ami főleg a városokban gyorsan megfeketedik. Ez a szennyeződés a tüdőt károsítja, de az élelmiszer- láncba kerülve is sújt minket, s a vizeinkbe jutva is károsít. Én magam sem akartam elhinni eleinte, amiről később megbizonyosodtam, hogy évente nyolcszáz tonna nitrogén a levegőből kerül bele a Balatonba. • Milyen gondolkodásbeli változást tart szükségesnek? — Meg kell szabadulni a tévhiteinktől. Korábban például úgy véltük, hogy az egy főre jutó ivóvízfogyasztás növekedése jelzi az adott ország fejlődését. Kiderült, hogy ez nem igaz: a fejlett országok ésszerűen korlátozzák a fogyasztást. Valaha úgy véltük, hogy a természet körforgása megtisztítja a vizeinket, de kiderült, hogy a legnagyobb vízfolyások sem képesek a jelenlegi szennyezést károsodás nélkül befogadni. Még az sem mindegy, hogy hova helyezzük el a hulladékot, mert a földbe szivárogva az is szennyezi a vízfolyásokat, s Magyarországon az utóbbi tíz évben megduplázódott a hulladék mennyisége. Kiderült, hogy a felső vízadó réteg igénybevétele csökkenti a talajvíz- szinteket. És így tovább. Tévedés volt például élettelennek gondolni a talajt, amelynek állapotát élő szervezetek milliárdjai tartják fenn, s azokat pusztítva a föld termőképességét pusztítjuk el. Tudatlanul olyan föltáratlan folyamatokba avatkozunk be, amely megbontotta az élővilág egyensúlyát. Háromnégy száz évvel ezelőtt évente csak egy-két faj pusztult ki, mára ez a folyamat felgyorsult, és ezres nagyságrendben pusztulnak ki a fajok. Van olyan állat, amely egyetlen növénnyel táplálkozik, s.ha az kipusztul, beláthatatlan következményű láncreakció veszi kezdetét. Olyan élő szervezetek vannak veszélyeztetve, mint az algák, amelyeknek pedig fontos szerepe van az emberiség jövendő élelmiszergondjainak megoldásában. A ■ levegő, a víz, a talaj, az élővilág sorsa a mi sorsunk, megmentésükhöz ökológiai gondolkodásmódnak kell meghonosodnia. Az ember a tudásával, tudatos munkájával diadalmaskodott a természet erői fölött, s a győzelem mámorában nem vette észre, hogy a természet úgy védekezik, hogy pusztul... és pusztít. Mérnök létemre vallom, hogy a technikai forradalom nem élvezhet elsőbbséget többé, a tiszta levegő, a tiszta víz fontosabb. • Elegendő-e a gondolkodásmód megváltozásához, hogy az ember veszélyhelyzete növekszik? — Nem elegendő, s nem is annyira a veszélyérzet tudatosítására kell törekedni, hanem inkább arra, hogy az emberi életfelfogás változzék cselekvőképes környezet- védelmi magatartássá. Ehhez a környezetvédelemnek át kell szőnie a politikát, a gazdaságot és a társadalmat. A politikának reális követelményrendszert kell kialakítania, amely nemcsak kimondja, hogy például szennyvíztisztítás nélkül tilos fejleszteni, hanem lehetőséget teremtve ehhez, egyúttal szabályozza a folyamatot. Esetleg úgy, hogy a bank kizárólag olyan beruházást finanszírozzon, amely nemcsak nyereségesnek, ha- nem környezetkímélőnek is ígérkezik, s ezt a beruházó előre igazolja. Egyébként, hogy a környezetvédelem előnyeit nemcsak a jövőben élvezheti az emberiség, hanem azonnali társadalmi haszna is van, arra éppen a gazdaság ad példát. Az exportképes berendezések közül a környezetkímélő termékeknek a világpiacon máris magasabb ára van, többet fizetnek értük. K. M. Jó lenne, ha a gyakorlatban is tennénk valamit természetünk védelmében. Az intő példa Etes határában. — bp — ’ A kézi munka elengedhetetlen kelléke a kapa. Hugyecz Mihály az elrobbantott agyagot húzza rá a láncos vonszolóra.
