Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-23 / 146. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... A vegetáriánusok tovább élnek A vegetáriánusok tovább élnek, mint a hagyományos életmódot folytató és táplálkozási szokásokat követő emberek. Ritkábban halnak meg szív- és érrendszeri megbetegedésekben és rákban. Erre az eredményre jutott az a tanulmány, melyet a német rákkutató központ hozott nyilvánosságra Heidelbergben. Az öt évig tartó felmérés során 1978. és 1983. között összesen 1904 vegetáriánus életmódot folytató személyt — 858 férfit és 1046 nőt — kérdeztek meg. A megvizsgált személyek kijelentették, hogy messzemenően lemondtak az élvezeti cikkek fogyasztásáról; „kevesebbet dohányoznak, és kevesebb alkoholt és kávét isznak, mint a lakosság ösz- szehasonlítható csoportjai” — állítja a tanulmány. De nem voltak valamennyien „maradéktalanul” vegetáriánusok. Sokan tejtermékekkel, tojással, sőt, egyes esetekben hallal is gazdagították étlapjukat. A tanulmány kimutatta, hogy ebben a csoportban csaknem kétharmaddal kevesebb volt a haláleset, mint amennyi statisztikai átlagban a hasonló korú összlakosság körében várható volt. A tanulmány szerzői felhívták a figyelmet arra, hogy az eredmények értelmezésében óvatosnak kell lenni. Nem minden megkérdezett személy tartotta be egyformán szigorúan a vegetáriánus életmódot, és mivel a résztvevők önként jelenkez- tek, a vizsgálatban nem képviseltette magát egyformán a társadalom minden csoportja. Tekintetbe kell venni a rövid megfigyelési időt is. A Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki MÁTRADROG GT-ben új fűszercsomagoló gépet helyeztek üzembe. Az Ausztriából vásárolt tasakoiógép percenként mintegy hatvan zacskó fűszert készít el. Képünkön Angyal Ferenc és munkatársai a köménymag kiszerelését végzik. —RT— Takarékos Föld A kisebb közúti járművek, valamint a repülőgépek legjobb esetben az ember specifikus energiafelhasználását érik el, annak ellenére, hogy sokkal nehezebbek és energiafogyasztásuknak tulajdonképpen kedvezőbbnek kellene lennie. Ennél taká- rékosabban már csak maga a Föld mozog, de neki nem kell a levegő ellenállását, a göröngyös utak súrlódási ellenállását és a víz viszkozitását leküzdenie. Örök időkig kering a születésekor kapott egyetlen lökéstől. Nyár a nagymamánál Egy édesanya szinte kétségbeesetten mondta: — Nem értem a fiamat. Peti most tizenkét éves, itthon, a mi városi lakásunkban igazán megvan minden kényelme. Az iskolai napközivel gyönyörű helyen vannak, valóságos kis ligetben. Még úszoda is van ott. Ha pedig rossz az idő, itthon is maradhat. Nemcsak televíziónk, videónk is van. Szórakozhat kedvére, kulturált körülmények között. És ő csak hajtogatja, hogy nem és nem. Mindenáron a férjem édesanyjához akar menni falura. Nem értettem. — Ez miért baj? — Mert ott nincs semmi. Nincs vécé a házban. Lavórban kell mosakodni. A lakás hideg, az udvar poros. Egész nap kint lehet a porban a falusi gyerekekkel. Mire jó ez neki?! Megpróbáltam elmagyarázni, hogy mindez „mire jó”. Hogy öröm, boldogság az egyedül élő nagymamának. Hogy a gyerek ki akar szabadulni a városból. Ki akar szabadulni még a napközis tábor fegyelméből is. Hogy igenis a porban akar játszani,, hogy kiskacsákat akar etetni, kutyával, macskával játszani. Fára akar mászni, a szomszéd gyerekekkel befutni a vidéket; gyümölcsöt enni a fáról, és este jó fáradtan beülni egy lavór vízbe, és utána a ropogós ágyneműbe, be a takaró alá. És emlékeztettem arra az anyukát, hogy ő is tudja, a nagymama milyen szép meséket mond este Petinek. Hogy az többet ér, mint akármelyik tévémese, vagy videós kalandfilm. Egy nap az őrsön Tavaly ősszel nyitotta meg használt autóalkatrészeket árusító üzletét a pétervásárai áfész Salgótarjánban a Pécskő utcában. A boltban hétféle típusú személygépkocsihoz árusítanak használt, illetve bontott alkatrészeket. Az eltelt időszak alatt több mint félmillió forint értékben vásároltak az autótulajdonosok. (báb—) Pe*l még tudja azt, amit édesanyja már elfelejtett. Bízom benne, makacs, erőszakos óhaja győzni fog, (édesapja is mellette áll szándéka megvalósításában), és elviszik őt a nagymamához, ahol a tévé csak fekete-fehér, ahol videó sincs, de annál szabadabb az . élet — és hiszem, hogy egészségesebb is. <»m> Az őrsön — csakúgy, mint mindenütt a határőrségnél — délután kezdődik a nap. Most is Rost István határőr hadnaggyal állunk a szé- csényi őrsön, s pontosan 17 órakor felsorakoznak kötelékrendezésre a határőrök. Sok ismerős van az egyenruhába öltözött fiatalok között. Ott áll Budai Róbert határőr Ceredről, Uram István Nógrádsipekről, Pazsit- ka Ferenc Salgótarjánból, vele együtt Andó Róbert, Fábián Tamás Balassagyarmatról és Tálas Károly Szügyből. Hallgatják a hadnagy parancsait. Ki megy szolgálatba, kinek, mi > lesz a következő 24 órára a feladata. A határőr hadnagy az előző napi eseményeket ismerteti a felsorakozott személyi állománnyal. Ez kiterjed az őrsön és a kerületnél történtekre egyaránt. Néhány perc szabad idő azért adódik számunkra. Rost István határőr őrnagy így foglalja össze a további tennivalóit: — A kötelékrendezést a kihallgatás követi. Itt a bel- szolgálat eligazítása és a kérelmek elbírálása történik. Itt döntünk a kimaradásról, az eltávozásról és a szabadságolásról. Mindezeket a feladatokat a tisztesek eligazítása követi, ahol már a másnapi feladat végrehajtása, konkrét meghatározása történik... A szécsényi őrsön beindul a gépezet. Az eligazítás után elindul az első járőr. Ottjártunkkor Fábián Tamás határőrt szólítja a parancs. — Hadnagy elvtárs jelentem, Fábián Tamás határőr, a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetére vonatkozó harci feladatok átvételére megjelentem... Megtörténik az eligazítás. Fábián Tamás megkapja harqi feladatát, hol,, mettől meddig teljesít szolgálatot, mi a figyelés iránya, s a többi feladat. Fábián Tamás a térképen visszaigazolja a parancsot. A határőr mielőtt kerékpárral, kismotorral, vagy kutyával a szolgálati helyre vonulna, elvégzi a fegyverFábián Tamás határőrt a Magyar Népköztársaság államhatárának őrzésére rendeli ki Rost István határőr hadnagy. Kulcsár József felvétele töltést, s teljes harci felszereltségben az államhatár őrzésére az Ipoly partjára indul. Lassan az estbe fordul az idő, bent az őrsön ki levélírással, ki meg újság-, vagy könyvolvasással tölti az időt. Vannak, akik pingpongoznak, mások a rexasztalt választják. Bekapcsolják a televíziót is. Közben megérkezik Csákvári József határőr hadnagy. Csakúgy, mint kollégája, ő is az elmúlt év szeptember elsejétől látja el itteni szolgálatát. Most már hármasban folytatjuk az őrsön belüli sétánkat. A két határőrtiszt örömmel mutatja a kultúrszobá- ban levő, falon elhelyezett okmányokat. Az őrs már háromszor érdemelte ki a határőrség kiváló őrse megtisztelő címet, legutóbb tavaly novemberben. Arra is büszkék, hogy sokszoros tulajdonosai a kiváló őrsnek. Csákvári József újságolja: — A mi határunk végig az Ipoly partján terül el. Eddig minden határsértőt elfogtunk szakaszunkon. Tavaly például 11 került a kezünkre. Voltak közöttük körözött bűnözők, s nyugatra távozni szándékozók. Nem is egy késekkel, fegyverekkel felszerelve. De talán szóljon Andó Róbert határőr, a legutóbbi elfogásáról... — A kijelölt helyen teljesítettem szolgálatot. Portyá- zó járőrszolgálatot láttam el. A tájékoztatási pontot elhagyva arra lettem figyelmes, hogy két hölgy az Ipoly-parton fürdőruhában sütkérezik. Odamentem hozzájuk. Kértem a szentély! igazolványukat, s kérdeztem hol a ruhájuk... Semmi sem volt náluk. Jelentettem az őrs ügyeletesének, jött a riadócsoport, biztosítottam a helyszínt, s a két személyt átadtam a riadócsoport parancsnokának. Elkészült a jegyzőkönyv, s a kerületparancsnokságra kerültek. — Tavaly 15 garázda személyt állítottunk elő — folytatja a beszélgetést Csákvári József hadnagy. Az idén is volt egy elfogásunk, körözött személyt segítettünk a hatóság kezére. Olyan eset is előfordult, hogy a buszmegállóban egy munkatársát ütötte agyon egy volt „barátja”. Jelentették az őrsnek, s a határőrök fogták el. Közben telik az idő. A kiskatonák még takarítják az őrsöt, és 22 órakor elhangzik a takarodó. Már csak az ügyeletes van ébren. Szól a rádió, veszi a járőrök jelentéseit, de általában csendesek ezek az éjszakák... Somogyvári László Fellendülőben Nógrád idegenforgalma — örülünk a tavalyi rekord- eredményeknek, de annak is, hogy az idei év első öt hónapjának vendégjárása tizenkét százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának forgalmát. Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy januártól május végéig tizenkétezer-hatszáz látogatónk több mint huszonnégyezer vendégéjszakát töltött nálunk. — Es most, a szezon elején milyen további kilátásaik vannak? — Nem dicsekvésből mondom, de őszig minden szálláshelyünk foglalt. Már megkezdtük az őszi idegen- forgalom előkészítését. — Maradjunk egyelőre a nyárnál. Bizonyára van annak valami oka, ha most Nógrád idegenforgalmának fellendüléséről beszélünk. — Mindenekelőtt ugrásszerűen megnőtt szálláshelyeink száma, színvonala, gyarapodtak szolgáltatásaink. Ma Nógrádban naponta sok ezer látogató kaphat — ps kap is — jól ellátott szállást. Ezek közül kiemelném a bánki új fogadót, az öreg fogadó téliesítését; az egyik hollókői turistaházat hidegmeleg vízzel ellátott nyaralóházzá alakítottuk át; Szorospatakon minden igényt kielégítő fogadónk van... — Igen, igen, de korábban hallatszottak olyan hangok is, „mennénk Nógrádba, de Nógrád megye Idegen- forgalma kezd nyereséges üzletággá kifejlődni. A Nógrádtourist ta- I valyi forgalmát harmincmillió forint bevétellel és hárommilliós tiszta nyereséggel zárta. Folytatódik-e az idén a fellendülés? — kérdeztük Szert Sándornétól, a megyei tanács idegen- forgalmi hivatalának vezetőjétől. minek.-,.?” Más szóval: a megye nem tudott több napra szóló idegenforgalmi programot ajánlani. — Ez igaz is, nem is. Nógrád megye ma szintúgy a belföldi turizmus színtere, mint korábban volt. Elsősorban a hegyvidék szépségeire szomjas budapestiek és alföldi emberek látogattak és látogatnak el hozzánk szívesen. Mostanra némileg változott a helyzet. Vegyük például csak a pásztói óváros műemlékegyüttesét, az Euró- rópában páratlan hollókői élő skanzent, Szécsény történelmi nevezetességeit, a Kubinyi Múzeumot —, ezeket végigjárni már önmagában vonzó program, amely a mostani idénytől kiegészül egy igazi szenzációval. Befejeződött az Európában egyedülálló huszonötmillió éves ipolytarnóci őslelet feltárása, kiépültek a bemutatás látványos. feltételei. Lehetővé vált — és meg is kezdődött — a szervezett látogatás. A Pásztó—Hollókő— Szécsény—Ipolytarnóc útvonal minden ágán megpihenhetnek a turisták, kulturált körülmények közt étkezhetnek is. Gondoljon csak a pásztói kempingre, a város Zsigmond kávéházára, Hollókő már ismert modern és „nosztalgia” szálláshelyeire, konyhájáról messzi földön híres vendéglőjére. Az imént említettem, hogy Nógrád elsősorban a belföldi turizmus színtere. A feltételek, a viszonyok kedvező változása azonban mind jobban vonzza a külföldieket. Kezdetben inkább Csehszlovákiából, Lengyelországból jöttek, az utóbbi időben megjelentek francia, NSZK-beli, holland, belga utazók is... — Tervek? — Bár a jóslás nem tartozik a szakmához, elárulom, •szeretnénk a tavalyi hárommal szemben az idén négymillió forint nyereséget. De- hát ezért még sok mindent kell tenni... Ami a távolabbi terveket illeti, megkezdődött a salgóbányai tü- ristacentrum tervezése, Ipolytarnócon — „külső” segítséggel — korszerű parkírozót és mosdókat szeretnénk kialakítani. És az sem közömbös, hogy munkánkat rövidesen új irodánkban, a Palócz Imre téri üzletház emeletén folytathatjuk, az idegenforgalomhoz végre méltó környezetben. Cs. G.
