Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-22 / 145. szám
1987. június 22., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a nagy teherbírású DS—Reck állványokat készítenek. Raklapok tárolására alkalmas H-oszlopot hegeszt Oláh Sándor. Fotó: Tácsik Nóra Síküveggyár! brigádok Salgótarjánért Vizeink gazdája azOVH Interjú Kovács Antal államtitkárral A vízgazdálkodás önálló népgazdaságii ág. A vízügyi ágazat tevékenységének fontosságára jellemző, hogy az ország beruházásaiból hat-hét százalékos arányban részesül. És ez nem is olyan nagy összeg, ha meggondoljuk, hogy vizeink gazdájának, az Országos Vízügyi Hivatalnak a víz és a társadalom kapcsolatának átfogó szabályozásáról kell gondoskodnia. Tehát kutatnia, feltárnia, termelnie és elosztania kell a vizet, egyensúlyban kell hasznosítania az ország mai ás holnapi vízszükségletének megfelelően. Védenie kell a víz minőségét, s szabályoznia a vizek lefolyását, hogy ne okozhasson károkat. Erről a sokrétű tevékenységről beszélgettünk Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével. A salgótarjáni síküveggyár szocialista brigádjai szinte kivétel nélkül részt vesznek az „ötvenezer munkanapot Salgótarjánért!” mozgalomban. A kollektívák a múlt évben csaknem 24 ezer órát dolgoztak a város szépítéséért, gazdagításáért, s az idén legalább ugyanennyi társadalmi munkát végeznek a megyeszékhelyen. A brigádok többek között vállalkoztak a Nagymező úti játszótér kerítésének megépítésére, új játszótér kiHogy ezek a falusi italmérések mi jogon nevezik magukat eszpresszónak, azt egész nap nem sikerült kideríteni. Igaz, nem is ezért keltünk útra, hanem általános rendet, tisztaságot, kulturáltságot ellenőrizni. Ám, az azért mégis feltűnő, hogy az egész vidéki vonalon presszó fedőnév alatt hamisítatlan kocsmák működnek — kicsivel azoktól talán különb kivitelben. Kapni bennük bort, sört, pálinkát, mint minden kocsmában, néhány tasak ropit is láttunk, egy helyen sza- lámis szendvicset. A választék tökéletesen megegyezett azzal, amit az italbolt üzletkör előír. De akkor mitől presszók ezek az üzletek? Egyszer ez is megérne egy vizsgálatot! ☆ A Galgamenti Áfész ma- gyardndori bisztrója még csaknem teljesen újszagú, egy éve sincs, hogy elkészült az egység. A vendégtérben dolgozókon csinos egyenruha : piros-feketebabos szoknya, fehér pamutblúz. Rend, tisztaság a raktárakban, konyhában, előkészítőkben is. Kilencféle ételt kínálnak, plusz a menüt természetesen. Egy-két jótanács elkel azért. Ha már egy hűtőben van a lencsefőzelék, és a tőkehús, semmiképp sem az utóbbi legyen felül, hogy leve a készételbe csöpögjön. Kiss Ildikó üzletvezető-helyettes, készségesen jegyez- get. De nemcsak ezen, hanem a bisztró kulturált, csinos megjelenésén is látszik az iparkodás. Uhrin György- nével, a megyei KÖJÁL közegészségügyi ellenőrével és Oravecz Lászlóval, a megyei tanács kereskedelmi felügyelőjével azzal a kellemes érzéssel távozunk, hogy a ma- gyarnándori bisztróval a későbbiekben is aligha lesz bajunk. ☆ Ehhez képest bizony mostohagyerek a magyarnándori alakítására. A Budapesti úti óvodában elvégzik a festést ás a karbantartást. A Pető- falvi Lajos Általános Iskolában a munkaközösségek tataroznak, karbantartják a vízvezetéket, megjavítják a rossz iskolapadokat, asztalos- munkákat végeznek. A Bolyai János Gimnáziumban a tanári öltöző átalakítása szerepel a programban. A brigádok a Síküveggyár SE telepének gyarapításához is hozzájárulnak. áfész mohorai presszója és italboltja! A presszó még csak hagyján, most festetett, tapétáztatott Szandai István szerződéses boltvezető. Ráférne a csere a bútorzatra is, hiába az asztalokon futó, egy-egy vázában virág, az elszíneződött, kopott asztalok, a lestrapált székek lerontják az összhatást. Italon kívül egyebet hiába is keresne a vendég. Szandai Istvánnak van ugyan egy saját tulajdonú fagyigépe, de a masina egyelőre tétlen. — Nem győzném egyedül — menti magát a boltvezető. — Nejem a halápi kocsmá- ros, felmondott már, idejön majd mellém, akkor majd foglalkozunk a fagylalttal is. A presszó délelőtti forgalma egyébként nem tűnik kimerítőnek, bár mondják, itt este indul meg az élet, mely olykor a randalírozá- sig, verekedésig fajul. Szandai ilyenkor leül egy sörösrekeszre, s várja, mikor fejezik be a kedves vendégek. Az utóbbi hetek viszonylag csendesek, amióta esténként rendszerint kinéznek kis időre a gyarmati rendőrök. A vendégkör összetételére egyébként egyértelműen utal az udvari vécé állapota. A felázott földből a rekkenő hőség elviselhetetlen szagot terjeszt. A szomszédos helyiségben működő kocsma visszataszító állapotban van. A zöld olajfestékkel lekent lábazat, a fekete hajópadló a régi vasútállomási restikre emlékeztet. A műbőrborítású székek felhasogatva. Tudomásul kellene már venni, hogy ilyen helyre kárpitozott szék egyáltalán nem praktikus! A belső helyiségben letakart rexasztal, használata jelenleg tilos, állítólag miatta is kitört párszor a haddelhadd. ☆ A szügyi 13-as presszóban hangosan méltatlankodnak a vendégek: — Már megint ellenőrzés?! Pozsonyi kiállítás Mintegy 520 cég állítja ki termékeit a pozsonyi vegyipari szakkiállításon, az Inchebán, mely szombaton délelőtt nyitotta meg kapuit. A vásáron részt vevők 16 ezer négyzetméteren mutatják be újdonságaikat, a hagyományos termékek mellett a biotechnika, a környezet- védelem és a mezőgazdaság kemizálásában elért új eredményekről is számot adnak. Magyarország a szocialista országok közt a Szovjetunió után a legnagyobb kiállító, 635 négyzetméteren 23 cég mutatja be termékeit. A HUNGEXPO által szervezett kiállítás a környezetvédelmet helyezi előtérbe, mottója: „Harmóniában a természettel”. Környezetkímélő, a hulladék hasznosítására épülő technológiával készült lakástextíliákat mutat be a Magyar Viscosa, foszfátmentes mosóport a Tiszamenti Vegyiművek, gyorsan le- bomló szelektív növényvédő szereket több gyárunk is. Többen pályáznak vásári díjakra, tavaly .6 aranyérmet és 16 oklevelet szereztek vállalataink. A vásáron kiállító cégek 25 országból érkeztek. A KGST-országok és Finnország közös háztartás-vegyipari bemutatót tartanak a vásár területén. A vegyipari szakkiállítás június 26-ig Tipikus megnyilatkozás. A fogyasztó azzal szolidáris, akivel szemben —, ha kell — érdekeit megvédik. Barna János üzletvezetővel szemben egyébként nem kell, üzlete frissen festett, rendes. A presszóból kocsmává fertőző vírus persze a szügyi 13-ast is elérte, fagyi, jégkrém, sütemény nincs. Csak inni lehet. Nem Barna János az első, aki — felróva neki a fedetlen udvari vécét — panaszolja: rendszeresen ellopják az ülőke fedőjét. Ha fa, azért, ha műanyagot vesz, az tetszik. A balassagyarmati áfész belső illemhely építését tervezi ide, azzal talán megszűnik ez a gond. •fa Üdítően hűvös az őrhalmi falatozó-büfé. A festés itt is vadonatúj, úgy látszik, éppen kitört a festési láz az üzletekben. Csak helyeselni tudjuk! Az udvari vécé is tiszta, s alig hiszünk a szemünknek, egészségügyi papír is van benne!!! A választék alig utal a falatozó-büfé üzletkörre. Egy tálon néhány szendvics, a fagyasztóládában jégkrém — más semmi. — Süteményt nem tudna eladni? — kérdezem Babosán Tamás kiszolgálótól. — Itt aztán nem! — Esetleg próbálták már? — Mi még nem, kérem. Ha valaki rendel, meghozatjuk neki, lagzikor még házhoz is visszük! Két lagzi közt meg minek is ennének az emberek süteményt? Miközben ezen morfondírozom, szörnyű sejtésem támad. Babcsán Tamás szavaiból mintha az derülne ki, hogy a boltvezetők közt száj- hagyomány útján terjed: a 'vendégeknek nem kell más, úgyis csak isznak! S ezt ad- dig-addig mondogatják, míg nemcsak ők, de tán’ maguk a vendégek is. elhiszik. Hát, igaz: miért is kéne az, ami általában nincs?! Lehet, hogy ez korunk egyik népmeséje?. . . Szendi Márta — Hogyan illeszkednek az önök tervei a társadalmi igényekhez? A vízgazdálkodás feladatsorából mi élvez prioritást? — A társadalom ma elsősorban azt várja el, hogy vízigényét biztonságosan kielégítsük, s hogy jó gazda módjára hasznosítsuk vizeinket, miközben természeti és környezeti értékeinket is megőrizzük. A vízgazdálkodás VII. ötéves tervében meghatározott feladatok sorrendje éhhez a társadalmi igényhez igazodik. Mivel az egészséges ivóvízről kell mindenekelőtt gondoskodnunk, beruházási eszközeink hetvenöt százalékát Vízellátásra, csatornázásra, s szennyvíztisztításra fordítjuk. — A közműves vízellátás hazánkban még korántsem teljes körű. Mennyire lehetséges a teljességet megközelíteni ebben a tervidőszakban, s ehhez milyen feladatokat kell megoldani? — Valóban alapvető feladatunk a települések közműves ivóvízellátásának fejlesztése, mégpedig elsősorban ott, ahol a meglevő vízkészlet közegészségügyi szempontból kifogásolható. A tervidőszak végére a közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya elérheti a kilencvenegy százalékot. Ehhez új ivóvízbázisokat is fel kell tárnunk, s fokoznunk kell az ivóvíznyerő helyek szennyezés elleni védelmét. Eközben persze, védenünk kell meglevő vízkészleteink minőségét. Ez azt jelenti, hogy az ivóvíz- ellátás fejlesztési ütemét meghaladó tempóban szükséges megoldani a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás feladatait. És a köz. üzemi szennyvíztisztító telepek kapacitását is nagyobb mértékben kell növelni, mint amennyivel több szennyvizet vezet el az ugyancsak fejlesztendő közcsatorna- hálózat. A szennyvízelvezetés és -tisztítás összhangját úgy teremtjük meg, hogy a jelentősebb fejlesztéseket elsősorban a kiemelt vízminőség-védelmi területeken gyorsítjuk. Az évtized végéig a különböző tisztítási fokozatokat megvalósító közüzemi szennyvíztisztító művek kapacitásának mintegy negyven százalékkal kell növekedniük. Azaz, naponta ötszáz-ezer köbméter szennyvízzel többet kell tisztítani, mint jelenleg. — Milyen szerepe van a vízgazdálkodásban az épülő dunai vízlépcsőrendszernek? — A vízlépcsőrendszer közvetlen célja az energia- termelő kapacitás ' bővítése, a Duna Bizottság ajánlásának távlatilag is megfelelő hajóút építése, s az árvizek elleni biztonság további javítása. Az energetikai és vízügyi célok mellett fontos megemlíteni, hogy a vízlépcsőrendszer megépítésével mintegy kétszáz kilométeres Duna-szakaszon az infrastrukturális fejlődés olyan feltételei jönnek létre, mint a rendezett vízpart, a szabályozott vízjárás, a szabályozott talajvíz-háztartás, s az úgynevezett határterületen a területhasználat javítása, az üdülés és a vízisport lehetőségeinek bővítése. Emellett megépül a vízlépcsőn átívelő közúti híd. Ami az árvízvédelem biztonságának növelését illeti, ez természetesen nemcsak az említett Duna-szakaszra vonatkozik, újabb szakaszokon és más folyók mentén is kiépülnek az előírt méretű árvízvédelmi fővonalak. Nagy figyelmet fordítunk a belvizektől sújtott mezőgazdasági területek termelésnövelő meliorációs feladataira is. A vízlépcsőrendszerre visz- szatérve: az ott szerzett tapasztalatokat másutt is felhasználjuk. Például az új nagylétesítmények tervezésénél környezeti! hatástanulmányok készítésére, s a vízminőség-védelmi követelmények érvényesítésére. Különösen vonatkozik ez az olyan hosszú távon folytatott tevékenységekre, amilyen a Dunántúli-középhegységben folytatott szén- és bauxitbányászat, s annak hatása a mélységi vízkészletekre. — A vízvédelemről és a vízkárelhárításról már esett szó. De hogyan tudunk takarékoskodni a vízzel? — A víztakarékosságnak egyre növekvő szerepe van, mert a kitermelés, a tisztítás. s az elvezetés költsége is emelkedik, s mert a vízkészletek korlátozottak. Ezért fontos, hogy az ipar fejlődése víztakarékos technológiák kifejlesztésével párosuljon: a használt vizek visszaforgatása, ismételt felhasználása ma már eléri az ipari víz- használat hetvenöt százalékát. A víztakarékosság azonban a vízpotenciál jobb kihasználását is jelenti, s ebben további lehetőségeink vannak. Vonatkozik ez a víz- erő-hasznosításra, a víz hőenergiájának hasznosítására, s a gazdaságosabb öntözésre. — Van-e a vízgazdálkodásnak háttéripara? — Hogyne lenne! A víz- gazdálkodás ipari háttere az úgynevezett vízépítőipar. Nagy termelékenységű gépek, komplex építéstechnológiák, korszerű információrendszerek, irányítási berendezések tartoznak ide. Ma a vízépítőipar földmunkáinak kilencvenhat százalékát géppel végzik. A nagy értékű vízgazdálkodási művek karbantartását. állagmegóvását korszerű technológiák segítik. A műszaki fejlődést reprezentálja például a modern betontechnológia, a műanyagok széles körű alkalmazása, az előregyártóit építőelemek, a hatékony szennyvíztisztító és vízelőkészítő technológiák, berendezések, az acélszerkezetű víztornyok, a termelékeny építéstechnológiával létesített tárolók, a korszerű távközlési rendszerek, és a számítástechnika egyre bővülő alkalmazása. — Segíthet-e és mennyiben segít a vízgazdálkodásnak a tudomány? — Éppen a tudományos kutatás eredményei alapozták meg az elmúlt évek során a 'korszerű vízgazdálkodási tevékenységet. A jövőbeni fejlődésnek is feltétele, hogy a biológiai, a biotechnika, az elektronízáció legújabb tudományos és technikai eredményeit minél gyorsabban tudjuk alkalmazni. K. M. Ebben az évben hatmillió forint értékben gyártanak végtelenített csiszolószalagot a Gránit Csiszolószerszám és Kőedénygyártó Vállalat romhányi Widenta gyárában. Az import- kiváltó terméket képünkön Koplányi Andrásné és Fehér Ágnes készíti. —RT— • tart. Ha nincs, hát nem is kell! (
