Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
A nögrád Szécsényben Mire jut a település? — a kérdésre a vérmérséklet függvényében sokféle válasz adható. A közélet fórumain sok helyütt tetten érhető a türelmetlenség, Szé- csénynek is vannak olyan polgárai, akik a városfejlesztés nagyobb iramát sürgetik. Ha város lettünk, akkor látványosabb lehetne az építkezés is - hangzik a vélemény. Igen, Szécsény város lett, csakhogy ezzel a ténnyel nem jutott a település valamiféle kiapadhatatlan pénzforráshoz. A cím csupán 25 millió forint pluszt jelent — a fejkvóta magasabb besorolása révén csak ennyivel gazdagabb a város. Mire jut a település? A válaszadónak gondolni kell arra is, ami nem ötlik az utca emberének a szemébe, mégis az itt élőket szolgálja. Az utóbbi öt év alatt például csaknem félmilliárd forint szolgálta az ipar korszerűsítését, a jobb élet- és munkakörülmények megteremtése vitathatatlanul gazdagította a várost. Még akkor is, ha a gyarapodásnak erre a tényére aligha gondol az ember. Építőkövek Mire jut Szécsény? Sokra - válaszolják a realisták, ' akik tisztában vannak a szűkös anyagi lehetőségekkel, s akik az egészet nézik és túllátnak a saját utca határán. ’De van más vélemény is. Semmi változás Szécsényben — mondják a türelmetlenek. Azok, akik a városi címtől .Valamiféle világfordulást vártak, s akik a mostani vezetéstől évizedek alatt felgyülemlett igények mielőbbi teljesítését kérik számon. Mire jut a település? - ezt vizsgálta többek között a közelmúltban a városi pártbizottság is, amikor a középtávú településfejlesztési terv időarányos teljesítését tekintette át- A teendőket alapvetően végrehajtják, a célkitűzésekben nem kellett visszalépni - ez a szűkszavú, mégis sokatmondó summázata a .véleménycserének. A megállapítás azonban sok mindent takar. Benne van a tanács előrelátó és ésszerű gazdálkodásának elismerése, éppen úgy, mint a településfejlesztésért kétkezi munkát és anyagi áldozatot vállaló polgár tisztelete, vagy a várost segítő gazdasági egységek igyekezete. A településfejlesztésnek — a szűkösebb lehetőségek mellett is — ezek az építőkövei. A mai pénztelen világban nem egyszer mondják a község- és városépítésre is: a szegénység üldözi a nyomorúságot. A kevés azonban több lehet ésszerű gazdálkodással, anyagi áldozatvállalással, az erők összefogásával - erről igyekszik felvillantani néhány jellemző vonást az alábbi összeállítás is. Olfhoufcccmfcs fanácsi segítséggel Priska Ferenc és nagy családja kertes házhoz jutott. Ez a hét emlékezetes egy tucatnyi szécsényi fiatal életében: újabb otthonteremtőknek ítélték oda a lakásépítést segítő kamatmentes tanácsi táomgatást. Eddig már több mint hetvenen részesültek hasonló szerencsében, s a kezdeményezés a segítség mellett természetesen a tanácsi célkitűzések megvalósítását is szolgálja. A VII. ötéves tervben egyébként Szécsényben 218 lakás megépítésével számolnak. Ebből tavaly elkészült 73, az idén ötvennyolc használatbavételével gondolnak, s a mennyiségi lakáshiány folyamatos megszüntetését szolgálja a majdani ifjúsági otthonház is. Épüljön tehát minél több lakás, de hová terjeszkedjen a város — erre a kérdésre a végrehajtó bizottság is kereste a választ. Az építkezésnek üzemek, nagy értékű földek szabnak határt. Éppen ezért úgy gondolták: a telekgazdálkodást — és az építtető érdekét — szolgálja a takarékos megoldás. Ez pedig a máris népszerű csoportos korszerű családiházépítés. Negyven ilyen épületbe költöztek már be, s hasonló megoldásra ösztönöz a tanács még a támogatások odaítélésével is. Minisztertanácsi rendelet «lapján született a tanácsrendelet, s ennek értelmében 50—200 ezer forintos kamatmentes kölcsönt, részben vagy egészben vissza nem térítendő támogatást kaphatnak a fiatalok. Az igény természetesen nagy, a kérelmek felét teljesíthetik. Kellő nyilvánosság mellett, hiszen a támogatásra javasoltak neve a döntés előtt ott van a közszemlén a tanács hirdetőtábláján is — bárki észrevételt tehet. A szerződést a héten aláírók egyike Priska Ferenc. Feleségével együtt a költségvetési üzemnél dolgozik, négy gyerekével együtt eddig bérlakásban élt. Mit jelent a tanácsi támogatás? — Nekem kimondhatatlanul sokat — mondja a fiatalember boldog mosollyal. — Azt, hogy önálló otthonom lehet, s a gyerekek élvezhetik a Pöstyénpusztán megvett csaáldi ház kertjét, udvarát. A házvásárláshoz Priska Ferenc nyolcvanezer forint kamatmentes kölcsönt kapott a tanácstól, érthető mó-. dón így vélekedik: — Nagyon jó ez a kezdeményezés. A segítséggel megvett házon még sok a munka, de nagy az öröm is. Arról nem is beszélve, hogy a kert mennyire segíti majd a nagy család ellátását. Priska Ferenc a vállalatára is számíthatott. A kiváló dolgozó és szocialista brigádtag illő szóval mondja: „Most tudja meg az ember, hogy ki segít igazán.” Levél a fanácshoz Kell, akarjuk, csinálják meg — mondják ezt a polgárok szóban és írásban egyaránt. Ott van a szécsényi városházán, a Sport utcában élők levele is, a lakók járdát szeretnének. A kérés indoklásában arra hivatkoznak, hogy sok az iskolába és óvodába járó gyerek, a gépkocsiforgalom miatt pedig a gyalogosközlekedés nem biztonságos. Szóval, a Sport utca kér. Sódert. Mert cementről, munkáról maguk gondoskodnak — a felajánlást a levél alján aláírásukkal is hitelesítik a lakók. Ügy mondják, ennek az akciónak — kezdeményezésnek — Istók Ferenc középiskolai tornatanár a motorja. A vállalkozásban azonban nem a Sport utca az egyedüli. Így épült, s épül járda a Marx Károly utca, a Csé- pe Sándor utca, a Szántó Kovács utca és a Kun Béla utca lakóinak készsége, összefogása révén. Nézem a rövid, lényegretörő levelet a városházán, a tucatnyi aláírással. Soha rosszabb hangulatú postabontást. Cj helyen, nagyobb alapterűleten fogadja a vásárlókat a barkácsrészleggel is kiegészített kistermelők boltja. A keresett árucikkek szezonjában a forgalom havonta eléri a kilenc- százezer forintot. Az optimizmus alapja Rangsorolni kell — a településfejlesztést is tárgyaló közéleti fórumokon talán ezt a kifejezést használják a leggyakrabban. Utal erre Pif- ka Vince, Szécsény Város Tanácsa városfejlesztési- és gazdálkodási osztályának vezetője is. Mint mondja: — Mindenki a saját körülményeiből indul ki. Természetesen mások az igényei azoknak, akik a periférián, vagy a városközpontban élnek. Akinek út kell, az nehezen érti meg a jó ivóvízre vágyókat, s az eltérő ■igényeket nehéz összeegyeztetni. — A VII. ötéves (tervben az alapvető célkitűzések megvalósításához 425 millió forint áll a tanács rendelkezésére, s ez 172 millióval több mint az elmúlt tervciklus- ban volt — mondja az osztályvezető. — A fejlesztési célkitűzéseket 170 millió foAki ntegorrolt Bablena István igencsak megorrolt a tanácstagjára. Trappolt is utána az utcára: „Engem meg miért kerül el?” Igen, a tanácstag kikerülte a Csépe Sándor utcai portát, hiszen téglajegyeket árult a művelődési ház építésére, az idős polgár pedig már korábban vásárolt jegyet — ezer forintért. Ezt vette rossznéven Bablena István, hogy a második menetben már nem számítottak rá. ö pedig zsebbe nyúlt és fizetett ismét. — Miért ne tegyen többet az ember, ha teheti? A nemes célra nem sajnáljuk a pénzt — a magyarázatot ilyen egyszerűen adja meg az idős férfi, amikor a szőlőkötözés közben megzavarjuk. Mindehhez még hozzáteszi: a fiatalokért cselekszik. Elvégre: „A ház az ő érdekük. Én már vagy megyek oda, vagy nem”. Van természetesen magvasabb indíték is, erről pedig így beszél: — Szeretném, ha jobban menne a városnak. Ha tehetném, akkor tolnám minél előbbre. Pénzzel és munkával. Bablena István ugyanis rint segíti, s ebből beruházásra 110 millió fordítható. ■Egyik legfontosabb teendőnk a művelődési központ ibefe- jezése, a lakásépítésre pedig 40 milliót szánunk. A kapcsolódó közművekre — víz- gazdálkodás, közlekedés, energiaellátás — 32 millió forintot terveztünk. A további teendők is hosz- szasan sorolhatók; s ezek a tanácstagra épp úgy ott van — harcos véleménynyilvánítással — a közélet fórumain, mint a kétkezi társadalmi munkán. Tagja a múzeum baráti körének, a kertbarátok körének; s ha a szükség úgy hozza, akkor kemény szóval ostorozza a bürokratizmust, a lélektelen ügyintézést. A cselekvő és hevülékeny emberek jogos türelmetlenségével. S amikor hallom, hogy a Szondi Ipari Szövetkezet nyugdíjas lakatosa még munkát vállal, s otthon is keményen dolgozik, azt hiszem, hogy a bolondját járatja velem. Hetvennégy esztendősnek vallja magát ugyanis. S, hogy miért cselekszik annyit a városért? Az igazi választ akkor értem meg, amikor a családról kérdezem. — Ott él a lányom, amott a fiam családja — mutat a kerítésen túl. — Az unokák? Egy, kettő, három, négy, öt — számol tréfásan. Búcsúzóul egy pillantás a kert szőlejére. Az idős tőke tönkrement, már a jelét sem adta az életnek. Bablena Pista bácsi hozzáértő munkával ifjította, s most már magasra törnek az új hajtások. Bő termést ígérve. között ott van a csatornahálózat tervezett bővítése is, mégpedig társulat szervezése révén. — Első lépésként mindenekelőtt a szennyvíztelepet kell bővíteni, hogy ai Liget utcai lakótelepet is rá lehessen kötni — halljuk az osztályvezetőtől. — A jövő évi indítással a társulat névén a lakosságtól mintegy 6,3 millió forintra számítunk. A szécsényiek optimisták még akkor is, ha egy-egy érintett családtól sok az a 25—30 ezer forint. A józan mérlegelés csakis igenlő támogatáshoz vezethet, hiszen, aki számol, az tud ja: a szikkasztó építése sem olcsó mulatság, a méregdrága és rend szeres szippantás költségeiről nem is beszélve. De van más érv is, amely a szennyvízcsatorna mellett szól. A Csépe Sándor utca egyik lakója például ezt mondta: — Megvizsgáltattam a tatom vizét, kiváló. De meddig lehet ilyen, ha derítőkkel van körbevéve?! Fel kell készülni Szécsény- nek a regionális vízmű vizének fogadására is, s ez esetleg váratlan ibeendő elé állítja a várost. Előfordulhat ugyanis, hogy az óvárosban cserélni kell a vízrendszert, s erre eredetileg nem számoltak. Ízelítő mindez csupán a (legfontosabb feladatokból. Irta: Kelemen Gábor Fotó: Bábel László Hová terjeszkedjen a város? A telekgazdálkodást, az olcsóbb ár révén pedig az építtetőt is szolgálják a korszerű csoportos családi házak. Felvételünk a Liget utca dinamikus építkezését mutatja.
