Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

1987. június 20., SZOMBAT NOGRAD 3 Megjelent az első Innoventure-kötet Hatékonyabba kell tenni a helyi tanácsok munkáját Interjú Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével A párt Központi Bizottsága 1984, október 9-i állás­foglalása a tanácsok népképviseleti jellegének erősí­tését, a tanácsi testületek és tanácstagok társadalmi szerepének növelését, a demokratizmus, a nyitottság szélesítését jelölte meg a tanácsi munka fejlesztése legfontosabb feladataiként. A közelmúltban a párt megyei végrehajtó bizottsága áttekintette megyénk­ben a népképviselet érvényesülését a tanácsok mun­kájában. Ennek tapasztalatairól és más, időszerű ál­lamigazgatási kérdésekről beszélgetett Devcsics Mik­lóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével M. Szabó Gyula, lapunk főszerkesztőhelyettese. Az Innoventure vállalko­zást a KISZ Nógrád Me­gyei Bizottságának kezde­ményezésére a rétsági Bör­zsöny Áfész indította útjá­ra a ,,Jövőnk a tét”-akció keretében. A mozgalom nép­szerűsítéséhez a Budapest Bank Rt. adott anyagi tá­mogatást. Az április-május­ban országszerte lebonyolí­tott újítási ötletvásárokon az Innoventure megbízottai kilencszáz javaslatot vásá­roltak meg, javaslatonként ezer forintért. Az alapos szakértői elem­zés, értékelés nyomán ezek­ből mintegy ötszázat talál­tak igazán érdemesnek a ki­adásra, terjesztésre. Az el­ső ötletgyűjteményt tartal­mazó könyv most került ki az áfész nyomdájából, két­ezer példányban. Egy kötet száz javaslatot tartalmaz, ára ezer forint. Sajátossága az eljárásnak, hogy az ezer újító az ezer forint ötlet­díj átvételével egyszersmind lemond minden további jo­gáról. Az ötletgyűjtemény megvásárlója pedig akár sa­ját javaslataként kezelheti a könyvből kiválasztott ötle­teket. A javaslatok egyébként hallatlnul sokfélék. Van köz­tük szemfixáló berendezés szemműtéthez, és van elekt­romos fagylaltkanál, gya­logosátkeléshez jelzőlám­pa, elemes gyermekjátékhoz szenzoros távirányító, és ha­talmas ipari berendezések távirányításához vezeték nál­A Budalakk Festék- és Mű­gyantagyár termékeinek cso­magolásán rövidesen megje­lenik egy zöld ecsetet ábrá­zoló embléma, amely garan­tálja, hogy az a festék kör­nyezetkímélő, nem szennyezi a légteret. A vállalatnál fel­gyorsult a környezetbarát termékek, s a káros anyagok kijutását megakadályozó, zárt gyártási technológiák fejlesztése. Termékeiknek ma már körülbelül 40 száza­léka készül olyan technoló­giával, hogy használatukhoz egyáltalán nem, vagy csak igen kis mennyiségben van szükség vegyi oldószerekre. A vízzel hígítható, illetve az oldószerben szegény festékek aránya a vállalat termelésé­ben 1995-re a tervek szerint eléri az 50 százalékot. A vállalat évente mintegy 50 millió forintot fordít ter­mékszerkezetének és a gyár­tás technológiájának korsze­rűsítésére. A korábbi évek kutatómunkájának ered­ményeként az idén 2—3 szá­küli elektronikus szerkezei. Egy győri 14 éves iskolás — akinek hatéves öccsét meg­rázta az áram —, olyan kon­nektort talált ki, amely csak akkor kerülhet feszültség alá, amikor a dugót benyom­ják. Vezeték nélküli aprócska automatika megakadályoz­za a színpadi mikrofonok kellemetlen begerjedését. Biztosan gazdára talál az a hőfényképezésre vonatkozó javaslat, amelynek alapján egyszerű eljárással meg le­het állapítani a föld alatti vízvezeték-hálózat pontos he­lyét, vagy, hogy a vasúti, kocsiknak melyik csapágya rossz. Máris sikert aratott az a fali konnektorhoz csatlakoz­tatható, kétlapos elemmel működő szerkezet, amellyel egy órán belül megállapít­ható, van-e a hálózatban szakadás, vagy felcserélt fá­zis. Az ötletvásár a KISZ „Jö­vőnk a tét” akciójának be­fejeztével nem szűnik meg, sőt, a Börzsöny Áfész most készül arra, hogy megnyissa balassagyarmati Innoventure irodáját, amely folytatja az ötletvásárok szervezését, le­bonyolítja az újítások fel­vásárlását és a további gyűj­temények kiadását, gondos­kodik arról, hogy azok el is kerüljenek a vásárlókhoz — iparvállalatokhoz, szö­vetkezetekhez, intézmények­hez, kisiparosokhoz. zalékkal bővítik környezet­kímélő festékeik kínálatát. A választék gazdagításához fokozzák az együttműködést nyugati kooperációs partne­reikkel. Jelentősen előreha­ladtak az új vizes fa lazúr- festékek fejlesztésében, ame­lyek a Budalakk első vízzel hígítható típusú fafestékei lesznek. Bővítik az oldó­szermentes ipari zománcfes­tékek választékát is. Ezek a fejlesztések általában egy- egy nagyobb ipari felhasz­náló igényeihez igazodnak. A vizes alapú építőipari fes­tékek körében is új termé­kek kialakításán dolgoznak. A felhasználók szívesen fogadják az új környezetkí­mélő festékeket, mert ezek­kel a munka is biztonságo­sabb. A hagyományos festé­kek oldószerei ugyanis gyú­lékonyak, egészségre és kör­nyezetre egyaránt károsak, s így csak a megfelelő munka- védelmi előírások betartásá­val alkalmazhatók biztonsá­gosan. — A társadalom demokra­tizálódásának folyamatát a lakosság elsősorban azon ke­resztül érzékeli, hogy köz­vetve, vagy közvetlenül mi­ként vehet részt a döntések kialakításában, érvényesül- nek-e érdekei. Milyenek az ezzel kapcsolatos tapasztala­tai? — A párt megyei végre­hajtó bizottsága is megálla­pította: a tanácsok testüle­téi jól szolgálják a szocia­lista demokratizmus szélesí­tését, sokoldalúan mérle­gelnek egy-egy döntés előtt, jobban figyelembe veszik intézkedéseik politikai hatá­sát is. Nem az a fő kérdés ma már, hogy a testületek rendelkeznek-e megfelelő jogosítványokkal és azokkal hogyan képesek élni. A ta­nácsi munkában — ahogyan ez az élet más területein is megfigyelhető — a legkülön­bözőbb érdekek találkoznak, ezek feltárása, összhangba hozása, a célszerű kompro­misszumok kidolgozása a legfontosabb, bár korántsem könnyű. A tanácsok az el­múlt időszakban ennek az alapvető feladatnak túlnyo­mórészt eleget tettek. Tevé­kenységük sokat fejlődött. A testületek általában a lakos­ság széles körét érintő, az életkörülményeket jelentő­sen befolyásoló kérdéseket tárgyalnak. Intézkedéseikre a közérdek elsőbbsége, a racionális gondolkodás, a te­lepülés- és társadalompoli­tikai tennivalók iránti ér­zékenység a jellemző. Az ér­dekek ütköztetése, a viták során sikerült a lényeges dolgokra irányítani a figyel­met. Ezt bizonyítja, hogy a tanácsi gazdálkodásban a kiemelt programok — a la­kásellátás, oktatás, egész­ségügy, az ivóvízellátás fel­tételeinek javítása — zöld- utat kaptak. Természetesen az önállóság lehetővé teszi ezzel ellentétes helyi dönté­sek meghozatalát is. A pénz­eszközök helyben állnak ren­delkezésre, s, ha a testület úgy dönt: az iskola tetejé­nek felújítása helyett sport­pályát épít, egyúttal a fele­lősséget is vállalnia kell vá­lasztói előtt. — A téma tárgyalása so­rán elhangzott, hogy a köz­ségi tanácsoknál még min­dig kevés a döntési változa­tokat tartalmazó javaslat. Hozzáteszem, hogy a megyei tanács testületéi ülésein sem sűrű. Miben látja okát? — Abból kell kiindulnunk, hogy mi motiválja a döntést? A szakapparátus kötelessé­ge, hogy az előkészítés so­rán az összes lényeges kö­rülményt feltárja. A testü­let felelőssége, hogy vala­mennyi fontos körülmény ismeretében olyan döntést hozzon, amely a falu érde­két legjobban szolgálja. Ha a kérdés úgy vetődik fel: utat építsünk, vagy orvosi rendelőt, bizonyára az utób­bi sürgősebb a településnek. Viszont meglehet, a bokáig sárban közlekedőknek az út a fontosabb. Mint említet­tem, a döntés felelőssége a testületé. S nem biztos, hogy a tanács rosszul dolgozik, ha saját bevételeiből egy­idejűleg nem képes minden problémát orvosolni. Az al­ternatív javaslatoknak tehát egyrészt az eleve megoldan­dó feladatok szabnak gátat, másrészt kevés az olyan alkalom, amikor a testület elé azonos jelentőségű vál­tozat kerülhet. — A tanácsi gazdálkodás feltételeinek változása ki­váltotta-e a kívánt hatást? — Messzemenő következ­tetés levonására az eddig el­telt idő kevés. Az azonban bizonyos: a megyei tanács .szerepe csökkent. A telepü­léseken nem folytatható az a gyakorlat, hogy, ha elfogy a rendelkezésre álló keret, majd a megye kisegít né­hány százezerrel, az agilis megyei tanácstag, vagy a „keresztapa” kiharcol még néhány millió forintot. A helyi tanácsoknak a saját pénzalapjuk felett kell dön­teniük, de az is fontos, hogy lehetőségük van a megyei programokhoz csatlakozva, pályázat útján kiegészíteni anyagi eszközeiket. Nehéz megszokni néhány helyen az újat. Tapasztalni például több társközségben, hogy mi­nél több pénzt igyekeznek kicsikarni falujuk javára. Ez természetes magatartás, de előfordulhat, hogy ezzel sa­ját érdekeik ellen cseleksze­nek, mert a székhelyközség­ben a társközség lakóit szol­gáló feladat marad el. Itt is' kompromisszumokra van szükség. Sokkal szembetűnőbb, hogy a testületi ülések fejlesztés- centrikusak, háttérbe szo­rul a meglevő intézmények működtetése, tartalmi mun­kája. Ugyancsak meg kell szokniuk a helyi tanácsok­nak, hogy van amiért fele­lősek, s vannak dolgok, ame­lyek megoldásában csupán résztvevők. Ez a jobb koor­dinációra hívja fel a figyel­met. Mind több a kezdemé­nyezés művelődési, sportlé­tesítmények közös üzemelé­sére, hiszen a közintézmé­nyek működtetése tanácsi feladat. A kereskedelmi há­lózat, a hírközlés feltételei­nek javítása viszont az érin­tett vállalatok feladata. Te­vékenységüket a területen a tanács koordinálja, segíthe­ti de. ha szükséges, a lakos­sággal együtt fellép a ha­nyag munkát végzőkkel szem­ben. — A népgazdaság helyze­te a korábbinál élesebben veti fel az ésszerű, takaré­kos gazdálkodást az úgyne­vezett nem termelő szférá­ban, ahová a tanácsok is tartoznak. Mit tesznek en­nek érdekében? — Először a kifejezés szo­rul pontosításra. Talán sze­rencsésebb lenne úgy fogal­mazni: a közvetlenül nem termeléssel foglalkozók... A kérdés úgy vetődik fel: lehet-e ezen a területen megtakarítani? Mint minde­nütt, itt is van rá lehető­ség. Persze, nem úgy, mi­ként sokan képzelik, az in­tézmények számának egysze­rű csökkentésével. Racioná­lisabb létszám-, bér- és anyaggazdálkodásra van szükség itt is, azaz jobban meg kell gondolni, mire költjük a pénzt. Nem enged­hető meg például, hogy épü­letek állaga addig romoljon, amíg többe kerül a felújí­tás, mint egy új kivitelezé­se. Az igazgatási apparátus létszáma is mérsékelhető, de nem a községekben. Az így elért megtakarítás szolgál­hatja a tartalmi, szakmai munka színvonalénak nö­velését. Meglevő tartalékainkat jól példázza az egészségügy. Na­gyobb hangsúlyt kell helyez­ni a megelőzésre, s ezalatt értem környezetünk vé­delmét, a munkaártalmak csökkentését, az egészsége­sebb életmódra nevelést. Ez is óriási tartalék! Így ké­sőbb kevesebbet kell gyó­gyításra fordítani. S vannak területek, ahol nem szabad mindenáron ta­karékoskodni, mint például az oktatásban, ahol a körül­ményeket folyamatosan kell javítani, korszerűsíteni, nö­velve az oktatás, nevelés színvonalát, főként az általá­nos iskolák alsó tagozatos osztályaiban. Újabb felada­tot jelent ráadásul azok to­vábbképzése, akik középis­kolából kikerülve nem foly­tatják tanulmányaikat és szakképzettséggel nem ren­delkeznek. .. — S, hol takarékoskodhat­nak az államigazgatásban? — A létszám további csökkentésével, a szervezet változtatásával, technikai eszközök alkalmazásával, a párhuzamosságok megszün­tetésével. Ahol lehetett, ed­dig is mérsékeltük az igaz­gatásban dolgozók létszá­mát, s olyan bérpolitikai gya­korlatot alakítottunk ki, amely ezt segíti, s egyúttal mérsékeli a legégetőbb fe­szültségeket. Hatékonyabbá kell tenni a helyi tanácsok munkáját. Arra is gondolok, hogy az állampolgárok ne kényszerüljenek munkaidő alatt intézni ügyeiket. Az ügyfélszolgálat korszerűsíté­sével ennek lehetősége már részben megoldott. Törek­szünk a „fölösleges” bürok­rácia megszüntetésére, bár temérdek a „szükséges” ad­minisztráció, amikor az ál­lampolgárnak ilyen-olyan igazolás kell, gondolva ké­sőbbi eljárásokra. — Milyennek ítéli meg a tanácsi munka személyi fel­tételeit? — A megyei, városi, köz­ségi tanácsokon túlnyomó- részt szakképzett, nagy ta­pasztalattal rendelkező szak­emberek dolgoznak. Elvünk következetes megvalósításá­val-— kisebb, de képzettebb apparátusok —, ösztönző jö­vedelmi viszonyokkal javult a helyi tanácsok vezetésé­nek színvonala. Bizonyítja ezt, hogy ma a községi ta­nácsok egy része lakossági forrásból, vállalati hozzájá­rulásból, saját eszközeiből a nehezebb gazdasági körül­mények között képes koráb­bi eredményeket túlszár­nyalni. Egy-egy település fő­utcája megmutatja: a taná­csi vezetés, a testület való­ban gazdája-e a falunak, él-e a lehetőségekkel, gondolko­dik-e, vagy csupán panasz­kodik. A kezdeményezéseket, vál­lalkozókedvet jól példázza, hogy megyénkben a tanácsok a legnagyobb kötvénykibo­csátók. Az intézményeken is meglátszik, milyen a vezeté­se. Ahol igényesek, ott az eredmények is jobbak A falu vezetőit a település egé­sze alapján lehet és kell megítélni! — Ez most nem így van? — Nem mindig. Pedig nö­vekszik a községi tanácsok presztízse. Sokan olyan ügyekben is hozzájuk for­dulnak, ami nem tartozik hatáskörükbe. Az elkövet­kező időszakban a községi vezetők szerepe még in­kább meghatározó lesz. A lakosság olyan tisztségviselő­ket akar, akikben van kez­deményezőkedv, elgondolás, s energiájukat nem panasz­kodásra fordítják. S, ha fel­vetődik. hogy egyik-másik község miért tárt előbbre, az elsők között kell említe­ni: mert olyan a vezetése, így bizonyos differenciáló­dással lehet számolni. S miután öt esztendőre előre kidolgozott a pénzfelhaszná­lás tanácsi rendje, a taná­csoknál is nagyobb szerep­hez jut a vállalkozás. — Azt mondják: az önál­lósághoz is három dolog kell: pénz, pénz és pénz... Ha ebből van a legkeve­sebb, ha nincs minek fel- használásáról dönteni, mit ér az önállóság? — Ilyenkor mutatkozik meg igazán az újra való fo­gékonyság. Korábban nem, vagy csak ritkábban alkal­mazott megoldások kínálkoz­nak, mint a már említett kötvénykibocsátás, a vállal­kozó típusú tanácsi gazdál­kodás, a lakossági, vállalati erőforrások okos felhaszná­lása. S ebben valóban az ön­állóság testesül meg, a veze­tői magatartás a fontos. Ahol csak felsőbb segítségre vár­nak, esetleg évtizedre meg­áll a fejlődés. Persze, a vál­lalkozó vezető a nehéz em­berek közé tartozik. Vitat­kozik, érvel, olykor szenve­délyes. nem titkolja ellen- véleményét, egyik ötletét kö­veti a másik. Nem hagyja elálmosadni a környezetét. Ezt meg kell szoknia, sőt erősíteni kell a közvéle­ménynek is. — Elhangzik, hogy a ta­nácsi bevételhiány, az ere­deti költségvetés csökkenté­se, a pénzügyi korlátok az alapellátást is veszélyezte­tik. .. — A több pénzzel az alap­ellátást; lehet javítani. A ke­vesebb az ésszerűséget he­lyezi előtérbe, így szülhet a szükség erényt. Aligha fér­het kétség hozzá, hogy az egészségügyi ellátást, az ok­tatás feltételeit javítani kell. Más területeken, mint a mű­velődés, a szabad idő eltölté­se az önfinanszírozást kell előtérbe helyezni, azaz, a tanácsok menedzseri szerepe e területen várhatóan mér­séklődik, a koordináció vi­szont erősödik. — Az említett feladatok megvalósításához elégséges-e a megye tanácsainak szak­mai apparátusa? — összességében igen. Igaz, intézkedéseket kell ten­nünk annak érdekében, hogy több jogász, építész vállal­jon munkát a tanácsokon. Ez az állampolgár érdeke is, hi­szen milliót fordít példá­ul egy családi házra, s szak­ember híján háttérbeszorul­nak esztétikai, gazdaságos- sági szempontok. Az állam­polgárok kevés időt fordító­nak a tájékozódásra, mi pe­dig növelni szeretnénk a ta­nácsok szolgáltató-tanácsadó jellegét. — A párt megyei végre­hajtó bizottsága a népkép­viseleti jelleg erősítése ér­dekében milyen tennivalókat jelölt meg? — Az egyik legfontosabb, hogy a községi testületi munka színvonalában meg­levő különbségek mérsék­lődjenek. Rendszeresebbé kell tenni a szakigazgatási szervek munkájának ellen­őrzését. Szükség van a dön­tési rendszer továbbfejlesz­tésére, a testületi határoza­tok végrehajtásának tudato­sabb szervezésére, a tanács­tagok érdemibb tájékoztatá­sára, az elöljáróságok tevé­kenységének további kibon­takoztatására. Ügy vélem, hogy e feladatok, valamint a tanácsi gazdálkodás meg­változott feltételeiből adódó tennivalók megvalósítására a tanácsi testületek felkészül­tek, élvezik a lakosság tá­mogatását — fejezte be a beszélgetést Devcsics Miklós elvtárs. Az év eltelt öt hónapjában kilenc és fél millió forint árbe­vételt ért el a Nógrád Megyei Szolgáltatóipari Vállalat és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek közös üzemeltetésű 1. számú mintaboltja a megyeszékhelyen. Ez az árbevétel félmillió forinttal több mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában volt. (Fotó: Bábel L.) II környezetkímélő festékek új védjegye a zöld ecset

Next

/
Oldalképek
Tartalom