Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-14 / 112. szám
3 1987. május 14., CSÜTÖRTÖK NÖGRÄD Több fehérje — hazai Jobb körülmények, megalapozott termetes Keszegi kő, váci mész forrásból A következő években jelentősen növelik a mezőgazdasági nagyüzemek a fehérjetartalmú növénvek vetésterületét: a korábbinál lényegesen nagyobb arányban igyekeznek hazai eredetű fehérjével helyettesíteni az importanyagokat, amelyeket — egyébként — jórészt a mezőgazdaság használ föl. kiváltképpen az állattenyésztésben. A tervek szerint a VII. ötéves terv időszakának végére megkétszerezik a fehérjetermő területet és a lehetőségekhez képest növelik a hozamokat is. A MÉM szakemberei arra számítanak, hogy miután a termelők az eddiginél jövedelmezőbb feltételek mellett állíthatják elő ezeket a fontos növényeket, élnek majd a lehetőséggel, és főként a szója termesztését karolják föl. Az elmúlt évben 23 ezer hektáron termesztették a növényt, amelynek termőterülete 1990-ben várhatóan 65 ezer hektár lesz. Ahhoz. hogy a gazdaságok más növények helyére vessék a szóját, szükség volt az anyagi érdekeltség fokozására. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis a gabonafélék jobban fizettek. és a termelők emiatt természetesen azokat részesítették előnyben. A külpiacon értékesített magyar gabona is nagyobb hasznot hozott, mivel a területegységen előállított kukorica devizabevétele több volt. mint a szójáé. Ám az elmúlt egy-két évben a külpiacon fordulat következett be. csökkent a gabonafélék ára. és így — végső soron — a mezőgazdaságban érdemes nagyobb figyelmet fordítani a fehérjegazdag növény itthoni előállítására. Más fehérjenövények is nagyobb bizalmat kapnak, ilyen a lóbab, a csillagfürt és a borsó. Ezek szintén értékes termények. magas fehérjetartalmuknál fogva, importanyagok helyettesítésére alkalmasak. Ily módon kétszereződik meg a hazai fehérjetermő terület, amely a tavalyi 90 ezer hektárról az évtized végére 150 ezer hektárra nő. A fehérjetartalmú növényeknek meg kell találni az. optimális termőkörzeteket. Hazánkban főként Baranya. Bács-Kiskun. Békés, Csong- rád, Hajdú-Bihar és Szolnok megye lehet a termelés központja. AZ ERDŐ koszorúzta falutól pár száz méterre magas mészkőfalak emelkednek. Irányából szirépa vijjog. A bánya bejárata előtt piros karszalagos ember állít meg. Pár percet várni kell. mert robbantás következik. Addig gyönyörködöm a Cserhát kezdeti vonulatai között meghúzódó, szép környezetű Keszeg község lát' ványában. A település Vác- tól huszonkét kilométerre fekszik. Kőbányája adja a DCM mészüzemének igen fontos alapanyagát. — Korábban is lehettek hagyományai a területen a kőbányászatnak — mondja Tumbász András üzemvezető. — A hegyek közül kerültek ki a környező há* zak alapanyagai, többen mészégetésre is vállalkoztak, és a különböző kövekből festéket is őröltek. Nem új tehát at itt élőknek a kőbányászat, mégis nehezen tudják megszokni a keszegiek. — Ez így nem egészen pontos — igazít ki az üzemvezető. — Inkább csak azokról van szó, akik a közeli házakban laknak. Hiszen valóban nem megnyugtató, hogy lakásuktól pár száz méterre naponta robbantanak. Ma azonban annyira kis töltetekkel történik a kő jövesztése, hogy nem veszélyezteti az itt élők biztonságát. Pintér Sándor, a DCM igazgatója is megerősít ebben, amikor a keszegiek panaszát tolmácsolom. — Ezt az állapotot örököltük — mondja az igazgató. — Évekkel ezelőtt az Északkő Pestvidéki Kőbánya létesítette a bányát, mi üzem közben vettük át. Egy ÉVM-döntés alapján mész- üzemünket Keszeg látja el A Nógrádi Szénbányáknál felülvizsgálták és — a szak- szervezeti bizottság egyetértésével — módosították a vállalat újítási és találmányi szabályzatát. A leglényegesebb változás, hogy az — idevonatkozó rendelet értelmében — az újítási díjat és az újításokkal kapcsolatos közreműködői díjat költségként számolják el. A vállalat vezérigazgatója megnövelte az üzemi egykével. Ennek érdekében az akkori üzemvezetővel hosz- szú távra szóló szerződést kötöttünk. Ám az erőfeszítések ellenére a korábban tíz ezer tonna követ adó bánya nem mindig tudott a folyamatos üzemhez kellő mennyiségű alapanyagot adni. emiatt többször volt kisebb konfliktusunk is. Az alacsony műszaki színvonal miatt sohasem sikerült teljesen kielégíteni a gyár igényét. A FOLYAMATOS termelés számos feltételének hiányával küszködött az Északkő. A meglevő gondok csak tetéződtek azzal, hogy az észak-magyarországi kőbányák központja Tárcái lett. mely a községtől többszáz kilométerre van. A nagy távolság akadályozta a rugalmas vezetést. lassította az intézkedést. Az elavult gépekkel dolgozó üzemeknek nem volt lehetősége modern, nagy teljesítményű berendezések vásárlására. Akadozott a DCM mész- termelése. A bajból csak az húzta ki a kombinátot, hogy erőfeszítések révén más kőbányákból pótolta a hiányzó alapanyagot. Egy újabb ÉVM-döntés alapján a bánya 1981-től a DCM-hez került. A döntés helyességét bizonyítja az is, hogy a.z eltelt évek alatt a korábban annyi gondot okozó állapotok megszűntek, s ez megmutatkozott az eredményekben is. Tavaly például rekordnak számító kőmennyiséget szál. lítottak Vácra. — Először is a géppark felújításához fogtunk hozzá — eleveníti fel a közös sors kezdetét az igazgató. — Biztosítottuk a munkához szükséges tárgyi feltészemélyi elbírálók anyagi lehetőségét. A szakember a pénzben mérhető hasznú újításkor az eddigi 5 ezer forinttal szemben 15 ezer, az eszmei alapon elismert újításkor a korábbi 3 ezer forint helyett már 5 ezer forintot utalhat kj újítási díjként. A Kiváló újító kitüntetés arany fokozatával 2500. ezüst fokozatával 1500, bronz fokozatával 1000 forint jár a kitüntetettnek. Eddig az újítók nem kapteleket. Egyebek között automata furóberendezéseket. nagy teljesítményű Belaz dömpereket vásároltunk. Vácról korszerű markolókat. rakodógépeket vittünk ki Keszegre. Új törőkét, adagolóberendezéseket építettünk. A korábbi technológiai sort teljesen átalakítottuk. A lehetőségekhez viszonyítva maximálisan biztosították a Pest megyeiek a masinák alkatrészellátását. Ugyanis ennek hiánya miatt korábban rengeteg időt töltöttek kényszerpihenőn az emberek. Üj szerelőcsarnokot,, szociális létesítményt kapott az üzem. Ezekre a munkálatokra több mint 50 millió forintot költöttek. A géppark felújításával egyidöben több szervezési intézkedést is tettek. Több vezető került ki a központból. Gyorsan elérték azt. amiről a helyiek álmodni sem mertek; a három műszakot kettőre csökkentették. — A munkások körében milyen nyomot hagyott a gazdacsere? A váltás korántsem volt zökkenőmentes. Eleinte nagyon sok gondot okozott a bizalmatlanság. Sokan itt akarták hagyni az üzemet. Igyekeztünk a munkabéreken javítani. s azt a váciakéhoz igazítani. Nem csoda, ha ez bizakodóvá tette az ott dolgozókat. s ma már másként látják a jövőt. ÜJ GAZDAKÉNT arra is jut ideje, energiája a vállalatnak, hogy a kisközség fejlesztését segítse. Gépeik. dolgozóik igen sok társadalmi munkát végeznek a közigazgatási területen. Surányi János tak pénzt ezekkel az erkölcsi elismerésekkel. Az újításokkal kapcsolatos ügyintézési, koordinálási és egyéb feladatok most már a fejlesztési osztály hatáskörébe tartoznak, oda. ahol leginkább érzékelik az újítások jelentőségét. Általános törekvés, hogy az újítók — a kiadott segédletekkel és szakemberek bevonásával — önmaguk is készítsenek kalkulációt az újításaikhoz. Illagyobb megbecsülés az újítóknak Nézőpont Vargabetű Levelet kapott Nógrád megye egyik —. ahogy mondani szokás: — első számú vezetője. A tényben még! nincsen semmi rendkívüli, hiszen a közügyekkel vajmi keveset foglalkozó is sejtheti, hogy a hasonló címre degeszre tömött táskával látogat a postás. S, hogy a levélbontáskor az említett küldemény a szokottnál is nagyobb figyelmet keltett, annak oka egyaránt kereshető a tárgyban és a feladó személyében. A levélíró segítségért folyamodott, gondját és baját papírra vetve megoldást remélt. A közhivatalok postáját ismerve ez is csaknem mindennaposnak nevezhető, éppen ezért ildomos részletesebben is szólni az írás tartalmáról. A politikushoz, illetve személyében a hivatalhoz eljuttatott — bizalomról árulkodó — írás keserűséget panaszol: az idős, beteg, terheit nehezen viselő asszony segítségért, segélyért folyamodott. Mi tagadás, a történet első kézből való megismerése után nem követtem nyomon az ügyintézést. Nem is láttam szükségét. Emberközpontú szociálpolitikánk gyakorlatának ismeretében csaknem száz százalékra veszem hogy —. amennyi- ben a tények a leírtaknak megfelelnek — a napi gondokon talán már enyhített is valamit az áhított segély. Még akkor is, ha az elengedhetetlen ügyintézés mechanizmusának jókora vargabetűt kellett ehhez leírnia. Mi is történhetett esetünkben? Az említett megyei vezetőt először elönti a méreg — teljes joggal, de ennek okáról később —, aztán szignalizáinak, újra postáznak, a helyben érintettek a fejükhöz kapnak — végül gyorsan intézkednek. Remélhetően ezzel együtt e! is gondolkodnak. A segélykérő hatását kerülő úton elérő — levél ugyanis jel. A csukott szemnek, a hivatali és magánbezárkózásnak, a közömbösségnek a közéleti megbízatás lélektelen viselésének a jele. Túlzás nélkül állítható ugyanis, hogy ott. ahonnan ilyen levelet útnak indíthatnak, valami nincs rendjén. Igen nincsen rendjén, mert a tanácstagnak, a népfront aktivistájának, a KISZ-eseknek, vagy a vöröskereszteseknek észre kellett volna venni: élete alkonyán valaki bajban van/, segítségre szorul. A még szűkebb környezetről, a szomszédokról nem is beszélve. Nekik — legyen szó városról, vagy faluról — a falon, a kerítésen túli élet minden rezdülését érzékelni kell. Feltételezésem szerint ezért önti el — jó okkal — a méreg a levél címzettjét, nem pedig az egyébként is sok munka szaporodása miatt. Az indulatban ott van a sajnálat is: a lehetőségekhez mért segítség késik. Késik, mert nem vesszük észre azt. amit mindenképpen észre kell venni. Mielőtt tanácstagok, népfrontaktivitsták. elöljáróságok cáfolatot tartalmazó levélárada megindulna a szerkesztőségbe, sietve le kell írni: az emberséges gyakorlat, hitelét nem kívánja e jegyzet rontani. A képhez azonban ez is hozzátartozik; az említett levél intő jel. Beszédes bizonyíték kellőképpen el nem ítélhető mulasztásainkra. Arra, hogy nem nyitjuk meg az ajtaját annakj akiről tudjuk, hogy életébe már a puszta kopogtatás is változatosságot visz. De mindennél fontosabb, hogy akkor nem. megy el az a bizonyos levél sem. A segélykéréssel együtt pedig nem viszi hírét az emberi közönynek. K. G. Csemefekerfészek Évente 400 hektárnyi területet erdősítenek az Ipoly vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dejtári csemetekertjéból kikerülő fákkal cs díszcserjékkel. Az idén 200 ezer dugványt ültettek, ezen kívül négymillió szem fenyömagot, valamint két és fél millió tölgyfamakkot vetettek a közel 40 hektáros kert egy részébe. A fenyők, lombhullató fák gondozásában helyi és környékbeli asszonyok vesznek részt, közülük többen mar harmadik évtizede ápolják a növényeket Dejtáron. — kulcsár — Rózsa Szilveszter szaktanácsokkal látja el a csemete- kertészeket, Belicska Sándornét és Viczián Lászlónét Lotharidesz Miklós, a kert vezetője napi eligazítást tart He*z Zoltánné és öze Lás2lóné dugványokat válogatnak Asszonykezek lazítják a földet
