Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
IRODALOM A z agrárszocialista mozgalom, minden elméleti tisztázatlanságán túl, sajátosan magyar szellemiségű megmozdulás volt. Még jelképeiben is az volt! Az orosházi földmunkások 1891. május 1-i tüntetésén piros-fehér-zölddel szegélyezett fehér zászló volt az ünnepi szimbólum. De ahogy kicsavarták kezükből ezt a zászlót, s kard- lapókkal fizettek nékik, mikor visszakövetelték, úgy elfojtották sanyarú hétköznapjaik minden jobbat akaró törekvését is . . . Az 1891-es tüntetéssel azért is érdemes bővebben foglalkozni, mert bevezetője volt egy éveken keresztül tartó forradalmi hullámnak. Kevesen élnek már az akkori harcos nemzedékből. Anyám, akitől sok igaz mesét hallottam a régi világról és régi emberekről, tizenhárom éves süldőlány volt még akkor, de már a tanyán szolgált, mint esztendős cseléd, ő csak annyit tud, hogy forradalomról beszéltek az emberek és végigszaladt a hír a tanyák között: visszajött Kossuth Lajos, igazságot tenni a szegényeknek . . . Szabó József „kiérdemesült" földmunkás, túl a hetvenen, talán az egyetlen ■még élő hárcosa 1891. május elsejének. Dolgozni már nem tud, csak buzgó foglalatoskodást mímelve, totyog a ház körül, és jó időben sűrűn kiül alacsony zsámolyán a kapu elé, mintha ennyivel is elébe menne a halálnak, mert a nyomorúság hajszájával körülvett öregek csak saját haszon nélküli életüket látják, és mindenkivel szemben előzékenyek akarnak lenni. Mikor megkértem, hogy beszéljen a harcaikról, régi fények elevensége jött visz- sza a szemeibe, mintha egyszerre tudatára ébredt volna, hogy azért ő se élt egészen haszontalanul. — Hát biz az régen volt. Ha jól számolom, talán negyvenhét éve, de mintha éppen csak tegnap történt volna. — Az a dolog meg úgy történt, hogy az asszonyaink készítettek egy nagyon szép, fehér lobogót, ami 91- re kelve lett készen. A lobogó készen volt, de nem tudtuk fölszentelni, mert nem volt pénzünk, amiből födözzük a kiadásokat. Ügy határoztunk, hogy majd gyűjtünk rá magunk között, és akkor megcsináljuk a fölavatást. Igen ám, de közbejött május elseje, a mi legnagyobb ünnepünk. Mert akkor mink még nagyon megünnepeltük a május elsejét! Ügy gondoltuk, ha pián kész a lobogó, miért ne dugnánk ki? Kidughatjuk azt fölszentelés nélkül is. Korán reggel ünneplőbe öltöztünk, bementünk a földmunkásegyletbe, és ljidu^tuk a lobogót az Utcarészre. Olyan szép volt, hogy mindenkinek köny- nves lett a szeme, és csudájára jöttek az emberek. Majd úgy nyolc óra körül jött két csendőr is, és kérte az engedélyt, ami persze nem volt. Erre megparancsolták, hogy tüstént vegyük be, de mink meg kijelentettük, hogy azt ugyan ,nem tesszük. Sokan voltunk, hát elmentek, de tíz óra felé újra visszajöttek a szolgabíró utasításával, hogy ha nem vesszük be, elkobozzák, és az egyletet is bezárják. Mit volt mit tenni, bevettük az utcarészről és kidugtuk az udvaron. Gondoltuk, tudunk mink befelé is ünnepelni. Nem tuis ott voltak, és ők kiabáltak leghangosabban. A szolgabíró nem mert semmit .csinálni, csak kuksolt a le- függönyzött ablak mögött. Csendőrnek színét se lehetett látni. Úgy két óra tájban azután hírül hozta valaki, hogy a Nagy uccán, az állomás felől egy század katona jön rohamlépésben. Először nem akartuk elhinni, hogy katonákat hoznak ellenünk, pedig csakugyan igaz volt a híradás. Nemsokára feltűnt az ucca végén a század, ahogy szuronyszegezve jött felénk. Az elkeseredés tetőfokra háDarvas József: Orosházi május elseje / (Részlet az író Egy parasztcsalád története című regényéből) dóm, ők látták-e meg, vagy elárulta valaki, de visszajöttek, és az utasítás alapján elvitték a lobogót, az egyletet meg lezárták. Az udvar tele volt ünneplő munkásokkal, akik megbot- ránkoztak ezén az eljáráson. Rögtön bizottságot választottak, és mentek a szolgabíróságra, de nemcsak a bizottság, hanem az ösz- szes jelenlevők is. Ütközben nagyon sokan csatlakoztak hozzánk, és mire odaértünk, már elleptük az egész utcát. A bizottság bement az épületbe, és kérte a lobogót, de a bíró, nevezetesen Ördög Lajos, nem volt e\l- re hajlandó. A tömeg, amikor ezt megtudta, zúgolódni kezdett. A bíró kinyitotta az ablakot és szónokolni kezdett. hogy „Emberek, menjenek csak szépen haza, majd én intézkedek, hogy a lobogót hamarosan megkapják." — Zászló nélkül nem megyünk, inkább itt döglünk meg ... — Az /Ördög menjen az ördögbe!.. — Ne intézkedjen, haném a lobogót adja vissza!... Lassan dél is elmúlt, de mi még mindig nem mozdultunk. Egyre többen és többen lettünk, mert a tanyákon az a hír terjedt el, hogy a faluban kitört a forradalom, mire a béresek is otthagyták a gazdájukat. Ahogy múlt az idő, mindjobban elkeseredett lett a hangulat, mert az éhség is bántott már bennünket. Azért nagyon szép dolog volt, hogy az evés kedvéért senki nem ment haza közülünk, még az asszonyok gott. Nem hangzott el közöttünk semmiféle vezényszó, csak egy elkeseredett morajlás zúgott végig a tömegen, mindenki tégladarabokat, göröngyöket, kavicsokat szedett föl a földről, és a következő pillanatban recsegve tört be a járásbíróság összes ablaka. Mire odaért a katonaság, nem volt egy ép üvegtábla se. A szuronyokkal persze nem lehetett szembeszállni, mert a tenyér az csak tenyér, nem puska. Nagy zűrzavar kezdődött, mindenki menekült. A katonák nem is sebesítettek meg senkit. De egyszerre csak nagy porfelhő kíséretében három csendőr érkezett meg Apáca felől. Tőlünk nem messzire leszálltak a kiizzadt lovakról, megszorongatták a nyerget, aztán újra fölültek, kirántották a kardot, és fölvágva, nekihajtottak a tömegnek. Utánavágtatott a mellék- uccába menekülő embereknek is, még a kapukban békésen pipázgató öreg parasztokon is végigvágott, ha nem kotródtak be idejekorán. Csúnya mesterség volt mondhatom. Haláleset tudtommal nem történt. Hogy hányán sebesültek meg, azt nem lehetett megtudni, mert senki nem mert jelentkezni. Attól féltek, hogy megbüntetik őket. Mint ahogv meg is büntettek közülünk többeket, akiknek részük volt a tüntetésben. Néhány évre rá, mégis visszakaptuk a lobogót és fölszenteltük. Most is ott van még a földművelőegylet tulajdonában. Réti Zoltán grafikája A szovjet értelmiség és a „glasznoszty” Interjú E. Fehér Pállal, a Szovjet Irodalom helyettes főszerkesztőjével — Keleten és Nyugaton egyaránt meglepően gyorsnak ítélik a változásokat. Ez a hatalmas lendület hogyan hat a Szovjetunióban élő alkotókra, művészekre? — A hatásvizsgálatnál fontos, hogy megfelelően korszakoljuk a változásokat. Az új idők beköszöntét jogosultnak látszik az 1985-ös áprilisi plénumhoz kötni. De a folyamat — úgy gondolom — korábban kezdődött. Jól érzékelhető ma már: 1985 tavasza előtt nagyon sok olyan burkolt vita zajlott le a Szovjetunióban, amely egy valóságos szocialista demokrácia irányába mutatott. Bizonyságul elég néhány közismert adatot említeni. Szinte a plé- num másnapján jelent meg Jevgenyij Jevtusenko híressé vált FUKU című poémája, amely lényegében a személyi kultusszal való őszinte, kemény szembenézés. Ez biztosan már jóval 1985 tavasza előtt íródott, úgy mint a tavaly kiadott Ajtmatov-regény, a Vesztőhely is. A versenyló halála írója rendkívül élesen szól ebben a kábítószerezés problémájáról és a dogmatikus látásról. (A Szovjet Irodalom egyébként folytatásokban közli az írást.) — Feltételezhető tehát, hogy e mostani csak a megújulás kezdeti szakasza? — Igen. Most ugyanúgy, mint a XX. kongresszus után, egy nagy igazságtétel jegyében zajlik a folyamat, olyan gondolkodók juthatnak szóhoz, akikről eddig még csak nem is beszélhettek a Szovjtunióban. — Például a regényíró Borisz Paszternák... — Legtöbbször valóban Paszternákot szokták emlegetni, de — a Dr. Zsivágó ismeretében mondhatom — fontosabb művek is léteznek. Például, bogy megjelent Alekszander Bek, az Üj poszt című regénye, amely a legkritikusabb Sztálin-áb- rázolások egyike. Hamarosan napvilágot lát majd Vlagyimir Dugvincevnek az az írása, amely leleplezi a Li- szenko-féle szélhámosságot; publikálták a leningrádi Danyiil Granyinnak A bölény című regényét is, amely a szovjet tudóssorsról vall rendkívül' érdekesen. Központi gondolata, hogy mi. Íven nehezen érvényesül, a XX. kongresszus szelleme; rövidesen olvashatjuk oroszul — az. Qgonyok már közölte néhány részletét —, s majd remélem, magyarul is Anatolij Ribakovnak Az Arbat gyermekei című regényét, melyben a KirovA Szovjetunió az utóbbi két évben felkapott témája lett a nagy világlapok kulturális oldalainak is. A tudósítók és elemzők gyorsan reagálva a napi aktualitásokra is, választ keresnek arra a kérdésre: a gorbacsovi politika nyitottsága, a közügyek nyilvános intézése — a „giasz- nosz.ty" — érzékelhető e a kultúrában és a tudományban: vagyis látható-e a szépirodalmi folyóiratokban, kötetekben, a mozikban, a színházakban és a kiállítótermekben? Emig rációból hazatéró Írók ról, sokáig félretett, s most publikált müvekről. kritikus hangú fii mekröl, színdarabokról a szovjet lapok is gyakran írnak... Az új „nyíltság" és a szovjet értelmiség viszonyáról beszélgettünk E. Fehér Pállal, a Szovjet Irodalom című folyóirat helyettes fő szerkesztőjével. gyilkosság idejét, a szerrté- lyi kultusz terrorjának kezdeteit ábrázolja megrendítő erővel. Ez az igazságtétel! A következő kérdés: a ho- ’ gyan tovább. Az értelmiségi lét megújulásának sorsa azon múlik, hogy sikerül-e a fiatalokat, az eddig ismeretleneket megnyerni a közös gondolkodásnak. Azt a közéleti és szellemi életbeli légkört kell megteremteni — és ez a folyamat nagyon sikeresnek mutatkozik —, amely fölhozza a ma még hiányzó fiatalokat. Természetesen ez többéves folyamat, és az eredmény nem holnap vagy holnapután születik meg. — Említette, hogy a XX. kongresszus idején is volt „glasznosaty”. Ez a mostani. gorbacsovi nyitás mégis miben más, mint a hrus- csovi volt? — Azt hiszem, pontosat)- < bak vagyunk, ha nem politikusok nevével jelezzük a változásokat. Akik a lenini gondolat mai érvényességét keresik; másként gondolkodnak, mint a korábbi nemzedékek. Egy konkrét - példa: a legtekintélyesebb szovjet irodalmi föl vói tatnak, u Novij Mirnek tavaly ősz óta új főszerkesztője van; Szergej Zaligin. Ö meglehetősen szokatlan módon, A fordulat című politikai esszével nyitotta az 1987-es évfolyamot. . Ebben fölidézi azokat a vitákat, amelyek a társadalmi és a politikai életben, valamint részben a szellemi életben zajlottak 1985 áprilisa óta. Különös hangsúllyal azt, amelyben neki is rendkívül jelentős része volt; a szibériai folyók átalakításának tervéről. Ezt az elgondolást, mint tudjuk, az SZKP Politikai Bizottsága — noha óriási előkészítő munkák voltak — elvetette. Ezek után vonja le a következtetést: az igazi fordulat nem az, hogy most így Üöntött a Politikai Bizottság, hanem, hogy változik a gondolkodás. Zaligin visszatekint: Lenin halála után a NÉP, az új gazdasági politika lefékeződött, és ezzel egyidőben a több változatot figyelembe vevő politikai gondolkodás is lassan olyanná váltott át, amelyben csak egyetlen eshetőség volt: vagy végrehajtjuk a párt és a kormány által kiadott feladatot, vagy ellenség vagyunk. Az biztos — teszi hozzá Zaligin —, hogy ez az egysíkú, parancsot osztó gondolkodás óriási eredményeket hozott. — A Szovjetunió példáját vizsgálva sokakban fölmerül a kérdés: a létező szocializmusoknak lényegükből fakadó velejárójuk, hogy vannak zárt és nyitott periódusaik? — A személyi kultusz, nagyon valószínű, nem jött volna létre, ha a Szovjetunió nem abban az izoláltságban , és külső fenyegetettségben éli meg a húszas-harmincas éveket. Ez — ismét Zaligin cikkére utalnék — rendkívüli állapotot hozott létre az országban. A másként való gondolkozást az ország, a hadiállapot miatt, nem tudta elviselni. Utána, 1939-től jött a világégés, majd a hidegháború. Ez utóbbi egyébként Nyugaton is éreztette a hatását. A XX. kongresszus óriási lépés volt, de a magyar ellenforradalom világhatása szűkítő tendenciákat léptetett életbe. Voltak dogmatikus erők, amelyek a XX. kongresszusnak ellenálltak. Leegyszerűsítették a dolgot, és azt mondták, hogy idevezet a XX. kongresszus, a magyar ellenforradalomhoz, tehát nem szabad a szocialista demokráciával élni. A vizsgálódásnál a körülményeket kell mindig mérlegelni: a szocializmus lényegéhez szerintem a „glasznoszty" tartozik. Farkas P. József MÁTYÁS FERENC: Berzsenyi néz rám Kinyitom ablakom, kertem bioüzem, új verssoromra egy madár beüzen, s mintha folytatni ö akarna dalom, jeladást ád, hogy szebben, szárnyaltán. Betér hozzám a babarózsabokor, illatát ontja a jázmin, homlokom ránca kisimul, a Nap vasalója fiatalító melegét ram szórja* Üszik velem a faház át a kerten, — beérik e minden, amit elvetettem, s versem, amit a madárral kezdtem el, célt ér e, vagy az Aszályban vesztegel? Ügy vélem, naponta Berzsenyi néz rám, okultam e már a niklai példán, s hasznos mulatsággal töltöm e idom. vagy béna karral fonnyadok veniilön? Gyümölcsfáim, mint szélben a részegek, tántorogva szemlélik a jcék epei, mikor borul el, térdre étivé várják az esőfelhők áztató áldását. Föltűzve fürtékszereit a s?őlö a kert pünkösd-királyakéjit tündöklő, kecsegtet, titkos álmát kibeszélve, hány hordó bort ád majd a pinecémbe. Képzelődöm? — Csupa virág a sétány, szivárvány hídján a szívembe sétál a széplány Múzsa, aki már öreg lett. s szerelem helyett hoz egy fonnyadt szedret. Barátok jönnek, borom ízlelgetve feledtetnék, hogy rámborult, az este, — s feledteti a kert, munkám gyümölcse, hogy míg ver a szív reménykedni bölcsebb. Ügy élek itt. mint a fű, egyszerűen, sorsom a mályva tükrözi vissza hűen: ha rezzen a táj a Balaton felöl, szirma lehull, a porba elmerül. Egy eltévedt őzike is betoppan, mint az öngyilkos emberiség, riadtan menekülne az ősvadonba vissza, tudja, az ember lelke már nem tiszta.
